Szétcsúszva (Fairfax 1.) 87% 319 csillagozás

„Amikor valaki elég szerencsés ahhoz, hogy egy történetben éljen, egy képzeletbeli világban, ennek a világnak a fájdalmai eltűnnek. Amíg a történet tart, a valóság megszűnik létezni.”
/ Paul Auster /

Ismét kedvencet avattam! Abszolút 5*
Ha azt mondom, hogy imádtam ♥ az nem fejezi ki eléggé a könyvvel kapcsolatos érzéseimet.
Ez egy eszméletlenül jó könyv, bravúros csavarral a végén :)

Egy elmegyógyintézet, ahol a múlt és jelen egy kavargó örvény, mely a mélybe húz, nem enged, aztán néha feldob, hogy láthasd a napfényt, átéld a szerelmet , a gyönyöröket, de aztán ismét leránt a mélybe.
Elég erős vagy, hogy leküzd a démonaid vagy elnyel az örvény?

Ez a történet él, lüktet, éld át Naomival a történetét! Megéri! :)

„Egy olyan élet, amelyben saját magad hozhatsz döntéseket. Annál nincs is jobb.”

Mintha csak én mondtam volna, tökéletesen igaz a fenti idézet.

Nézzük csak mit is gondolok egy olyan történetről, amit sokan szeretnek, és engem ez már idegességgel tölt el….

Őszintén szólva nem volt idén tervben, hogy elolvasom, de egy molybarátom addig döngicsélt a fülembe, míg levettem a könyvespolcról és elolvastam.

Nem az első könyvem a WOW kiadótól, és meg kell állapítsam nem is az utolsó.
Azt vettem észre, hogy mind két könyv nagyon mélyre jutott, olyan érzelmeket váltott ki amikre nem számítottam.

Sokkal több van a lapok mögött, mint egy felszínes erotikával fűszerezett sima sztori.

Az első ami megtetszett az a borító, semmi giccs, csupán a cím némi dizájnnal …..szeretem az ilyen megoldásokat, figyelem felkeltő és bizony az én esetemben a kezemhez is ragadt. Anno ezért is vettem meg.

Mivel nem voltam hajlandó elolvasni a fülszöveget, csak abból indultam ki, hogy a barátom mit mondott róla, illetve emlékeim szerint milyen csillagozást kapott tőletek!

Ugye rám jellemző, hogy szembe megyek a „forgalommal” és ami nektek tetszik, nekem nem igazán.
Most legnagyobb meglepetésemre ez a kötet ütött, de még akkorát, hogy ki is terültem tőle. o.O

Mindamellett, hogy már az elején egy nyomasztó légkörrel találtam magam szemben, élvezettel vetettem bele magam, mert rögtön a cselekmények közepében találtam magam.

Nem éreztem az elején azt a kuszaságot, amit említettek nekem, szerintem érteni lehetett (vagy csak már annyi hasonló témájú könyvet olvastam, hogy könnyebben eligazodom rajta).

Naomi gondolatait olvashattam végig, aki eléggé össze van zavarodva, sokszor saját magával sincs teljesen tisztában, és ezt a hangulatot szerintem az írónő remekül visszaadta végig a történet folyamán. Tanúja lehettem egy végletekig szomorú és fájdalmas történetnek a négy főszereplő által. Naomi, Lachlan, Max és Lana sorsát követhettem végig, ami egyre csak bonyolódik.

Nagyon feszülten olvastam a könyvet, sokszor fullasztónak éreztem, semmi lehetőséget nem kaptam, hogy egy korty levegőt vehessek…azt hittem sosem lesz jobb. A végén nagyon meglepődtem, de meg is könnyebbültem. Hatalmas kortyokban szedtem a levegőt és lassan csillapodtam csak le. De végül sok mindent megértettem, kitisztult visszamenőlegesen is a kép.

Páratlan élményként éltem meg a történetet és most vettem csak észre, hogy van folytatása is, ami megjelent.
Nagyon várom, hogy olvashassam!

Ajánlom és kedvenc!!!!!

„A legtöbben úgy gondolják, hogy az igazság egy törékeny kismadár. Azt hiszik ártalmatlan.
De én tudok valamit, amit ők nem.
Ha el mernék venni a kezüket a testük elől, észrevennék, hogy a madár eltűnt. Szétszakította a bőrüket, a lelkük legmélyéig hatolt, oda, ahol a legjobban fáj.
És ezért vagyok én itt, ők pedig nem.”

Hát nem is tudom, mit mondjak.
Csalódtam? Egy kicsit igen.
Másra számítottam? Totálisan.
Megtévesztett a fülszöveg? Teljes mértékben.
Nem volt jó? Ó dehogynem volt jó a maga furcsa módján.
Hát akkor meg? Mit hisztizek? Nem tudom.
(…)
Maga a történet megoldása hatalmas döbbenet. Zseniális húzás. Nem mondom, hogy nem kiszámítható, de mikor felmerült a kis agyamba, hogy hé, talán ez lesz a vége, mindig jött egy olyan jelenet, ami hatására teljesen elvetettem, hisz akkor annak, ott nem lenne értelme. Az már más tészta, hogy a kivitelezés nem sikerült a legjobban, mert sok eseményre visszagondolva, ezzel a megoldással azok a helyzetek abszolút, fizikailag lehetetlenek.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/01/calia-read-szetcs…

Nem könnyű olvasni, nem könnyű letenni és meg nehezebb nem szeretni ezt a könyvet. Sőt! Imádtam!!!
Elsősorban felnőtt olvasóknak ajánlanám és az Elakadó lélegzet kedvelőinek, mert bennem hasonló érzéseket váltott ki.

Bővebben»
http://mfkata-about.blogspot.hu/2015/06/calia-read-unra…

Az eleje nagyon nagyon zavaros volt.
Csak néztem ki a fejemből mert nem tudtam, hogy most mi van, aztán ahogy fogytak a lapok egyre jobban beszippantott.
Talán a közepe fele jöttem rá, hogy mi is a felállás Noamival. De Max-szel meg akkor sem voltam tisztába, egyszerűen nem tudtam hova tenni.
Sejtettem valamit, de csak azért mert elolvastam az értékeléseket (jobb let volna ne).
Ha nem olvasom akkor az arcom most a földön volna….mert akkora a csavar a végén.
Nekem ez nagyon fájdalmas volt, gondolkodtam is hogy hanyagolom és mást olvasok mert ezelőtt egy igaz történetet olvastam családon belüli erőszakról.
Itt tudtam, hogy ez egy kitalált történet, de akkor is, ott volt mindig a gondolatomban, hogy te Jó ég lehetne igaz is. Vérzett a szívem,spoiler.
Noami karaktere nagyon jól fel van építve, minden elismerésem az írónőnek mert teljesen össze kuszálja a szálakat.
Nagyon szerettem, hogy a múltba is be tekinthettünk.
Megismertük Noami és Lachlan történetét akik olyan kis cukik voltak. Úgy szeretem mikor két kisgyerek közt ilyen mély gyönyörű szerelem szövődik, örök kedvenc az ilyen…
Imádtam Noami és Max első tálakózását. Olvassátok el mert egy igazan jó történet, nehéz de jó…

A cím tökéletesen tükrözi a könyv olvasása utáni érzést.
Hónapokkal ezelőtt olvastam, de még mindig tisztán emlékszem, arra, milyen érzelmeket váltott ki. Sokkolt, nagyon sokkolt, fogalmam se volt, mire számítsak, annyira próbáltam rájönni, hogy mi zajlik a háttérben. A történet végén lévő csavar döbbenetes.
Féltem és izgultam, próbáltam azt hinni, hogy Naomi mindenről csak hallucinál.
A gyerekkori visszaemlékezések Lachlannel adtak egyedül egy kis napsugarat a történethez.
Később persze Max.
Az írónő bravúrozik a hatáskeltéssel, sosem tudhatjuk, mi a valóság és mi illúzió. Az elmegyógyintézet rejtelmei közt rá tudunk lelni az igazságra?
Meghökkentett. Tragikus és szívfacsaró, de néhol ott a fény is.

Óóóó te magasságos!

Szétcsúszva a könyv címe.
És én is szétcsúsztam a végére.
Percekig csak meredtem magam elé, talán néha pislogtam és fojtogatott a sírás.
Elképesztően jó volt!

Semmi többet nem írok, mert minden valamilyen szinten spoiler lenne.

Hééé mindenki!
Olvassátok!
Megéri!

Meglepő volt számomra az egész. Végig élt bennem egy kép, ami a végére teljesen megváltozott.
Néhol elég zavarosnak hatott ez az egész, de mégis faltam a lapokat, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mi miért és hogyan történik.
Számomra csattanóval zárult a történet. Valamiért gyanítottam, hogy nem minden az, aminek látszik, de erre mégsem számítottam, egyáltalán. Még jó, hogy nem olvastam értékeléseket. Mert a fülszöveg tényleg elég félrevezető, nem azt kapod, amit vársz.
Jónak jó volt, de nem erre számítottam. Néhol tényleg elég zavaros volt, ahogy azt már említettem is, bár ez talán a cselekményhez köthető, nekem valahogy mégis kicsit elvette a kedvem. Kettős érzéseim vannak, az tény. Szerettem is, meg nem is. Nem is tudom, mit mondhatnék még…

Nem egyszerű olvasmány. A legjobb ebben a könyvben, hogy mindvégig fenntartotta az érdeklődésem. A legtöbb ilyen jellegű könyveknél mindig hamar rájövök, hogy mi a titok. De most nem volt így. Remélem a második részben sem fogok csalódni, de ha mégis, akkor csakis pozitívan.

Közel öt hónappal az olvasás után nehéz értékelést írni, ennél a könyvnél mégis könnyen vissza tudom idézni milyen volt olvasni, emlékezetes lett.

Ahogy többeknek, nekem is fura és kicsit zavaros volt az elején, ezt azonban betudtam annak, hogy mégiscsak „diliházban” játszódik a történet, Naomi gondolatait olvashatjuk, aki borzasztóan össze van zavarodva, aki saját magát sem érti, és ezt a hangulatot szerintem remekül visszaadta az írónő. Kibontakozik egy végletekig szomorú és fájdalmas történet Naomi, Lachlan, Max és Lana főszereplésével, ami egyre csak bonyolódik. Körülbelül a felétől már nagyon feszülten olvastam, mert egyszerűen nem éreztem a kiutat ebből az egészből, és nem, én nem számítottam erre a fordulatra, így valóban megdöbbentem a végén, és értettem meg visszafelé sok dolgot.

Lehet, hogy nem ment a regény pszichológiai mélységekig, mégis maradandó élményt szerzett az olvasása.