Nincs ​kiút (Adam Fawley 3.) 90% 195 csillagozás

A könyv az apró rezdülések, a titkok, és a drámai események különös egyvelege. Ugyan nem minden esetben mondja ki, de kivétel nélkül mindenhol érzékelteti, hogy sorsunk a velünk, illetve a környezetünkben történt események gyorsvonata. A múltbéli szálak a jelenbe is beleszövődnek, a családi problémákkal és a fent említett múlt sötét aspektusaival tarkított nem éppen hétköznapi életbe. Vannak terhek, amiket egyszerűen nem dobhatunk félre, és vagy így, vagy úgy, szembesülnünk kell velük. Ne számítsunk jelentős, kiszámíthatatlan fordulatokra, vagy nagy homlokra csapásra, hogy erre a végkifejletre és indítékra aztán nem igazán számítottam. Mert feszes, izgalmakkal teli thriller helyett, ugyanis inkább egy szomorú történetet, egy krimibe fojtott drámát kapunk, egy csapdát a cselekvés szívében. Érdekes, ahogy az elemek finoman kiderülnek, anélkül, hogy drasztikusan eltolnák az eseményeket. A rajzolás intelligensen rétegezett, és kimondottan szerencsés, hogy a csapat minden tagja tevékenyen részt vesz készségeivel a nyomozás előmozdításában. Az apa eltűnésének rejtélye kellően izgalmas és fordulatos, a vége pedig könnyekig megható. És még egyszer mondom, mindez nem azért jön be ennyire, mert akkora csavarok vagy egyedi megoldások lennének benne, egész egyszerűen csak szimpatikusak a szereplők és ez rengeteg érzelmi töltetet tesz a végeredményhez.

A sorozat első két részével Cara Hunter nálam „az egyik leg-leg” lett, ezért izgatottan vettem a kezembe ezt a részt is, valamint tűkön ülök az elvileg idén megjeleő negyedik miatt is.
Most sem kellett csalódnom, 24 óra alatt ledaráltam a könyvet, annyira letehetetlen volt. Hozta a szokásos lassandebiztosancsordogálanyomozásos és a nembíromletennimertfogalmamsincskilehetatettes formáját. Mindezek mellett megjelentek a szintén megszokott drámai elemek is a családról, szeretetről. A vége számomra nagyon megható volt, spoiler.

El lehet olvasni, de nem lett a kedvencem. Az első 200 oldal kifejezetten untatott, utána kissé kezdett érdekessé válni, de mély nyomot nem hagyott bennem. Néha belekavarodtam a sok szereplőbe, hogy ki kicsoda. De az is lehet, hogy csak a gondolataim járták máshol, nem tudtam kellőképpen a történetre hangolódni. Mivel a sorozat első két része tetszett, ezért még nem engedném el a sorozatot. Mindenképpen el fogom olvasni a negyedik részt.

Ha nincs más kiút…

A rohamosan terjedő és senkit sem kímélő tűz képes pillanatok alatt megsemmisíteni egy otthont benne mindent és mindenkit, aki csapdájába esett. Bár előfordulnak ilyesfajta balesetek, de itt nem merül fel gondatlanság, hanem egy szörnyű tett magyarázatok nélkül. A nyomozás egy új aktát megnyitva deríti fel egy család tragédiáját.

Intenzív történet egy családról annak életéről és nehézségeiről, ahol láthatjuk, hogy egyetlen döntés képes sorsokat átalakítani. Vannak benne meglepetések és nem várt fordulatok, fény derül a titkokra, de itt nem ezen van a hangsúly. Az írásmód és a történetvezetés erőteljes, a nyomozás izgalmas, és az eset szívbemarkoló.

https://anigersbooks.blogspot.com/2022/01/cara-hunter-n…

Egy családi tragédia, egy otthon porig égése kapcsán Fawley detektívfelügyelő és csapata a tűzeset körülményeit vizsgálja. Párhuzamosan látjuk a nyomozást és bent lakók életét időrendben visszafelé. Aprólékosan, mindent körbejárva egyre több titokra derül fény, miközben olvashatjuk az ezzel összefüggő újságcikkeket, telefonos tanúvallomásokat, jegyzőkönyveket. A feszültséget az újabb apró mozzanatok, szövevényes kapcsolatok, az elhibázott döntések kihatása adja. Fawley nyomozó magánéleti válságát is belefűzve jutunk el a végső megoldáshoz, amely inkább érzelmi töltetű.

Hú, hát ez nagyon ütős volt! :) Rögtön az elején belecsapunk a lecsóba! Végig pörögnek az események, jönnek az újabb meglepetések. Egyre csak változnak a lehetséges gyanusítottak, Én is hol erre gondoltam, hol arra, aztán megint másra. Az ilyen könyveket szeretem, állandóan kupán vágott az írónő. Imádtam a könyvet. A vége is nagy csattanó volt, bár picit sejtettem valami hasonlót. Sajnos magyarul ez egyenlőre az utolsó rész, de ahogy néztem, van még fordítani való.

A szokásos CH történet: agyon tekert-bonyolított, alig várod, hogy végre kiderüljön mi is áll a háttérben. Csak az első 200 oldal lapos, tesze-tosza „nyomozását” kellett volna felpörgeti. A Sötétben is hasonlóan túlbonyolított volt, mégis jobban tetszett. Az nekem izgalmasabb volt végig.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/12/nincs-kiut.html

Tetszett, de kedvenc nem lett. :)

Mivel az első két rész tetszett, ezért mindenképp el akartam olvasni ezt a kötetet is. Izgatottan vágtam bele az olvasásba, de sajnos a történet eleje nekem elég lapos és unalmas volt. Nagyjából a könyv közepe fele kezdett el izgalmasabb lenni a cselekmény, de túl nagy fordulatok így sem voltak benne. Viszonylag hamar rájöttem ki volt a tettes, de ennél az ügynél nem is igazán az elkövető személyén volt a hangsúly, hanem inkább az indítékon. A legvégén azért egy két meglepés ért, amire viszont nem számítottam.
Az írónő stílusa nagyon tetszik, de a karaktereivel egyszerűen nem tudok kibékülni. Még mindig soknak érzem, ahogy próbálja a nyomozók magánéletét beleerőltetni a történetbe. Fawley és Gislingham esetében volt ez talán a legzavaróbb ebben a kötetben…
A három rész közül eddig a második tetszett legjobban, de nagyon kíváncsi vagyok a negyedik kötet vajon milyen lesz.

Most fejeztem be ezt a könyvet. Egy lassan, tán unalmasan csörgedező nyomozás végén – már nagyon vártam a végét és be akartam fejezni, mert helyenként gyomorszorító volt a szerencsétlen gyermekek sorsa – meglepetések sorozatával osztotta ki gyomrosaimat az írónő. Méltó tagja a sorozatnak!

Az írónő újabb zseniális könyve. A 3. részre már teljesen összeszedett lett a nyomozóbrigád, nem követek el baklövéseket. Egy családi ház porig égett, benne 2 kisgyerekkel, így indult el a nyomozás, hogy vajon hol vannak/voltak a szülők, hogy ez a tragédia megtörténhetett. A nyomozás előrehaladtával egyre több titok kerül napvilágra, és semmi sem az, aminek látszik.
Izgalmas volt a végig.