Már akkor sejtettem, mikor olvastam @pveronika értékelését a könyvről, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy ennyire. Az a fajta könyv, amit miután le kell tenni, alig várja az ember, hogy olvashassa tovább. Én legalábbis így voltam vele.
Történetünk fő szálát az adja, hogy hőseink között nem csak hogy 15 év korkülönbség van, de Tor ráadásul Kenzi keresztapja és a lány apukájának legjobb barátja. Kenzi és Tor vér szerint ugyan nem rokonok, de a férfi a lány életének része annak megszületése óta, egyfajta nagybácsinak tekinti őt a lány, és úgy is szólítja. Egészen mostanáig, Kenzi ugyanis már majdnem felnőtt, és nő lett belőle.
A való életben biztos furcsa lenne egy ilyen helyzet, de az írónő annyira szépen írta le a kapcsolatuk alakulását, az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretetet, ami végül fokozatosan szerelemmé alakul, és mindketten (de főleg Tor) vívódtak is rendesen, hogy ez mennyire helyes, hogy nem volt bennem ellenérzés a tabutémák ellenére sem.
Mindkét főhősünk roppant szimpatikus volt számomra, mindketten rendelkeznek önbecsüléssel. Kenzi fiatal kora ellenére éretten tud gondolkodni, példakép lehetne sok fiatal lány számára. Tor pedig nem a ’tipikus’ könyvekben megszokott szoknyapecér hőst hozza, aki a szeretett nőért változik meg. Nem, Tor-ban már történetünk elején is van önbecsülés, ő mindig is úgy gondolkodott, hogy szeretne családot, de csak azzal, akivel tényleg érdemes, akinél érzi azt a bizonyos valamit. Egyéjszakás kaland nála szóba sem jöhet, épp ezért kellemes meglepetés volt végre egy ilyen főhősről olvasni. Tor ráadásul az apukájától megörökölt motorbolt vezetése mellett egy állatmenhelyet is üzemeltet, ami azt jelenti, hogy nem csak pénzt öl bele, de az energiát is belefekteti, hogy segítsen a kóbor kutyáknak és cicáknak; ha kell, ő maga megy befogni őket. Hát lehet egy ilyen pasit nem szeretni? Ráadásul Kenzivel mindig nagyon szépen viselkedik, nem véletlen, hogy a lány mindig is hozzá fordult, ha bármi gondja vagy kérdése volt. Az évek során kialakult köztük egyfajta bizalmi kapcsolat, ehhez később jött a fizikai vonzódás is, mikor Kenzi már nem volt kislány.
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet persze főleg hőseink miatt, de amiatt is nagyon szorítottam, hogy spoiler. Az epilógusnál végül spoiler.
A történet utolsó harmadánál éreztem talán, hogy kicsit túl lett írva, volt benne egy-két számomra felesleges történés spoiler. Összességében viszont így is kedvenc lett számomra ez a történet, mert megtaláltam benne mindent, amit szeretek, érett gondolkodású főszereplőkkel, akik megélik közben az álmaikat, és kidolgozott, fokozatosan adagolt érzelmekkel.
Kenzi apukája is nagyon szimpatikus volt, amiért nem a tipikus rocksztár életet élte a sikerek ellenére sem, és hogy mennyire szereti a feleségét.
A történet egy-két mellékszála sokáig rejtély maradt, apránként derült csak ki számunkra, hogy pontosan mi is történt spoiler. Ahogy néztem, a sorozat következő része pont Tyler-ről fog szólni, és valójában ez egy spin-off sorozat, az Ashes and Embers kezdett el előbb íródni. Ezek közül legjobban a spoiler szóló rész fog érdekelni. :)
U.i.: érdekes módon én egyáltalán nem tudtam elképzelni Tor-t olyan külsejűnek (hosszú haj, tetkók), amilyennek le volt írva. Persze nem is ez volt a lényeg. ;)