A ​prédikátor (Fjällbacka 2.) 86% 480 csillagozás

Továbbra is maradok a 4 csillagnál. Ugyan voltak izgalmasabb részek, de sajnos megmaradtak az unalmasak is. Néha elült a nyomozás, szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle. Pedig alapvetően eléggé szövevényes történetről van szó, amelyben nagy szerepet kap a családi dráma is. (amit én már néha szintén untam)

Hehe! A skandinávok szép lassan elérik nálam, hogy megszeretem a krimit, mint műfajt.
A nyomozás, a szálak felgöngyölítése, a Hult család sötét titkainak, és szövevényes kapcsolatainak feltárása is nagyon jó, de a leginkább az tetszett, hogy a szereplők magánéletét is megismerhettem. Imádom Ericát és Patrikot, hihetetlenül passzolnak egymáshoz. A hozzájuk beeső vendégektől égnek állt a hajam. Annát (Erica húgát) ostoba libának tartom spoiler. A végére maradt egy pici hiányérzetem. spoiler

Furcsa ugrálva olvasni a sorozatot, de a két eddig hiányzó olvasásom közül ezt kis nehézség után, de stílusosan fogalmazva is „megszültem”. Az első kötet halvány derengései alapján ebben nekem sajnálatosan kevesebb Erica, több „Barátok közt”, és még több idegesítő karakter szerepelt. Camilla próbálja az olvasót megkeverni a családfa megtrágyázásával, de attól még elég egyértelmű a végkifejlet. Klasszikus családi dráma, hullanak a csontvázak, csak a fejezetek elején lévő sejtelmes dőlt betűs részletek nem passzolnak ebbe most. Ettől van sokkal jobb is, de ideje befejeznem az eddigi történeteket.

Jó volt ez! A jéghercegnőnél már sokkal erősebb.De még mindig túl sok volt benne a felesleges szál.A rokonos részek és Anna hányattatásai szerintem csak azért kerültek bele,hogy Erica is szerepelhessen.
De a vége kifejezetten izgalmas lett.
Azt mondjuk nem értem ,hogy a visszaemlékezések mi célt szolgáltak,mert nem vitték előrébb a történetet és a végkimenetelen se lehetett már változtatni.Sőt,új információval sem szolgáltak,kivéve az utolsót.
A végén Camilla megcsillogtatta a humorát is,az utolsó kis szösszeneten jót kacagtam :).
Hajrá Camilla ,csak így tovább!

Na ezért szetetem askandináv krimiket! Indít egy eléggé átlagos bűnügyi történettel, ami épp elég lenne egy CSI epizódhoz, aztán olyan családregényt rittyent belőle, hogy csak na.
Széthulló társadalmi struktúrák, vallási fanatikusok, Enquist és Bergman világa.
(Azt azért megkérdezném tőle, hogy miért pont annál a szereplőnél nincs soha mobiltelefon, akit sürgősen el kell érni valakinek.)

Hát még mindig a négy csillagnál maradunk. Itt a kisvárosban lévő régebbi eltűnések egy család, egy öngyilkosság spoiler, illetve újabb nagyon hasonló gyilkosságok történnek. Érdekes belegondolni, miből és hogyan indulnak ki a rend éber őrei itt is, már amelyik. A terhességet is egy rész alatt letudtuk, ez tök jó nem húzta el az írónő és nem is nagyon volt vele probléma, vagy nagy nyávogások, ez roppant szimpatikus volt, hiszen ez egy krimi. Viszont a végén volt pár csavar a munka és a magánügy területén is az újdonsült szülőknek. Hát nem volt rossz sőt! Jöhet a következő! Remélem Ernst-et kirúgják minél hamarabb Göstán még gondolkodom. :)

Azt hiszem nagyon megszerettem az írónő munkásságát az előforduló kisebb hibák ellenére.
A történet megint jóra sikerült, kellően agyafúrt lett, és a szerteágazó családi vonalak jó alapot adtak ehhez a történethez. Szerettem olvasni, nem is akartam nagyon félretenni, és többször eszembe jutott, hogy én nagyon szeretem a krimiket, thrillereket… szóval miért is nem olvasok én ebből többet? Úgyhogy gyorsan jelenkeztem két thriller/krimi kihívásra, hogy legyen indokom olvasni. :D
A szereplők ismerősek voltak már, persze nem a történetben szereplők, hanem a rendőrök, és azok társai, persze megint kinyílt a bicska a zsebemben némelyik megformálása miatt, mert tenyérbemászóra sikerültek. Leginkább Ernst, spoiler. Egy kicsit porosnak érződik a 2002-es krimi, hiszen az akkori viszonyok szerint lett megírva, csak elcsodálkoztam a papír nyilvántartáson és a cefetül lassú interneten. Ugyanakkor jó kis nosztalgiát is nyújtott. Mindent összevetve majdnem kiváló szórakozás volt ez a könyv, olvasom tovább a sorozatot.

Viszont továbbra sem szeretem, hogy nincs szépen elválasztva/tördelve a könyv, hanem az egyik oldal folytatása már egy másik szemszög. Zavaró.

Nehezen beszerezhető példány ez a könyv, ezért olvastam csak most. A tartalmat tekintve érezhető, hogy ez még csak a sorozat kezdeti fázisában van, hisz nem annyira erős. A visszautalások a múltra itt annyira nem voltak lényegesek a cselekmény szempontjából, sőt inkább úgy éreztem hogy csak azért próbálkozott vele, mert ez (lesz) a megszokott séma, de nem adott semmit hozzá. Szereplőink élete csörgedezik, terhesség persze itt is van, sőt itt van az első megjelenés, akik még nem olvasták a többi részt, azoknak üzenem, folyamatosan jelen lesz minden könyvben:) Nem volt ez rossz, de lesz még jobb!!!!

Az első rész (Camilla Läckberg: Jéghercegnő) után nem mondom, hogy nagyon felajzva vettem a kezembe a második részt.
Camilla “sokszereplős regényíró” Lackberg ott folytatja, ahol az előzőt abbahagyta. Kicsit túltolta a szereplőmennyiséget, az 50.oldalig alsó hangon 20 név volt, ami csak abban az esetben nem gáz, ha egy ültő helyedben elolvasod ezt a 300 oldalt, ami azért ritka.
Fjallbackaban 1979-ben eltűnik két lány, akinek a csontjait napjainkban megtalálják. Patrick és csapatának a feladata, hogy kinyomozza az esetet, a feszültséget egy további haláleset is fokozza. Az írónő egy család múltjának feltárásába vezet minket bele alacsony hatásfokkal.
Jó pont a rövidsége, sok lett volna 600 oldal erre. Egy fokkal jobb, mint az előző rész, de itt is sok volt a felesleges mellékszál. spoiler

Nagyon jó kis krimi volt, Camilla Läckberg tényleg tudja, hogy keverje a szálakat… :) Jobban tetszett, mint az első rész, kidolgozottabb és összeszedettebb volt. De az, hogy a szereplők megtudnak valamit, és mi csak 10-20 oldal múlva tudhatjuk meg, még mindig nagyon idegesítő tud lenni! :) Tetszettek a magánéleti szálak is, szinte mindenkiről megtudtunk valami újat, miközben Erica életét és terhességét is végigkövethettük. spoiler