A ​sötétség angyala (Dr. Laszló Kreizler 2.) 167 csillagozás

Caleb Carr: A sötétség angyala Caleb Carr: A sötétség angyala

Alig ​egy év telt el Laszlo Kreizler első, sikeres nyomozása óta. Manhattan még nagyobb lett, még modernebb, még izgalmasabb – és még veszélyesebb. Egy napon riasztják a rendőrséget, hogy elrabolták a spanyol nagykövetség egyik munkatársának tizennégy hónapos kislányát. Rosszabb időpontban nem is történhetett volna a bűntett, hiszen az Egyesült Államok és a Spanyol Birodalom közti kapcsolat végleg elmérgesedett. Hamarosan kiderül, hogy a kislányt nem politikai céllal rabolták el: egy olyan asszony karmai közé került, aki feltételezhetően már több csecsemőt megölt. Stevie Taggert és Sarah Howard nyomozni kezdenek, csatlakozik hozzájuk John Schuyler Moore is, és a kor minden rendelkezésre álló nyomozati eszközét bevetik, hogy bíróság elé állíthassák a nőt, akinek ügyessége olyan ördögi, hogy segítségért kell fordulniuk a vonakodó Laszlo Kreizlerhez. De könnyen előfordulhat, hogy még a nagyon elszánt kerületi ügyész és a mindent látott elmeorvos eszén is túljár a tettes, aki sem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196044 · Fordította: Görgey Etelka
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
688 oldal · ISBN: 9789634196051 · Fordította: Görgey Etelka
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
696 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868069 · Fordította: Görgey Etelka

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Laszlo Kreizler · John Schuyler Moore · Cyrus Montrose · El Niño · Elizabeth Cady Stanton · Elspeth 'Libby' Hatch · Goo Goo Knox · Lucius Isaacson · Marcus Isaacson · Rupert Picton · Sara Howard · Stevie Taggert · Theodore Roosevelt · William Wirt Kimball


Kedvencelte 32

Most olvassa 6

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

rosemary_goth P>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Csatlakozom azokhoz, akik ezt a részt jobbnak érezték. Valahogy számomra is jobb, letisztultabb, élvezhetőbb volt ez a történet.
Valószínűleg a főgonoszunk miatt is, és mert beleszövődött az akkori korra jellemző szüfrazsett gondolkodás. Szerintem zseniálisan jelenítette meg a nők társadalomban betöltött szerepének és elnyomásának kérdését, összekötve a (kezdeti) kriminológiával és az amerikai bírósági eljárásrenddel.

Nem tartozom azok közé, akik a tárgyalótermi eseményeket nem tartják izgalmasnak. Én imádtam minden szavát. Még akkor is, ha látszólag megakadtunk a nyomozásban, és az események elterelték egy időre a figyelmünket az aktuális ügyről.

Amire felfigyeltem:
Különösen tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy író két külön regényét olvastam rövid időn belül, amiben ráadásul ugyanazok a szereplők tűnnek fel, mégsem érzékeltem azt a bizonyos „írói sablont”, ami miatt nem szeretek egymás után kétszer ugyanattól a szerzőtől olvasni. Úgy tűnik, ez a pasi tud valamit!

Mivel a nyomozást gyakorlatilag kettévágja a bírósági tárgyalásos rész, ezért aki az ilyen történeteket nem szereti, az készüljön fel arra, hogy esetleg unatkozni fog. Egyébként pedig nagyon profin összeállított és izgalmas krimi.

hcs23>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Caleb Carr hihetetlen mesemondó, aki bárki szájába adja a szavakat (ezúttal Stevie a narrátorunk), sose lő mellé, és már lelki szemeim előtt vizualizálom, ahogyan a következő részek borzalmait Sara, Kreizler, vagy éppen Cyrus ecseteli, miközben újra hempergünk a századforduló New Yorkjának mocskában, és ámuldozva figyeljük az akkor még csak gyerekcipőben járó kriminalisztika fejlődésének minden rezdülését. Ez az, amiért az ember olvas (már aki :D) és ez az, amiért bosszankodik, h ilyen jellegű könyvekből miért nem jelenik meg több rész, mert hogy igény az biztosan lenne rá. Talán már az előző résznél is említettem, h Carr Kreizler sorozata olyan „rétegzsánert” alkot, ami szinte teljesen kiaknázatlan (legalábbis magyar nyelven), és annyira jól csinálja, h élvezet nézni olvasni.
Több dologra is visszavezethető ez, de alapvetően a pillérei a következőek: 1. Laszlo Kreizler Carr Pendergastja, az egyik legösszetettebb és legérdekesebb karakter, akit hátán hordott a Föld. 2. Az esetek valóban gyomorforgatóak, realisztikusak és néha kissé már horrorisztikusak is – pont amire a borzongani vágyóknak szüksége van. 3. Az 1890-es évekbeli New York úgy jelenik meg a szemünk előtt, mintha tényleg ott sétálnánk (ez alap lenne minden írónál, de sajnos nagyon nem az). 4. Tulajdonképpen ez a három.

PS. Sajnos ennek ellenére nem tudtam olyan sebességgel olvasni, ahogyan szerettem volna.
PS.2. A tárgyalásos rész gyenge pontja volt a könyvnek, de ez az egyetlen, ami felróható neki

11 hozzászólás
Bla IP>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

A sötétség angyala egy, a XIX. század végén New Yorkban játszódó izgalmas, korhű bűnügyi regény. Jómagam az ezt megelőző részt nem olvastam, tehát csak erről a műről tudok nyilatkozni. Igazán terjedelmesre sikeredett a mű, aprólékos részletességgel ábrázolja a történéseket, amelyeket Stevie elbeszélésében ismerhetünk meg. Végig feszültséggel terhes írás, amelyben hagyományosan jók és rosszak küzdenek. Caleb Carr mestere az eredeti atmoszféra megteremtésének, érdemes elolvasni.

FreeAngel P>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Carr ismét megugrotta az első részben saját maga által magasra tett képzeletbeli lécet. Ezúttal – talán szándékosan – más a felépítése a regénynek. Most Stevie meséli a történetet és A halál angyalával szemben itt az elején szinte azonnal megtudjuk, hogy ki a hunyó. Persze megtalálni és bizonyítékokat szerezni ellene már korántsem ennyire egyszerű, na de akkor mi töltené ki a 600 oldalt, nem igaz? :) El ne vegyem senki kedvét, amennyire pörgős tud lenni egy ilyen nagyobb lélegzetvételű krimi, annyira izgalmas volt és színvonalas. Szavam nem lehet.
A nyomozás során ezúttal is felbukkannak ekkor még kialakulóban lévő módszerek, amiket a kor igazságszolgáltatása nem ismer el bizonyítékként. A bűntény súlyossága pedig szintén nem csekélyebb, mint a kezdő kötetben. Talán nem voltam kellően ráhangolódva off, elég lassan haladtam vele, de ez nem a regény hibája természetesen. Tudja fene, azért ne hagyjátok ki!

Ananiila>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Nagyon jó volt, jobban tetszett, mint az első rész.
Nem volt túlírt és ezáltal vontatott, mint az előző.
Jól működött az új elbeszélővel is a történet, pedig Stevie helyzetéből adódóan sok helyre nem jutott el a többi szereplővel, és emiatt féltem, hogy hiányos lesz a beszámolója.
Itt adva van az elkövető szinte az elejétől, csak éppen bizonyítékoknak vannak híján, melyek alapján el lehetne ítélni és megoldani az ügyet. Ezek után ered a már jól ismert csapat.
Tetszett ez a felépítés, és volt benne tárgyalótermi rész is, ami nekem amúgy is nagy kedvencem.
Sajnos a karakterek nem igazán változtak, pedig számítottam rá, hogy Stevie szemszögéből kicsit másként láthatjuk őket. Talán még John az, aki kapott egy kis habókos beütést, de a többiek ugyanolyanok, mint az első részben.
Tetszik ez a világ amiben játszódik a krimi és nagyon bejön ez a csapat is nekem. Kár, hogy egyenlőre nincs folytatás.
Addig nézem a tv-sorozatot, szerintem remek lett az is. És nagyon remélem, hogy ezt a könyvet is feldolgozzák.

xeral>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Rögtön a borítón a The New York Times értékelése fogad: Ha lehet még A halál angyalánál is jobb. Én úgy gondoltam, már az is bőven elég, ha legalább olyan jó. Lehet azért, mert frissen olvastam, de kiválónak tartom. Mind azt a rengeteg munkát, hogy a történtet háttére is kitűnően fel legyen építve, fel nem foghatom, például a tárgyalás leírása. A szereplők pedig már ismerősök, róluk is további információkkal gazdagodunk. Lenyűgöző a mérete a könyvnek, köszönetnyilvánítással sűrűn szedett 690 oldal, még ezt is elolvastam, pedig nem szoktam. Szinte végig tudta tartani a színvonalat, én a tárgyalásnál már kezdtem picit unni, de ezért eszemben sincs bármennyi csillagot levonni.

vikic06>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Meglepően más volt, mint az első rész. Annyira, hogy ki merem jelenteni, attól függetlenül is nyugodtan olvasható. A mesélőnk ebben a kötetben a felnőtt Stevie, aki nekem visszagondolva szimpatikusabb volt, mint Mr. Moore. A történet központi magja szerintem teljesen más, a profilalkotás módszere helyett inkább a büntetőeljárás, és az ahhoz szükséges nyomozás került előtérbe, különösen a második felében. Mivel a jogi, tárgyalásos történeteket hajlamos vagyok túlszeretni, a profilalkotás háttérbe szorulása miatti hiányérzetem gyorsan elpárolgott. Nagyon odavoltam az ebben a részben központi szerepet játszó harcos ügyészért, Mr. Pictonért. spoiler.
A kötet főgonosza szerintem itt is jól lett eltalálva, egyszerre tudtam gyűlölni, tartani tőle, de szerettem volna megérteni is.
A korfestés, a szövegezés továbbra is pazar volt, de fordításnál itt bekerültek szerintem a korhoz nem illő szófordulatok.
Örülök, hogy olvashattam ezeket a terjedelmes köteteket, és azt hiszem, a sorozattal is meg fogok ismerkedni.

A_S1M0N P>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Nem gondoltam volna, de (simán) sikerült megugrania az első rész által igen magasra tett lécet!
Meglepő, de egyben örömteli volt, hogy ezúttal más az elbeszélő (Stevie), így róla is többet megtudhattunk, valamint az ő szemszögéből ismerhettük meg az eseményeket, hol közvetlenül átélve ezeket, vagy utólag értesülve róluk.
Az eleje is jobban tetszett, mint elődjéé, bár Moore megborulása számomra nagy csalódás, ezt nem igazán tudtam hová tenni…

A két könyv nyomozása közötti legnagyobb eltérés újfent zseniális húzás volt, míg előbbiben a gyilkos kiléte szinte a történet végéig ismeretlen, itt nagyon szembe találják magukat vele, ám ez egyáltalán nem könnyíti meg a dolgukat, mert az asszony rendkívül okos, a bizonyítékokat pedig több esetben sem fogadják el, mert gyerekcipőben járó tudományágak segítségével találtak rájuk.
Ráadásul vádlott nincs egyedül, ami még jobban megkavarja és megnehezíti a csapat dolgát, hiába bukkannak fel az ő oldalukon is érdekes, fontos karakterek.
És ha már karakterek: a régiek mellett az újakat is hamar megkedveltem, a kedvenceim spoiler, de a másik oldalon spoiler is érdekes és igencsak eszes volt, a tárgyalás spoiler. De a kevésbé fontos szereplők is érdekesek, emberiek voltak (ráadásul néhányuk valóban létező személy), ettől pedig újfent nagyon valóságosnak hatottak az események.
Fordulatokból a történet végéig nem volt hiány, ráadásul a főbb események lezárása után is akadt belőle, ami egyes történéseket, karaktereket képes volt más megvilágításba helyezni, bár ettől még több szimpátiát nem tudtam érezni egyesek iránt.
Ennél többet nem is írnék a történetről, mert csak rontanék az olvasás élményén.

Maga a könyv és az ügy témája rendkívül elgondolkodtató, remekül mutatja be az emberi butaságot és a nők helyzetével, szerepével kapcsolatos elképzeléseket, amik – ahogyan azt az író is megemlíti - manapság is jelen vannak, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire nehéz túllépni a generációk óta látott mintákon és a megdönthetetlennek tartott ideákon.
Ezeket különösen érdekes megfigyelni spoiler.

Elődjéhez hasonlóan ezt is csak ajánlani tudom!

Manoli>!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Ez a történet is lenyűgözött, éppúgy mint a Halál angyala. Igazán nem tudtam eldönteni, hogy a könyv melyik vonala, rétege tetszett a legjobban, mert mind a maga nemében egy külön regényben is megállta volna a helyet. Izgalmas a nyomozás, a kutatás, a profil alkotás folyamata, nagyon érdekes a kialakulóban lévő kriminológiai tudomány bemutatása (lőpor nyomok, golyó és pisztoly elemzése, gyógynövények és mérgező anyagok bemutatása). Az esküdtszék kiválasztása, a bíró, a védő bemutatása és maga a tárgyalás folyamata, és akkor még nem beszéltünk, a szereplők színes egyéniségéről, karakteréről. Arra nincsenek szavak, hogy milyen élethűen mutatja be az író az akkori emberek életét, a városokat, és körülöttük lévő természetete.
Ez a könyv egyben volt egy izgalmas krimi, egy lélektani könyv, egy történelmi és kriminológia ismeretterjesztés, egy korrajz és egy útikönyv. Nagyon hosszú a könyv, de ez senkit ne rémisszen meg, mert repül az idő az olvasás alatt.

Láttam mindkét sorozatot is, az első részt a könyv olvasása közben néztem meg, és nagyon tetszett még nagyobb lelkesedéssel olvastam tovább. A második részt előbb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam és talán még jobban tetszett. A könyvek részletességét nem tudják a filmek visszaadni, még úgy sem, hogy sorozatként készítették, ezért ajánlom könyvek olvasás előtt megnézni mindkét sorozatot.

Belle_Maundrell >!
Caleb Carr: A sötétség angyala

Tetszett, de azért A Halál angyalát nem szárnyalta túl, az nagyon magasra tette a mércét.
Egy kicsit aggódtam az elején, hogy eléggé képben leszek-e a szereplőket és az előzményeket illetően, mert már jó pár éve olvastam, de meglepően könnyű volt visszailleszkedni a 19. századi New Yorkba. Még mindig lenyűgöz, hogy az író milyen erős abban, hogy megteremtse egy-egy helyszín atmoszféráját, tényleg elképesztően élő és vibráló volt az a közeg – akár város, akár vidék –, ahol hőseink mozogtak. Meg úgy általában nagyon szeretem a stílusát, egyszerűen jó elmerülni a soraiban.
Viszont a narrációval mégsem vagyok teljesen megelégedve. Alapvetően jó ötlet, hogy most egy másik szereplő szemszögéből követjük az eseményeket, de Stevie már csak a koránál fogva sem lehet mindig az események sűrűjében, és engem borzasztóan idegesített, hogy mindig követtem volna a dokit, erre Stevie-t elküldték – jobb esetben – kémkedni, ne adj isten, enni valamit. Pedig úgy ott lettem volna a dolgok sűrűjében, de olyan érzésem volt, mintha mindig a legfontosabb pillanatban kéne visszavonulni. Ráadásul amennyire emlékszem rá, szinte semmilyen stílusbeli különbséget nem lehet felfedezni a fiú és Moore elbeszélése között, ami azért fura, mert hiába a felnőtt, minden bizonnyal kiművelt Stevie visszaemlékezése, azért erősen kétlem, hogy olyan szinten lenne, mint egy diplomás újságíró. Szóval ez zavart egy picit, amit még tetézett Moore már-már karikatúraszerű ábrázolása. Azért szerintem ennyire nem volt léha meg együgyű.
A karakterizálással amúgy nem volt problémám, bár nem bántam volna, ha mindenkinek mélyebbre ásunk a múltjában az eddigieknél, de csak annyit látunk, amennyit az első részben is. Mindenesetre jó volt viszontlátni őket, érezni a köztük lévő dinamikát.
Az új szereplőkkel viszont elégedett vagyok, Pictont bírtam, a valóságban is létezett Darrow érdekes színfolt volt, nem is beszélve a bennszülött El Ninoról. És bár gonosz húzás, de kifejezettn hatásos, hogy Carr csak akkor kezdte el őket bántani, amikor már mindenkit megkedvelt az ember, akit kell, és így tényleg lehet aggódni, ha valakivel valami rossz történik.
Egyedül Stevie barátnőjét, Katet nem bírtam, nem is voltam oda azokért a részekért, amikor szerepelt. Valahogy egyáltalán nem érdekelt, mi lesz vele, nem tudtam megkedvelni, sőt az idő nagy részében inkább idegesített.
A főgonosz Libby Hatch viszont elképesztően izgalmas karakter, kifejezetten szerettem a sötét múltjában vájkálni vagy beszélni vele. Az agyamra ment, ahogy Kreizleréken kívül mindenkit az orránál fogva vezetett, de zseniálisan sunyi volt. Ráadásul az ügye kapcsán meglehetősen érdekes, még ma is aktuális kérdések merülnek fel.
Viszont az fura, hogy mennyire háttérbe szorult az a nyomozás, ami mindennek a kiindulópontja volt. Nem úgy értem, hogy nem foglalkoznak vele, hanem hogy egyszerűen eltörpül Libby múltbéli bűnei mellett. A vége felé komolyan alig ugrott be, ki az az Ana, Clarára viszont biztos sokáig emlékezni fogok.
Kreizler és társai természetesen most is remekeltek, habár néha rezgett egy picit a léc, és én is megkérdőjeleztem, hogy vajon tényleg győzedelmeskedni fog-e az igazság, annyira nem állt melléjük a szerencse. Izgalmas volt a nyomozásuk, a módszereik, amik manapság mindennaposak, de akkor szokatlannak számítottak; de azért nem bántam volna, ha kicsit többet használják azt a bizonyos táblát, és Kreizler alapos pszichológiai elemzéseit is hiányoltam. Úgy emlékeztem, mintha az első részben több ilyen lett volna. Pedig úgy imádom az okfejtéseit, és Libby Hatch (meg kb. bárki, akinek valaha összefonódott vele az élete) remek lehetőség lett volna erre. Aztán persze ki tudja, mi minden hangzott el, amikor Stevie épp nem volt ott.
A végén nekem maradt néhány megválaszolatlan kérdésem, de ez főleg a karakterekkel kapcsolatos, valamint olyan dolgokkal, amikre csak Kreizler tudna választ adni, tehát megint mindent Stevie-re kenek. A keretes szerkezet amúgy bejött, szeretem az ilyen visszaemlékezős történeteket, amikor a végén visszatérünk a jövőbe/jelenbe levonni a tanulságot meg minden. Jó volt egy picit belelátni, hogy kivel mi történt később, de annyira tudtam, hogy nem kéne annyit cigizni.
Részemről simán el tudnék képzelni még több Laszlo Kreizler könyvet, mindegyiket a csapat más tagjának szemszögéből, hogy folytassuk ezt a tendenciát. Egy Sara-központú sztori pl. nagyon érdekes lenne. De ha ennyi volt, hát ennyi volt, így is elégedett vagyok.
Viszont azzal nem, hogy miért csak ez a két műve jelent meg magyarul az írónak. Ezen igazán változtatni kéne, megérdemelné a nagyobb figyelmet; én legalábbis nagyon szívesen olvasnék tőle mást is.


Népszerű idézetek

Amadea>!

– Nem vagyok jól? – mennydörgött Mr. Picton. – Olyan egészséges vagyok, mint a dollárárfolyam, sőt, még annál is egészségesebb, ha az árfolyamok hullámzását nézzük.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rupert Picton
Sapadtribizli>!

[…] S van még valami, amit tudunk: hogy a felnövekvő lányoknak átadott üzenetben az is szerepel, hogy ha mást akarsz az élettől, nem csak gyermeket nevelni, akkor nagyon nehéz dolgod lesz, sőt, nem is fognak nőnek tartani. Csak egy nőnemű valaki leszel, talán csak egy ringyó. Vagy cseléd. Vagy ha állást vállalsz, akkor egy jelentéktelen aktatologató. Minden esetben torz alaknak érzed magad. – Miss Howard ujjával dühösen messze pöckölte a csikket, amely szikrákkal szórta tele az előttünk elterülő utat. – Hacsak, persze, nem állsz apácának. De még azt sem úszod meg könnyen. Egy férfi lehet agglegény, attól még férfinek tartják a gondolkodása, a jelleme és a munkája alapján. De egy gyermektelen nő? Az csak egy vénlány, Stevie, és egy vénlány valahogy mindig kevesebbet ér, mint egy nő.

412. oldal, Agave Könyvek, 2008.

Kapcsolódó szócikkek: Sara Howard
Fummie>!

Természetesen mindez csupán egy kisfiú romantikus álmodozása volt, de az életben kevés hatalmasabb dolog létezik az álmodozásnál.

147. oldal, 13. fejezet (Agave, 2008)

Nicolettfairy>!

-Nem, nem csak. – Mr. Moore a zongora felé pislogott. – Cyrus, megkérhetném, hogy valami vidámabbat
játsszon? Mindannyian nagyon sajnáljuk, hogy Otelló véletlenül meggyilkolta bájos feleségét, de kint
olyan szép az idő, hogy, azt hiszem, képesek lennénk túllépni a bánatos érzelmeken. Nem ismer esetleg
valami kevésbé… ööö… gyászosat? Hiszen, kedves barátaim és kollégáim, mégiscsak itt a nyár!
Cyrus válaszul belekezdett a negyvenes évek egyik híres dalába, a „White”-ba. Mr. Moore egészen
felvidult, és szélesen a doktorra vigyorgott. Dr. Kreizler aggodalommal nézett rá vissza.
– Tudja, Moore – mondta –, vannak olyan pillanatok, amikor valóban kételkedem épelméjűségében.

modus_operandi>!

– Gondolom, még nincs ebédidő. Uramisten, sosem gondoltam volna, hogy a nyomozói munka ilyen étvágyat okoz. Nem csoda, hogy a fakabátosok zöme olyan dagadt…

Belle_Maundrell >!

Talán az emlékezés nem más, mint egy gonosz átok, és az, aki képes kitörölni fájdalmas emlékeit, áldott lesz. Talán…

504. oldal (Agave Könyvek, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: emlék
Belle_Maundrell >!

– Tudja, John – mondta Miss Howard –, ha a Times nem veszi vissza, még mindig nyithat magának egy üzletet, ahol beteg kutyákat lehet rugdosni, vagy vakokat a lámpaoszlopnak vezetni.

555. oldal (Agave Könyvek, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: John Schuyler Moore · Sara Howard
Belle_Maundrell >!

– Kimball olyan ember, aki jóval megelőzte saját korát. Tisztjeink nagy része ugyanis csak csatahajókról képesek áradozni, Kimball viszont olyan fegyverek fejlesztésén gondolkodik, amelyek a jövő század tengeri hadviselését fogják meghatározni majd. Torpedók! Tengeralattjárók! Az a francia író, Verne, senki a hadnagyhoz képest!
Megjegyésére érdeklődve kaptam fel a fejem. A doktor ugyanis gyakran nyomott a kezembe könyvet, melyet Mr. Jules Verne írt, s a francia férfi tengeralatti világról, holdutazásról és mindenféle új, hatékony fegyverekről szóló írásai sokszor éjszakákon át nem hagytak aludni. Számtalanszor ábrándoztam már arról a világról, amely a jövőben vár ránk.

618. oldal (Agave Könyvek, 2020)

Belle_Maundrell >!

– Megmondtam, Stevie, semmi nincs, ami olyan hatékonyan tanítana egy férfit jó modorra, mint egy golyó a lábba.

632. oldal (Agave Könyvek, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: Sara Howard
Belle_Maundrell >!

Ahogy a doktor vélte, az igazi szörnyek akkor is és most is közöttünk járnak az utcán, s a furcsa, elkeseredett tetteiket kísérő lázat az átlagpolgár csupán a mindennapok túléléséhez szükséges erőfeszítés megnyilatkozásának véli.

669. oldal (Agave Könyvek, 2020)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gillian Flynn: Éles tárgyak
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Stephen King: A kívülálló
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
Thomas Harris: A vörös sárkány
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Samantha Downing: Elbűvölő feleségem
Stephen King: Joyland