A ​mézeskalács ház (Hammarby 1.) 126 csillagozás

Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Rejtélyes ​gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai… de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas… Carin Gerhardsen világhírű sorozatának első kötetében egy felejthetetlen sorozatgyilkos lelkébe látunk, aki céltudatos, kíméletlen és megállíthatatlan. A Mézeskalács ház igazi csemege a vérfagyasztó krimik szerelmeseinek. Carin Gerhardsen eredetileg matematikusnak tanult, regényeit is a szakmájától elvárható pontossággal és kíméletlen logikával építi fel. A Stockholmban játszódó Hammarby-trilógia az egyre népszerűbb skandináv… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Athenaeum, Budapest, 2013
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932422 · Fordította: Teplán Ágnes, Markwarth Zsófia

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Ardena
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Nem dobtam hátast tőle, bár olyan nagyon sokat nem is vártam a kötettől. Hajlamos vagyok adni mások véleményére, bár általában az enyém jelentősen elüt tőle, jelen esetben viszont ugyanazt gondoltam, mint a nagy többség: volt benne rengeteg holttest, sok-sok vér és kegyetlenség, de izgalmat nyomokban sem véltem felfedezni benne. Ami igazán nyomasztott, az az óvodai évek szörnyűségeinek bemutatása volt, spoiler bár azt azért igazán furának tartottam, hogy ezt így hagyták a „felnőttek”, akik gondjaira bízva voltak ezek a porontyok.
A nyomozás nem sok érdekességet, felgöngyölíteni valót tartogatott, a Petra-szálat pedig teljesen felesleges tölteléknek éreztem.
A felügyelő családjából is túl sok volt kicsit, néha tényleg úgy éreztem, hogy feltétlenül tele akart még írni a szerző néhány lapot, csak már nem nagyon tudta, mivel kellene… hát, erre ez kiválóan alkalmas volt. :)
A folytatásokra viszont mindenképpen kíváncsi leszek, azok ígéretesebbnek tűnnek.

23 hozzászólás
>!
EssentialHencsi P
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Nahát, ide még nem írtam értékelést. Gyorsan pótolom, mielőtt belevágok a második részbe.
Kedves fülszövegíró! Ez a könyv annyiban hasonlít Camilla Lackberg könyveire, hogy ezt is nő írta, és a nyomozó itt is családban él. Meg van benne gyilkosság. A hasonlóság innentől kifújt. Joe Nesbo-ra anyiban hasonlít, hogy… ööö, semennyiben sem hasonlít. A Drót című sorozatot nem láttam, tehát arra lehet, hogy hajaz egy kicsit.
Engem a nyomozó felesége nagyon idegesített, hogy állandóan okoskodott, aztán lassan ő vette át az egész nyomozást, mint Miss Marple, miközben az ember a ledolgozott műszak után még otthon sütött, főzött, takarított, mint egy jó papucsférjhez illik. Látom, hogy ugyanez a gárda van a második részben is, remélem, asszonypajtás addigra leállítja magát, vagy elválnak és a főszereplő alkoholista lesz, akkor meg máris hasonlít Nesbo-hoz, illetve Harry Hole-hoz.
Maga a sztori pedig egész jó volt, folyt a vér, hullottak a népek meg minden, csak nekem kicsit hihetetlen volt, hogy valaki visszaemlékezik az ovistársára tök tisztán, meg még meg is ismeri ennyi év után. Persze itt magamból indulok ki, mert a nevükre sem emlékszem, nemhogy megismerjem őket, ha szembejönnek az utcán. sőt, az óvodából konkrétan csak arra emlékszem, hogy egyszer végre vettem a bátorságot, felmásztam a mókuskerékre, aztán nem tudtam lejönni, és sorakozónál az óvó néni szedett le, mikor már ott álltam vagy negyed órája, és akkor is mondta a magáét rendesen.
Szóval ez egy nagyon jó könyv lett VOLNA, ha valóban Lackberg vagy Nesbo írta volna. Ha a volna nem volna…
Mindenesetre a második résznek megint nagyon csábító a fülszövege, tehát reménykedem.

4 hozzászólás
>!
ppeva P
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Komolytalan volt, és ezzel nem a gyilkosságok számát vagy a kegyetlenkedést becsülöm alá a könyvben, mert abból volt benne elég. Sok volt az üresjárat és a tanító jelleg. Azt sem tudtam eldönteni, hogy az idióta párbeszédeket az író egyedül hozta-e össze, vagy jócskán besegítettek neki a fordítók is.
Könyvtári példányt olvastam, és előttem valaki már látható élvezettel javítgatta ki a (számos) gépelési és helyesírási hibát – ő ezzel szórakoztatta magát olvasás közben. Én meg azzal, hogy próbáltam felidézni, hány óvodás társamra emlékszem, vajon mi lett belőlük, és felismertem volna-e őket, ha negyven év után szembe jöttek volna velem az ország másik végében, egy nagyvárosi utcán…

1 hozzászólás
>!
csgabi MP
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Most nagy bajban vagyok, mert olvasás után elfeledtem értékelést írni, most meg pótolni kellene…
Azt tudom, hogy ez egy nagyon szomorú történet volt – a gyilkosságok indítékát, hátterét illetően. Olvasás közben az én óvodás és kisgyerekkorom jutott eszembe: a magányos napok a csoportban, és azután az osztályban; amikor kicsúfoltak vagy csak nem foglalkoztak velem, mintha ott sem lennék…
Fájdalmas egy kisgyereknek, és elhiszem, hogy vannak, akiknek az életére ez olyan mély árnyékot vet, hogy soha nem tudják kiheverni.
Nem volt a legjobb skandináv krimi, amit eddig olvastam, de olvastam már rosszabbat is.
Ami viszont a nyomozónő mellékszálát illeti: abszolút felesleges volt a könyvben, csak félrevonta a figyelmet, elterelt, és kizökkentett. Zavaró volt. Igen, zavaró. Nem olyan szál volt, mint egy Leslie L. Lawrence krimiben, ahol több szál keveredik, és azután a szálak kibogozódnak, és minden kiderül. Itt ennek a szálnak nem volt szerepe, mintha csak az oldalszámot növelte volna az írónő, hogy meg legyen a minimum.

>!
tunczo P
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Nem értem az értékeléseket, ez a könyv sokkal többet ér, mint ahol jelenleg áll. Persze nem volt tökéletes, bele lehet kötni itt-ott, de nekem összességében tetszett. Első kötetnek teljesen jó. Szerencsére a nyomozók életéről sem írt nagyon terjengősen a szerző, nem voltak hosszú monológok a szereplők magánéletéről.
Bízom benne, hogy a többi rész pörgősebb lesz és Petra nyomozásában is várnak még meglepetések.

21 hozzászólás
>!
Navi P
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Hm, … Most fejeztem be. Jó volt, de nem kiemelkedő. Érdekes volt olvasni, hogy milyen hatással van a gyermekkor a további életünkre, hogy milyen utakat választunk. Mondjuk számomra nem volt hiteles ez a 38 évvel később bosszút állok, még ha nem is vagyok teljesen épelméjű. Ebben a könyvben nem zavartak a nyomozók magánéletét bemutató részek, sőt. Kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatása Petra ügyének.
A könyv elején még húztam a számat, hogy hát tudjuk, ki a tettes, nincsen benne semmi érdekes. Erre a végén, én nem számítottam rá. Lehet, hogy nem figyeltem eléggé? Nem tudom. Minden esetre nem volt rossz. A folytatást biztosan el fogom olvasni.

3 hozzászólás
>!
robinson P
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Érdekes, mély és érzékeny történet. Gyerekekről, akik bizony nagyon is tudnak gonoszak lenni a gyengébb társaikkal…. A lelki sebek nem, vagy nagyon nehezen gyógyulnak. Majd negyven évnek kell eltelnie, mire a bosszú lesújt. Vannak krimik, amik férfias történetek, ez inkább női krimi. Mély, és érző, a női nyomozó, Petra is szimpatikus benne. Az ő külön kis története is figyelemre méltó….
És végre a férfinyomozó remek, boldog házasságban él feleségével és 5 gyermekével!
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/05/a-mezeskalacs-haz.html

5 hozzászólás
>!
KATARYNA
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

„Ez aztán a titokzatos ügy.”

Olyan titokzatos, hogy odaadtam volna a könyvet a nyomozóknak, mert már a legelejétől szinte minden kiderült a gyilkosról… de nem. Nem ő volt a gyilkos. Hanem valaki más. Nesze neked „ereszd el a hajad” krimi. :D
A végére úgy csűrte csavarta az író a dolgokat, hogy csak néztem, mint a moziban.
Elment, bár elég sok unalmas rész volt benne. Olvastam már jobbat is, de egynek elment. Mást is olvastam közben, de azért ez az öt nap mindent elmond szavak nélkül is.

És még valami:
"A gyermekkor évei azok az esztendők, amikor a szív a legérzékenyebb, leghajlékonyabb. Amit oda elültetnek, azt aligha lehet valaha is onnan kipusztítani.:
/J. F. Oberlin/

Gyermekek közti agresszió, bántalmazás, fizikai és lelki terror, ahol mindig van áldozat. A szülők, dajkák és tanárok pedig nem tettek mást, csak: Tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ők nem láttak semmit.
Az ember viszont nem felejt… és ha elfelejtik, kimutatja a foga fehérjét… ;)

>!
Niko_oka
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Előttem sem állt erős lábakon a százalékos arány, én meg nem vagyok mostanában kíméletes kedvemben… Azt is kérdezhetném: mi a jó büdös franc volt ez?! @Lénaanyukája értékelése annyira tetszik, hogy nem is tennék hozzá sokkal többet, abban minden benne van. Gondolom, ismerik itt páran azt az érzést, amikor 5 oldalanként ránéznek az össz. oldalszámra meg a jelenlegire, és megy a vad számolgatás, mennyi van még vissza ebből a „gyönyörből”: ennyi emlékem marad róla. És szerintem pihentetem a sorozatot, jelenleg nem érdekel sem a sorozat kataktereinek jellembeli, sem az írónő alkotói fejlődése. ugye, milyen jól hangzik? Pedig csak baromi dühös vagyok… De máris elgyengültem a következő rész fülszövegétől, én menthetetlen naiv idealista :D

11 hozzászólás
>!
Alexandra_Tóth P
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Nekem nagyon rendben volt a könyv, nem értem ezt a sok negatív kritikát.. Ez volt az első „skandi” krimim, de nem az első krimim!

Nekem nagyon tetszett.. végig fenntartotta az érdeklődésemet és bár a vége felé kiderülhetett mindenki számára, hogy ki is a valódi tettes, azért a könyv nagy részében észrevétlen maradt.

Ajánlom ezt a könyvet a krimiseknek, mert nálam abszolút nyerő volt :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Hamad vezette a civil rendőrautót, Sjöberg mellette, Eriksson és Hamad hátul foglalt helyet.

314. oldal

5 hozzászólás
>!
robinson P

Egy nyomorult gyermekkort már sosem lehet helyrehozni. Soha nem lehet elfelejteni, soha nem lehet megváltoztatni, soha nem lehet túllépni rajta. Krónikus fájdalom.

104. oldal

>!
KATARYNA

A világot mindenütt a hatalom és az erőszak irányítja.

>!
KATARYNA

– Sok gyereknek van rossz sora, de valamilyen csoda révén mégis ember lesz belőlük.

>!
KATARYNA

(…) az ember nem bántalmazhat következmény nélkül (…) Mély sebek maradnak, gyógyíthatatlan sebek.

>!
robinson P

A századfordulós barna villa méltóságteljesen magasodott a zöld domb tetején, nyugalmát hatalmas erdei fenyők vigyázták.

(első mondat)

>!
robinson P

Egyetlen dolgot akart: hogy elfogadják őt az emberek. Negyvennégy éves volt, és még mindig nem sikerült ez a kívánsága.

11. oldal

>!
kaposi95

– (…) Elég kellemetlen érzés, ha velünk egy korú emberek halnak meg. Maga nem így gondolja?
– Őszintén szólva. Rosszabb volt, amikor éltek – válaszoltam közömbösen.

210. oldal


A sorozat következő kötete

Hammarby sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Camilla Läckberg: Vészmadár
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Åsa Schwarz: Nefilim
Maj Sjöwall – Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó
Tom Rob Smith: A tanya
Anders de la Motte: Halálos ősz
Leif G. W. Persson: A sárkányölő
Jerzy Edigey: Panzió a tengerparton
Kristina Ohlsson: Vétkesek
Stefan Ahnhem: A fantom