A ​Megtörtek Istene (A zsarnokság kora 2.) 34 csillagozás

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Edrin ​Walker zsarnok mágus megölte a szülővárosára szabadított szörnyeteget, azonban a veszély nem múlt el teljesen. Míg Setharis a pusztítás után nagyrészt romokban áll, tele sebesültekkel, félő, hogy a varázshasználó elit tagjai között a Scarrabus által fertőzött mágusok szervezkednek, a hegyekben pedig a skallgrimek seregei készülnek a birodalom elleni támadásra. Noha Edrin teste és mágikus Ajándéka megsérült a korábbi harc során, az árulók levadászása mellett kénytelen vállalni egy újabb nehéz feladatot: a messzi, zord klánföldekre kell vezessen egy csapatot, hogy megfékezzék az ellenséget, időt biztosítva az Arkánum seregének a cselekvésre. Ahhoz pedig, hogy a küldetés sikerrel járjon, szövetségre kényszerül múltja egyik legrettegettebb démonával…
Az áruló isten folytatásában a kitaszított mágus próbálja megmenteni a világot a borzalmas szörnyetegektől, miközben a külső ellenség mellett a benne lakozó zsarnokkal is meg kell vívnia harcát.

„Ha szereted a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Astra Főnix Könyvműhely

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2020
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999178 · Fordította: Habony Gábor

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Edrin Walker · Evangeline (Eva) Avernus


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nope P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első rész megvett magának kilóra, előre tudtam, hogy szeretni fogom a folytatást is. Nem csalódtam, nagyon jól szórakoztam olvasás közben.

Egyik kiemelt pozitívuma a sorozatnak, hogy nem áll végtelen kötetből, aminek az első részét elfelejtem, mire a végére érek, és az egyes részek sem féltéglák.
Ezen kívül adottak a szerethető karakterek, fergeteges humor ha valaki bírja a fekete humort, izgalmas cselekmény, eredeti ötletek és néhány elgondolkoztató mondat a főhős szájába adva.

Nem mondom, hogy tökéletes, mert például van benne pár elem, aminek az alapötlete mintha nem teljesen saját lenne spoiler, de ez egyáltalán nem vett el semmit az élményből, számomra ez a duológia úgy jó, ahogy van. Alig várom, hogy olvashassak még az írótól.

9 hozzászólás
Noro P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Cameron Johnston kihozta ebből a regényből, amit egy háborús akció-fantasyből ki lehet hozni, és még néhány, vájtfülű olvasónak szánt gyöngyszemet is elrejtett benne. Bár a könyv tulajdonképpen nem több, mint egy hadjárat története, mégis megtudunk belőle mindent, amit a világról és a főhősről tudni érdemes. Új élettel tölti meg a mágia olyan hagyományos toposzait, mint az őselemek vagy a gondolatolvasás, és bár az emberiség ellen fenekedő szörnyetegei nem teljesen eredetiek, de őket is sajátságos keretbe ülteti.
Walker mágust, aki saját állítása szerint is jobb gazembernek, mint hősnek, egy politikai kényszerhelyzet egy apró, de annál ütőképesebb hadsereg élére állítja. Kvázi századmagával kell megállítania az ellenség legújabb támadását. Ha az előző kötetben a noir detektívregény hatását éreztem, akkor itt a régi háborús filmek bukkannak fel néha a sorok között – főleg a Piszkos tizenkettőre van nyilvánvaló utalás.

Ezúttal talán még az előző kötetnél is jobban előtérbe kerül, hogy a mágia itt mennyire kevéssé áll a mágus irányítása alatt: Walker ereje egyre nő, benne pedig egyre jobban tudatosul, hogy miért is gyűlölik annyira a magafajta agyfürkészeket. Az akaratmágia csapdája ugyanis abban rejlik, hogy fokozatosan kezded átírni a körülötted állók gondolatait, a magad felé hajlítod őket, végül pedig már nem lesznek mások, mint a te kiterjesztéseid. Ez hasznos a csatákban, hiszen minden katona egy emberként engedelmeskedik a parancsnak, és hasznos a harcok szünetében is, hiszen életedben először úgy érzed, hogy kedvelnek a társaid. De meddig maradnak emberi lények azok, akiket befolyásolsz? És meddig tudod őket embernek tekinteni?
A világ története is izgalmas részletekkel gyarapodik. Megtudjuk, honnan jön az ellenség, és miért úgy működik az emberek és az istenek mágiája, ahogyan. Akad ebben egy kis kozmikus horror és egy csipetnyi sci-fi hatás, de az egész nagyon jól felépített, kerek mitológiát eredményez. Egyúttal remekül alátámasztja a varázslók természetét is.
Bár én általában kritikus szoktam lenni a cselekmény- és harcközpontú fantasykkel szemben, most csak azt mondhatom, hogy ennél soha rosszabbat! (Arról nem is beszélve, hogy a befejezésnek kétszer is sikerült meglepnie.)

Razor P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

A Fekete Ősz – az előző rész eseményei – óta hónapok teltek el, ám továbbra is érezteti a hatását Setharison: a város jó része romokban, sérültek és haldoklók mindenfelé. Edrin Walker a maga módján ott próbál segíteni, ahol tud, miközben a titokzatos Scarrabus ügynökeit is keresi. Ám a klánföldeket a skallgrimek serege veszélyezteti, így aztán Edrin – mint a vidék jó ismerője – hamarosan egy kisebb máguskülönítmény élén találja magát, akiknek a feladata feltartóztatni az inváziót. Edrin ugyan vonakodik az egésztől, ugyanakkor a klánföldeken él valaki, aki egyre rosszabb állapotba kerülő karját is meg tudná gyógyítani. Valaki, akitől évekkel ezelőtt épphogy sikerült élve elmenekülni. Ez pedig nem más, mint a nem túl kedves nagymamája. Így aztán nem elég a támadó barbárok hordája, Edrinnek a rokoni kapcsolatait is gatyába kell ráznia, no és persze a Scarrabus általi veszéllyel sem ártana valamit kezdenie…
Kellemesen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a mondhatni már szokásos trilógia helyett Johnston már a második kötetben lezárja Edrin Walker történetét. A második rész ráadásul még rövidebb is, mint az első, így aztán nem lehet felesleges körökkel vádolni. A történet lényegében egyszerre tartalmazza a trilógiák 2-3. részére jellemző világbővítést, kérdések megválaszolását, a főgonosz leleplezését, hatalmas csatákat és a végső összecsapást. Az apró bökkenő, hogy a hatalmas csaták rész elég nagy részét teszi ki a kötetnek, és bár én szeretem az akciódús fantasyt, azért itt néha már kezdett kicsit uncsi lenni a sok egymást érő harc. Szerencsére azért Johnston itt is igyekezett bedobni mindig valamit, amivel felrázta a cselekményt. A végső összecsapás pedig igazán ötletes lett, amit aztán a szerző még szépen megfejelt egy utolsó fordulattal.
A karakterek terén vegyes az összkép, Edrin adja magát, mint főszereplő, ő hozta is a jól megszokott cinikus, gyakran megnevettető stílusát, ugyanakkor bátrabban használja már a képességét. Rajta kívül még visszatér pár ismerős arc az előző részből, de a többség mellékszerepbe szorul, egyedül spoiler játszik jelentős szerepet, a többség új szereplő, akiknek viszont a terjedelem miatt nincs igazán idejük kibontakozni, teszik a rájuk írt szerepüket, harcolnak, spoiler.
Összességében szerettem ezt a duológiát, a világa érdekes, a főszereplője szerethető (már ha valakinek nincs baja a megkérdőjelezhető morálú, cinikus alakokkal), a sztorija pedig nincs túlnyújtva. Remélem még olvashatunk Cameron Johnstontól a jövőben.

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2020
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999178 · Fordította: Habony Gábor
SzRéka P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Mennyire élveztem ezt a részt! Wow, egyszerűen a szavakat sem találom, annyira jól sikerült mindent befejezni, amit az első könyvben elkezdett az író. Nincs egy elvarratlan szál sem, a hiányérzet messziről elkerült, és a történet egészét nézve egy pillanatnyi megingáson kívül egyszer sem unatkoztam. Zseniális, hogy valaki képes 2 kötetben olyan utazást megírni, amihez másoknak minimum egy trilógiára van szüksége.
Nem túl meglepő, de most is elég undorító lett pár jelenet. Sőt, pár fejezet. Emellett a humor sem tűnt el – sokszor nevettem, néha a legváratlanabb pillanatokban. A mocskos beszéd pedig, hát lol, nekem továbbra is bejön. Ami mégis a legjobban tetszett, az Evangeline szerepe volt. Az, hogy ekkora erővel és ilyen tudással ruházta fel őt az író, nem csak szorult helyzetek megnyeréséhez, hanem orvgyilkosság-szerű feladatokhoz vezetett, és öröm volt látni, hogy ez az amúgy férfi „munkaként” ábrázolt dolog működött női karakterrel is. De még hogy működött!
Edrin számomra kivételes helyet foglal el az eddig megismert fiktív szereplők között, miközben párszor halványan félni kezdtem tőle, illetve az erejétől. Nem írnék sokat, viszont amit a végén csinált, ahogy meghúzta a váratlant, attól leesett az állam. Előtte sem volt gyenge, és imádtam figyelni, ahogy fejlődik, azonban a vége az valami elképesztőre sikeredett. Le a kalappal az író előtt!
Ajánlom, mert nem mindennapi duológiáról van szó. Bár közben felfordult párszor a gyomrom, most úgy érzem szívem szerint újra kézbe venném, annyira okosan felépített, merész és izgalmas. Repes a szívem, amiért a polcomon tudhatom őket. :)

zamil>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első résszel is elégedett voltam, szerencsére itt is hozta azt amit elvártam a főszereplőtől és magától a történettől.
Talán kicsit elvetette a súlykor az író, hogy túl nagyhatalmú karaktert álmodott meg, így az ellenfelet is hasonló hatalommal kellett felruháznia, ami nekem kicsit sok is volt, de hamar túltettem magam rajta.
A történet igazából, nem egyedi, már jó pár ilyet olvastunk, ami mégis egyedivé teszi, az a karakter és a mágia. Ezek viszik a hátukon el a könyvet, és teszik érdekessé.
Talán az első rész kiszámíthatatlanabb volt, bár itt is van pár csavar, de mégse olyan meglepőek. A végén azt hittem, hogy megkapom a tökéletes befejezést, de sajnos nem merte az író felvállalni, pedig ehhez a történethez illett volna, egy szomorú vég.

ftamas>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

A Főnix Astra könyveknek a borító a végzete. Sokkal nagyobb teret kaphatnának egy jó borító festővel.
Ez a rész egyébként ugyanabban a szabadszájú hangulatban és stílusban íródott mint az első. Ebben is voltak totál váratlan és meglepő dolgok és ez is tetszett. Az első rész is olvasható önállóan, de még ha lesz is folytatása, akkor is, az író a második kötettel is teljesen lezárja a történetet. Szóval a szabadszájú vagány elmemágusnak segíteni kell megállítani egy hódító sereget, amelyet démonok kísérnek, no meg persze helytállni, a többi nagyravágyó mágus és a mindenbe belekavaró istenek között.

2 hozzászólás
Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első kötet tetszett, jó volt a világ, na jó a hűségre és az engedelmességre való szoktatás nem nyerte el a tetszésem., szerettem, hogy a varázslásnak van szabályai nem lehetett csak úgy össze vissza mágiázni ha túlzásba vitted te is megszívtad rendesen.
A főszereplő nem volt egyszerű eset nem tipikus fehér lovon szőke hajjal a világ megmentése az első számomra szereplő, néha cinikus, néha önző amilyenek lennie kell mostanában.
Edrin Walker nem egy mázlista ahogy mondja is a kötet elején ez nem az ő napja, egy csomó olyan dolgot kell csinálnia amihez nincs kedve kémeket keresni mágusokat vezetni, találkozni egy rég nem látott családtaggal. Természetesen lesz jó sok harc, árulás, 1-2 csavar. És megtudjuk, hogy az emberek honnan is származnak.
Összességében egy nagyon kellemes jól megírt folytatás, és igen nagy köszönet, hogy nincs túl írva összesen két kötet, talán ezért lett feszes, lendületes izgalmas ,ami egy percre sem ül le .

Deidra_Nicthea I>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első kötet önmagában is remek cucc, de a második sem marad el sokkal. Ez így kerek. Jólesett!

BBetti86>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Amit hiányoltam az első kötetben, most megkaptam. Kicsit lassabb kezdet után le se tettem, csak olvastam, ha néha azért a nyelvezeten megakadtam. De szerettem ezt a regényt.
Az első kötet ismerete azért nem árt, mert hiába van másik háború, másik főellenség, a világ és képességek ismerete, a karakterek alapjai az elsőben vannak benne. Ahhoz kevés a magyarázat, hogy az is tökéletesen képbe kerüljön, aki ezzel a résszel kezdene.
Edrin rendet kezd tenni a városban, próbálja eldönteni, mi legyen az Istenmaggal. Ám nem hagynak neki sok időt, háborúba küldik. Reménytelen helyzetben, sok önfeláldozással pedig egy maroknyi hős és bűnöző igyekszik megmenteni a világot.
Onnantól kezdve, hogy Edrin megkapja a kiküldetést, amire nem mondhat nemet, egy végig izgalmas és sötét fantasy kalandot és háborút kapunk. Amit McClellan könyveiben is szerettem. Nyomoznak kicsit, csapdákat állítanak, varázsolnak és túlerő ellen igyekeznek helytállni fegyverekkel, trükkökkel, mágiával. Kicsit Gemmell Legendáját is ide tudnám hozni, itt is olyan volumenű a csata. Általában a sima csataleírások untatnak, ezt viszont faltam, vártam a fordulatokat és a küzdelmeket.
Johnston jól használja az érzelmi húrok pengetését is. Nem egy olyan önfeláldozó hős akad benne, akit komolyan sajnáltam. Iszonyat sokan hullanak el a sztoriban, és vannak nagy halálok, kevésbé epikusak vegyesen.
De nem csak a csatákban jó. Korábban túl kicsinek éreztem a téteket, itt viszont tényleg egy világ sorsát eldöntő helyzet van. Látnokokkal a jövőről, a múlt vízióval, hogy kezdődött minden és jutottunk ide. Összetett, és a jelenben van a tetőpont.
Ezen felül egyéni történet is, mert Edrin nem csak a családi szennyessel birkózik meg, de a saját belső harcait is vívja. Rég nem született hozzá fogható mágus, aki ennyire erős zsarnok képességgel bír. Olyan erő, amitől félnek, és a saját társai is képesek lennének érte tőrt döfni a mellkasába. Hiszen bárkiből rabszolgát csinálhat, azt tehet az emlékeikkel és a gondolataikkal, amit csak akar. Fél ő maga is attól, mire lehet képes, és bár nem vallaná magát jó embernek, mégis az igyekszik maradni. De a háború miatt feszegetni kell a határait, és ez nem egy komoly helyzetet, lelki ingást okoz.
Jó a cselekmény, bírtam a karaktereket, húzása van a történetnek. Az egyetlen, amit nem tudtam könnyen emészteni, hogy milyen mocskosan beszél nem egy szereplő. Helyenként túlzásnak érzem, és már karakteridegennek. Amikor belelendülnek a káromkodásba, mindig kizökkentem, hiába jó a sztori.
De tetszett a könyv, sokkal jobban, mint az első rész, ezzel együtt is.

donzella P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Meglepődtem, mennyire komoly történet lett, azt hittem eltörpül a 6-800 oldalasak között, mégsem maradt ki belőle semmi. Lehetne ecsetelni a világfelépítést, a szereplők dinamikáját, de inkább a könyv nyersességét emelném ki. Ezalatt nem azt értem, hogy folyamatosan káromkodnak benne (pedig igen), hanem nem szépít meg semmit.
Az emberek önzők, gonoszak, bosszúállók, a fájdalom, a csalódottság sok-sok arcát mutatja be.
A túlélők pedig nem boldogan ellovagolnak a végén a naplementébe, hanem élethosszig tartó lelki-testi sebeikkel visszavonulnak és csak reménykednek, hogy békességben élhetik le hátralévő napjaikat. Fantasy mivolta ellenére ettől válik valóságossá.


Népszerű idézetek

nope P>!

Hihetetlenül tehetségesek vagyunk önmagunk átverésében.

205. oldal

nope P>!

Ismét rádöbbentem, mennyire magától értetődőnek veszünk dolgokat, amíg el nem veszítjük őket.

205. oldal

Razor P>!

Közel ötméteres magasságával és tizenkét méteres testhosszával Szakító még a démonok között is szörnyetegnek számított. És én úgy paskoltam meg a farkát, mint egy büszke apuka. Szívesebben veregettem volna vállon, de azt nem nagyon értem el.

331. oldal, Harmincnegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: démon
Razor P>!

Félnapi csontrázó szekerezést kellett elviselnem összevarrott háttal, ahogy Harapós végighúzott a keréknyomokkal szabdalt úton Kil Noth felé. A kíséretem körülöttem gyalogolt. Meg mertem volna esküdni rá, hogy a gonosz bestia szándékosan húz rá minden egyes bukkanóra. És ha még egyszer fingott volna, nem állok jót a tetteimért. Lassan úgy voltam vele, hogy kinyírom a dögöt, és inkább Vaughnt kötöm a kocsi elé.

218. oldal, Huszonkettedik fejezet

Razor P>!

Mint mindig, talár nélkül, sebhellyel az arcomon simán elsiklott fölöttem a tekintetük, nem tartottak fontosnak. Egy nap készíttetek majd egy ezüstkitűzőt, és rávésetem, hogy „Mágus”. Lehet, hogy lesz alatta egy másik is „Igen, tényleg az!” felirattal.

309. oldal, Harmincharmadik fejezet

Razor P>!

Az egész napot pihenéssel, regenerálódással és totális lerészegedéssel töltöttem, aztán másnap hajnalban keltem, ami számomra egyáltalán nem volt természetes.

65. oldal, Hetedik fejezet

9 hozzászólás
nope P>!

A bűntudat amúgy is hasztalan portéka.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Evangeline (Eva) Avernus
nope P>!

– Így alakult. Ha valamin nem tudunk változtatni, akkor a legjobb elfogadni, és abbahagyni a panaszkodást. Senkit sem érdekel a nyavalygásunk.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Evangeline (Eva) Avernus
Deidra_Nicthea I>!

Általában véve nem tett jót a harci morálnak, ha az embernek a barátja belei csapódtak az arcába.

279. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Brent Weeks: Túl az árnyakon
Anthony Ryan: A vér éneke
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2.
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom