Mama, ​papa, gyerekek (Hammarby 2.) 83% 122 csillagozás

Már sokadjára jövök rá, hogy egy-két kivételtől eltekintve, a skandináv krimit nem nekem találták ki. Szépen viszi a szálakat és a végén össze is érnek, mégis unatkoztam közben. Egyedül a kislányt féltettem és a hetvenvalahány éves nőnek drukkoltam, és miattunk volt érdemes elolvasni a könyvet. Nagyon szomorú, sötét, nyomasztó képet kaptunk a szereplőkről, az emberekről úgy általában…. nem köntörfalaz… egyszerűen a hangulat az, ami más, de nekem nem jó. Nem szeretem az ilyeneket. Thrillernek sem mondanám, nem tud megborzongatni… a krimi szál kevés….. Értem miért szeretik annyian, de én nem tartozom közéjük, nekem az amerikai, de a magyar is ezerszer jobb, izgalmasabb és pörgősebb. Ja és tényleg krimi!
https://youtu.be/MEImwTnU-YY…

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész, izgalmas volt a nyomozás, a szereplők végre csapatként működtek a lapokon. Nem voltam szemfüles, spoiler, ezért csak elismerő mosoly jár. Conny jóval szimpatikusabb volt, mint az első részben minden hibája ellenére is, ami pedig a Jenny karaktere körülötti szörnyűségeket illeti, hát maga az iszonyat, szegény lány :'(
Nyilván Petra is jócskán megsérült amiatt, ami történt vele, de rajta látszik, hogy harcos alkat, míg Jenny teljesen más karakter.
Ami nem tetszett, számomra nem hihető, hogy egy 3 éves kislány így kibír több, mint 60 órát egyedül, semmi hiszti, semmi ordítás nélkül és képes ilyen átgondoltan hazudni, ezek a jelenetek belezavartak nálam az egyébként nagyon lebilincselő élménybe.
Határozott fejlődés, az egyetlen pici túlkapás, a véletlenek ilyen bravúros összjátéka, hogy mindenki egyszerre van azon a hajón. Tetszett.

A cím tökéletesen leírja, miről is fog szólni ez a történet, a Hammarby-trilógia második része, csakhogy – jó skandináv krimihez méltóan – ne várjunk szerető családod, kedves szülőket, boldog együttélést, mert az olvasó mindent kap ebben a regényben, csak ezeket nem. Éppen ellenkezőleg, de ez sejthető is, nem árulok el nagy titkot.

Ahogy az első részben, úgy itt is a társadalom legkiszolgáltatottabb rétege az áldozat, mégis – hét évvel A mézeskalács ház olvasása után – ez egy jobban megírt könyv volt, mint az előzménye. Egy kicsivel. Mert nem egy megszokott skandináv krimivel találkozik, aki a kezébe veszi ezt a trilógiát. Erre ne számítsunk, mert akkor nagy lesz a csalódás.

Furcsa kettősséget éreztem a Papa, mama, gyerekek olvasásakor: egyfelől unalmat, igen, sokszor unalmat, és nemcsak azért, mert kb. a regény feléig csak „bevezetést” kaptunk a történésekbe, hanem azért is, mert tényleg unalmas volt. Egyedül Hanna szála volt számomra izgalmas, és szívből szorítottam a kisgyerekért, máskülönben… Máskülönben mintha egymás mellett futnának a történések, minden szereplő azon „dolgozik”, hogy tönkretegye a saját és másol életét, egyfajta se füle, se farka bevezetőt kaptam, de ez még nem lett volna baj, csakhogy nem is érdekelt igazán Jennifer és családja története, A nyomozás is igen gyenge, de Gerhardsen trilógiájában – szerintem – a hangsúly nem a nyomozáson van, inkább a bűncselekményig vezető úton, a szereplők viselkedésén a bűncselekmény előtt és után. Kaptunk betekintést a nyomozók magánéletébe is, és már nem is zavar az első kötetben elindított szál Petrával kapcsolatban – hét éve ugyanis bosszantott, hogy a szerző nem zárta ezt le, így csak lógott a levegőben a dolog.

Még több: link

Volt ebben minden, gyilkosság, szexuáliserőszak, pedofilia, családon belüli erőszak. Szerencsére egyi sem volt túltolva, így jobban életszagú volt. Sajnos ami ebben a történetben szerepelt, egyre inkább lehetne bárhol, vagyis a helyszín szinte mindegy is. Züllött szülők, magányos, szeretethiányos gyerekek, fenőttek, akik kihasználják őket.
Rendkívül jó krimi,

2020/153. könyvtár

Kiváló krimi, rendkívül izgalmas, lényegében letehetetlen. Kicsit belefásultam az utóbbi időben a bűnügyi regényekbe, de ez a könyv visszahozta az életkedvemet. Így kell (szerintem) krimit írni. Néhány „nem”:

– Tartalmas skandináv krimi, klasszikus alapokkal; viszont nem annyira komor a társadalmi problémakalauz, mint jópár északi társa esetén. Egyáltalán nem érezni kilátástalanságot.
– Sok nézőponttal indít a szerző (az elején igencsak figyelni kell), de még éppen belefér ennyi mozaik; a cselekmény fejlődésével (és a személyek fogyásával) szépen összefonogatja a szálakat.
– Nem a sorozat első kötetével kezdtem, de nem baj, a kötet önmagában is nagyon élvezetes.
– Nem túl széles a bűnügyi vászon, nincs öncélú erőszak, nem gázolunk térdig a vérben; nincsenek zseniális nyomozók (sem zseniális(an szerencsés) bűnözők), végig megmarad a valóságérzetünk.
– A regény nem ponyva, és nem is könnyűsúlyú olvasmány; tagadhatatlan a stiláris és a tartalmi igényessége.

És végül: többé-kevésbé volt bátorsága az írónőnek a heppiendhez.

Mj: És van humora is, kár hogy csak egyszer csillogtatja meg. :)

209. oldal: „Egy férfi … arra ébredt egyik éjjel, hogy betörők vannak a garázsában. Felhívta a rendőrséget, de ők azt válaszolták, hogy sok dolguk van, és nincs elég kocsijuk. Kis idő múlva újra felhívta a rendőrséget, és azt mondta, hogy töröljék az előbbi bejelentését, mert közben lelőtte a betolakodókat. Két perccel később hat autó bukkant fel az otthonánál, és elfogták a betörőket. „Azt hittük, lelőtte a rablókat”, mondta az egyik rendőr. „Én meg azt hittem, nincs szabad kocsijuk”, felelte a férfi.

Jó ötletnek tartottam ezt a többszálú cselekményvezetést, sőt, végre, hosszú idő után először nemcsak maga a több szál nyűgöz le, hanem azok kidolgozottsága, fokozatos egymáshoz közelítése is. Szerintem több ilyen megoldású könyv kellene a világnak. :-)
off

A nyomozás tetszett és a történet vitt magával, de volt néhány dolog, ami nagyon idegesített olvasás közben.
A vége szörnyen összecsapott volt. A bűntény megoldása szinte csak az utolsó pár oldalba volt összesűrítve. Kurta – furcsa volt az egész, hiányoltam valami lezárást.
Kicsit életszerűtlennek éreztem Hanna, a kislány karakterét. 3 éves, még nem szobatiszta, de egy ennyi idős gyerek nem látja át a helyzetet ilyen élesen. Olyan szavakat, gondolatokat adott a szájába a gyereknek az írónő, ami nonszensz.
Mindazonáltal élveztem az olvasást és megszerettem a nyomozó csapat tagjait.
Tovább fogom olvasni a sorozatot.
4 csillagra értékelem.

Már rég nem volt ilyen jó olvasmányélményem, hamar le is daráltam, alig bírtam letenni! Nem lepődtem meg, mert korábban olvastam az értékeléseket, mindenesetre elgondolkodtató: a két könyv között mi történt az írónővel? A különbség óriási!
A feszültség és az információ adagolása kiváló, egyetlen szálával vannak problémáim spoiler, de ez abszolút egyéni. Nagyon várom a következő részt!

Jobb, feszültebb és izgalmasabb, mint az előzmény könyv.
Brrr.. jó volt, az utolsó 100 oldalt már egy szuszra!
Vannak gondok, komoly gondok a jó kis idilli Svédországban.
Blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/10/mama-papa-gyerekek.html

Kicsit nehéz volt felvenni a fonalat, merthogy sok szállal indít, aztán persze ezek szépen összeérnek. Izgalmas, mondhatni fordulatos, és legalább annyira beteg, mint a Tetovált lány.