Méhkas 17 csillagozás

Camilo José Cela: Méhkas Camilo José Cela: Méhkas Camilo José Cela: Méhkas

A mai Spanyolország nagy eretnek írójának könyve egy koszorús vagabund és akadémikus képromboló merész, kihívó írása. A Méhkas (1951) a negyvenes éveknek, a második világháború Madridjának kaleidoszkópszerű, nyomasztó képe, csípős humorú és költői erejű bírálat jegyében fogant, hiteles híradás egy mesterségesen elzárt világról, amelyről akkor, az emberiség nagy kataklizmájában megfeledkeztünk.
Cela könyvében, mint csaknem minden írásában, többnyire az élet kitagadottjai ténferegnek, elesettségükben is festői alakok, a spanyol cifranyomorúság cinikus haszonélvezői és szánandó kárvallottjai. Ez a regény azt az intellektuális és művészi magasfeszültséget árasztja, amely a legnagyobb modernek sajátsága; világában groteszk szeszély, szavaiban ideges irónia villódzik, feszes, kemény stílusának García Lorcára emlékeztető lidérces képszerűsége Celát a világirodalom legkiválóbb élő prózaíróinak sorába emeli.

Eredeti mű: Camilo José Cela: La colmena

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára, Kincses Könyvtár

>!
282 oldal · ISBN: 9789639828865 · Fordította: Szalay Sándor
>!
Európa, Budapest, 1960
280 oldal · Fordította: Szalay Sándor

Enciklopédia 2


Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pwz ISP
Camilo José Cela: Méhkas

Érdekes…, a történet 1943. decemberében, valamikor karácsony előtt játszódik, vagyis épp 70 éve! :) /2013. dec. 21-én fejeztem be! :D/
A történet váza sokszor, sokféleképpen felbukkant már az irodalomban: kávéházi jelenetek, megannyi emberrel, akikről menet közben egyre többet tudunk meg. Minden összefügg mindennel és mindenkivel – mint egy méhkasban. Ha valakivel történik valami, az a másik életére is hatással van, bár ez az elején még nem látható. Hogy ez a méhkas Madridban van, a Spanyol Polgárháború után néhány évvel? Igen, ez adja a hátteret. Később ezt a klasszikus „kávéházi mesélős” történetfolyamot más írók is átvették és előszeretettel alkalmazták filmes átiratokban is. Hálás műfaj, de ehhez az is kell, hogy valaki olyan sebészi pontossággal adagolja a sokszor csak két-három oldalas részeket, mint Cela. Mint a hurkok, a történet szálai egymásba folynak és ismét elválnak, majd megint találkoznak. Több mint 340 szereplő 280 oldalon! Nem hiába dolgozott rajta öt évig, amíg ilyen feszes lett a cselekmény.
Érdekes a narráció, illetve a durva párbeszédek/gondolatok váltakozásának üteme. Jól váltogatják egymást.
Ha elolvasod, megérted, hogy Franco diktatúrája miért nem engedte Spanyolországban kiadni a könyvet 1951-ben…
Jó könyv, de mintha ez is „kiment volna a divatból”… ;)

>!
Európa, Budapest, 1960
280 oldal · Fordította: Szalay Sándor
>!
sztinus P
Camilo José Cela: Méhkas

majdnem kiváló könyv. az eleje annyira elvarázsolt, a kávéházi jeleneteivel, emberkéivel, teljesen beleszerettem. a hangulat olyan volt, mint az Amelie csodálatos élete cimű filmben, ahol a főszereplő dolgozott. még az oldalankénti szereplőcserék sem zavartak be, tényleg méhkas volt, zsizsgett.
azt éreztem hétköznapi emberekről ír, itt is mindenki, mint mindenhol máshol szerelmes, küzd, dolgozik, elvetél, gyereket nevel, kávézik, vagy koplal.

>!
Maya
Camilo José Cela: Méhkas

Az emberek sietve mennek el egymás mellett. Egy sem gondol a mellette levőre, arra az emberre, aki talán földre süti tekintetét; háborog a gyomra, vagy daganat van a tüdején, vagy zavaros a feje
Nagyon találó a könyv címe. Méhkas, nyüzsgés mindenütt, a mindennapi élet (néha fájdalmas) árnyéka. Ahogy a szerző a megjegyzésben mondja: olyan mint az élet, nincs benne különleges tragédia, de irgalom sem.
Az elején nagyon zavart a sok felvonultatott szereplő, egy kávéház vendégei. Nem tudtam kit hová tegyek, megijedtem, hogy számon kell tartsam őket. Aztán ez már nem okozott gondot. Apró kis pillanatképek sok-sok ember életéből. Nem kell megjegyezni őket. Pont, ahogy a való életben, nyüzsgünk, naponta elmegyünk egymás mellett, de nem jegyezzük meg egymást, míg nincs valami közös történetünk. Megjegyzéseket teszünk, néha elítélünk másokat, de nem nézünk rájuk úgy rendesen.

>!
Rawalpindi
Camilo José Cela: Méhkas

Zseniális, felejthetetlen könyv, amelyben Cela a kaotikus spanyol társadalmat mutatja be a múlt század negyvenes éveinek elejéről. Minden kusza és szomorú itt: az emberek közönyösek egymás nehézségei, szenvedései iránt, legfeljebb örömmel tölti el őket, hogyha más szenved és nem ők. A véleményük gyakran változik, aszerint, hogy ki kerül ki egy kérdéskörből erősebben. Általános itt a tudatlanság, műveletlenség és álszentség. Az államnak és az egyháznak kedvező, ha a társadalom ilyen kusza és tudatlan. Megjelennek itt a kommersz gyógyító papok, és az egyház is kommersz, mert mindent a pénz függvényében tesz. Még az emberek hite is(ha van olyasmi), az is kommersznek és cinikusnak mondható.
Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, mert aki egy ilyent elolvas, az biztos lehet benne, hogy életében legalább egy jó könyvet elolvasott.

2 hozzászólás
>!
Keikorca
Camilo José Cela: Méhkas

Nagyon izgalmas, kicsi mozaikokból, vagy épp sejtecskékből összeálló történet. Persze folyton ott motoszkál az ember fejében a cím, és ez állandó asszociációkat indít el.
Méz, lépesméz, a méhek társadalma, a ragacsosság vagy épp egymásra utaltság…és tanúi lehetünk pár ember sorsának, melyek vagy összeállnak a végére egy történetté, vagy nem. Mindenki kapcsolódik valahogy mindenkihez, minden apró részlet egyszer újra előtérbe kerül, csak már más megvilágításban. Az egész szerkezete és időkezelése is nagyon más volt, és ezáltal kifejezetten üdítő.


Népszerű idézetek

>!
Anna_Oszvald

Mintha bánat ülne a levegőben; lassan belefúródik a szívekbe. A szívek nem fájnak, megszokták a szenvedést, órákon, sőt egész életen át; soha senki tudja teljes bizonyossággal, mi is történik.

>!
Maya

Néhanapján a szent hátat fordít az embernek, sőt még Nietzsche is úgy tűnik, mintha a tulsó járdán haladna.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Maya

Még vannak olyan villamosok, amelyeken az emberek két hosszú sorban ülnek, és vizsgálódva, sőt kíváncsian szemlélik egymást.
(…)
Ha hosszú az út, az emberek a végén összemelegednek. Úgy látszik, hogy nem, de azért mindig sajnálják egy kicsit, hogy az az olyan boldogtalannak tűnő asszony leszáll valamelyik utcánál, és nem látják többé, ki tudja, talán soha az életben!

270. oldal

>!
Maya

Nem győzöm eleget hagsúlyozni: ne veszítsük el a perspektívánkat, egyedül ez a fontos.

(első mondat)

>!
Maya

A kávéházak vendégei többnyire olyan emberek, akik azt hiszik, hogy a világ dolgai maguktól mennek, és semmit sem érdemes orvosolni.

12. oldal

>!
sztinus P

Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymáson; néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Ez az élet.

50. oldal

>!
Rawalpindi

…nem lehet mindent egy napon.

178. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1960

>!
Keikorca

Don Josénak – hogy elviselhesse feleségét – sikerült elérnie, hogy egész órákon, sőt, olykor egész napokon keresztül mást se mondjon, mint nagynéha: „Hm!”, és kisvártatva megint: „Hm!” – mindig csak ennyit. Nagyon diszkrét módon hozza felesége tudomására, hogy ostoba; nem mondja ki világosan.

170. oldal

>!
Maya

(…) vannak olyan emberek, akik jobban felhívják magukra a figyelmet, mint mások. Megismerni őket, mintha csillagot hordanának a homlokukon.

28. oldal

>!
Maya

– Az emberi fej – gondolja – nem valami tökéletes készülék. Ha úgy el lehetne olvasni, ami a fejekben van, mint egy könyvet! Nem, nem, jobb, ha így marad, hogy nem tudunk elolvasni semmit, hogy csak azt értjük meg, amit hajlandó egyikőnk elmondani a másiknak – a keservit! –, még ha mindjárt hazugság is!

254. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Juan Ramón Jiménez: Platero meg én
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Ernest Hemingway: Fiesta
Csatári József: Brüsszeltől Budapestig
Juan Goytisolo: Személyleírás
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
María Dueñas: Öltések közt az idő
Ramón J. Sender: Rekviem egy spanyol parasztért
Salvador Maldonado: A cuencai gyilkosság