A történés középpontjában Pao Jü és Kék Drágakő különös szerelme áll. A lebilincselő, színes epizód-sorozatból elénk tárul egy régi kínai mandarin-család élete, megérlelve bennünk a meggyőződést, hogy legyen ez a világ bármily vonzó külsőségeiben, elkerülhetetlenül pusztulnia kell, mert hazug erkölcse minden igazi emberséget gúzsba köt vagy tévutakra siklat. A regény olvasásakor minduntalan egzotikumokra bukkanunk, de amikor letesszük a könyvet, az egzotikumok nem titkok többé számunkra, hanem megértett törvények, emberi igazságok.
A vörös szoba álma 80 csillagozás
Eredeti cím: 紅樓夢
Eredeti megjelenés éve: 1791
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai
Enciklopédia 26
Kedvencelte 13
Most olvassa 7
Várólistára tette 145
Kívánságlistára tette 75
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ott kezdem, hogy a közelmúltban kaptam ajándékba, vaskos, erősen ládaszagú, negyvenéves kötet. Ez már önmagában megihlet az olvasásra. Ilyen távol-keleti régi történetet még sosem fejeztem be, pedig fanjuk vagyok. Korábban a Nyugati utazással tettem próbát, de az túl elvont volt számomra. Ez a regény a XVIII. század végén íródott, azt tartják, hogy a klasszicista kínai irodalom alapköve. Nos, a fordítással nem volt gond, teljesen érthető és modern nyelvet használnak, nincs meg benne az a kissé nehézkes stílus, amit hasonló korú magyar művekben látni. Ez tehát könnyedség volt, viszont én a rövidített(!) változat ellenére is kissé túlírtnak gondolom. Időnként el-el kalandoztam, voltak üresjáratok is, de ez nem csoda egy 680 oldalas könyv esetén.
Egy nagy létszámú, 32 fős nemesi (mandarin >hivatalnok) család története. Olyan sokan voltak, hogy a könyv szerkesztője kénytelen belerakni egy családfát. Ennyi emberrel rengeteg esemény történhet és ez így is volt. Akadt benne természetes halál és gyilkosság hosszú gyászidőszakok, mulatságok, szerelmi ügyek, veszekedések, álnokságok, intrikák stb. Mint a jó piacon, akadt minden, fel sem lehet sorolni a történéseket. Maga a cím, a Csia család két, egyébként szomszédos palotájának a vendégszobája. Igazából a hossza volt számomra csak zavaró meg időnként egy-egy jelentéktelen eseménysor. Emiatt adnék 4,5 csillagot, 4,4 ponttal. Elszánt olvasók forgassák vagy olyanok, akiket érdekel a régi keleti irodalom.
Egy közel tízórás drezdai vonatútra pont a megfelelő olvasmány. Igaz, az utolsó fejezetekre már fotelben került sor…
A ’négy nagy klasszikus’ kínai regény egyike, s még így, kurtított német változatból fordítva is jobban tetszett, mint a nemrég újra elovasott Vízparti történet. Először is: sokkal egybefüggőbb a sztori. Másodszor: sokszínűbb, változatosabb élethelyzeteket mutat be. Harmadszor: némi misztikus szósztól eltekintve kifejezetten életszagú.
Egy előkelő kínai mandarincsalád történetéből ragad ki mintegy évtizednyi időt. Néhány kulcsfigura köré épül fel a szerkezet, de szinte minden név szerint említett alak kap valamilyen epizódszerepet. A család három (sőt, esetenként négy) generációja nyüzsög a színpadon, de a központi személyek egy kezünkön megszámolhatók.
Először is itt a két unokanemzedéki ’főhős’: Pao-Jü, a nők körül legyeskedő, rokonszenves semmittevő; amolyan kissé aszexuális kínai Kakuk Marci, luxuskivitelben. Méltó párja Kék Drágakő, a nagycsaládba befogadott mimózalelkű árvalány. Kettejük kapcsolata alkotja a regény kettős spirálját, s e váz köré gombolyodik a történet megannyi, további szála.
Ám van itt még két markáns figura: az alig idősebb, kváziunoka-nemzedéki Főnix asszony, a szolgaszemélyzettel együtt több mint száz főre rúgó kettős udvartartás ügyvezető igazgatója, s egyben minden hájjal megkent intrikusa, továbbá a család rangidős hercegnője, a mindenki által respektált nagymama. Szó se róla: ez a könyv a nők regénye. Ők vannak többen, ők az aktívabbak, és a problémák zömét is ők oldják meg (viszont a férfiak generálják…). A tarka kavargásban az ember nem győzi kapkodni a fejét, de a mintázat egybefüggő, és a rajzolata érthető.
Nehéz lenne pontosan megmagyaráznom, miért tetszett. Talán, mert olyan pontosan és részletesen ábrázolja a tradicionális kínai családi kapcsolatokat. Talán, mert bemutatja, hogy a látszatra háttérbe szorított nők milyen meghatározó szerepet töltöttek be a család boldogulásában, s hogy mekkora tiszteletnek örvendtek (bár itt már sokat számít az életkor: az unokák nemzedékében az ifjú menyek még alig befolyásosabbak, mint egy-egy talpraesett régi szolgáló, a gyermekek (40-es generáció) már komolyabb respektusra számíthatnak, szavuk nagyobb súllyal esik latba. Ám mindez semmi ahhoz képest, ha valaki kibírja hatvan-hetven év strapáját, s sikeres fiúgyermekei révén, mint nagyanya, a család ’ősanyai’ státuszába jut, amikor is szinte az egész nagycsalád körülötte ugrál: áhítattal lesik minden szavát, s ha valamiben döntött, még tiszteletreméltó fiai is kussolnak…) Talán, mert egyszerre ábrázolja ennek az értelmiségi mandarin-világnak minden kifinomult szépségét, s egyben furcsa, impotens dekadenciáját. Kétségkívül nem ad teljes társadalmi körképet: az egyszerű emberek, földművesek, iparosok, katonák csak elvétve bukkannak fel. Mégis: tökéletesen bemutatja egy adott kor ’elit’ köreinek miliőjét, nem kevésbé hitelesen, sőt szerintem jobban, mint pl. Thomas Mann A Buddenbrook ház-ban.
Nekem nagyon bejött, s hosszú őszi-téli estékre másoknak is jó szívvel ajánlom.
Igen, nem, de igen, vagy mégsem :)
Nem tudok dönteni, eléggé meghasonultam, magammal is vitatkozom, egyszer majd újra olvasom és akkor talán eldöntöm, milyen is volt.
Egy biztos ennyi csodálatos képet ritkán találni egy könyvben, ha festmény lenne könnyebben értékelném, az egész olyan volt mint egy megfolyt pasztellfesték, csodálatos részletek, festői jelenetek, magvas értelmes gondolatok, de sose volt teljesen biztos hova tartunk, mi következik, és most akkor miről is van szó (nagyon hiányoztak a kivágott részek)
Imádtam a neveket (tanulhatnánk a Kínaiaktól), de rendesen kevertem a Csing dinasztia tagjait és a közel 400 szereplőt, ismeretlen egzotikus közeg majdnem hasonló nevek, kész rémálom.
Nagyon tetszett a családi gondoskodás, összetartás, és az előrelátás ami persze csak látszat, de a tanulás, kultúra és a tudás hatalma olyan magas szinten jelenik meg, amit a kicsinyesség és kivagyiság se tudott lenyomni. Máshol vannak a felkiáltójelek, de az ember mint ösztönállat megmarad, keleten is ahogyan nyugaton a konfliktust kirobbantója a pénz és a szerelem.
Nagyon más, nagyon egyedi, de még emészteni kell és újraolvasni, hogy minden rétegét pontosan meg tudjam érteni.
Nehéz, komoly, bölcsészdráma, csak elkötelezett könyvrajongóknak vagy a keleti világlátás iránti érdeklődőknek.
Igazi kínai családregény, ahol azonnal mély vízbe vagy dobva,kapkodod a fejed, hogy ki kivel van,ki kinek a gyereke, anyja, apja. De családfával lehet olvasni, azt kiegészítve meg abszolút élvezhető is, ha valaki szereti ha egy könyvbe el kell mélyülni,mert ebbe el kell. Annyi minden történik, hogy más író komplett regényt ír abból, ami itt gyakran két oldalon történik, szóval lehet kapkodni a fejed és könnyen elveszíteni a fonalat. Úgyhogy türelem az kell hozzá.
Egy nagy család történetét ismerjük meg, ahol rengeteg unoka, gyerek van, mindenki keveri a szálakat, van itt minden, mint a búcsúba: szerelem, féltékenység, tragédia, házasság, halál, gyász, intrika, keverés, félreértés, átverés, szóval volt honnan meríteni a dél- amerikai szappanoperáknak, elég ha ezt könyvet elolvassák, s ihletet kapnak.
A fővonala a történetnek mégis Pao Jü és Kék Drágakő szerelme, illetve a sok unokatestvér élete és megpróbáltatásaik.
Ami engem igazán Keletre repített, azok a gyönyörű fantázianevek voltak, melyeket újszülötteknek/ kerteknek/ épületeknek adnak, nagyon ötletesek, hangulatosak, sokkal eredetibbek, mint ami megszokott neveink. Szóval ez tényleg nagyon keleties hangulatot ad neki.
A másik, amit nagyon bírtam, hogy itt aztán a szobalányok irányítanak rendesen, főleg a fiatal úrfikat, egy-kettőnek rendesen hatalma van felettük. Zseniális, ahogy a nők bevetik mindenüket és a kenyéradójukat manipulálják.
Engem nagyon meggyőzött a könyv, szerintem rendkívül hangulatos, de idő, türelem és egy családfa mindenképp kell hozzá.
Kuszma kihívása nyomán Ismerkedve a kínai regénnyel rá kellett jönnöm, hogy a korábbi kínai regények meglehetősen terjedelmesek. Ilyen A vörös szoba álma is. A nagyszámú, ámbár viszonylag rövidebb fejezetek epizódszerű történeteket takarnak, s pl. e könyvben csak az első 80 fejezet szerzősége ismert, a utolsó 40 fejezet szerzősége azonban vitatott. Az igen életszerű karakterábrázolások azt sugallják a regény – valszeg – önéletrajzi ihletésű.
Romantika és a realizmus stílusjegyeinek keveredése jellemzi a regényt, éppúgy megtalálhatjuk benne a mindennapi élet eseményeit, mint a természetfeletti jelenségeket, a szereplőket pedig egyszerre irányítja a sors, ill. a saját lelki tényezőik.
Az írás egy álommal kezdődik, amit egy könyvtárában, a hőségtől elbóbiskoló szereplő lát. Álmában egy buddhista szerzetes egy követ hord magával, mely kő egy istennő kezének érintésétől életre kelt, fájdalmában elvándorolt, majd találkozott „Bíborgyönyvirággal”, aki később egy gyönyörű leány alakját vette fel, akibe a kő beleszeretett. A követ a leány jótevőjének tekintette, s megfogadta, ha a következő életében férfi alakjában találkozik vele, háláját lerója. Mielőtt a kövön lévő feliratok teljességével megismerkedhetnénk, az álom véget ér.
A történet ugyan Csinling városában kezdődik, amely Nanking másik neve, ám a központi cselekmény a fővárosban, Pekingben zajlik. A fővárosban négy nemesi család lakik palotáikban. Ez a négy hatalmas család rokonságban és sógorságban van egymással, s így jóban-rosszban szövetségesek. Az írás tehát a felsőbb osztályok életét örökíti meg, de helyenként olyan pszichológiai mélységeket tár fel, amely állítólag originális a kínai regényben.
A regényben a legnagyobb figyelmet a fiatal Csia Pao-jü, a családfő tehetséges, de makacs és öntörvényű örököse kapja, aki eléggé hanyagolja a társadalmi és a családi hagyományokból fakadó elvárásokat és kötelezettségeit, s számos unokahúgával és szolgálójával is intim viszonyba kerül. Ifjúkorától férfikoráig követhetjük kalandjait, így a könyv akár erotikus regényként, hódítások soraként is olvasható. Számos kínai bölcsesség, festői képek, összetartó, egymást segítő családtagok – akiket időnként üsszekevertem.
Rám nem tett/ek túlságosan mély benyomást sem a kor, sem az ábrázolt társadalmi osztály szokásai, időnként elvesztem a gazdag részletekben, de ízlések és pofonok…hisz tudjátok.
Az egyik kedvenc könyvem volt 2018-ban, és biztosan újraolvasós. Többek között azért is szeretem az 1001 listát, mert ilyen jó kis könyveket találni rajta, egyébként lehet, hogy sosem került volna a kezembe A vörös szoba álma.
Klasszikus kínai családregény, ami azt jelenti, hogy a rengeteg gyönyörű természeti metafóra mellett tele van hisztérikus szereplőkkel és öngyilkosokkal.Öngyilkosok mindenhol, plusz megmosolyognivalóan egyedi nevek, mint például a Mandarinkacsa. Tovább megyek, le merem fogadni, hogy egyetlen nyugati regényben sem találkozni olyan vicces fejezetcímmel, hogy „Mandarinkacsa, a hajadon visszautasítja azt a boldogságot, amit egy mandarinkacsapárosodás jelent” ;)
A történetre rátérve, egy bő létszámú család felemelkedését és bukását követhetjük nyomon közel 10-15 éven keresztül, ebbe az időintervallumba nyilván belefér jó néhány születés, házasság, halál, na meg rokonok közti viszálykodás. Miért jó ez nekünk? Mert a mandarin családok jóformán minden hétköznapi szokásába betekinthetünk ( szinte meg sem mondanám, hogy az 1700-as évek végén íródott a könyv, annyira modern, pláne a sok merev keleti regény mellett), és iszonyatosan szórakoztató stílusban. Esküszöm, ez az a regény, amelyben az intrikus nőalakok viszik el a pálmát :)
A vörös szoba álmában zajlik az élet, időnként a keleti stílusra jellemzően kissé lelassul a történet és a szereplők lelkivilága kerül előtérbe, de nem unalmas lesz tőle a kötet, csak még szebb. Az emberek persze időnként szürreálisan viselkednek mai szemmel nézve, főleg a főszereplő Pao-Jü, aki mellesleg a regény egyik legkevésbé szerethető figurája az örökös sírásával és elkényeztetett húzásaival. Mert igen, fel kell készülni, hogy ebben a regényben sokan úgy viselkednek, mint a hisztis óvodások, bőgnek és rohamot kapnak, pedig már rég elmúltak tíz évesek, nem mellesleg, mint az értékelésem elején írtam, állandóan öngyilkos lesz valaki. Nem is tudom, olvastam-e már hasonló regényt, amiben folyton meg akarnak halni.
Kissé talán elfogult vagyok, mert nagy hatással volt rám a könyv, de nem értem, miért írták néhányan az értékelésükben, hogy unalmas regény. Szürreálisnak lehet nevezni, de szerintem unalmasnak semmiképpen, mert állandóan történik valami, ennyi szereplő mellett (a Wikipédia azt írja, 30 főszereplője és több mint 400 mellékszereplője van) nem is lehetne másképp.
Nagyon szuper regény, csak ajánlani tudom. Az ég megrepedezett oszlopainak egyik kövéről és a Bíborgyöngyvilágról szóló háttérmítosz pedig gyönyörű aláfestése a könyvnek.
Családregény. Rengeteg szereplő, gyakorlatilag egy hatalmas, ám sok kis részre osztott helyszín, rengeteg apró és nagy esemény. Csodálatos leírások, remek, számomra szokatlan hasonlatok, de épp ezért nem tudtam sokáig olvasni egyszerre. Amikor olvasni kezdtem, elbűvölt a sok apró részlet, aztán fokozatosan fáradtam, abba kellett hagyni. Furcsa volt a súlyozás: egy-egy haláleset majdnem kisebb jelentőséggel bírt, mint egy versíró klub megalakulása vagy egy sakkparti – nem is beszélve az éppen nyíló virágok megcsodálásáról.
Kevés olyan könyv van, amelyiket ennyire „kívülről” olvastam – szép volt, érdekes, élveztem, de semmi érzelmet nem keltett bennem.
Egy népes, hol emelkedő, hol hanyatló mandarin-család története. Érdekes, hogy az egyén itt is milyen gyakran szembekerül a „család szellemével”, ld. Száz év magány, ahol a nevek ismétlődése elfojtja az individualitást. Jó lenne többet tudni a regény vallási hátteréről: mi a szerepe a taoizmusnak a regény jelképrendszerében. De így is elbűvülő, lebilincselő, mesés, csodálatos, magával ragadó.
off
Kötelező olvasmány volt az egyik tárgyamra. Ezzel kezdtem a klasszikus kínai irodalommal való ismerkedésemet, és ha esetleg más is hasonló helyzetben van: NE EZZEL KEZDD. Kezdd egy novellás gyűjteménnyel. Sokkal barátságosabb. Rövidebb, érthetőbb. Tök jók a sztorik. Ha az tetszik, a regények hasonlóak, csak kb 350 plusz szereplő, főszereplőből is 3 helyett 30 van, 10-20 oldal helyett 1000. De a hangulat hasonló. :'D
Őszintén szólva, én ezen a könyvön végigszenvedtem magam, és utáltam az egészet. Tudom, akkor miért 4,5 csillag. Mindjárt elérek oda is. :'D Szóval az elejétől a végéig szenvedtem az egésszel, olyan unalmas volt, totálisan nem érdekelt, egyik cselekményszál se úgy végződött mint számítottam rá – nem jó értelemben. Paojüt szerintem minden harmadik oldalon meg akartam fojtani egy kanál vízben. Pedig még csak nem is utáltam annyira.
Na de. Végigszenvedtem magam a könyvön. Becsuktam, kiűztem a szobámból a könyv okozta rossz hangulatokat, és már kezdtem őrjöngésbe kezdeni, hogy mennyire borzasztó volt ez a könyv… és őrjöngés közben át kellett gondolnom, hogy lényegében miről szólt a történet, és azt kell mondanom, retrospektíven rendkívül jó könyvet olvastam. Bár magamtól valószínűleg soha rá se néztem volna, de nem bánom, hogy el kellett olvasnom.
Megtudtam belőle sok érdekes dolgot Kína történelméről és kultúrájáról, már ezért megérte elolvasnom. :))
Ó, és ha valaki sokallná a hosszát: ez egy olyan szinten rövidített kiadás, hogy az eredeti dupla ennyi. Ez a kiadás csak a legfontosabb történéseket tartalmazza. Ami kész őrület. :'D
Népszerű idézetek
Nemcsak az embernek van lelke, hanem az egész természetnek is, és a természet olykor csodálatos jelenségekben juttatja kifejezésre az emberekkel való kapcsolatát.
486. oldal, 38. fejezet (Európa, 1964)
Félre az erkölccsel és a műveltséggel! Akkor nem lesz többé útonállás. Félre a gyöngyökkel és a drágakövekkel! Akkor nem lesz többé lopás! Égessétek el jövedelmeteket! Törjétek össze hivatali pecséteiteket! Akkor a nép lelke és élete újra egyszerűvé válik. Törjétek szét mérlegeiteket! Zúzzátok szét mértékeiteket és súlyaitokat! Akkor nem lesz többé civakodás és viszály. Töröljétek el a törvényeket és rendeleteket! Akkor a nép magától lesz majd eszessé. Dobjátok félre az összhangzattanokat és hangszereket! Akkor az emberek maguktól tesznek majd szert hallásra. Vessétek el a könyvnek ismeretén alapuló tudást és a színelméleteket! Akkor az emberek maguktól is látókká válnak majd. Vessetek félre minden aritmetikát és geometriát, minden szögmérőt és iránytűt! Akkor az emberek maguktól lesznek majd okosakká és ravaszakká…
189. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II. 88% ·
Összehasonlítás - Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III. 86% ·
Összehasonlítás - Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor 84% ·
Összehasonlítás - Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III. 83% ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Verter gyötrelmei ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála 75% ·
Összehasonlítás - Laurence Sterne: Érzékeny utazás 69% ·
Összehasonlítás - De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása 73% ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései 71% ·
Összehasonlítás - Laurence Sterne: Érzelmes utazás ·
Összehasonlítás