A ​szerelem utolsó, a háború első éjszakája 12 csillagozás

Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája

A civilizált társadalmat az különbözteti meg a művelt társadalomtól, hogy tagjai szenvedélyesen és lelkesen majmolják a művelt társadalom minden megnyilvánulását, de nincs kitartás bennük, hogy ténylegesen megvalósítsák vagy kellő bátorsággal vállalják a vele járó kötelezettségeket.

Eredeti mű: Camil Petrescu: Ultima noapte de dragoste, întâia noapte de război

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Irodalmi, Bukarest, 1969
350 oldal · Fordította: Szász Béla

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Románia


Most olvassa 7

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
moonchristal P
Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája

Először is, nagyon szomorú vagyok, amiért ennek a könyvnek ennyire alacsony az értékelése, főképp azért, mert a filozofikus, lélektani regényeket nem kedvelő emberek írtak véleményt, és így egyáltalán nem mutat hiteles képet. Persze, azt is értem, hogy kötelezőként, középiskolában valóban nem kéne ezzel terheli a diákok lelkét, már csak azért sem, mert szerintem nagyjából 25 éves kor alatt nem is érdemes belekezdeni. Viszont így tényleg úgy tűnik, mintha ez egy borzalmas regény lenne, ami egyáltalán nem igaz.
Sőt… ez egy fantasztikus lélektani regény, és mint ennek sajátja, nem túl pörgős, és egyáltalán nem is izgalmas, abban az értelemben, amit a legtöbb ember izgalmasnak vél. Cserébe egy nagyon elgondolkodtató, mély érzelmekkel és komoly mondanivalóval bíró írás, amit bárki átérez élete során, aki egy kicsit is filozofikusabb alkat.
A címéből már ki is derülhet, a könyv két fő részre van osztva, az első a háború előtti időszakot írja le, azt a szomorú és ellentmondásos kapcsolatot, amit Stefan a feleségével él meg. Az egész egy fájdalmas érzelmi hullámvasút, amelynek több része is egyszerűen átérezhető, ha az ember volt része afféle párkapcsolatnak, amely jónak tűnt, aztán meg szakítás lett a vége. Ennek kapcsán sokféle kérdést boncolgat a szerző, arról, hogy vajon kik vagyunk, miképp éljük meg a szerelmet, a családi kötelékeket, ezeknek a fájdalmait. Stefannak az élet minden területén keserű tapasztalatok jutottak, kezdve az örökösödés körüli hisztériával, ahol a saját anyja válik ellenségévé, folytatva a feleséggel, aki tipikusan az a nő, aki szerelemfüggő, és képes ideig-óráig olyanná válni, amilyenre vágyik a társa, ugyanakkor túl sekélyes, túl felületes ahhoz, hogy lássa is azt, akit szeretnie kéne. Persze nem elítélendő Ela sem, egy párkapcsolat sosem egy félen múlik, mégis Stefan anyjához hasonlóan mély ellenszenvet vált ki akaratlanul is az emberből.
Csodálatos Stefan gondolatainak leírása. Mintha magamat láttam volna a szakításom előtt, közben és után, hogy mennyire mély tud lenni a fájdalom, mennyire furcsák az érzések, amint egyik napról a másikra változnak, milyen keserű a magány egy kapcsolatban, és milyen mérgező a bizonytalanság. Megszakadt a szívem, annyira sajnáltam.
Aztán, jött a második rész, a háború. Mint az életben, a sors néha megmutatja, mennyire kicsinyesek a vágyaink, mennyire kicsivé válnak egykor hatalmasnak hitt problémáink, egy másik megvilágításba helyezve. Megdöbbentő krónikája a háború borzalmainak, hogy milyenné válik az ember, ha egy ilyen erőszakkal teli helyzetbe kerül. Olvasni az igazságot arról, mit tesz az emberekkel a hatalom, a pénz, a politika… az irigység. Micsoda szenvedés lehetett menetelni esőben, hidegben, látni a halált mindenfelé, és minden pillanatban várni az elkerülhetetlent. Megélni egy ilyen helyzetet, amit az ember nem választ önszántából, mégis egyszercsak belekényszerítheti valaki.
Megelevenedett egy történelmi esemény előttem, fantasztikus, ahogyan ezt el tudta érni az író… és aztán a végkifejlet. Szavakat sem találok rá, annyira megható volt.
Igen, lehet, hogy nem volt egy klasszikus értelemben vett mozgalmas írás, de nem is abban rejlik a varázsa. Egyszerűen, sok párbeszéddel szerintem könnyebb írni, de ilyen formában megírni egy életrajzi elemekkel teleszőtt lélektani regényt, ahhoz valódi tehetség kell. Szerettem ezt a könyvet, mély benyomást tett rám, sok-sok része férkőzött be a gondolataim közé, a kérdés, hogy mi a fontos az életben valójában? Miért érdemes harcolni? Petrescu sok kérdésre választ is ad, még többre meg nem. De ez így is van jól. Örülök, hogy ez a könyv is az életem része lett.

2 hozzászólás
>!
TAndi
Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája

Az első rész, kész szenvedés volt. Csalja a felesége vagy sem.. Ez történt 150 (vagy több) oldalon keresztül. A második része sokkal érdekesebb volt, ahogy leírta a harc kezdetét.Nem szívesen venném még egyszer a kezembe.spoiler

>!
Morgana
Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája

Akinek nem kötelező háziolvasmány, annak azt javaslom, hogy hozzá se fogjon. A sztori lapos és unalmas…
Kb. ennyi: egy naiv hülye azon viaskodik magában, hogy a felesége csalja-e vagy nem, aztán elmegy háborúzni, s mikor hazamegy kap egy levelet hogy tényleg csalja a felesége… de már nem izgatja, mert elméje „megvilágosult” a háborúban, hogy nem ez az igazán fontos… vagy mi… én legalábbis ezt szedtem ki belőle… mindegy.
Ha el kell olvasd: Sok Sikert hozzá!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
moonchristal P

Az emberek nagy többségénél ugyanaz maradt ma is. Ők csak ezt értik meg, amit érdekükben áll megérteni.

35. oldal

>!
beaaa93

Tudomásul kell vennünk, hogy a szerelem sem mentes a veszélytől, hogy azok, akik szeretik egymást, életre, halálra felelősek egymásért.

19. oldal

>!
Nazanszkij 

…visszamentem a helyemre, hogy tovább szemléljem a sárgálló kukoricatáblákat, a dombok tövében meghúzódó falvakat és a magas őszi égbolt melankolikus alkonyi mosolyát.

119-120. oldal, Első rész, Az a kék ruha (Irodalmi, 1969)

>!
moonchristal P

Ha már mindenképpen meg kell halnom, különös, de szívesebben venném, ha akkor következnék be, amikor támadok, és nem amikor megfutamodom. Azt hiszem, ez az érzés alapvető lelki szükségletet elégít ki: támadva mintha magad választanád meg a halált; mástól űzötten és utolérve a halált rád kényszerítik. Az első esetben öngyilkos, a második esetben meggyilkolt vagy a halál pillanatában, és ugyanolyan kérdések kínoznak, mint azt, aki gyilkosság áldozata lett.

226. oldal, A háború első éjszakája (Irodalmi, 1969)

>!
moonchristal P

Később megértettem, hogy a sötétség mindenki számára elviselhetetlen a háborúban.

218. oldal, A háború első éjszakája (Irodalmi, 1969)

>!
moonchristal P

A természet alkotásai közt minden ember egyedi és új példány. Bármelyik filozófiából legalább egy igazság leszűrhető, az, hogy az ember – a tudattal bíró lény –, lévén önmaga számára a világ megalkotója, halálával együtt kétségtelenül meghal az általa elképzelt világ is.

94. oldal

>!
moonchristal P

Az első sortűz nyolcszáz méterről szétszórja őket, mint a tyúkokat, újabbak jönnek, ezeket is szétszórjuk. Senkinek sincs bátorsága többé átvágni az országúton. A kültelki házak udvarán is lessük őket. Vadászszenvedély ez, és őszintén sajnáljuk, hogy nem látjuk közelebbről, amint elesnek. Egy pillanatra elborzadok, de rögtön magyarázattal szolgálok magamnak. Azok ott, nyolcszáz méterre innen nem is emberek, hanem ólomkatonák. Nem látom az arcukat. Egy jogtudós mondotta egyszer, hogyha az esküdtek saját kezűleg hajtanák végre a kivégzéseket, sohasem ítélnék el a vádlottat: a köztársasági elnökök is minden esetben megkegyelmeznének. Nagy a távolság közöttünk, hiányzik az emberi lényeg érzékelése. Egy ember személyek egész névsorát ölheti meg, de nehezen tehetné, ha hús-vér alakban látná a nevek viselőit.

232-233. oldal, A háború első éjszakája (Irodalmi, 1969)

>!
moonchristal P

A farkas őszintén hiszi, hogy a bárány zavarja a vizet, a zsarnok azért gyilkolja le emberek ezreit, mert ádázul meg van győződve róla, hogy ellenkező esetben őt magát ölnék meg.

35. oldal

>!
TAndi

-Mi a szerelem, házirendet csinálhatsz belőle? Az ajtó előtt lábat kell törölni … a férjet nem szabad megcsalni … Dimiu így akarná. Ki tarthatja tiszteletben a házasélet efféle belső szolgálati szabályzatát? De még ennél is végtelenül felületesebb a Corabu tétele. Hogyan?
Ilyen könnyen hátat fordíthat egymásnak két szerető? Még egy kötést is, amelyet túl sokáig hagynak a seben, és hozzátapad, csak elviselhetetlen kínok árán lehet eltávolítani … hát még két lelket, amelyek egybefonódtak … és végül összenőttek? Ha elismered, hogy a házasság társulás az életben a jobbra, természetesen szégyellni való tiltakozni ellene, ha felbomlik. De hogy viszonyulj ahhoz a vulgáris metafizikai tételhez, miszerint a lelki szerelem elvont dolgok egyesülése, amelyek ha felbomlanak, ugyanazt az alakot és mennyiséget öltik ismét, mint egybeolvadásuk előtt: két liter víz és só desztillálással műsfél liter vizet és fél liter sót eredményez; újra összevegyíted és ismét két liter vizet és sót nyersz? Ha elhiszed, hogy a lelkek kölcsönös szeretete ilyen kezdetleges kombináció, nyilván azt jelenti, hogy mi is ostobán csépeljük a szót … Egy nő odaadja neked a lelkét, utána pedig érintetlenül visszaveszi. És miért nem? Jogában áll pontosan ugyanannyit visszavenni, mint amennyit adott.

17. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje
Sorin Titel: Asszony, íme a te fiad
Italo Svevo: Zeno tudata
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Liviu Rebreanu: Ion
Constantin Chiriţă: A fehér rózsa
Augustin Buzura: A hallgatás arcai
Ioana Orlea: Kövek a tengerparton
Liviu Rebreanu: A tánc
Grigore Zanc: Zuhanás