A ​hableány (Fjällbacka 6.) 88% 274 csillagozás

A hableány Läckberg Fjällbacka sorozatának számomra eddigi legjobb kötete kétségtelenül. Az előző sztorinál is gondolkodtam, hogy több csillagot adjak, mert az is már váltott, de ebben a könyvben az első 20%-nyi terhestornát követően nagy hibát nem találni. Meglepő, hogy a chick lit vonalat háttérbe szorítva mennyire magával ragadó nyomozásban vehet részt egy krimikedvelő. Persze nem egyedi az alapkoncepció, de ennyi olvasási élmény után nehéz is valami olyan kiindulást találni, ami új. Az elcseszett család, és psziché diadala most is tarol, mondjuk a végére kitalálható volt számomra a kép, de még így is megdöbbentő a végkifejlet. Csak így tovább, remélem az ezt követőek is maradnak ilyenek.

A Magányos utazó óta nem olvastam ennyire jó skandit. Szuper!
Blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/05/hableany.html

Gyors váltásban ugrál jelen, múlt, emberi sorsok között. Titkok, homályos utalások útvesztőjén haladunk a végkifejlet felé. Minden agyalásom ellenére a gyilkos személye meglepetésként hatott. Nagyon jó karakterek, izgalmas cselekmény, kerek egész, jól felépített krimi.

Egyre jobban és jobban szeretem ezt a sorozatot. Nekem nagyon bejött, s bár a felénél már tudtam ki tette és miértspoiler, de folyton elbizonytalanodtam inkább csak sejtés volt ez, de utólag már tudás:D. Még 3 másik ember lett volna sanszos nekem ezek felé vitt el az író, de végig ott volt a kisördög. Ebben is volt minden család, bántalmazás rengeteg formája és kicsit morbid önfeláldozás.
A négy csillag marad mert ez kicsit lassabban haladós volt, sokszor toporogtunk, tudom hogy nincs köze hozzá és egyáltalán nem olyan, stb mégis Columbo jut eszembe a hangulata miatt, semmi lőfegyveres párbaj csak lassú nyomozás. Nem rossz ez:)))

Annyira adtam volna öt csillagot, de ez a rettentően sok magánéleti cucc!!!!Nagy has, még nagyobb has…………..miért kell???? Szerintem mindenkinek világos, terhesek, sőt van akinek több baba is jutott a hasába, ha valamelyik szereplő feltűnt ezek közül, akkor biztos nem úsztuk meg, és ismét arról szólt öt mondat, kettő helyett esznek, nem férnek el sehol és semmiben és bla-bla-bla.
Egyébként, a krimi része nagyon jó volt, törtem a fejem mi is történhetett, hogyan, kivel és ki a hunyó, de vakvágányon voltam. Mondjuk a nyomozók is, mert a megoldást nem találták ki, hisz jött egy telefon………Ide valami frappánsabbat kellett volna.
Sajnos nincs nálam a következő része csak az utána levő, pedig jó volna, de kibírom.

Hát sajnos untam. Már a felénél tudtam, mi volt az, ami miatt ezek a férfiak ki lettek pécézve. Aztán néhány sejtetés, újabb és újabb lehetséges elkövetők meglengetése után előhúzta az elkövetőre a spoiler kártyát, ami remek dzsoli dzsoker, de ide nekem nem passzolt. Főleg, hogy volt benne egy logikátlan, félrevezető momentum spoiler.
Még mindig azon tűnődöm, hogyan fogadják a fjällbackai népek, hogy egy olyan városkát alkotott belőlük, a szülővárosából az írónő, ahol átlag feletti az egy négyzetméterre eső sorozatgyilkosok, pszichopaták, pedofilok, erőszaktevők, családbántalmazók stb. stb. száma…

Nagyon szeretem a sorozatot, de az előző rész kevésbé tetszett, emiatt jó sokáig halogattam a folytatást. A hableány rendkívül komor és nyomasztó volt. A krimi szál szinte csak egy helyben állt, nagyon nehezen haladt előre a nyomozás. Erica kíváncsiskodása, szimatolása nagyban hozzájárult az ügy megoldásához. A végétől pedig teljesen kiakadtam. Ekkora függővéget már!

A sorozatból ez a harmadik olvasásom, mivel kissé összevissza olvasom, de most visszatérek majd a rendes rendhez. Az egy csillag levonást azért kapja, mert most valahogy ez nekem sok volt, hosszú, unalmasabb, többször újra és újra megismételve megtörtént dolgokat. Ráadásul Erica is kicsit kezd sok lenni, kotnyeleskedő, mindig mindenbe belelóbálja a lábát, noha közben ezernyi dolga van (állítólag). Talán most már azt is soknak érzem, hogy egy-egy kötetben mennyire sok mindenkinek az apró-cseprő magáügyeit is kövessük, azt hiszem, a sorozat végére Fjallbacka összes titkát megismerjük (meg azt is, ami nem titok). A krimi szál is kicsit talán erőtlenebbre sikerült most, az izgalom nem fokozódott kellő mértékben (a fentebb említettek miatt), jobban örültem volna egy pergősebb kriminek, túl lassan jutottunk el a végkifejletig. Bár az igaz, hogy egészen mást kaptam, mint amire számítottam spoiler. Összességében egy nem rossz, de lehetett volna jobb is típusú történet.

Vagy az emlékezetem csal meg a sorozat előző részeivel kapcsolatban vagy csak már elég régen olvashattam az ezt megelőző könyvet, mindenesetre meglepődtem azon, hogy A hableány mennyire hideg, rideg, didergető olvasmány. A hangulatteremtése, a történet folyása, a fogalmazásmódja mind-mind mintha jégbe fagytak volna. Onnan lentről, messziről a jégtakaró alól kiabálnak felénk, de ez a fehéres, enyhén átlátszó réteg olyan tömör, hogy mire elér hozzánk a hang, az írónő hangja, a regény cselekménye, sajnos nem sok minden marad belőle. Foszlányok egy vakító téli napon, amiken átfúj a borzongató északi szél. Ezáltal kicsúsznak a kezeink közül, felsértve ugyan a bőrt, de semmi maradandó élményt vagy károsodást nem okozva.

Végre újra érezhettem krimiolvasás közben némi jóleső feszültséget. Szeretem a Fjalbacka sorozatot, bár egy kicsit egysíkú lett a sok babavárástól, nemcsak a főszereplő, hanem több más szereplő családjában is. Melbergnél sikerült némi humort is belecsempészni, de attól még sok. Nemcsak ebből áll az élet. Oké a lezárás nem is ez, de azt meg nem tudtam hova, tenni, ha én az olvasó észrevettem, a környezet miért nem?
Christian története sokrétű, szól szól testvér-féltékenységről, iskolai zaklatásról, hízásról, örökbefogadásról. Igazából már ezek olyan hatások, amik – ugrálva az idősíkok között – mindenkit gyanússá tesznek a végkifejletig. Nekem ez is tetszett, megvolt a feszültség és annak feloldása is.