Ezüstszárnyak (Faye 2.) 21 csillagozás

Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Faye biztosra veszi, hogy újra sínre került az élete. Gondtalanul éli világát egy szép kis olaszországi faluban, miközben a volt férje, Jack rács mögött ül Svédországban, Revenge nevű cége pedig meghódítani készül az Egyesült Államok piacát. Ám boldogságára árnyék vetül, amikor felfedezi, hogy sok részvényese eladta a papírjait. Az a gyanúja támad, hogy valaki rá akarja tenni a kezét élete fő művére. Amikor Faye-t üzleti ügyei Stockholmba szólítják, maga köré gyűjt egy maroknyi nőt, hogy együtt vegyék fel a harcot a láthatatlan ellenséggel. Hamarosan azonban újabb nehézséggel kell szembenéznie: úgy tűnik, valaki az életére tör. És ha mindez nem lenne elég, nincs mindenki meggyőződve róla, hogy Jack jogosan került börtönbe.

Az Ezüstszárnyak méltó folytatása a Faye-sorozat első kötetének, a világszerte nagy sikert aratott Aranykalitkának.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Animus, Budapest, 2020
320 oldal · ISBN: 9789633248003 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Animus, Budapest, 2020
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247990 · Fordította: Dobosi Beáta

Enciklopédia 1


Most olvassa 4

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

robinson >!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Valami nagyon félre ment, kedves Camilla. Ez nem skandináv krimi, de még csak krimi se. Egy nyálas, romantikus ponyva, egy blöff. A sorozat első része jó volt, ezért izgatottan vártam, hogyan folytatódik. Életem legrosszabb folytatása lett.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/09/ezustszarnyak.html

7 hozzászólás
Niki_Salamon P>!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Tény, hogy az első rész izgalmakban, tervezgetésekben gazdagabb volt, de azért nekem ez is tetszett. Kriminek nem mondanám, attól azért kicsit messze áll.
Az Ezüstszárnyakban inkább Faye érzései vannak jobban középpontban. Újra boldog életet szeretne, keresi a szerelmet, fontos akar lenni valakinek.
Ismét visszatekintünk a múltba is, némileg több információt kapunk a gyermekkorából is. Többek közt végre megtudjuk mi történt az anyjával, hogy mentette meg, és az is kiderül, hogy őt is bántalmazták, elárulták (már akkor is).
Érdekes, hogy akárcsak az Aranykalitkában, itt is egy férfi miatt naiv, és hiszékeny lett, nem tudott józanul gondolkodni sem. A cégbeli problémák sem érdeklik, legszívesebben hagyná veszni is, de Chris miatt nem teszi. Hagyta, hogy az érzelmei elnyomják, de ezt a hibát hamar kiküszöböli, és az első részben megismert Faye visszatér.
A végére visszakaptuk az első rész lendületét. Jack és Henrik a történet során két külön problémaforrás volt, de mindegyikre tökéletes megoldást nyújtottak az exfeleségek és a belőlük verbuvált kis bosszúkommandó.
Egy elvarratlan szál még mindig maradt, így a következő Faye “bronzregényre” kíváncsi leszek, illetve arra is, hogy akárcsak itt és az előző könyvnél, a cím mire fog utalni.

2 hozzászólás
B_Lilla>!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Camilla…Camilla, óriási meglepetést okoztál… negatív értelemben :( Amennyire tetszett Faye karaktere az első részben, annyira nem ebben! Miért kellett egy mindenkinek lábát széttevő plázacicát csinálni belőle? !
A krimi címke erre egy rossz vicc! Harmat gyenge könyv, ponyva unatkozó háziasszonyoknak.
Nem kellett volna ez a folytatás, harmadik rész pedig ahogy sejteted főleg nem!
Könyörgöm térj vissza Ericahoz!!!

6 hozzászólás
Chris>!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Az Ezüstszárnyak ha nem is az év, de az ősz egyik legjobban várt könyve volt számomra. Az Aranykalitka című regénnyel ugyanis Läckberg nemcsak azt bizonyította be, hogy a Fjällbacka-sorozaton túl is tud izgalmas történettel jelentkezni, hanem azt is, hogy a bosszú-drámákban is éppen olyan otthonosan mozog, mint a krimikben.

A második rész története két évvel később veszi fel a fonalat, mint ahogyan elköszöntünk a szereplőktől, és bár az előző kötet végén kaptunk egyfajta lezárást, senki nem gondolta, hogy ettől kezdve Faye és családja boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A nőnek egyrészt továbbra is helyt kell állnia egy férfiak uralta világban, így pihenésre, lazításra nem is gondolhat, hiszen egyetlen apró ballépéssel iszonyatos lavinát indítana el. Ennek ellenére mégsem megy minden simán: az általa alapított cég részvényeit el kezdik felvásárolni, gyaníthatóan azért, hogy többségi tulajdont szerezzenek abban. Faye-nek büszkeségét és a régi sérelmet félretéve új szövetségeseket kell keresnie, ezáltal Läckberg ismételten bebizonyítja, hogy a nők mennyire rafináltak és megfontoltak tudnak lenni, illetve azt is, hogy mennyire összekovácsoló erő tud lenni a közös bosszú gondolata.

Ugyanakkor a nő elkövet egy végzetes hibát: szerelembe esik. David, a gazdag üzletember éppen válás előtt áll, és a világot Faye lábai elé helyezné, akinek mindez roppant mód imponál, főleg, mivel felsejlik előtte egy olyan jövőkép lehetőség, amelyben újból egy család tagjaként élhet. Läckberg kiváló módon mutatja be, hogy az érzelmek mennyire erősen el tudják nyomni a racionalitás gondolkodást, hiszen a nőt hiába figyelmeztetik többen is, meglehet, hogy mindez már túl késő. A szerző ezen a téren hozza az első rész színvonalát: erős női karaktereket mutat be, akik ambicíózusak, és pusztán az eszük és az akaraterejük segítségével képesek felküzdeni magukat a csúcsra. És habár a hétköznapi jelző nem feltétlenül illik rájuk, ennek ellenére mégis emberiek: érzéseik, dühük, frusztrációjuk és félelmük az olvasók számára is ismerős lehet.

A jelenidejű eseményeket 4-5 fejezetenként megszakítja a múltba való kitekintést (ez már az Aranykalitkában is így volt), ezúttal is Faye tinédzserkorába térünk vissza, Fjällbackába (Läckbergnél ugye hova máshova?), ám most új szereplők is feltűnnek a színen, köztük a lány testvére és barátai. Választ kapunk arra, hogyan sikerült kimentenie évekkel ezelőtt anyját annak az erőszaktól nem mentes házasságából, valamint arra is, hogy mennyi sérelmet kellett elviselnie már tizenéves korától kezdve. Mindez persze nem menti fel a későbbi cselekedetei alól, de mindenképpen árnyaltabbá teszi a képet.

Az Ezüstszárnyak több szempontból is jó folytatása az Aranykalitkának, hiszen hozza annak színvonalát, mind az írói stílus, mind a karakterek tekintetében, azonban az olvasónak egy pici hiányérzete mégis csak lehet a történet kapcsán. Számomra a finálé, a nagy végjáték nem ütött akkorát, mint amennyire vártam, olyan érzésem volt, mintha a Jack-szál teljes feledésbe merült volna egy idő után, majd Läckbergnek az utolsó fejezeteknél jutott volna eszébe, hogy a férfi szökését is belevette a sztoriba. Túl könnyedén és túlságosan hamar kapott lezárást ez az etap, ráadásul ehhez kapcsolódik még egy személy, akiről aztán végképp nagyon kevés szó esik. Már-már hibaként róttam volna fel ezt a szerzőnek, ám az utolsó fejezet zárómondata bizonyítja, hogy Läckberg nem ma kezdte a szakmát.

BBetti86>!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Semmi bajom a girl power könyvekkel. Lackberg már az előző kötettel is jelezte, hogy a #metoo mozgalomba is illő témákkal dolgozik, de most úgy érzem, átlépte azt a határt, ahol még komfortosan érzem magam.
A múltbeli eseményekből többet kapunk, amikor még Faye csak Matilda volt, a kislány, aki egy részeges, bántalmazó apa mellett szenvedett az anyjával és ikrével. Most megtudjuk, hogy Sebastian (a bátyja) milyen démonokat hordozott. Ha van olyan kegyetlenség, ami megfekszi a gyomrom, az a nemi erőszak. Lackberg nem plasztikus részletességgel ír róla, de engem így is sikerült felzaklatnia. Olyan rémségekkel töltötte meg a kislány Matilda életét, hogy helyenként a hajam égnek állt. És egyre durvább lesz, folyamatosan mélyebb gödörbe nézünk bele, annyira, hogy már felmerült bennem, hogy miért kínzom magam ezzel. Nem is csak maga a tett, hanem ahogy a fiúk ezt játéknak és természetesnek vették. Ok, Matilda visszavág és megteremti Faye-t is, győz a nő, de így is túlzónak érzem, ami megesett vele. Iszonyat.
Plusz, ahogy érzelmileg hozzááll. Elvileg Faye a hős, akinek drukkolni kellene. De megkérdőjeleződik bennem a példaértékűsége, amikor látjuk, 13 évesen mit tett meg könnyedén és lelkiismereti gondok nélkül. Nem akarom a történet csavarjait lelőni, de sok olyan húzása volt már akkor, ami inkább egy gyakorló szociopatát idéz. Így meg nehezebben érzek együtt vele. Még akkor se, ha kiérzem belőle a szerzői üzenetet, hogy „nőkön hatalmaskodó férfiak, nektek annyi, mindegy, hogy a negyvenes vagy a tizenéves korotokban jártok.”
A jelenben pedig az üzletasszonyt látjuk, akinek fel akarják vásárolni a cégét. Faye küzd ez ellen, és közben megismer egy férfit, Davidet. Szerelmes lesz. De persze Davidnek is van egy titka, meg Jack is visszatér kellemetlenkedni. Ezzel a szállal is az lesz a végeredmény, hogy a férfiak szemetek, és a nők akkor járnak jól, ha csak szórakozásra használják őket és semmi érzelmet nem engednek meg maguknak. A végére komolyan azt véltem meglátni ebben a könyvben, hogy minden pasi szemét, hazug, pedofil, erőszakos és nemi erőszakoló állat. Átestünk a ló túloldalára? Nem szeretem a femi-náci kifejezést, de a könyv végére határozottan olyan hangulatot éreztem a sorok között.
Ott volt az is, hogy Lackberg erotikus jelenetekben is építi az üzenetét, és nagyon nem voltam oda érte, ahogy Faye vagy nála 10-15-20 évvel fiatalabb kanokkal vagy édes hármasokkal múlatja az időt. Pedig értem az üzenetet: a nő ura a saját testének, megéli a nőiségét és megkeresi a maga gyönyörét. De itt is azt éreztem, hogy már átesünk a ló túloldalára.
Amit szerettem, az intrikák és a rafinált tervek. Most lényegesen kevesebb volt. Az üzleti életben akadt, és Jack ellen is felépítenek egy tervet. Még most is sodor a cselekmény, és szórakoztató faktora is van, ha közben szinte undorral olvastam, főleg a múltbeli nemi erőszakos epizódokat.
Korrekten meg van írva, a karakterek és a cselekmények is kidolgozottak, de most már túlzónak érzem az üzenetét, és Faye egyre kevésbé szimpatikus. Minél inkább belegondolok, annál több szociopata vonást találok benne.
Ha lesz harmadik rész, elég nyitott hozzá a vége, szerintem elolvasom, de nagyon bízom benne, hogy az már nem lesz ennyire… femi-náci, bár nem szeretem a kifejezést, de az.

konyvkritika>!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Camilla Läckberg könyveinek köszönhetően szerettem meg a skandináv krimiket. Emiatt kezdtem el olvasni anno a Faye-sorozat első könyvét is, az Aranykalitkát.⁣

Az Aranykalitka nagyon sok mindenben eltér Camilla Läckberg előző könyveitől. Nekem a Faye-sorozat első része nagyon tetszett, bár egészen más mint a Fjällbacka-sorozat. ⁣

A feminizmus és női erő egyik legkülönlegesebb változatát találtam meg az Aranykalitkában, hátborzongató történetbe ágyazva és ötletes megoldásokkal színezve.⁣

Mindezek tudatában kezdtem neki a Faye-sorozat második kötetének, nagy elvárásokkal és izgalommal. Míg a sorozat első része feszültséggel teli, meglepő és csavaros volt, addig ez a könyv sajnos nem tudta már megütni ezt a mércét. Ez a könyv már nem illik a krimi vagy thriller kategóriába, sokkal inkább tűnik egy erotikus-romantikus regénynek.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/camilla-lackberg-ezustszarnyak/

moliva>!
Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak

Jaj, de nagy csalódás, nagyon nem sikerült hozni az első rész színvonalát. Mintha nem tudta volna eldönteni az írónő, hogy krimit írjon, feminista regényt, romantikus ponyvát, mamipornót… de hát ez így egybemixelve nem működik. Faye alakja egyszerűen nem hiteles, legalábbis nagyon valószínűtlen, hogy az előzmények után megint képes gyanútlanul, feltétel nélkül megbízni valakiben és a lábai elé omlani, és hát a pornójelenetek is helyenként inkább komikusnak tűntek. Nagyon jó üzenete lehetett volna a könyvnek, ha Faye-t megint egy olyan nőnek ábrázolja, aki képes kiszállni a rossz kapcsolatából, visszanyerni a méltóságát, megfizetni a bántalmazójának és jó érzékkel sikerre vinni a vállalkozását, de ehelyett a szerző most egy sz*pósszájú naiv buta libát faragott belőle. A krimiszál meg gyakorlatilag mellékes.
Nyilván jön majd a bronz rész is, szerintem azt már nem fogom elolvasni.


Népszerű idézetek

robinson>!

– Egyébként használod a Revenge krémjeit, vagy áruló vagy?
Irene elmosolyodott.
– Áruló vagyok. Régimódi. Csak Niveát használok. Mint a nagyanyám.

Kapcsolódó szócikkek: Nivea
robinson >!

– Semmi sem kovácsolja jobban össze az embereket, mint egy közös ellenség – mondta Faye.

robinson >!

A bár szokás szerint tele volt. A vendégek túlnyomó többségét drága öltönyt viselő, kopaszodó, üzleti ebédeken meghízott üzletemberek tették ki.

robinson >!

Bár még csak tizenkét éves voltam, úgy éreztem, már mindent tudok a világról. A fjällbackai élet kiszámítható volt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stieg Larsson: A tetovált lány
Henning Mankell: Az ötödik asszony
Kristina Ohlsson: Mostohák
Erik Axl Sund: Bomlás
Anne L. Green: Baljós szitakötő
E. K. Blair: Bang
Jay Crownover: Az utcák királya
Calia Read: Szétcsúszva
Lars Kepler: A bosszúálló
Anders de la Motte: Halálos ősz