Cseresznyepiros ​nyár (Cseresznyepiros nyár 1.) 86% 645 csillagozás

Igazán gondban vagyok, mert ez egy hihetetlenül jó történet, abszolút kedvenc férfi karakter, nagyon jó mellékszereplők, de egy idegesítően hülye női főszereplővel. Az elején nagyon szerettem Emely és Elyas csipkelödéseit. Nagyon jók voltak együtt, de egy idő után kezdett idegesíteni Emely, mit idegesíteni, közbe ugy megráztam volna, hogy jajjj, ezért is nem tudok maximum pontszámot adni. Nekem a nyavajgása, az értetlensége nem tetszett. Elment volna ez egy darabig, de tulzás volt sokszor. A könyv pozitívuma, hogy nagyon vicces volt. Elyas nekem, annyira de annyira bejövős volt. A vége meg….
Wadafak?

Érdekesen indult a kapcsolatom ezzel a könyvvel, ugyanis még évekkel ezelőtt kivettem a könyvtárból, hogy azzal a lendülettel olvasatlanul vissza is vigyem. Hogy miért is, azt nem tudnám megválaszolni. De ki tudja? Lehet számomra most jött el az ideje, hogy elolvassam. Mindenesetre én egy az egyben minden sorát nagyon de nagyon szerettem és remekül elvitt magával arra a helyre, ahol semmi körülöttem zajló folyamatra nem tudtam figyelni, csak Elyas és Emely létezett.
Szerintem mindent elmond, hogy a könyv elkezdése után szert tettem egy saját példányra :) Remek a humora és néhol rendkívül aranyos.
Nem olvastam még német írótól (legalább is tudomásom szerint) de őszintén szólva örülnék, ha a kiadók elkanyarodnának a megszokott mederből és nyitnának más nemzetiségek felé is.

Esküszöm, mi ez? Éppen lapoznék, erre mi van? Vége.
Kindlen olvastam és egyszerűen csak néztem vagy öt percig, hogy lehet így befejezni. Először azt hittem rosszul kaptam meg a fájlt, vagy ilyesmi, de nem.
Igazából nagyon tetszett a könyv, az egyetlen kifogásolnivalóm a főhősnő, akit az elején nagyon bírtam. Mert voltak vitáik Elyasszal, amiken csak nevetünk, de egy ideig viccesek csak. Amikor a csaj már nem tudom hanyadjára elutasítja a fiút, az kicsit felnyomja a pumpát bennem. Egy ideig tényleg imponált, mert nem szeretem, ha egyből egymás nyakába ugranak a főhősök, de az olvasó annyira érzi, hogy mi folyik a háttérben, hogy legszívesebben bebújnék a könyvbe és egy levél formájában szépen elmondanám mi a helyzet, hogy légyszíves Emely térj észhez, mert muszáj…
Elyas pedig szerelem, mert nem tudnék mást érezni iránta. Alig várom a következő részt, és remélem bekövetkezik amit akarok.
spoiler

Huhh… wow… oha…. hogyéneztmiértnemolvastameddig?
Istenem, ez nagyon jó volt. Vicces, szarkasztikus, oh, te jó ég Humor Herold!! :D Imádtam, bár értem én a csaj stílusát, mintha magamat olvastam, volna, de azért a buzi szó egy kissé degradáló manapság. Ezen akadtam fenn egy kissé, az ilyenre ütök! De a többi okéés volt. Mint mondtam Emely, olyan mintha én lennék, mintha magamat olvastam volna. És Elyas….oh, mamám, hát téged meg honnan szalasztottak?? És vannak még ott többen is olyanok, mint te? :D
Inkább folytatom az olvasást, mert most semmi értelmeset nem tudok írni, csak a szavak ömlenek belőlem, feltartóztathatatlanul, lassan már értelem nélkül.
Ajánlom!!!! :D

Ohhh te magasságos…..!!!!
Az az utolsó email……
Meghajolok Elyas előtt, szent kenyér amit ő kap. Ki is mondja kerek perec – tudomása van róla – és süket fülekre talál. Nagyon …. mondjuk ki : megsajnáltam annyira de annyira próbálkozik és harcol és falba ütközik……
A tagadás ….. a lelkifurdalás….. hogy igen is értékes vagyok és vki ezt látja is bennem.
Tudjátok sztem az az igazi bnő vagy barát akinek mindent elmersz mondani vagy éppen kérdezni mersz tőle – igen nagyon kevesen vannak ilyenek – és igen Emely-nek sem ártana egy.
Gondolkodjunk! – manapság hányan harcolnának és küzdenének igy mint Elyas – hm a válasz kiábrándító …..
Megosztok veletek egy apró titkot ismerős a netes barát fogalmát – bár a mi időnkben még msn volt nem skype és volt webcam nem csak email…. egy év után elengedtem mert bűntudom volt hogy „feltartom”…….
De amit Emely véghez visz az borzalmas….
Kíváncsian veszem kezembe a köv. részt!

Annak ellenére többnyire bele tudtam élni magam, s néha megnevettetett, hogy sok minden kiszámítható volt számomra, és ha a típusát nézzük, egy részről már nem ez az első ilyen történetem – gondolok itt arra, hogy nem egy könyvben folyik e-mailezgetés –, másrészről viszont igen. Ez utóbbinál pedig arra utalnék, hogy még nem nagyon olvastam olyan történetet, ahol a két főszereplő hosszú évek után újra találkozik.
Összességében tetszett, nem volt unalmas, olvastatta magát, s nem érzem úgy sem, hogy valami kimaradt volna belőle.
Azzal a lendülettel, hogy elolvastam az első részt és letettem, már fogom is a kezembe a másodikat. Szeretem. Függővé talán nem tett, de egyáltalán nem mondanám egy rossz könyvnek, egynek mindenképpen jó volt.

Abszolút kedvenc lett! Imádom Elyas és Emely szócsatáit, a könyveket, a zenéket, a Mustangot és motort a könyvben és legfőképpen a humort! Az egyik legnagyobb meglepetés a könyv idén! Olvassátok!!!

Bővebben:
http://mfkata-about.blogspot.hu/2014/10/carina-bartsch-…

A történet nagyon tetszett, a szereplők szimpatikusak és valósághűek. Ennek köszönhetően elég nehéz volt letennem a könyvet. Nagyon szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó könyv volt. Bár azt, hogy ki Luca azt már az elejétől kezdve sejtettem. Ez volt az első könyv, amit egy német írótól olvastam, ezért egy kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni.
Egyetlen egy hátránya a könyvnek az az, hogy szerintem nem szép a borítója.

Nagyon-nagyon szerettem ezt a könyvet, és teljes mértékben a hatása alá kerültem, de két dolog miatt mégsem tudok maximális csillagot adni rá: az egyik a fordítás, a másik Emely.

A fordítás szerintem valami borzalmasra sikeredett. Teljesen az volt az érzésem, hogy egy utcáról betévedő ember tükörfordítását olvasom, aki egyrészről nem ismeri a szinonima jelentését, másrészről fogalma sincs arról, hogy hogyan kommunikálnak a mai fiatalok. Mert hogy egy 23-24 éves egyetemista nem köszön el úgy a barátjától, hogy „szeretettel üdvözöl”, az holt biztos! És hogy nem használ olyan szófordulatot a mindennapokban, hogy „írd és mondd” (amiről én személy szerint soha nem is hallottam – ettől függetlenül utánanéztem, és valóban létezik), az még biztosabb! És hogy folyton „kincsem”-nek szólítsa a barátját/barátnőjét, és ne tudja mással jellemezni, mint az „édes” jelzővel (vagy ezerszer!), annál biztosabb a világon nincs! Úgyhogy igen, kiakadtam a fordításra.

Aztán ott volt Emely. Istenem, ki képes ezt a nőt Alexen kívül kedvelni, de komolyan?! Egy hisztis, beképzelt, idegesítő liba, akinek annyira szánalmas a viselkedése, hogy arra nincsenek szavak. A történet ¾-ében nem csinált mást, mint Elyast szapulta, egy olyan mondvacsinált dolog miatt, amiért már alapból megérdemelne egy alapos, szívlapátos verést. És nemhogy észrevette volna, hogy – Elyas személyében – micsoda kincs üthetné a markát, ha mélyebbre ásna, nem… még ő játszotta a büszke dámát! Brr, ki nem állhatom az ilyen nőket!

Ezt a két dolgot leszámítva viszont imádtam a történetet. Elképesztően humoros, szórakoztató és olvasmányos volt, aminek hála csak úgy faltam a sorokat, Elyas és a Mustangja pedig hmmm… ha elvinne egy körre, biztosan nem mondanék nemet! :)

Jöhet a folytatás!

Letörölhetetlen vigyor ül az arcomon, de ezek után azt se bánom, ha örökre így maradok, mert totálisan megérné! :D :D

Emely kincsem :D Eszméletlenül jól szórakoztam az éles nyelveden, a szarkasztikus beszólásaidon. A sértések, amiket Elyas-hoz vágtál – tudom úgy gondolod megérdemelte – de szegényt néha bizony megsajnáltam. Kérlek, legyen már egy kis önbizalmad, és légy őszintébb önmagadhoz!
Elyas kincsem :D Imádtam az „udvarlási stílusodat”, a rámenőségedet és az autódat is! Minden elismerésem a kitartásodért, a türelmedért! én már rég a lábaid előtt hevernék spoiler

A fülszöveg remekül összefoglalja miről is szól a könyv, de nem számítottam ilyen szórakoztató élménye, ezért elnézem az apróbb hibáit.
Mekkora mázlim van, hogy kéznél van a folytatás, mert ezt AZONNAL folytatnom kell!!!