A ​toronyőr (Fjällbacka 7.) 80% 140 csillagozás

Már megint szembe megyek az árral, mert nekem ez a rész is nagyon tetszett, nem értem az alacsony százalékot. Oké, hogy a gyilkos második jelenetétől nagyjából tudtam is, mi lesz a vége, de ez nem az író hibája, egyszerűen ilyen zseniális vagyok és kész. Még mindig nem értem, hogy maradt nálam ki ez a rész.
De hogy ne csak jókat írjak: ezek a nevek, Anne, Anna, Annika, Vivianne, hát azért lehetett volna több fantáziája Camillának. (Egyébként ez a Vivianne és a tesója szerepeltek más részben is? Mert régen olvastam már az előző epizódokat, és nem nagyon emlékszem.) És hát konkrétan két szál nem is lett lezárva rendesen. spoiler
Na de most már megnyugodtam, ez is megvan, és ebben a részben se szült senki. Lassan kezd hiányozni, hogy nem lesz egy rakás csecsemő a végére.

Ez most annyira nem volt az igazi………..
A megszokott múlt és jelen kapcsolat is erőltetett volt, no meg kitalálható a múlt, ami szerintem nem volt izgi, szomorú, igen, de ennyi. A jelen meg..sok mellékszál, amik csak szerteágaztak és néhol még kapcsolat sem volt. A főcsapás, hát na, azt nyolc öregasszony se találta volna ki, miért és hogyan és minek? Ez sem volt izgi, szomorú, talán. Menet közben meg papás-mamást olvashattunk szereplőink életéből és persze a mélabú-gyász most itt is jelen volt.

Az tiszteletre méltó, hogy CL megalkotta a skandináv szappanopera műfaját, de azt hiszem nekem most lett elegem Fjällbackából.
Már epizódok óta semmi fejlődés nincs az egészben, az meg egyre kínosabb, hogy ez a békés kisváros rosszabb bűnügyi statisztikákat produkál, mint Los Angales.

Lélekbe markoló lélektani drámák sora.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/12/a-toronyor.html

Ismét a szokásos: nem rágtam le a körmöm tőle, de kellemesen kikapcsol (ha nem húzza az írónő dolgokat a végtelenségig).
A főszereplők semmilyensége egyre jobban bosszant, Mellberg karaktere az, ami még mindig olvasom a sorozatot.
Folytatom, nem adom fel, jöhet a következő rész.

A nyomozás mellett fő témája a családon belüli erőszak. Ahogy megszokhattuk több szálon és idősíkon fut. A jelent és a múltat összeköti a nők családon belüli bántalmazása, kiszolgáltatott helyzete és mindennek fő áldozata a gyermek. Olvasmányos, de sokszor a felesleges részek miatt nem éreztem a pörgést, az izgalmat. Szeretem, ahogy Camilla Lackberg ír, de ez most nem az én könyvem volt. Olthatatlan olvasási vágyam könyvei iránt parkolópályára került.

Minden részben lenyűgöz az írónő! A borító meg egyik kedvencem a sorozatból.

A sorozatot kedvelem, mert az írónő jól találta ki a szereplőket, nyomozókat, családtagokat. Mindig kapunk történéseket a nyomozók aktuális magánéleti eseményeiről, mint ahogy ezt a skandináv krimikben megszokhattuk.
DE itt konkrétan a fejemet majdnem falba vertem már, mert ezt nagyon túlzásba vitte az írónő. Konrètan nem szólt az első 150-200 oldal másról, mint a nyomozók magánéletéről. Szóval, most akkor a krimi a főszál vagy a skandináv szappanopera??? Áhh.

Egyébként a történet érdekes, jól felépített volt. Rövid kis fejezetekkel jól taktikázott Läckberg, mert amikor végre beindult a könyv, akkor legalább 3-4 szálon futott a történet. Mondjuk egy szálra nem kaptunk teljes választ. spoiler
Fontos szervezetet épített be az írónő a családon belüli erőszak ellen harcoló, illetve a nőknek védelmet adó szervezettel, mert fontos erre felhívni a figyelmet, hogy mindig van más út, mint bántalmazó kapcsolatban élni. A könyv nem mutatott könnyű utat, és nem is az a valóságban sem, tehát nem áltat. spoiler
Ha nem rinyáltatná a szereplőit és nem akarna lassan tényleg skandináv szappanoperát létrehozni Läckberg, akkor sokkal jobb is lehetne az egész könyv, mert akkor nem untam volna magam agyon a könyv első felén.

Ez nekem már nagyon beteg volt.

A sorozat hetedik kötete sajnos már nem adott újat (az is lehet, hogy megszoktam az írónő stílusát). Izgalmas, persze, változatos események, sok-sok idővonal – de a fő cselekmény vége nem tetszik, meg további 2-3 cselekményszál elvarrása sem…

Lehet, hogy a sok baljós esemény az oka (nagyjából minden történetvonalban jelen van a tragédia), esetleg a túlzott feminizmus, de számomra egyelőre itt a sorozat vége. Igazából az első négy rész után akartam abbahagyni; az ötödiket még nem bántam meg (a fő cselekményszál szellemessége miatt), de a hatodik és hetedik kötet elolvasása utólag feleslegesnek tűnik.

Még úgy is leállok, ha látom, hogy a 8-9-10. rész magasra értékelt a molyon…