A ​hableány (Fjällbacka 6.) 87% 201 csillagozás

A Magányos utazó óta nem olvastam ennyire jó skandit. Szuper!
Blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/05/hableany.html

Gyors váltásban ugrál jelen, múlt, emberi sorsok között. Titkok, homályos utalások útvesztőjén haladunk a végkifejlet felé. Minden agyalásom ellenére a gyilkos személye meglepetésként hatott. Nagyon jó karakterek, izgalmas cselekmény, kerek egész, jól felépített krimi.

Annyira adtam volna öt csillagot, de ez a rettentően sok magánéleti cucc!!!!Nagy has, még nagyobb has…………..miért kell???? Szerintem mindenkinek világos, terhesek, sőt van akinek több baba is jutott a hasába, ha valamelyik szereplő feltűnt ezek közül, akkor biztos nem úsztuk meg, és ismét arról szólt öt mondat, kettő helyett esznek, nem férnek el sehol és semmiben és bla-bla-bla.
Egyébként, a krimi része nagyon jó volt, törtem a fejem mi is történhetett, hogyan, kivel és ki a hunyó, de vakvágányon voltam. Mondjuk a nyomozók is, mert a megoldást nem találták ki, hisz jött egy telefon………Ide valami frappánsabbat kellett volna.
Sajnos nincs nálam a következő része csak az utána levő, pedig jó volna, de kibírom.

Hát sajnos untam. Már a felénél tudtam, mi volt az, ami miatt ezek a férfiak ki lettek pécézve. Aztán néhány sejtetés, újabb és újabb lehetséges elkövetők meglengetése után előhúzta az elkövetőre a spoiler kártyát, ami remek dzsoli dzsoker, de ide nekem nem passzolt. Főleg, hogy volt benne egy logikátlan, félrevezető momentum spoiler.
Még mindig azon tűnődöm, hogyan fogadják a fjällbackai népek, hogy egy olyan városkát alkotott belőlük, a szülővárosából az írónő, ahol átlag feletti az egy négyzetméterre eső sorozatgyilkosok, pszichopaták, pedofilok, erőszaktevők, családbántalmazók stb. stb. száma…

A sorozatból ez a harmadik olvasásom, mivel kissé összevissza olvasom, de most visszatérek majd a rendes rendhez. Az egy csillag levonást azért kapja, mert most valahogy ez nekem sok volt, hosszú, unalmasabb, többször újra és újra megismételve megtörtént dolgokat. Ráadásul Erica is kicsit kezd sok lenni, kotnyeleskedő, mindig mindenbe belelóbálja a lábát, noha közben ezernyi dolga van (állítólag). Talán most már azt is soknak érzem, hogy egy-egy kötetben mennyire sok mindenkinek az apró-cseprő magáügyeit is kövessük, azt hiszem, a sorozat végére Fjallbacka összes titkát megismerjük (meg azt is, ami nem titok). A krimi szál is kicsit talán erőtlenebbre sikerült most, az izgalom nem fokozódott kellő mértékben (a fentebb említettek miatt), jobban örültem volna egy pergősebb kriminek, túl lassan jutottunk el a végkifejletig. Bár az igaz, hogy egészen mást kaptam, mint amire számítottam spoiler. Összességében egy nem rossz, de lehetett volna jobb is típusú történet.

Nagyon szeretem a sorozatot, de az előző rész kevésbé tetszett, emiatt jó sokáig halogattam a folytatást. A hableány rendkívül komor és nyomasztó volt. A krimi szál szinte csak egy helyben állt, nagyon nehezen haladt előre a nyomozás. Erica kíváncsiskodása, szimatolása nagyban hozzájárult az ügy megoldásához. A végétől pedig teljesen kiakadtam. Ekkora függővéget már!

Végre újra érezhettem krimiolvasás közben némi jóleső feszültséget. Szeretem a Fjalbacka sorozatot, bár egy kicsit egysíkú lett a sok babavárástól, nemcsak a főszereplő, hanem több más szereplő családjában is. Melbergnél sikerült némi humort is belecsempészni, de attól még sok. Nemcsak ebből áll az élet. Oké a lezárás nem is ez, de azt meg nem tudtam hova, tenni, ha én az olvasó észrevettem, a környezet miért nem?
Christian története sokrétű, szól szól testvér-féltékenységről, iskolai zaklatásról, hízásról, örökbefogadásról. Igazából már ezek olyan hatások, amik – ugrálva az idősíkok között – mindenkit gyanússá tesznek a végkifejletig. Nekem ez is tetszett, megvolt a feszültség és annak feloldása is.

Szeretem a skandinávokat, mert náluk a jellemek nem feketék vagy fehérek, hanem ezerszínűek, igazi hús-vér emberek, akik hibáznak, van rossz és jó oldaluk, és ahol nem úgy ér véget egy történet, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Camilla Läckberg is mer játszani a szereplőkkel, megmutatja az árnyoldalukat is, hogy nem minden rózsaszín.
A történet továbbhalad az előző 5 kötet szereplőivel, csak most más a bűnügyi nyom. 4 embert összeköt a múlt és a jelenben történő gyilkosságok, fenyegetések sora. Vajon mi a közös bennük? Valahogy megéreztem, hogy mi köti ezt a négy férfit, de csak nagyon mélyen. A gyilkos kiléte sem volt igazán meglepő, valahogy éreztem, ezáltal nem tetszett az indíték, mert nekem ez nagyon könnyen felhasználható indoknak tűnt, és azt is tudom, hogy ez az ok nagyon ritka a közhiedelemmel ellentétben. (Szerintem nekem csak ez volt a megoldással a gondom, hogy oké van ilyen,de nemáár ezt használjuk fel, annak ellenére, hogy nagyon jól és a hitelesen használta ezt a lapot Läckberg.)
Nagyon kerek történet egyébként, aki szereti az írónő történeteit, ezt biztosan szeretni fogja. Rendőrkapitányságon dolgozó emberek élete is érdekesen alakul, de a lezáratlan magánszálért megharapom az írónőt!!!

Ja igen,évek óta szerelmes vagyok ezekbe a borítókba, leginkább a színvilágába, csodás. (Szerintem a bringám is ezért lett pontosan ilyen színű,tudat alatt.)

Izgalmas, jó kis történet volt ez. Részleteiben találkoztam már a könyv fordulataival más olvasmányaimban már, de így együtt még nem, és hatott. Csak egy kicsit zavart, hogy az elején túl gyakran váltott szereplő-fókuszt, így nehezen tudtam követni, hogy ki kicsoda és mi történik vele; illetve, hogy belecsöppentem egy laza sorozatba, ahol a szerelők többségének már van múltja. A történet viszont szépen, logikusan van összerakva, a szereplők árnyaltak, senki nem fekete vagy fehér. E mellett pedig szörnyű dolgok vannak leírva benne – igyekeztem amennyire lehet távol tartani magam tőle, ez többé-kevésbé sikerült is, ezért nem lett szerintem „agyateldobó” élmény, viszont megmaradt nyugtalanítónak, ami az ember bőre alá mászik,mint a nyirkosság egy ilyen esős, szürke novemberi napon.

ó Camilla mit műveltél már megint velem? :) igazi beteg, skandináv krimi volt a javából! Camilla volt az első amúgy akitől krimit olvastam kb. 5 évvel ezelőtt. azt hiszem ő volt az aki megszerettette velem a műfajt és ennyi idő után is még tud meglepetést okozni. bár voltak sejtéseim és sok be is igazolódott de a végkifejlet engem is meglepett kicsit. nagyon-nagyon összetett és jól átgondolt történet volt és ami mindig meglep, hogy egy ilyen kisvárosban mint Fjällbacka, ahol mindenki ismer mindenkit ennélfogva korlátozottak is a lehetőségek a cselekményt illetően. de persze nem Camilla számára, mert ő még ebből a kisvárosi környezetből ki tudja hozni a maximumot.

azt hiszem Camilla Läckberg mindig is ott marad az örök kedvenceim között. jó pár év kihagyás után igazi felüdülés volt tőle olvasni. és persze hogy úgy ért véget a történet, hogy az ember képtelen legyen nyugton maradni amíg be nem szerzi a következő kötetet :)