A ​vörös szoba álma 51 csillagozás

Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

A történés középpontjában Pao Jü és Kék Drágakő különös szerelme áll. A lebilincselő, színes epizód-sorozatból elénk tárul egy régi kínai mandarin-család élete, megérlelve bennünk a meggyőződést, hogy legyen ez a világ bármily vonzó külsőségeiben, elkerülhetetlenül pusztulnia kell, mert hazug erkölcse minden igazi emberséget gúzsba köt vagy tévutakra siklat. A regény olvasásakor minduntalan egzotikumokra bukkanunk, de amikor letesszük a könyvet, az egzotikumok nem titkok többé számunkra, hanem megértett törvények, emberi igazságok.

Eredeti cím: 紅樓夢

Eredeti megjelenés éve: 1791

>!
Kriterion, Bukarest, 1975
696 oldal · keménytáblás · Fordította: Lázár György, Szerdahelyi István
>!
Európa, Budapest, 1964
680 oldal · keménytáblás · Fordította: Lázár György, Szerdahelyi István
>!
Európa, Budapest, 1962
692 oldal · Fordította: Lázár György, Tőkei Ferenc

1 további kiadás


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Ott kezdem, hogy a közelmúltban kaptam ajándékba, vaskos, erősen ládaszagú, negyvenéves kötet. Ez már önmagában megihlet az olvasásra. Ilyen távol-keleti régi történetet még sosem fejeztem be, pedig fanjuk vagyok. Korábban a Nyugati utazással tettem próbát, de az túl elvont volt számomra. Ez a regény a XVIII. század végén íródott, azt tartják, hogy a klasszicista kínai irodalom alapköve. Nos, a fordítással nem volt gond, teljesen érthető és modern nyelvet használnak, nincs meg benne az a kissé nehézkes stílus, amit hasonló korú magyar művekben látni. Ez tehát könnyedség volt, viszont én a rövidített(!) változat ellenére is kissé túlírtnak gondolom. Időnként el-el kalandoztam, voltak üresjáratok is, de ez nem csoda egy 680 oldalas könyv esetén.
Egy nagy létszámú, 32 fős nemesi (mandarin >hivatalnok) család története. Olyan sokan voltak, hogy a könyv szerkesztője kénytelen belerakni egy családfát. Ennyi emberrel rengeteg esemény történhet és ez így is volt. Akadt benne természetes halál és gyilkosság hosszú gyászidőszakok, mulatságok, szerelmi ügyek, veszekedések, álnokságok, intrikák stb. Mint a jó piacon, akadt minden, fel sem lehet sorolni a történéseket. Maga a cím, a Csia család két, egyébként szomszédos palotájának a vendégszobája. Igazából a hossza volt számomra csak zavaró meg időnként egy-egy jelentéktelen eseménysor. Emiatt adnék 4,5 csillagot, 4,4 ponttal. Elszánt olvasók forgassák vagy olyanok, akiket érdekel a régi keleti irodalom.

7 hozzászólás
>!
csillagka P
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Igen, nem, de igen, vagy mégsem :)
Nem tudok dönteni, eléggé meghasonultam, magammal is vitatkozom, egyszer majd újra olvasom és akkor talán eldöntöm, milyen is volt.
Egy biztos ennyi csodálatos képet ritkán találni egy könyvben, ha festmény lenne könnyebben értékelném, az egész olyan volt mint egy megfolyt pasztellfesték, csodálatos részletek, festői jelenetek, magvas értelmes gondolatok, de sose volt teljesen biztos hova tartunk, mi következik, és most akkor miről is van szó (nagyon hiányoztak a kivágott részek)
Imádtam a neveket (tanulhatnánk a Kínaiaktól), de rendesen kevertem a Csing dinasztia tagjait és a közel 400 szereplőt, ismeretlen egzotikus közeg majdnem hasonló nevek, kész rémálom.
Nagyon tetszett a családi gondoskodás, összetartás, és az előrelátás ami persze csak látszat, de a tanulás, kultúra és a tudás hatalma olyan magas szinten jelenik meg, amit a kicsinyesség és kivagyiság se tudott lenyomni. Máshol vannak a felkiáltójelek, de az ember mint ösztönállat megmarad, keleten is ahogyan nyugaton a konfliktust kirobbantója a pénz és a szerelem.
Nagyon más, nagyon egyedi, de még emészteni kell és újraolvasni, hogy minden rétegét pontosan meg tudjam érteni.
Nehéz, komoly, bölcsészdráma, csak elkötelezett könyvrajongóknak vagy a keleti világlátás iránti érdeklődőknek.

>!
Európa, Budapest, 1962
692 oldal · Fordította: Lázár György, Tőkei Ferenc
3 hozzászólás
>!
Youditta
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Igazi kínai családregény, ahol azonnal mély vízbe vagy dobva,kapkodod a fejed, hogy ki kivel van,ki kinek a gyereke, anyja, apja. De családfával lehet olvasni, azt kiegészítve meg abszolút élvezhető is, ha valaki szereti ha egy könyvbe el kell mélyülni,mert ebbe el kell. Annyi minden történik, hogy más író komplett regényt ír abból, ami itt gyakran két oldalon történik, szóval lehet kapkodni a fejed és könnyen elveszíteni a fonalat. Úgyhogy türelem az kell hozzá.

Egy nagy család történetét ismerjük meg, ahol rengeteg unoka, gyerek van, mindenki keveri a szálakat, van itt minden, mint a búcsúba: szerelem, féltékenység, tragédia, házasság, halál, gyász, intrika, keverés, félreértés, átverés, szóval volt honnan meríteni a dél- amerikai szappanoperáknak, elég ha ezt könyvet elolvassák, s ihletet kapnak.
A fővonala a történetnek mégis Pao Jü és Kék Drágakő szerelme, illetve a sok unokatestvér élete és megpróbáltatásaik.
Ami engem igazán Keletre repített, azok a gyönyörű fantázianevek voltak, melyeket újszülötteknek/ kerteknek/ épületeknek adnak, nagyon ötletesek, hangulatosak, sokkal eredetibbek, mint ami megszokott neveink. Szóval ez tényleg nagyon keleties hangulatot ad neki.
A másik, amit nagyon bírtam, hogy itt aztán a szobalányok irányítanak rendesen, főleg a fiatal úrfikat, egy-kettőnek rendesen hatalma van felettük. Zseniális, ahogy a nők bevetik mindenüket és a kenyéradójukat manipulálják.

Engem nagyon meggyőzött a könyv, szerintem rendkívül hangulatos, de idő, türelem és egy családfa mindenképp kell hozzá.

>!
Bla IP
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Kuszma kihívása nyomán Ismerkedve a kínai regénnyel rá kellett jönnöm, hogy a korábbi kínai regények meglehetősen terjedelmesek. Ilyen A vörös szoba álma is. A nagyszámú, ámbár viszonylag rövidebb fejezetek epizódszerű történeteket takarnak, s pl. e könyvben csak az első 80 fejezet szerzősége ismert, a utolsó 40 fejezet szerzősége azonban vitatott. Az igen életszerű karakterábrázolások azt sugallják a regény – valszeg – önéletrajzi ihletésű.
Romantika és a realizmus stílusjegyeinek keveredése jellemzi a regényt, éppúgy megtalálhatjuk benne a mindennapi élet eseményeit, mint a természetfeletti jelenségeket, a szereplőket pedig egyszerre irányítja a sors, ill. a saját lelki tényezőik.
Az írás egy álommal kezdődik, amit egy könyvtárában, a hőségtől elbóbiskoló szereplő lát. Álmában egy buddhista szerzetes egy követ hord magával, mely kő egy istennő kezének érintésétől életre kelt, fájdalmában elvándorolt, majd találkozott „Bíborgyönyvirággal”, aki később egy gyönyörű leány alakját vette fel, akibe a kő beleszeretett. A követ a leány jótevőjének tekintette, s megfogadta, ha a következő életében férfi alakjában találkozik vele, háláját lerója. Mielőtt a kövön lévő feliratok teljességével megismerkedhetnénk, az álom véget ér.
A történet ugyan Csinling városában kezdődik, amely Nanking másik neve, ám a központi cselekmény a fővárosban, Pekingben zajlik. A fővárosban négy nemesi család lakik palotáikban. Ez a négy hatalmas család rokonságban és sógorságban van egymással, s így jóban-rosszban szövetségesek. Az írás tehát a felsőbb osztályok életét örökíti meg, de helyenként olyan pszichológiai mélységeket tár fel, amely állítólag originális a kínai regényben.
A regényben a legnagyobb figyelmet a fiatal Csia Pao-jü, a családfő tehetséges, de makacs és öntörvényű örököse kapja, aki eléggé hanyagolja a társadalmi és a családi hagyományokból fakadó elvárásokat és kötelezettségeit, s számos unokahúgával és szolgálójával is intim viszonyba kerül. Ifjúkorától férfikoráig követhetjük kalandjait, így a könyv akár erotikus regényként, hódítások soraként is olvasható. Számos kínai bölcsesség, festői képek, összetartó, egymást segítő családtagok – akiket időnként üsszekevertem.
Rám nem tett/ek túlságosan mély benyomást sem a kor, sem az ábrázolt társadalmi osztály szokásai, időnként elvesztem a gazdag részletekben, de ízlések és pofonok…hisz tudjátok.

1 hozzászólás
>!
mcgregor
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Bevallom, igen unalmasnak találtam. Abszolút nem talált el a (szinte nem létező) történet: laza és meglehetősen eseménytelen epizódok füzére, elképesztő mennyiségű és követhetetlen rokoni és baráti (lekötelezettségi) szállal. És dél-amerikai szappanoperákat idéző jelentéktelenség lengi körbe.
Amit talán a javára lehet írni, az a sajátosan keleti hasonlatok és a szinte békés hangulata, ami zsibbasztóan és bágyasztóan hat az olvasóra. Gyerekkori emlékek lassú folyású, aranyszínű nyári napjait idézi, amikor édes semmittevésben nagyszüleink házában, régi bútorok között valami cseppet sem fontosat és véletlenül sem megrendítőt olvastunk, még a legyek is egykedvűen és beletörődően zümmögtek a csipkefüggöny mögött, mégis maga volt a béke és nyugalom szigete, semmi és senki sem siettetett minket, az ódon bútorok illata pedig örökre bevésődött az emlékezetünkbe és simogatóan jut eszünkbe, amikor nosztalgiázva felidézzük az érzést. Namost a könyv nem annyira édesded, mint a hangulat, amit megpendített, de ma jóindulatú vagyok.

>!
kaporszakall
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Egy közel tízórás drezdai vonatútra pont a megfelelő olvasmány. Igaz, az utolsó fejezetekre már fotelben került sor…

A ’négy nagy klasszikus’ kínai regény egyike, s még így, kurtított német változatból fordítva is jobban tetszett, mint a nemrég újra elovasott Vízparti történet. Először is: sokkal egybefüggőbb a sztori. Másodszor: sokszínűbb, változatosabb élethelyzeteket mutat be. Harmadszor: némi misztikus szósztól eltekintve kifejezetten életszagú.

Egy előkelő kínai mandarincsalád történetéből ragad ki mintegy évtizednyi időt. Néhány kulcsfigura köré épül fel a szerkezet, de szinte minden név szerint említett alak kap valamilyen epizódszerepet. A család három (sőt, esetenként négy) generációja nyüzsög a színpadon, de a központi személyek egy kezünkön megszámolhatók.

Először is itt a két unokanemzedéki ’főhős’: Pao-Jü, a nők körül legyeskedő, rokonszenves semmittevő; amolyan kissé aszexuális kínai Kakuk Marci, luxuskivitelben. Méltó párja Kék Drágakő, a nagycsaládba befogadott mimózalelkű árvalány. Kettejük kapcsolata alkotja a regény kettős spirálját, s e váz köré gombolyodik a történet megannyi, további szála.

Ám van itt még két markáns figura: az alig idősebb, kváziunoka-nemzedéki Főnix asszony, a szolgaszemélyzettel együtt több mint száz főre rúgó kettős udvartartás ügyvezető igazgatója, s egyben minden hájjal megkent intrikusa, továbbá a család rangidős hercegnője, a mindenki által respektált nagymama. Szó se róla: ez a könyv a nők regénye. Ők vannak többen, ők az aktívabbak, és a problémák zömét is ők oldják meg (viszont a férfiak generálják…). A tarka kavargásban az ember nem győzi kapkodni a fejét, de a mintázat egybefüggő, és a rajzolata érthető.

Nehéz lenne pontosan megmagyaráznom, miért tetszett. Talán, mert olyan pontosan és részletesen ábrázolja a tradicionális kínai családi kapcsolatokat. Talán, mert bemutatja, hogy a látszatra háttérbe szorított nők milyen meghatározó szerepet töltöttek be a család boldogulásában, s hogy mekkora tiszteletnek örvendtek (bár itt már sokat számít az életkor: az unokák nemzedékében az ifjú menyek még alig befolyásosabbak, mint egy-egy talpraesett régi szolgáló, a gyermekek (40-es generáció) már komolyabb respektusra számíthatnak, szavuk nagyobb súllyal esik latba. Ám mindez semmi ahhoz képest, ha valaki kibírja hatvan-hetven év strapáját, s sikeres fiúgyermekei révén, mint nagyanya, a család ’ősanyai’ státuszába jut, amikor is szinte az egész nagycsalád körülötte ugrál: áhítattal lesik minden szavát, s ha valamiben döntött, még tiszteletreméltó fiai is kussolnak…) Talán, mert egyszerre ábrázolja ennek az értelmiségi mandarin-világnak minden kifinomult szépségét, s egyben furcsa, impotens dekadenciáját. Kétségkívül nem ad teljes társadalmi körképet: az egyszerű emberek, földművesek, iparosok, katonák csak elvétve bukkannak fel. Mégis: tökéletesen bemutatja egy adott kor ’elit’ köreinek miliőjét, nem kevésbé hitelesen, sőt szerintem jobban, mint pl. Thomas Mann A Buddenbrook ház-ban.

Nekem nagyon bejött, s hosszú őszi-téli estékre másoknak is jó szívvel ajánlom.

>!
Habók P
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Családregény. Rengeteg szereplő, gyakorlatilag egy hatalmas, ám sok kis részre osztott helyszín, rengeteg apró és nagy esemény. Csodálatos leírások, remek, számomra szokatlan hasonlatok, de épp ezért nem tudtam sokáig olvasni egyszerre. Amikor olvasni kezdtem, elbűvölt a sok apró részlet, aztán fokozatosan fáradtam, abba kellett hagyni. Furcsa volt a súlyozás: egy-egy haláleset majdnem kisebb jelentőséggel bírt, mint egy versíró klub megalakulása vagy egy sakkparti – nem is beszélve az éppen nyíló virágok megcsodálásáról.
Kevés olyan könyv van, amelyiket ennyire „kívülről” olvastam – szép volt, érdekes, élveztem, de semmi érzelmet nem keltett bennem.

>!
Joculator
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Egy népes, hol emelkedő, hol hanyatló mandarin-család története. Érdekes, hogy az egyén itt is milyen gyakran szembekerül a „család szellemével”, ld. Száz év magány, ahol a nevek ismétlődése elfojtja az individualitást. Jó lenne többet tudni a regény vallási hátteréről: mi a szerepe a taoizmusnak a regény jelképrendszerében. De így is elbűvülő, lebilincselő, mesés, csodálatos, magával ragadó.

>!
Laurinha7
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Most olvastam másodszor. Először kislányként a „kínai korszakomban”, és aztán pár hete. Érdekes összevetni ezt a szerteágazó kínai regényt a nagycsaládok „bukását” elmesélő, európai családregéyekkel. Szerintem ez sokkal varázslatosabb.

>!
Kerol
Cao Hszüe-Csin: A vörös szoba álma

Az első kínai regényem, és teljesen magával ragadott ennek a mandarin családnak a története. Eleinte bajban voltam a nevekkel, sokszor kevertem a szereplőket, de a könyv végén lévő családfa sokat segített. Érdekes volt belelesni egy távoli kultúra letűnt korszakába, és az sem zavart, hogy látszólag nem történt semmi a könyvben. Az egész regény több kisebb történetből áll össze, és így bontakozik ki a Csia család története. Az utolsó fejezet után újra kellett olvasnom az elsőt, mert a szerzetes a kővel már teljesen feledésbe merült számomra. Több helyen olvastam, hogy nem ez a legkönnyebb a kínai irodalom számos írása közül, mégsem bánom, hogy ezzel kezdtem. Engem nagyon megfogott, biztos olvasok még több hasonló kötetet is.


Népszerű idézetek

>!
Bélabá P

A jólét napjaiban előre gondolni kell a szükség napjaira.

111. oldal

8 hozzászólás
>!
Bélabá P

Csak egy órára gyűrd le a mérgedet,
s bosszankodástól mentes lesz életed.

88. oldal

>!
mcgregor

a váratlan viszontlátás virágát borral illően megöntözték

20. oldal

>!
Bélabá P

Hogy megértsed a világot s természetet,
a tudományokat le nem nézheted.
Hogy lelkébe lássál férfinak s nőnek,
olvasd buzgón a történelemkönyvet…

53. oldal

>!
KACS

Mennyire fel lehet dúlva a lelke, ha még arra sem talál magának időt, hogy a szirmokat temetgesse! – sóhajtotta Pao-jü.

21.fejezet 245.oldal

>!
csillagka P

Történetünk Szucsouban kezdődik, a kínai alföld délkeleti csücskének erődvárosában.

(első mondat)

>!
Greta_Green

Nemcsak az embernek van lelke, hanem az egész természetnek is, és a természet olykor csodálatos jelenségekben juttatja kifejezésre az emberekkel való kapcsolatát.

486. oldal, 38. fejezet (Európa, 1964)

>!
maneki_neko

A százlábú még akkor is kapálózik, amikor már megdöglött.

21. oldal

>!
Greta_Green

És sóhajtania kellett, ha arra gondolt, milyen felületesek az emberek, akik csak szórakozni mennek a színházba, de nem gondolnak arra, hogy magukba szálljanak, és a színpadon hallott igazságokat a saját életükre vonatkoztassák.

204. oldal, 18. fejezet (Európa, 1964)

>!
Greta_Green

Aki nem fél a kísértetekről, annak számára nincsenek kísértetek.

536. oldal, 42. fejezet (Európa, 1964)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaroslav Hašek: Švejk
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.
Franz Kafka: A kastély
Makszim Gorkij: Klim Szamgin élete
Lo Kuan-Csung: A három királyság története
Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
Laurence Sterne: Érzékeny utazás
Laurence Sterne: Érzelmes utazás
Laurence Sterne: Érzékeny utazások
Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye I-III.