A ​Megtörtek Istene (A zsarnokság kora 2.) 14 csillagozás

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Edrin ​Walker zsarnok mágus megölte a szülővárosára szabadított szörnyeteget, azonban a veszély nem múlt el teljesen. Míg Setharis a pusztítás után nagyrészt romokban áll, tele sebesültekkel, félő, hogy a varázshasználó elit tagjai között a Scarrabus által fertőzött mágusok szervezkednek, a hegyekben pedig a skallgrimek seregei készülnek a birodalom elleni támadásra. Noha Edrin teste és mágikus Ajándéka megsérült a korábbi harc során, az árulók levadászása mellett kénytelen vállalni egy újabb nehéz feladatot: a messzi, zord klánföldekre kell vezessen egy csapatot, hogy megfékezzék az ellenséget, időt biztosítva az Arkánum seregének a cselekvésre. Ahhoz pedig, hogy a küldetés sikerrel járjon, szövetségre kényszerül múltja egyik legrettegettebb démonával…
Az áruló isten folytatásában a kitaszított mágus próbálja megmenteni a világot a borzalmas szörnyetegektől, miközben a külső ellenség mellett a benne lakozó zsarnokkal is meg kell vívnia harcát.

„Ha szereted a… (tovább)

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2020
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999178 · Fordította: Habony Gábor

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Edrin Walker · Evangeline (Eva) Avernus


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Cameron Johnston kihozta ebből a regényből, amit egy háborús akció-fantasyből ki lehet hozni, és még néhány, vájtfülű olvasónak szánt gyöngyszemet is elrejtett benne. Bár a könyv tulajdonképpen nem több, mint egy hadjárat története, mégis megtudunk belőle mindent, amit a világról és a főhősről tudni érdemes. Új élettel tölti meg a mágia olyan hagyományos toposzait, mint az őselemek vagy a gondolatolvasás, és bár az emberiség ellen fenekedő szörnyetegei nem teljesen eredetiek, de őket is sajátságos keretbe ülteti.
Walker mágust, aki saját állítása szerint is jobb gazembernek, mint hősnek, egy politikai kényszerhelyzet egy apró, de annál ütőképesebb hadsereg élére állítja. Kvázi századmagával kell megállítania az ellenség legújabb támadását. Ha az előző kötetben a noir detektívregény hatását éreztem, akkor itt a régi háborús filmek bukkannak fel néha a sorok között – főleg a Piszkos tizenkettőre van nyilvánvaló utalás.

Ezúttal talán még az előző kötetnél is jobban előtérbe kerül, hogy a mágia itt mennyire kevéssé áll a mágus irányítása alatt: Walker ereje egyre nő, benne pedig egyre jobban tudatosul, hogy miért is gyűlölik annyira a magafajta agyfürkészeket. Az akaratmágia csapdája ugyanis abban rejlik, hogy fokozatosan kezded átírni a körülötted állók gondolatait, a magad felé hajlítod őket, végül pedig már nem lesznek mások, mint a te kiterjesztéseid. Ez hasznos a csatákban, hiszen minden katona egy emberként engedelmeskedik a parancsnak, és hasznos a harcok szünetében is, hiszen életedben először úgy érzed, hogy kedvelnek a társaid. De meddig maradnak emberi lények azok, akiket befolyásolsz? És meddig tudod őket embernek tekinteni?
A világ története is izgalmas részletekkel gyarapodik. Megtudjuk, honnan jön az ellenség, és miért úgy működik az emberek és az istenek mágiája, ahogyan. Akad ebben egy kis kozmikus horror és egy csipetnyi sci-fi hatás, de az egész nagyon jól felépített, kerek mitológiát eredményez. Egyúttal remekül alátámasztja a varázslók természetét is.
Bár én általában kritikus szoktam lenni a cselekmény- és harcközpontú fantasykkel szemben, most csak azt mondhatom, hogy ennél soha rosszabbat! (Arról nem is beszélve, hogy a befejezésnek kétszer is sikerült meglepnie.)

Razor P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

A Fekete Ősz – az előző rész eseményei – óta hónapok teltek el, ám továbbra is érezteti a hatását Setharison: a város jó része romokban, sérültek és haldoklók mindenfelé. Edrin Walker a maga módján ott próbál segíteni, ahol tud, miközben a titokzatos Scarrabus ügynökeit is keresi. Ám a klánföldeket a skallgrimek serege veszélyezteti, így aztán Edrin – mint a vidék jó ismerője – hamarosan egy kisebb máguskülönítmény élén találja magát, akiknek a feladata feltartóztatni az inváziót. Edrin ugyan vonakodik az egésztől, ugyanakkor a klánföldeken él valaki, aki egyre rosszabb állapotba kerülő karját is meg tudná gyógyítani. Valaki, akitől évekkel ezelőtt épphogy sikerült élve elmenekülni. Ez pedig nem más, mint a nem túl kedves nagymamája. Így aztán nem elég a támadó barbárok hordája, Edrinnek a rokoni kapcsolatait is gatyába kell ráznia, no és persze a Scarrabus általi veszéllyel sem ártana valamit kezdenie…
Kellemesen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a mondhatni már szokásos trilógia helyett Johnston már a második kötetben lezárja Edrin Walker történetét. A második rész ráadásul még rövidebb is, mint az első, így aztán nem lehet felesleges körökkel vádolni. A történet lényegében egyszerre tartalmazza a trilógiák 2-3. részére jellemző világbővítést, kérdések megválaszolását, a főgonosz leleplezését, hatalmas csatákat és a végső összecsapást. Az apró bökkenő, hogy a hatalmas csaták rész elég nagy részét teszi ki a kötetnek, és bár én szeretem az akciódús fantasyt, azért itt néha már kezdett kicsit uncsi lenni a sok egymást érő harc. Szerencsére azért Johnston itt is igyekezett bedobni mindig valamit, amivel felrázta a cselekményt. A végső összecsapás pedig igazán ötletes lett, amit aztán a szerző még szépen megfejelt egy utolsó fordulattal.
A karakterek terén vegyes az összkép, Edrin adja magát, mint főszereplő, ő hozta is a jól megszokott cinikus, gyakran megnevettető stílusát, ugyanakkor bátrabban használja már a képességét. Rajta kívül még visszatér pár ismerős arc az előző részből, de a többség mellékszerepbe szorul, egyedül spoiler játszik jelentős szerepet, a többség új szereplő, akiknek viszont a terjedelem miatt nincs igazán idejük kibontakozni, teszik a rájuk írt szerepüket, harcolnak, spoiler.
Összességében szerettem ezt a duológiát, a világa érdekes, a főszereplője szerethető (már ha valakinek nincs baja a megkérdőjelezhető morálú, cinikus alakokkal), a sztorija pedig nincs túlnyújtva. Remélem még olvashatunk Cameron Johnstontól a jövőben.

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2020
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999178 · Fordította: Habony Gábor
nope>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első rész megvett magának kilóra, előre tudtam, hogy szeretni fogom a folytatást is. Nem csalódtam, nagyon jól szórakoztam olvasás közben.

Egyik kiemelt pozitívuma a sorozatnak, hogy nem áll végtelen kötetből, aminek az első részét elfelejtem, mire a végére érek, és az egyes részek sem féltéglák.
Ezen kívül adottak a szerethető karakterek, fergeteges humor ha valaki bírja a fekete humort, izgalmas cselekmény, eredeti ötletek és néhány elgondolkoztató mondat a főhős szájába adva.

Nem mondom, hogy tökéletes, mert például van benne pár elem, aminek az alapötlete mintha nem teljesen saját lenne spoiler, de ez egyáltalán nem vett el semmit az élményből, számomra ez a duológia úgy jó, ahogy van. Alig várom, hogy olvashassak még az írótól.

ftamas>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

A Főnix Astra könyveknek a borító a végzete. Sokkal nagyobb teret kaphatnának egy jó borító festővel.
Ez a rész egyébként ugyanabban a szabadszájú hangulatban és stílusban íródott mint az első. Ebben is voltak totál váratlan és meglepő dolgok és ez is tetszett. Az első rész is olvasható önállóan, de még ha lesz is folytatása, akkor is, az író a második kötettel is teljesen lezárja a történetet. Szóval a szabadszájú vagány elmemágusnak segíteni kell megállítani egy hódító sereget, amelyet démonok kísérnek, no meg persze helytállni, a többi nagyravágyó mágus és a mindenbe belekavaró istenek között.

2 hozzászólás
Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első kötet tetszett, jó volt a világ, na jó a hűségre és az engedelmességre való szoktatás nem nyerte el a tetszésem., szerettem, hogy a varázslásnak van szabályai nem lehetett csak úgy össze vissza mágiázni ha túlzásba vitted te is megszívtad rendesen.
A főszereplő nem volt egyszerű eset nem tipikus fehér lovon szőke hajjal a világ megmentése az első számomra szereplő, néha cinikus, néha önző amilyenek lennie kell mostanában.
Edrin Walker nem egy mázlista ahogy mondja is a kötet elején ez nem az ő napja, egy csomó olyan dolgot kell csinálnia amihez nincs kedve kémeket keresni mágusokat vezetni, találkozni egy rég nem látott családtaggal. Természetesen lesz jó sok harc, árulás, 1-2 csavar. És megtudjuk, hogy az emberek honnan is származnak.
Összességében egy nagyon kellemes jól megírt folytatás, és igen nagy köszönet, hogy nincs túl írva összesen két kötet, talán ezért lett feszes, lendületes izgalmas ,ami egy percre sem ül le .

Deidra_Nicthea IP>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Az első kötet önmagában is remek cucc, de a második sem marad el sokkal. Ez így kerek. Jólesett!

donzella P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Meglepődtem, mennyire komoly történet lett, azt hittem eltörpül a 6-800 oldalasak között, mégsem maradt ki belőle semmi. Lehetne ecsetelni a világfelépítést, a szereplők dinamikáját, de inkább a könyv nyersességét emelném ki. Ezalatt nem azt értem, hogy folyamatosan káromkodnak benne (pedig igen), hanem nem szépít meg semmit.
Az emberek önzők, gonoszak, bosszúállók, a fájdalom, a csalódottság sok-sok arcát mutatja be.
A túlélők pedig nem bolgodan ellovagolnak a végén a naplementébe, hanem élethosszig tartó lelki-testi sebeikkel visszavonulnak és csak reménykednek, hogy békességben élhetik le hátralévő napjaikat. Fantasy mivolta ellenére ettől válik valóságossá.

Kosa P>!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Őszíntén szólva, -akárcsak az előző kötetnél- Edrin Walker története jobban tetszett volna Edrin Walker nélkül. Bár gyengéim a cinikus antagonisták és ráfoghatnánk, hogy a szerző így mutatja be Edrin nárcizmusát, a regény legalább ötven oldallal rövidebb lett volna, ha nem mutatja be sokadszor is önmagát, és az „én ilyen és olyan vagyok” mondatokat mellőzi.
Mindenesetre hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a történetet-a sztori megint naturaliszikus és mozgalmas, a nagy, láványos jeleneteket és beszédeket rendre ahogy kellett, bekajáltam, a vége pedig tényleg fenomenális és minden szempontból kielégítő.
Nagyon szívesen olvasnék még a szerzőtől, hasonlóan fantáziadús, de Edrin nyafogását nélkülöző regényt.


Népszerű idézetek

nope>!

Hihetetlenül tehetségesek vagyunk önmagunk átverésében.

205. oldal

nope>!

Ismét rádöbbentem, mennyire magától értetődőnek veszünk dolgokat, amíg el nem veszítjük őket.

205. oldal

Razor P>!

Közel ötméteres magasságával és tizenkét méteres testhosszával Szakító még a démonok között is szörnyetegnek számított. És én úgy paskoltam meg a farkát, mint egy büszke apuka. Szívesebben veregettem volna vállon, de azt nem nagyon értem el.

331. oldal, Harmincnegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: démon
Razor P>!

Félnapi csontrázó szekerezést kellett elviselnem összevarrott háttal, ahogy Harapós végighúzott a keréknyomokkal szabdalt úton Kil Noth felé. A kíséretem körülöttem gyalogolt. Meg mertem volna esküdni rá, hogy a gonosz bestia szándékosan húz rá minden egyes bukkanóra. És ha még egyszer fingott volna, nem állok jót a tetteimért. Lassan úgy voltam vele, hogy kinyírom a dögöt, és inkább Vaughnt kötöm a kocsi elé.

218. oldal, Huszonkettedik fejezet

Razor P>!

Mint mindig, talár nélkül, sebhellyel az arcomon simán elsiklott fölöttem a tekintetük, nem tartottak fontosnak. Egy nap készíttetek majd egy ezüstkitűzőt, és rávésetem, hogy „Mágus”. Lehet, hogy lesz alatt egy másik is „Igen, tényleg az!” felirattal.

309. oldal, Harmincharmadik fejezet

Razor P>!

Az egész napot pihenéssel, regenerálódással és totális lerészegedéssel töltöttem, aztán másnap hajnalban keltem, ami számomra egyáltalán nem volt természetes.

65. oldal, Hetedik fejezet

9 hozzászólás
nope>!

A bűntudat amúgy is hasztalan portéka.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Evangeline (Eva) Avernus
nope>!

– Így alakult. Ha valamin nem tudunk változtatni, akkor a legjobb elfogadni, és abbahagyni a panaszkodást. Senkit sem érdekel a nyavalygásunk.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Evangeline (Eva) Avernus
Deidra_Nicthea IP>!

Általában véve nem tett jót a harci morálnak, ha az embernek a barátja belei csapódtak az arcába.

279. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Ryan: A vér éneke
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Michael Moorcock: Melibonéi Elric
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Greg Keyes: Vérlovag