Bekerítés ​2 (Bekerítés 2.) 6 csillagozás

Carl Frode Tiller: Bekerítés 2

Bekeríthető, ​körülírható-e egy emberi lény szövegekkel és történetekkel? Vagy minél több irányból próbáljuk meg körbezárni, annál inkább kicsúszik a kezünk közül? A Bekerítés története folytatódik: a trilógia második részében további három elbeszélőt hallunk, akik leveleikkel felidézik David életének a sajátjukkal érintkező egy-egy szakaszát. A visszaemlékezések spektruma ezúttal tágabb: David születésétől a középiskolai évek elejéig terjed. A második kötetben megszólal Ole, a gyerekkori játszótárs, akit egy nyári délután eseményei örökre elszakítottak Davidtól; Tom Roger, a börtönviselt egykori barát; végül az idősotthonban élő Paula, David anyjának legjobb barátnője, David titkának egyetlen ismerője. Az első részhez hasonlóan a David múltját rekonstruáló levelek mellett bepillantást nyerünk a levélírók gondolataiba is a levélírással egyidejű eseményeket rögzítő beszámolók révén. Így nemcsak magáról Davidról tudunk meg egyre többet, hanem a megszólalókról, Davidéval összefonódó… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 2013
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636934453 · Fordította: A. Dobos Éva

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2

Na. Érdekes könyv, sokat agyaltam rajta, miközben olvastam, de még nem tudtam eldönteni, hogy jól érdekes-e, vagy inkább „hát, ha kicsit ilyenebb-meg-olyanabb, vagy egy kicsit kevésbé ilyen-meg-olyan volna, akkor tök jó könyv volna, de így inkább csak olyan, hm, érdekes”-módon érdekes könyv ez.

Egyébként inkább az utóbbira hajlok, annak ellenére, hogy elmélet-gyártás közben (mármint elmélet-gyártás arról, hogy miért jó ez a könyv, ha jó, és miért nem jó, ha nem olyan jó) sikerült egy olyan elméletet is kidolgoznom, amelynek értelmében ez a könyv jó. (Igaz, ha már külön elméleteket kell az ilyesmiről gyártanom, akkor az általában azt jelzi, hogy a könyv nem olyan jó, mert ha az volna [mármint nekem], akkor azt rögtön észrevenném.)

Amúgy minden oké, csak most kábé én is azt a túl-cirkalmas bölcsészkedést művelem itt, amit érzéseim szerint a szerző művel ebben a könyvben; de megpróbálom összeszedni a gondolataimat.

Szóval, a Bekerítés (amiről itt írtam: http://moly.hu/ertekelesek/857589) folytatódik. Az alaphelyzet nyilván ugyanaz, úgyhogy ezt nem írom le még egyszer. Meg még sok minden más is ugyanaz – itt sem sokat tudunk meg Davidról, de sokat megtudunk a mindenki-másról, meg még esetleg az első rész szereplőiről is megtudunk visszamenőleg dolgokat, meg azt, hogy őket hogyan látták mások (ebből a szempontból persze jobb lenne, ha jobban emlékeznék még az első részre, de hát így megy ez, újraolvasni most biztosan nem fogom).

A fejezetek formája is ugyanaz: a szereplők leveleket írnak Davidnek, közben meg az életük épp aktuális eseményeiről mesélnek. Mindkettő ugyanolyan hangsúlyos, s azzal, hogy felidézik a Daviddal kapcsolatos emlékeiket, a saját akkori életüket is felidézik, s a mostani és a hajdani életük érdekes párhuzamba vagy kontrasztba állítható egymással. Már megint érdekes: olyan módon érdekes, hogy nem nehéz észrevenni ebben a könyvben az összefüggéseket az így-úgy elcseszett gyerek- és kamaszkorok és a hasonló módon elcseszett felnőttkorok között, és igen, de fura, a most már felnőtt hajdani kamaszhaverok ugyanazokat a mintákat adják át a saját gyerekeiknek, mint amelyeket ők is követtek, és igen, de fura, a családtörténetek ismétlik önmagukat. (Szóval, nekem ez egy kicsit túl szájbarágós. Mintha arról lenne szó: „egymás mellé teszek két történetet, amik tök hasonlóak, és keresd meg az összefüggéseket, amelyek majd' kibökik a szemed” – naná, valószínű, hogy megtalálom őket, csak ez nekem nem akkora élvezet, mint amekkora lehetne, ha az összefüggések kicsit kevésbé böknék ki a szememet.)

Az első résszel kapcsolatban írtam, hogy az író nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mindhárom elbeszélőjének egyéni stílusa legyen. Azzal kapcsolatban is voltak kifogásaim, de itt még érdekesebb a helyzet: itt mindhárom elbeszélő tökugyanúgy beszél, komolyan, még a modoroskodásaik is tökugyanolyanok. Az a mód meg néhol szinte nevetséges, de legalábbis számomra eléggé hihetetlen, ahogy ezek a szereplők írás közben egyfolytában önmagukat meg a családi vagy párkapcsolataikat elemezgetik, és folyamatosan a hétköznapi (avagy vulgár-)pszichológia bölcsességeivel jönnek. Mondom, én ezt nem nagyon hiszem el, mert egyébként ezek a szereplők nem olyan embereknek vannak beállítva, akinek kenyere volna a kényszeres elemezgetés. Na de mindegy – mert éppen ezzel kapcsolatos az elméletem, amelynek értelmében lehet, hogy hihető ez a könyv.

Le kell írnom konkrétan, különben teljesen lila kuszaságnak tűnne, amit írni fogok.

spoiler

Most, hogy ezt leírtam, túlságosan nyakatekertnek tűnik ez az egész – és asszem, végül is ez a bajom a könyvvel. Nem sűrűn szoktam így érezni, de most igen – túl sok itt a formai meg elbeszélésmódbeli meg ilyen-olyan cselezés, s a végén ott állok viszonylag értetlenül, s arra gondolok: mégis, mi végre?

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Bekerítés sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lars Saabye Christensen: Villantó
Vigdis Hjorth: A tanárnő dala
Per Petterson: Megtagadom
Per Petterson: Irány Szibéria
Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj
Per Petterson: Lótolvajok
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Szent szó
Einar Kárason: Viharmadarak
Maja Lunde: Az utolsó vadlovak
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása