Amit hiányoltam az első kötetben, most megkaptam. Kicsit lassabb kezdet után le se tettem, csak olvastam, ha néha azért a nyelvezeten megakadtam. De szerettem ezt a regényt.
Az első kötet ismerete azért nem árt, mert hiába van másik háború, másik főellenség, a világ és képességek ismerete, a karakterek alapjai az elsőben vannak benne. Ahhoz kevés a magyarázat, hogy az is tökéletesen képbe kerüljön, aki ezzel a résszel kezdene.
Edrin rendet kezd tenni a városban, próbálja eldönteni, mi legyen az Istenmaggal. Ám nem hagynak neki sok időt, háborúba küldik. Reménytelen helyzetben, sok önfeláldozással pedig egy maroknyi hős és bűnöző igyekszik megmenteni a világot.
Onnantól kezdve, hogy Edrin megkapja a kiküldetést, amire nem mondhat nemet, egy végig izgalmas és sötét fantasy kalandot és háborút kapunk. Amit McClellan könyveiben is szerettem. Nyomoznak kicsit, csapdákat állítanak, varázsolnak és túlerő ellen igyekeznek helytállni fegyverekkel, trükkökkel, mágiával. Kicsit Gemmell Legendáját is ide tudnám hozni, itt is olyan volumenű a csata. Általában a sima csataleírások untatnak, ezt viszont faltam, vártam a fordulatokat és a küzdelmeket.
Johnston jól használja az érzelmi húrok pengetését is. Nem egy olyan önfeláldozó hős akad benne, akit komolyan sajnáltam. Iszonyat sokan hullanak el a sztoriban, és vannak nagy halálok, kevésbé epikusak vegyesen.
De nem csak a csatákban jó. Korábban túl kicsinek éreztem a téteket, itt viszont tényleg egy világ sorsát eldöntő helyzet van. Látnokokkal a jövőről, a múlt vízióval, hogy kezdődött minden és jutottunk ide. Összetett, és a jelenben van a tetőpont.
Ezen felül egyéni történet is, mert Edrin nem csak a családi szennyessel birkózik meg, de a saját belső harcait is vívja. Rég nem született hozzá fogható mágus, aki ennyire erős zsarnok képességgel bír. Olyan erő, amitől félnek, és a saját társai is képesek lennének érte tőrt döfni a mellkasába. Hiszen bárkiből rabszolgát csinálhat, azt tehet az emlékeikkel és a gondolataikkal, amit csak akar. Fél ő maga is attól, mire lehet képes, és bár nem vallaná magát jó embernek, mégis az igyekszik maradni. De a háború miatt feszegetni kell a határait, és ez nem egy komoly helyzetet, lelki ingást okoz.
Jó a cselekmény, bírtam a karaktereket, húzása van a történetnek. Az egyetlen, amit nem tudtam könnyen emészteni, hogy milyen mocskosan beszél nem egy szereplő. Helyenként túlzásnak érzem, és már karakteridegennek. Amikor belelendülnek a káromkodásba, mindig kizökkentem, hiába jó a sztori.
De tetszett a könyv, sokkal jobban, mint az első rész, ezzel együtt is.