Türkizzöld ​tél (Cseresznyepiros nyár 2.) 368 csillagozás

Carina Bartsch: Türkizzöld tél

A ​helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Hihetetlen a könyv humora. Sokszor a hasamat fogva kacagtam. Emely és Elyas szócsatáit egyszerűen nem lehet nevetés nélkül végigolvasni.
Kadis Bücherwelt

Nagyon… (tovább)

Eredeti mű: Carina Bartsch: Türkisgrüner Winter

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Maxim, Szeged, 2015
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616421 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Elyas Schwarz · Emely Winter


Kedvencelte 99

Most olvassa 12

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bitten P
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Cseresznye piros nyár sorozat egy realista-mézesmadzag!
Realista ábrázolásmódja nem is gondoltam volna, de tetszett. Megnyerő volt ahogy tálalta az olvasó számára az eseményeket.
Elyas világa , ahogy kitárulkozik és az írónő lemeztelenítette a lelkét, ahogy a mondatok függtek egymáson (….építettél már dominóval- na ő olyan – amikor meglököd a végét és egymás után követik egymást….) . Éreztem a dinamizmusát, az erejét ….
Emely: tökéletesen értem és átlátom személyiségét és a rengeteg komplexusának a miértjét, a vágyódását , a belső harcát, a bizalmi kérdéseket. Meg van benne is a megnyerő és magávalragadó , empátiát ébresztő vonások elege.
Mézesmadzag effektus – na ettől konkrétan a hajamat téptem volna
Nem tudom ti hogy vagytok olvasás közben , de én ahogy haladok előre adódnak a különféle szálak aztán megyek tovább és várom hogy a szálak elérjék céljukat. Na kérem szépen itt az történt hogy egy könyvre való szál függ a levegőben, ami a legjobb hogy nálam is beütött és végig csak ARANYLÓNYÁR címen emlegettem és emlegetem most is. És ami bosszantó hogy még csak utalást sem találtam ilyen szándékról (megjegyzem egy kukkot sem tudok németül szóval marad a kirakózás a fordítóval! )
Újraolvasós? – Igen
Mert rengeteg a tanulság benne, az őszinteségről, az önbizalom hiányról, a félelemről, a befolyásolhatóságról…. a lelki pokolról és annak mélységeiről (ha elolvasod érteni fogod miért írtam ezt) – és sorolhatnám tovább de nem teszem ;-) Szánj rá időt! ;-)

>!
DarknessAngel
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Negyedszerre futok neki, de még mindig nem tudom pontosan mit is írjak.
Az első rész nagyon tetszett, és alig vártam, hogy végre a folytatás is a kezem ügyében legyen. A fölösleges drámázások és félreértések úgy látszik Emely és Elyas részeivé váltak, mivel itt is csak talán a könyv negyedéig ment a nagy boldogság, aztán BUMM! Üdvözöllek nyomorúság. Talán, ha más író próbálta volna ezt megírni, már a plafonra másztam volna, Carina Bartsch viszont valami istenien összehozta az egészet.
Elyas-t egyszerűen imádom. Úgy megnézném élőben is azokat a szemeket ♡ Tetszett, hogy a végén kiderült Elyas sem hibátlan, hogy ténylegesen ő is elcseszett pár dolgot, és nem megint csak Emely a hunyó.
Mondjuk Emely-t még mindig nem nagyon szívlelem. Ez talán azért van, mert nem kommunikál. Sosem mondja meg mit érez, mi bántja, folyamatosan menekül a problémák elől, és főleg ez miatt is alakulnak ki a félreértések. Valahol egy kicsit meg is értem, de Elyas-sal akkor is sokszor nagyon csúnyán bánt, és ez nem volt szép.
A történet viszont annyira jó, és érdekfeszítő, hogy feledteti a kisebb problémákat.
Nagyon szép lezárása a sorozatnak. Elyas, hiányozni fogsz ^^

3 hozzászólás
>!
perpetua P
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Az első résszel sok gondom volt, de ez már igazán jó volt. :)
Emely és Elyas kapcsolata már az elején tetszett. Most végre jól is kezdődtek a dolgok, sok-sok romantikus jelenetet kaptunk és igazán nagyon aranyosak voltak együtt. Ennek a srácnak nem lehet ellenállni. Töretlenül ostromolja a lányt, hogy bebizonyítsa neki, hogy komolyak a szándékai. És láthatjuk azt is, hogy mennyire szenved, hogy ekkorát hibázott. Fájt érte a szívem, hogy ilyen sokáig hagyják egymást kétségek között, sebeiket nyalogatva.
Mostanában nagyon „divatos” egy történetet külön könyvben, két szemszögből is megírni. Itt cselesen oldotta meg az Írónő. :) Elég hamar lehull most a lepel a titokról és bőven marad idő a miértek megválaszolására. Elyas hosszú fejezeteken keresztül meséli Emely-nek, hogy ő hogy látta a dolgokat, tehát így megkapjuk az ő nézőpontját is.
Főleg a több szerelmes miatt tudtam jobban szeretni a második részt, még ha most is zavart Emely ilyen mértékű makacssága. Megérdemlik a boldogságot egymás mellett. :)

>!
Orsi999
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Amikor befejeztem az első részt rögtön kezdtem ezt olvasni, mert minél előbb meg akartam tudni, hogy mikor jönnek össze. Amikor eljutottam odáig akkor néztem, hogy még sok oldal van, itt már előre sejtettem, hogy lesz még valami balhé. És nem tévedtem. Bár legalább utólag megtudtuk, hogy Elyas miért csinálta azt, amit csinált, és hogy az óta megváltozott a véleménye. Örültem, amikor végre összejöttek, spoiler
Ennek se vagyok kibékülve a borítójával.

>!
Ashriver
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Ez már sok volt. A kínos helyzetek, a félreértések, a dráma. Nem tetszett annyira, mint az első rész. Beleesett a második részek átkába, vagyis nem ért fel az elsővel, és csalódást okozott. Kár érte, pedig az első részért oda voltam, meg vissza….

4 hozzászólás
>!
Black_widow
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Már vártam a folytatást nagyon is! Nem mondhatom, hogy jobban tetszett, mint az első rész. Az első részhez képest hiányoltam a rengeteg ugratást, beszólást és viccelődést ami azért persze itt is jelen volt, csak nem olyan nagy mennyiségben. A második rész inkább volt megindító mert itt az érzelmeké volt a vezető szerep és azok bemutatásáé. A vége spoiler gyönyörű volt, szerintem az egész történet csúcspontja. Emely is végre megvilágosodott és elfogadta, hogy Elyas érzelmei valódiak iránta. spoiler. Ettől függetlenül élvezetes, szórakoztató és aranyos történtet volt! :)

>!
Madridista
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Annyira, de annyira imádtam.
Ez a könyv megmelengette a szívemet. Hihetetlen. Olyan rég volt már, és olyan ritka nálam, hogy én az első rész után rögtön belevágjak a másodikba. Ez már jelent valamit. És olyan nagyon rég volt már, hogy én itthon leültem olvasni, mert nem bírtam letenni a könyvet, és nem sorozatot néztem, hanem csak olvastam és olvastam. Az ismerőseim is néztek, hogy óránként léptem fel facebookra…:D
Elyas. Ez a pasi mindent visz. Egyszerűen imádom. El vagyok olvadva.
Bevallom, kissé félve vágtam neki a könyvnek, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy depi lesz, vergődés, meg teljesen, hogy minden máshogy lesz, hogy idegesítő lesz. Kellemeset csalódtam. Egyszerűen belekezdtem, és csak olvastam, olvastam és olvastam.
Tegnap este pont spoiler, és ma reggel egyszerűen kiugrottam az ágyból, hogy ezaz, végre olvashatok. Egész este és reggel ez a könyv járt a fejemben (Felkelés után vissza szoktam aludni párszor, de most még ez is lehetetlennek bizonyult, mert én bizony semmi mást nem akartam, csak Elyast.). Imádom. Csak erre tudok gondolni.
spoiler
A rövid leírás alapján másra számítottam, és mindig rá kell jönnöm: nagyon sok esetben a rövid leírás még csak távolról sem tudja visszaadni azt, amire a könyvben számíthatunk.

Nagyon örülök, hogy belekezdtem. Az egyik legjobb döntés volt ez, és az előző rész. Nem csalódtam. Új könyvszerelem.
Köszönöm, hogy olvashattam.(:

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Újabb álompasit avattam! Naná, hogy Elyasra gondoltam! ;-)
Ismét sokat nevettem, az a halloween-i buli és Emely. :D És az utána történtek… Kedvenc részem a könyvben. ♥
Bonyodalmak és szenvedések sorozata itt sem maradt el, de még ez sem tántorított el attól, hogy újabb kedvencet avassak, mert maga az egész történet a szereplőkkel együtt egyszerűen olyan édes és csodaszép.

2 hozzászólás
>!
anikho 
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Ha valamilyen brutális oknál fogva elfelejtettem volna, hogy szerelmes vagyok Elyasba, ez a kötet maradéktalanul emlékeztetett volna rá. ♥

Nem titok, mennyire letaglózott engem is a Cseresznyepiros nyár vége. Alig vártam már, hogy végre rendezzék egymás között a dolgokat a főszereplők. Féltem tőle, hogy nem sikerül olyan jóra ez a folytatás, de szerencsére ez alaptalan volt. Jelentem, a történet zseniális, szívet megdobogtató és tökéletes.

Vegyük például ezt a fenomenális kezdést. Halloween buli ♥ Isteni volt, imádtam olvasni. Aztán magát az egész cselekményszálat. Ahogy várható volt, jelentkezett egy kis mosolyszünet Emely és Elyas között, de ez a lehető legjobban volt leírva. A megoldása meg aztán főleg! A vége annyira érzelmes és gyönyörű és még ha egy rakás jelzőt felsorolnék, az sem tudná visszaadni azt az érzést, amit kiváltott belőlem az olvasása alatt. Teljesen átszellemültem, tuti nem is pislogtam, erre megzavartak! Értitek? Megzavartak! Majdnem megőrültem..

Olvassátok el! Azonnal! Ne halogassátok, higgyétek el, szükségetek van erre a történetre.

bővebben, képekkel : http://anikhomolyol.blogspot.hu/2015/09/carina-bartsch-…

1 hozzászólás
>!
Sippancs P
Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Carina Bartsch feladta a leckét ezzel a sorozattal, úgyhogy muszáj lesz pro és kontra értékelést írnom a könyvről.

Ami nem tetszett:
• elnyújtott cselekmény: néha bizony a kevesebb több, vagyis bőven elég lett volna ezt a történetet 3-400 oldalban megírni!
• Emely: azt hittem, hogy a Cseresznyepiros nyárban nyújtott „teljesítménye” után nem tud már lejjebb süllyedni… tévedni emberi dolog.
• összecsapott befejezés: örültem volna egy epilógusnak, ahol például kiderül, hogy Elyas tíz évre előrevetített jóslata beválik-e.

Ami tetszett:
• Elyas és a fekete Mustang: ezt a fiút a Mustanggal egyetemben nem lehet nem szeretni!
• humor és szócsaták: olyan sokat nevettem olvasás közben! Imádtam az Elyas és Emely közötti csatározásokat, a halloweeni éjszakáról nem is beszélve.
• érzelmes lezárás: Elyas vallomása mindent vitt, az egész történet legkiemelkedőbb pillanata volt!
• romantikus szál: lehet, hogy szirupos és kiszámítható volt, de az én romantikus lelkemet teljesen elvarázsolta.
• szerethető mellékszereplők: meglepő módon minden mellékszereplőt sikerült megkedvelnem, a szülőkön keresztül a barátokon át egészen a kis Ligeia cicáig mindenkit.

Nem tudom, hogy hosszú távon mennyire hagy bennem maradandó nyomot a sorozat, mindenesetre erre a részre is, akárcsak az előzőre, 4,5 csillagot tudok adni.

19 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
_Enii_ P

(…) gondolj végig mindent nyugodtan, és bízz abban, amit az érzésed súg.

30 hozzászólás
>!
Deszy P

És mi járt még a fejedben? − kérdezte Elyas.
– Nagyon sok minden − mondtam, és felsóhajtottam. − Az egész történetünk.
Rám nézett. − A történetünk?
Bólintottam.
– Mert van… történetünk? − kérdezte.
– Elyas − mondtam mosolyogva. − Én azt hiszem, egy egész könyvnyi. Olyan vastag, hogy kettő is kitelik belőle.

Kapcsolódó szócikkek: Elyas Schwarz · Emely Winter
2 hozzászólás
>!
GVivien P

– Helyesen értem mindezt, és adsz nekem még egy esélyt, Emely?
Fújtattam és bólintottam.
– Tényleg? – A vonásai tele voltak hitetlenkedéssel, miközben a keze egyfolytában az arcomat simogatta.
– Igen – mondtam. – Férfi vagy. Nem tehetsz róla, hogy már hülyén jöttél a világra.

409. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elyas Schwarz · Emely Winter
>!
Deszy P

A kezével megfogta az ajtót, hogy becsukja, de aztán hirtelen megtorpant, és aggodalmasan vizsgált a tekintetével. − Emely, nem hányod össze a Mustangomat, ugye?
Nevettem. − Ne aggódj, inkább visszanyelem.
Az arca szemmel láthatóan felragyogott. − Istenem, szeretem ezt a nőt − dünnyögte magában, aztán becsukta az ajtót.

Kapcsolódó szócikkek: Elyas Schwarz · Emely Winter
1 hozzászólás
>!
anikho P

Természetesen tudtam, hogy az alkohol nem megoldás, de végső soron a víz sem az.

38. oldal

>!
Deszy P

– Na, remek − mondtam. − Most aztán rád izgultam.
Huh. Ezt tényleg hangosan kimondtam?
Elyas felvonta a szemöldökét, és egy pillanatig kábultan vizslatott. − Mondd csak, van olyan oldalad, amit eddig eltitkoltál előttem?
– Szeretnéd tudni, mi?
Kíváncsian bólintott.
– Hát jó, bevallom − mondtam. − Néha gondolok a szexre is. − Vihogtam.
Elyas a szívéhez kapott. − Emely Winter, meg vagyok döbbenve!
– Most mit pirulsz el, te is beleérsz majd abba a korba. − Válaszul mosolygást kaptam. Minél piszkosabban mosolygott, annál izgatóbbnak találtam… A fenébe, akár egy átok!

Kapcsolódó szócikkek: Elyas Schwarz · Emely Winter
>!
anikho P

– Mégis ki tart csokoládét az éjjeliszekrényében? – ismételtem meg a kérdést, amelyet néhány hete tett fel nekem, amikor az egész éjjeliszekrényét átkutattam érte
– Amióta kerested, mindig van ott.
Elakadt a szavam. Lehetne ennél még édesebb?

73. oldal

>!
anikho P

Amikor a férfiak szerelmesek lesznek, a föld leggyámoltanalabb teremtményeivé válnak.

195. oldal

>!
Vivi_

Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett…
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé!

1 hozzászólás
>!
anikho P

Az életben semmire sincs garancia. De ha az ember a csillagok után akar nyúlni, nincs más lehetősége, mint hogy engedje, hogy leessen, és remélje, hogy elkapják.

160. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Sonia Rossi: Fucking Berlin
Kerstin Gier: Smaragdzöld
David Safier: Jézus szeret engem
Yvette Zgraggen: Tükörszilánkok
Kerstin Gier: Halálom után felbontandó
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz
Rolf Schneider: A boldogság
Benedict Wells: Beck utolsó nyara
Tanja Kinkel: A bábjátékosok