Az ​alkímiai konjunkció 7 csillagozás

Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció

A ​modern tudomány képviselői közül kétségtelenül Carl Gustav Jung /1875-1961/ volt az a személyiség, aki először merte komolyan venni az alkímiát, s aki ugyanakkor a legnagyobb figyelmet is szentelte neki. E komolyságot és figyelmet semmi sem mutatja jobban, mint az a több mint kétezer oldal, amelyet Jung – mind mennyiség, mind minőségi életművéből az alkímia tanulmányozásának szentelt. Jung óta már tudományos oldalról sem lehet az alkímiát pénzsóvár aranycsinálók áltudományos hókuspókuszának minősíteni. Ma már mindenkienk illik tisztában lenni azzal, hogy az alkímia – amely komolyan vette a jézusi parancsot: „Legyetek… tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!” – maga a scientia perfectionis, a tökéletesség tudománya, s tulajdonképpeni mivolta a modern tudományok közül nem annyira a kémiával, mint inkább a pszichológiával rokonítja.
A jelen munka – mely először 1955 – 1956-an jelent meg – alkimista kifejezéssel élve nemcsak Jung alkímiai tematikájú munkásságának… (tovább)

>!
Könyvjelző, Nyíregyháza, 1994
172 oldal · ISBN: 9638438045 · Fordította: Pikó Gábor Mózes

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció

Hát ezzel meg kell küzdeni, ennyire magyar szöveget rég nem értettem – de érdemes. A végén legalábis összeállt nekem a kép. Az alkímia, mint lélektani folyamatok szimbolikus leírása… Alkímia, mint a teljesebb élet felé vezető út: újjászületés, amit csak a halálon keresztül érhetünk el: az életben való halálon.

>!
bedeguar P
Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció

Két Biedermann-lexikonnal és egy latin-szótárral olvastam végig a könyvet, sokszor csak pár oldalt haladva. És nagyon szerettem.

Több tekintetben elavult már az iromány: a Jung által mikrofizikának hívott kvantumfizika azóta a húrelméletben egyesülni látszik a relativitáselmélettel; a meditáció közben fellépő biológiai és kémiai történések sem ismeretlenek már. Viszont a tény, hogy az unus mundussal történő egyesülés élménye szavakkal nem leírható, és ezáltal szavakkal át sem adható – nos, ez nem változott.

Szerettem, ahogy Jung magyarázgatja modern felfogásomnak az akkori emberi tudatot, a zavarosnak tűnő szimbólumok mögött rejlő korabeli rációt, aztán vált, és az archetípusokkal szembesülés mai napig élő álmait felfejti ezekkel a képekkel. Izgalmas könyv, és mélyre visz.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Ha egy embernél végzetszerűen lép fel az önismeret követelménye, s azt mégis elhessegeti magától, akkor az ilyen negatív hozzáállás akár valóságos halált is eredményezhet. A szóban forgó követelmény ugyanis egyáltalán nem jelentkezne, ha járhatóak volnának más, eredményekkel kecsegtető mellékutak is. Aki zsákutcába kerül, azt onnan csak az önismeret vezetheti ki. Ha azonban ezt elutasítja magától, akkor semmiféle út nem nyílhat meg előtte.

45-46. oldal

>!
Frank_Spielmann I

A tudattalannak ezer módja van arra, hogy egy értelmetlen életet meglepően gyorsan kioltson.

46. oldal

>!
Aleph

Nevetek láncaimon: a bölcsek azt mondják, hogy amikor a sötétség megjelenik, örvendezni kell.”

alkimista szöveg

>!
lzoltán P

(…) az egyesítendő elemeket ellentétpáronként mutatják be (pld. férfi és nő, isten és istennő, fiú és anya, vörös és fehér, cselekvő és szenvedő, test és szellem). Az egyesítendő ellentétet többnyire az elemek négyszólamúságából vezetik le: a levezetés tulajdonképpeni forrása azonban az ismeretlen szerzőjű, De sulphure címet viselő tanulmány. „Így kezdett a tűz a levegőre hatni, majd létrehozta a ként” – olvashatjuk a szóban forgó műben. „Azután a levegő elkezdett a vízre hatni, s így létrehozta a mercuriust. A víz elkezdett a földre hatni, s így létrehozta a sót. A föld azonban már semmire sem tudott hatni, semmit sem hozott létre, csak fenntartotta a származékokat. Így a föld a többi elem táplálója és anyaöle.”
     E három származékból jött létre a hím és a nőstény, vagyis nyilván a kénből és a mercuriusból a férfi, míg a mercuriusból és a sóból a nő. E kettő azonban „egy elpusztíthatatlant” (unum incorruptibile) alkot, éspedig az úgynevezett „quinta essentiát” – „és így felel meg a négyzet a négyzetnek”.
     Az „egy maradandó” illetve a quinta essentia szintézise Mária axiómiája szerint történik, és a szintézis negyedik eleme a földnek felel meg. Az elemek egymástól való elszakadása és ellenséges szembenállása a kezdeti állapotot, a káoszt és a sötétséget reprezentálja. Egy későbbi egyesülés révén létrejön egy cselekvő (sulphur) és egy szenvedő (sal), valamint egy közbenső, kétértékű minőség, a mercurius. Ebből a klasszikus alkímiai hármasságból származik a férfi és a nő kapcsolata, mint a legfőbb és leglényegesebb ellentét. A tűzé a kezdet, és semmi sem hat rá; a földé a vég, és semmire sem hat. A tűz és a föld között nincs egymásra hatás, s ezért nem alkot a négy elem kört, vagyis teljes egészt. Ezt csak a férfias és a nőies elv szintézise teremti meg. Így a kezdeti négyszögnek egy quinta essentia révén egyesített elem-négyesség felel meg.

18-19. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Az antik misztériumok alapvető szemléletéhez tartozik egyfelől a nász és a gyász azonosítása, másfelől a születés és az élet halálból való eredeztetése.

22. oldal

1 hozzászólás
>!
_Andrea_ 

A tudattalannak ezer módja van arra, hogy egy értelmetlen életet meglepően gyorsan kiirtson.

46.

>!
_Andrea_ 

A szellemi és a testi szféra elválasztása, valamit ez utóbbi alárendelése racionális szempontoknak azonban nem szerencsés, éspedig azért nem, mert a ráció önmagában nem képes átfogni a tudattalan, irracionális adottságokat. Hosszabb távon nem érdemes megcsonkítani a szellemi dominancia révén a fizikai megnyilvánulásokat. A vallásos emberek sem képesek megakadályozni, hogy újra és újra bűnbe essenek, ami pedig a racionalistákat illeti, ők is minduntalan bosszankodni kényszerülnek saját oktalanságaikon. E konfliktus elviselhetetlenségét csak az tudja elviselni, aki a másik oldalt tettetett tudatlansággal takarja el.

>!
lzoltán P

     A beavatottak egy kémiai test alakjában kísérelték meg – vagy legalábbis tartották kívánatosnak – realizálni spekulatív elképzeléseiket, amelyet mindenféle mágikus erővel akartak felruházni. Ez a szó szerinti értelme az unio mentalis és a corpus összekapcsolásának. Manapság – az alkimistákkal ellentétben – természetesen nehezünkre esik morális és filozófiai megfontolásokat belevinni ebbe a kapcsolatba. Mi egyrészt túl sokat tudunk a kémiai vegyületek voltaképpeni természetéről, másrészt pedig túl elvont fogalmaink vannak a szellemről ahhoz, hogy képesek lennénk megérteni, hogyan rejtőzhet egy „veritas” az anyagban, illetve hogyan kellene egy igazi balzsamot létrehozni. A középkorban nem ismerték sem a kémiát, sem a pszichológiát, és mindenféle ismeretkritika híján a felfogások olyan könnyen összekeveredtek, hogy még azok a dolgok is kapcsolatba kerültek egymással, amelyek között számunkra ma már nincs felismerhető híd.

30. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mircea Eliade: Kovácsok és alkimisták
Samael Aun Weor: Forradalmi pszichológia
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Hermész Triszmegisztosz: Corpus Hermeticum
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Farkas Attila Márton: Az alkímia eredete és misztériuma
Michael Moorcock: Város az őszi csillagok alatt
Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka