Türkizzöld ​tél (Cseresznyepiros nyár 2.) 87% 449 csillagozás

Cseresznye piros nyár sorozat egy realista-mézesmadzag!
Realista ábrázolásmódja nem is gondoltam volna, de tetszett. Megnyerő volt ahogy tálalta az olvasó számára az eseményeket.
Elyas világa , ahogy kitárulkozik és az írónő lemeztelenítette a lelkét, ahogy a mondatok függtek egymáson (….építettél már dominóval- na ő olyan – amikor meglököd a végét és egymás után követik egymást….) . Éreztem a dinamizmusát, az erejét ….
Emely: tökéletesen értem és átlátom személyiségét és a rengeteg komplexusának a miértjét, a vágyódását , a belső harcát, a bizalmi kérdéseket. Meg van benne is a megnyerő és magávalragadó , empátiát ébresztő vonások elege.
Mézesmadzag effektus – na ettől konkrétan a hajamat téptem volna
Nem tudom ti hogy vagytok olvasás közben , de én ahogy haladok előre adódnak a különféle szálak aztán megyek tovább és várom hogy a szálak elérjék céljukat. Na kérem szépen itt az történt hogy egy könyvre való szál függ a levegőben, ami a legjobb hogy nálam is beütött és végig csak ARANYLÓNYÁR címen emlegettem és emlegetem most is. És ami bosszantó hogy még csak utalást sem találtam ilyen szándékról (megjegyzem egy kukkot sem tudok németül szóval marad a kirakózás a fordítóval! )
Újraolvasós? – Igen
Mert rengeteg a tanulság benne, az őszinteségről, az önbizalom hiányról, a félelemről, a befolyásolhatóságról…. a lelki pokolról és annak mélységeiről (ha elolvasod érteni fogod miért írtam ezt) – és sorolhatnám tovább de nem teszem ;-) Szánj rá időt! ;-)

Negyedszerre futok neki, de még mindig nem tudom pontosan mit is írjak.
Az első rész nagyon tetszett, és alig vártam, hogy végre a folytatás is a kezem ügyében legyen. A fölösleges drámázások és félreértések úgy látszik Emely és Elyas részeivé váltak, mivel itt is csak talán a könyv negyedéig ment a nagy boldogság, aztán BUMM! Üdvözöllek nyomorúság. Talán, ha más író próbálta volna ezt megírni, már a plafonra másztam volna, Carina Bartsch viszont valami istenien összehozta az egészet.
Elyas-t egyszerűen imádom. Úgy megnézném élőben is azokat a szemeket ♡ Tetszett, hogy a végén kiderült Elyas sem hibátlan, hogy ténylegesen ő is elcseszett pár dolgot, és nem megint csak Emely a hunyó.
Mondjuk Emely-t még mindig nem nagyon szívlelem. Ez talán azért van, mert nem kommunikál. Sosem mondja meg mit érez, mi bántja, folyamatosan menekül a problémák elől, és főleg ez miatt is alakulnak ki a félreértések. Valahol egy kicsit meg is értem, de Elyas-sal akkor is sokszor nagyon csúnyán bánt, és ez nem volt szép.
A történet viszont annyira jó, és érdekfeszítő, hogy feledteti a kisebb problémákat.
Nagyon szép lezárása a sorozatnak. Elyas, hiányozni fogsz ^^

Az első résszel sok gondom volt, de ez már igazán jó volt. :)
Emely és Elyas kapcsolata már az elején tetszett. Most végre jól is kezdődtek a dolgok, sok-sok romantikus jelenetet kaptunk és igazán nagyon aranyosak voltak együtt. Ennek a srácnak nem lehet ellenállni. Töretlenül ostromolja a lányt, hogy bebizonyítsa neki, hogy komolyak a szándékai. És láthatjuk azt is, hogy mennyire szenved, hogy ekkorát hibázott. Fájt érte a szívem, hogy ilyen sokáig hagyják egymást kétségek között, sebeiket nyalogatva.
Mostanában nagyon „divatos” egy történetet külön könyvben, két szemszögből is megírni. Itt cselesen oldotta meg az Írónő. :) Elég hamar lehull most a lepel a titokról és bőven marad idő a miértek megválaszolására. Elyas hosszú fejezeteken keresztül meséli Emely-nek, hogy ő hogy látta a dolgokat, tehát így megkapjuk az ő nézőpontját is.
Főleg a több szerelmes miatt tudtam jobban szeretni a második részt, még ha most is zavart Emely ilyen mértékű makacssága. Megérdemlik a boldogságot egymás mellett. :)

Amikor befejeztem az első részt rögtön kezdtem ezt olvasni, mert minél előbb meg akartam tudni, hogy mikor jönnek össze. Amikor eljutottam odáig akkor néztem, hogy még sok oldal van, itt már előre sejtettem, hogy lesz még valami balhé. És nem tévedtem. Bár legalább utólag megtudtuk, hogy Elyas miért csinálta azt, amit csinált, és hogy az óta megváltozott a véleménye. Örültem, amikor végre összejöttek, spoiler
Ennek se vagyok kibékülve a borítójával.

Már vártam a folytatást nagyon is! Nem mondhatom, hogy jobban tetszett, mint az első rész. Az első részhez képest hiányoltam a rengeteg ugratást, beszólást és viccelődést ami azért persze itt is jelen volt, csak nem olyan nagy mennyiségben. A második rész inkább volt megindító mert itt az érzelmeké volt a vezető szerep és azok bemutatásáé. A vége spoiler gyönyörű volt, szerintem az egész történet csúcspontja. Emely is végre megvilágosodott és elfogadta, hogy Elyas érzelmei valódiak iránta. spoiler. Ettől függetlenül élvezetes, szórakoztató és aranyos történtet volt! :)

Ez már sok volt. A kínos helyzetek, a félreértések, a dráma. Nem tetszett annyira, mint az első rész. Beleesett a második részek átkába, vagyis nem ért fel az elsővel, és csalódást okozott. Kár érte, pedig az első részért oda voltam, meg vissza….

Annyira, de annyira imádtam.
Ez a könyv megmelengette a szívemet. Hihetetlen. Olyan rég volt már, és olyan ritka nálam, hogy én az első rész után rögtön belevágjak a másodikba. Ez már jelent valamit. És olyan nagyon rég volt már, hogy én itthon leültem olvasni, mert nem bírtam letenni a könyvet, és nem sorozatot néztem, hanem csak olvastam és olvastam. Az ismerőseim is néztek, hogy óránként léptem fel facebookra…:D
Elyas. Ez a pasi mindent visz. Egyszerűen imádom. El vagyok olvadva.
Bevallom, kissé félve vágtam neki a könyvnek, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy depi lesz, vergődés, meg teljesen, hogy minden máshogy lesz, hogy idegesítő lesz. Kellemeset csalódtam. Egyszerűen belekezdtem, és csak olvastam, olvastam és olvastam.
Tegnap este pont spoiler, és ma reggel egyszerűen kiugrottam az ágyból, hogy ezaz, végre olvashatok. Egész este és reggel ez a könyv járt a fejemben (Felkelés után vissza szoktam aludni párszor, de most még ez is lehetetlennek bizonyult, mert én bizony semmi mást nem akartam, csak Elyast.). Imádom. Csak erre tudok gondolni.
spoiler
A rövid leírás alapján másra számítottam, és mindig rá kell jönnöm: nagyon sok esetben a rövid leírás még csak távolról sem tudja visszaadni azt, amire a könyvben számíthatunk.

Nagyon örülök, hogy belekezdtem. Az egyik legjobb döntés volt ez, és az előző rész. Nem csalódtam. Új könyvszerelem.
Köszönöm, hogy olvashattam.(:

Carina Bartsch feladta a leckét ezzel a sorozattal, úgyhogy muszáj lesz pro és kontra értékelést írnom a könyvről.

Ami nem tetszett:
• elnyújtott cselekmény: néha bizony a kevesebb több, vagyis bőven elég lett volna ezt a történetet 3-400 oldalban megírni!
• Emely: azt hittem, hogy a Cseresznyepiros nyárban nyújtott „teljesítménye” után nem tud már lejjebb süllyedni… tévedni emberi dolog.
• összecsapott befejezés: örültem volna egy epilógusnak, ahol például kiderül, hogy Elyas tíz évre előrevetített jóslata beválik-e.

Ami tetszett:
• Elyas és a fekete Mustang: ezt a fiút a Mustanggal egyetemben nem lehet nem szeretni!
• humor és szócsaták: olyan sokat nevettem olvasás közben! Imádtam az Elyas és Emely közötti csatározásokat, a halloweeni éjszakáról nem is beszélve.
• érzelmes lezárás: Elyas vallomása mindent vitt, az egész történet legkiemelkedőbb pillanata volt!
• romantikus szál: lehet, hogy szirupos és kiszámítható volt, de az én romantikus lelkemet teljesen elvarázsolta.
• szerethető mellékszereplők: meglepő módon minden mellékszereplőt sikerült megkedvelnem, a szülőkön keresztül a barátokon át egészen a kis Ligeia cicáig mindenkit.

Nem tudom, hogy hosszú távon mennyire hagy bennem maradandó nyomot a sorozat, mindenesetre erre a részre is, akárcsak az előzőre, 4,5 csillagot tudok adni.

Újabb álompasit avattam! Naná, hogy Elyasra gondoltam! ;-)
Ismét sokat nevettem, az a halloween-i buli és Emely. :D És az utána történtek… Kedvenc részem a könyvben. ♥
Bonyodalmak és szenvedések sorozata itt sem maradt el, de még ez sem tántorított el attól, hogy újabb kedvencet avassak, mert maga az egész történet a szereplőkkel együtt egyszerűen olyan édes és csodaszép.

Ha valamilyen brutális oknál fogva elfelejtettem volna, hogy szerelmes vagyok Elyasba, ez a kötet maradéktalanul emlékeztetett volna rá. ♥

Nem titok, mennyire letaglózott engem is a Cseresznyepiros nyár vége. Alig vártam már, hogy végre rendezzék egymás között a dolgokat a főszereplők. Féltem tőle, hogy nem sikerül olyan jóra ez a folytatás, de szerencsére ez alaptalan volt. Jelentem, a történet zseniális, szívet megdobogtató és tökéletes.

Vegyük például ezt a fenomenális kezdést. Halloween buli ♥ Isteni volt, imádtam olvasni. Aztán magát az egész cselekményszálat. Ahogy várható volt, jelentkezett egy kis mosolyszünet Emely és Elyas között, de ez a lehető legjobban volt leírva. A megoldása meg aztán főleg! A vége annyira érzelmes és gyönyörű és még ha egy rakás jelzőt felsorolnék, az sem tudná visszaadni azt az érzést, amit kiváltott belőlem az olvasása alatt. Teljesen átszellemültem, tuti nem is pislogtam, erre megzavartak! Értitek? Megzavartak! Majdnem megőrültem..

Olvassátok el! Azonnal! Ne halogassátok, higgyétek el, szükségetek van erre a történetre.

bővebben, képekkel : http://anikhomolyol.blogspot.hu/2015/09/carina-bartsch-…