Aludj ​csak, kicsim! (Hammarby 3.) 48 csillagozás

Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

A stockholmi Hammarby-rendőrség értetlenül áll egy Fülöp-szigeti nő és két kisgyermekének gyilkossági ügye előtt. Az áldozatok békésen, kihűlve, és elvágott torokkal fekszenek az ágyban. Az elkövetőnek nyoma sincs, de a kérdések száma egyre csak nő: Miért él a gyerekek svéd apja elszigetelten, úgy, hogy szinte semmi kapcsolata a külvilággal? És honnan volt pénze a takarítással foglalkozó anyának egy több milliót érő lakásra?
Conny Sjöbergnek meggyűlik a baja a nyomozással, Jens Sandén az infarktusa következményeivel dacol, Petra Westman továbbra is erőszakolója azonosításán fáradozik, kollégájuk, Einar Eriksson pedig egyszerűen köddé válik…

Carin Gerhardsen regénye A Mézeskalács ház és a Mama, papa, gyerekek után a svéd krimisorozat harmadik része.

Eredeti cím: Carin Gerhardsen: Vyssan Lull

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9789632935577 · Fordította: Markwarth Zsófia
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632931616 · Fordította: Markwarth Zsófia

Kedvencelte 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

>!
smetalin
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

Ismét javult az írónő, de még mindig nem tudtam öt csillagot adni, mert itt-ott bizony nem volt gördülékeny a párbeszéd. A történet az nagyon jól ki lett találva, elég beteg és elég meghökkentő, ahogyan a múlt összemosódott a jelennel, tényleg egy teljes egész képet kaptam a végére.
Biztos tanult az első rész hibájából, mert itt sem volt annyira vészes a nyomozók magánélete (nem volt fenékig tejföl és rózsaszín az egész), sőt, egy kis titkot és annak megfejtését is belecsempészte mellékszálként az írónő, és még egy kis megfejtésre váró dolgot is, ami a köv. részben biztos felfog tűnni még.

>!
Niko_oka
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

Vitathatatlan a fejlődés, amin keresztülment ez a sorozat. Olvasmányos volt, izgalmas, pörögtek az oldalak. Tetszik, hogy az írónő az elejétől kezdve mozgatja a szálakat, több kezdeti kérdésemre választ kaptam, és olyan cselekmények végére tett pontot, amikről meg voltam győződve, hogy pusztán az olvasónak odavetett csont. spoiler
Kövezzetek meg, de nekem ez még mindig nem teljes… A párbeszédek, a tessék-lássék nyomozás, a fogyatékkal élő lány karaktere, és ez a nemi erőszak-ügy még gyenge lábakon áll. Az előző rész majdhogynem jobban tetszett… Szerencsére még semmi sincs lezárva :)

2 hozzászólás
>!
mate55 
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

Tegnap este fejeztem be a könyvet, spoiler de még mindig nem tudom megfejteni, miért működött annyira, amennyire. De működött, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Illetve még akkor sem, mert, a gondolataim vissza-visszatértek a szereplőkhöz, illetve mindahhoz, amit az életükről spoiler megtudtam.
A stockholmi rendőrséget egy Fülöp-szigeti nő és két gyermekének meggyilkolásához riasztják. Az áldozatokkal brutális módon végeztek. A Hammarby nyomozócsoport elvágott torokkal találja a családot, a nő lakásán. A nyomozás előrehaladtával egyre több titokzatos dolog kerül napvilágra, ezzel egyidejűleg a kérdések száma is folyamatosan nő. Miért él a gyerekek svéd apja külön, magányosan? A takarítással foglalkozó anyának miből telt egy több milliót érő lakásra? Ki az az idősebb úr, aki segítette a meggyilkolt családot? A bűntény után, hová, és miért tűnt el a nyomozó csoport egyik tagja, Einar Erikson?
A szereplők, (beleértve a nyomozókat is) miért barikádozzák el gondosan agyuk hátsó részében a múlt tragédiáit, sérelmeiket? Miért félnek kimondani? Ha napvilágra kerül, valósággá válik, ezáltal elvesztenek még valamit, ami a múltjukhoz köti őket? A korábbi események soha nem múló traumákká alakulnak, amelyek a későbbiekben erőszakos, előreláthatatlan cselekményekhez szolgálhatnak alapul?
Furcsa játék ez az olvasóval és a szereplőkkel is – Carin Gerhardsen mintha direkt nem mondaná ki maga sem, hogy könyve valahol az elveszett múltnak, az elvesztett identitásnak is a regénye.
Az „Aludj csak, kicsim”- nek talán ez a leginkább magával ragadó és elképesztő rétege: ahogy a szereplők viselkedése mögött megértjük a tetteiknek motivációit és okait, így pedig visszamenőleg is sokkal fájdalmasabbnak és komorabbnak tűnik minden cselekedetük. Nem mintha a történet maga unalmas lenne, épp ellenkezőleg. A sokszor pszicho-krimi jellegű szál pont annyira kerül fókuszba, hogy együtt tudjunk gondolkodni Sjöberggel (nyomozó), saját elméletet állítsunk fel, vele együtt izguljunk az új információk miatt, és végül kellően ledöbbenjünk a végkifejlet olvasása közben.

9 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

A mézeskalács ház átlagos volt. A papa, mama, gyerekek jó volt. Az Aludj csak, kicsim! pedig zseniális.
Egyet leszögezhetünk: Carin Gerhardsen nem igazán szereti a gyerekeket, legalábbis öt éves korosztályig biztosan, mert előszeretettel gyilkolássza le szegénykéket a könyveiben, amivel igen komoly tabukat döntöget, hiszen nem sokan veszik a bátorságot ehhez. Talán még King az, aki ennyire bátor, egyszer valami olyasmit mondott, hogy ha rossz passzban van, leül az írógép elé, és kinyír egy kiskutyát vagy egy gyereket. Szóval Carin is ilyen.
Azon is gondolkodom, hogy mikor az első részt megírta, már ott volt a fejében az egész szinopszis, hogy a harmadik részre így összegabalyodik minden, aztán kigabalyodik, vagy írás közben jöttek az ötletek, hogy még ez meg az is legyen. egyébként a sorozatoknál mindig ezen gondolkodom.
Na de kérem, jöjjön az értékelés: brutális, kegyetlen, ráadásul a feléig azt sem értettem, hogy az egyik cselekményszál hogy az isten csudájába kapcsolódik ide, de aztán jött a döbbenet. Zseniális, csak ismételni tudom magam.
Azt javasolnám, hogy aki még most kezdi a sorozatot, egymás után olvassa a három részt, hogy szépen kirajzolódjanak a jellembeli fejlődések, meg az írónő fejlődése is középszerűből tökéletessé.
Nem tudom, lesz-e még része a Hammarby-sorozatnak, mert végül is így is le lehetne zárni, de én remélem, olvashatok még.

8 hozzászólás
>!
tunczo
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

Kedvenc lett ez a sorozat, főleg ez a rész. Pontról pontra kitalált, izgalmas cselekmény. A gyomrom összeszorult a sok kisgyerekért, el sem tudom képzelni, milyen fájdalom lehet ez egy szülőnek.
Remélem, lesz folytatás, a Petra-szálat lehetne még továbbvinni. spoiler

>!
PRicsmond
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

Na ez a rész már megérdemli az 5 csillagot. Carin Gerhardsen az az írónő akinek a legjobban észre lehet venni a kötetein, hogy folyamatosan fejlődik. Az első résznek is nagyon jó volt az alapötlete, de a megvalósítás nekem nem igazán tetszett, aztán láttam, hogy a második részt mennyien dicsérték így elolvastam és az már tényleg egy nagyon jó könyv lett, ahogy a mostani rész is. Nagyon tetszett a múlt és jelen történéseinek az összekapcsolása, minden hatással volt mindenre. Nekem külön tetszett, hogy nem egy bő terjedelmű sztorit kaptunk, de nem voltak benne üres járatok, nem voltak töltelék oldalak. Conny itt volt a legszimpatikusabb az ő fejlődése nagyon érezhető, és bár ebbe a kötetben Petra kevés szerepet kapott, de az ő történet szálát is szépen fűzi tovább az írónő. Már megvoltam győződve Hamad bűnösségében, de örültem neki, hogy semmi köze nem volt a Petrával történtekhez és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul ez a sztoriszál. Einar története nagyon kegyetlen volt és megrázó és a végkifejlet hát arra nem igazán számítottam, de nagyon jó húzásnak tartom. A végén azt hittem lesz egy kis akció, de a dráma az nagyon ötletes volt. Most már nagyon várom a következő kötetét a sorozatnak biztosan elfogom olvasni azt is.

>!
veronica_mars
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

az első gondolatom a könyv befejezése után az volt, hogy nem hiszem el, hogy a Mézeskalácsházat és ezt a könyvet ugyanaz a személy írta! ég és föld a különbség a kettő között. őszintén bevallom, a Mézeskalácsház annyira rossz élmény volt, hogy nem hittem, hogy olvasni fogok még Gerhardsentől. de a skandináv krimik iránti töretlen lelkesedésem mégis rávett, és nem csalódtam, sőt! ezzel a könyvvel nálam Gerhardsen igazi skandináv krimiíróvá érett (és az egyik kedvencemmé is).
volt itt minden ami egy jó krimihez kell: érdekes gyilkossági ügy, a nyomozás elején teljes kilátástalanság, a nyomozók magánéletének kuszasága, majd mindezek szépen összeértek egy kerek történetté. persze a vége felé már kezdtem megsejteni az indítékot, nagyon tetszett, hogy minden szál összeért. végig izgalmas volt a történet, egyáltalán nem volt benne felesleges tartalom. minden oldala lekötötte a figyelmemet.

6 hozzászólás
>!
cintiatekla P
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

Kicsit kettős érzésem volt: a krimis, nyomozati szál mellett talán túl nagy hangsúlyt kapott a szereplők magánélete, ami nem biztos, hogy teljesen indokolt volt.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2016/10/carin-gerhardse…

>!
Ariadne
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!

A regény lendületes, figyelemfelkeltő, izgalmas, magával ragadó és döbbenetes. Carin Gerhardsen ennél a kötetnél már 110%-osan odatette magát, témái pedig akár a mindennapok történései is lehetnének.

Bővebben: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/06/carin-ger…


Népszerű idézetek

>!
mate55 

– A bűn egy súlyos lánc, ami folyton az ember mögött csörög. a test része. Végül már észre sem vesszük.

183. oldal

3 hozzászólás
>!
mate55 

Bizonyos dolgokat nem lehet megbocsátani, akármennyire is szeretnénk.

237. oldal

>!
robinson P

– Betörtem hozzá, Jens.
Sandén néma „o”-t formált a szájával.
– Kinyitottam a zárat és bementem.
– Hát, ilyet nem szabad csinálni. Mert jönnek a rendőrbácsik.

87. oldal

>!
mate55 

Olykor szüksége van az embernek magányra.

239. oldal

>!
robinson P

Háromnegyed óra múlva magára hagyták a különös pasast anélkül, hogy bármit találtak volna.

33. oldal

>!
robinson P

Konstatálta, hogy édes a bosszú. Akkor is, ha nem az övé, hanem Jennyé és Petráé.

173. oldal

>!
mate55 

Ez férfi műve volt. Erős. Céltudatos. Jéghideg.

18. oldal

>!
robinson P

Egy pillanatra úgy hangzott, mintha egy madár károgott volna, aztán csend lett.

(első mondat)

>!
robinson P

Hatalom és bosszú – ez kavargott a Másik férfi agyában.

22. oldal

>!
tsiguci

Majd később újra felhívja és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, ahogy azt a szülői ház illemszabályai megkívánták, és ezzel el is felejtik ezt a kellemetlen epizódot.

135. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lars Kepler: A bosszúálló
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Kristina Ohlsson: Dávidcsillagok
Stefan Ahnhem: A fantom
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Méltatlanok
Camilla Läckberg: Az idomár
Jens Lapidus: Alfahímek
Erik Axl Sund: Bomlás
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca