A ​sötétség angyala (Dr. Laszló Kreizler 2.) 106 csillagozás

Caleb Carr: A sötétség angyala

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Alig ​egy év telt el Laszlo Kreizler első, sikeres nyomozása óta. Manhattan még nagyobb lett, még modernebb, még izgalmasabb – és még veszélyesebb. Egy napon riasztják a rendőrséget, hogy elrabolták a spanyol nagykövetség egyik munkatársának 14 hónapos kislányát. Rosszabb időpontban nem is történhetett volna a bűntett, hiszen az Egyesült Államok és a Spanyol Birodalom közti kapcsolat végleg elmérgesedett. Hamarosan kiderül, hogy a kislányt nem politikai céllal rabolták el: egy olyan asszony karmaiba jutott, aki feltételezhetően már több csecsemőt megölt. Stevie Taggert és Sarah Howard nyomozni kezdenek, csatlakozik hozzájuk John Schuyler Moore is, és a kor minden rendelkezésre álló nyomozati eszközét bevetik, hogy bíróság elé állíthassák az asszonyt, akinek ügyessége olyan ördögi, hogy segítségért kell fordulniuk a vonakodó Laszlo Kreizlerhez. De könnyen előfordulhat, hogy még a nagyon elszánt kerületi ügyész és a mindent látott elmeorvos eszén is túljár a démoni asszony, aki sem… (tovább)

Eredeti mű: Caleb Carr: The Angel of Darkness

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
696 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868069 · Fordította: Görgey Etelka

Kedvencelte 17

Most olvassa 4

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Caleb Carr: A sötétség angyala

A sötétség angyala egy, a XIX. század végén New Yorkban játszódó izgalmas, korhű bűnügyi regény. Jómagam az ezt megelőző részt nem olvastam, tehát csak erről a műről tudok nyilatkozni. Igazán terjedelmesre sikeredett a mű, aprólékos részletességgel ábrázolja a történéseket, amelyeket Stevie elbeszélésében ismerhetünk meg. Végig feszültséggel terhes írás, amelyben hagyományosan jók és rosszak küzdenek. Caleb Carr mestere az eredeti atmoszféra megteremtésének, érdemes elolvasni.

>!
Ananiila
Caleb Carr: A sötétség angyala

Nagyon jó volt, jobban tetszett, mint az első rész.
Nem volt túlírt és ezáltal vontatott, mint az előző.
Jól működött az új elbeszélővel is a történet, pedig Stevie helyzetéből adódóan sok helyre nem jutott el a többi szereplővel, és emiatt féltem, hogy hiányos lesz a beszámolója.
Itt adva van az elkövető szinte az elejétől, csak éppen bizonyítékoknak vannak híján, melyek alapján el lehetne ítélni és megoldani az ügyet. Ezek után ered a már jól ismert csapat.
Tetszett ez a felépítés, és volt benne tárgyalótermi rész is, ami nekem amúgy is nagy kedvencem.
Sajnos a karakterek nem igazán változtak, pedig számítottam rá, hogy Stevie szemszögéből kicsit másként láthatjuk őket. Talán még John az, aki kapott egy kis habókos beütést, de a többiek ugyanolyanok, mint az első részben.
Tetszik ez a világ amiben játszódik a krimi és nagyon bejön ez a csapat is nekem. Kár, hogy egyenlőre nincs folytatás.
Addig nézem a tv-sorozatot, szerintem remek lett az is. És nagyon remélem, hogy ezt a könyvet is feldolgozzák.

>!
modus_operandi
Caleb Carr: A sötétség angyala

Ha azt mondtam, hogy az előző kötet, a A Halál angyala az általam valaha olvasott legjobb krimikötet lett, nem hazudtolom meg az igazságot, csakhogy ez a kötet még ezt is túlszárnyalta. Senkit ne tévesszen meg az „ártatlan” borító és a cím, ugyanazt várhatjuk Carr-tól, amit az előző kötetben bemutatott, kellően nyomasztó pszichológiai feszültséget, nyomozati izgalmakat annak ellenére, hogy a gyilkos kilétére hamar fény derül. Üdítő újítás volt számomra, hogy az előző kötettől eltérően, a nyomozás nem teljesen „saját szakállra” megy, hanem a törvény eszközeivel: vádemelés, tárgyalási szakasz is részét – és igen jelentős és izgalmas részét – képezik a történetnek, ahol új karakterek is megcsillogtatják tudásukat.

Ha csak egy mondattal írhatnám le, miért ajánlom: A mindhunter, A gyilkos elmék és A bárányok hallgatnak egy nagyon remek összegyúrása ez a könyv, amely ismét bebizonyítja, hogy a gyilkosok nem valami földtől elrugaszkodott, mitikus lények, hanem igenis köztünk járnak.

>!
Krumplicsku
Caleb Carr: A sötétség angyala

Ez talán még jobban bejött, mint az első, ritkán szoktam érezni könyvvel olyat, mint amit ezeknél: annak ellenére, hogy kerek, egész történetet kaptam (tehát nem a cliff hanger miatt) nagyon sajnálom, hogy befejeztem a könyvet, és kikerültem a világából. (ezért is vágtam rögtön az első után a másodikba… csak sajnos, innen nincs tovább, legalább is magyarul, ha jól látom… nem, angolul sem, a harmadik könyve más, és előbb is jelent meg, mint emezek… tehát László Kreizlerrel ennyi volt :-()
Persze ezzel a résszel sem indult simán a kapcsolatunk ;-), ugye a szereplők ugyanazok, az elbeszélő viszont más, ami nem rossz ötlet. Azonban a megvalósítás nem sikerült tökéletesre, amennyiben a két elbeszélő közt semmiféle stílusbeli különbség nincs. Ami viszont alig valószínű, mert legyen bármennyire is támogatott az elmulasztott tanulás bepótlásában itteni elbeszélőnk Stevie, azért egészen biztos, hogy akkor is van különbség a szókincsében, mondatfűzésében, világlátáséban és egy felsőosztálybeli újságíró (első kötetes elbeszélőnk John) között.
Persze, aki nem egymás után olvassa a kettőt, lehet, hogy nem akad fent ezen, de engem az elején, pláne, míg a történet sem igazán indult be, nagyon zavart, mert mindig azt hittem, John mesél. Ami meg azért zavart, mert így John ugye e3-ban mesélt volna önmagáról, ráadásul valahogy olyan kissé lenéző-megbocsátó stílusban, amit az első után nem érettem: itt John ugyanis egy teljesen más jellem, mint amilyennek (a saját elbeszéléséből) az első részben megismertük: bohém, nem kitartó, nem túl okos, enyhén alkesz valaki, aki mindig utoljára kapcsol, az első részből meg nem ez jött le róla…. de tudjuk ezt be annak, hogy önmagáról mindenkinek más képe van, mint amit mások látnak és nekem csak a hirtelen váltás okozott gondot :-D
A történet is kicsit nehezen indul el, nem úgy, hogy ne történne meg az első bűncselekmény szinte rögtön az elején, de úgy a könyv első negyedében nem igazán tudtam, mi lesz ebből, hová vezetnek a szálak, mi ez a kavarás a lányát nem kerestető férjjel.
Aztán (talán a férj kivételével, akinek az indítékaira tényleg csak az utolsó oldalakon kapunk választ), minden elkezd haladni előre, és egy még szövevényesebb, még fordulatosabb könyv kerekedik, mint az első volt.
Talán kicsit sok is volt már a fordulat, meg a szövevény, mert időnként, mikor nagyon begyorsultak a dolgok, egyszerre voltam izgatott, és nem tudtam letenni a könyvet és fejezetekkel tovább olvastam, mint ahogy gondoltam és szerettem volna, ha azt nézem, hogy reggel kelnem kell, és lettem agresszív, mert ahelyett, hogy ráfordultunk volna a megoldáshoz és a megnyugváshoz vezető útra, megint valami bukfencet vett a történet, és nem jutottunk közelebb a bűnös elkapásához (és azért lettem agresszív, mert hiába volt a túlórám, nem jutottam előrébb :-D) .
Ráadásul ezen keresztül Carr elég jól bemutatja a kriminalisztika hőskorát, amikor ma már olyan alapvető dolgokat neveztek nem elég egzakt tudománynak, ami ma magától értetődő (ballisztika, daktiloszkópia), a rendőrség meg tesze-tosza (vagy ami rosszabb, korrupt) volt, így mai szemmel tulajdonképpen lebukási rizikó nélkül azt lehetett megölni, akit csak akart az ember (már, ha legalább is egy kis esze volt)
Itt már bevezetést kapunk a modern kori tárgyalótermi csatákba is (ráadásul, ha jól értem, Dwane létező karakter volt, csak nekem v. nekünk magyar olvasóknak nem ismert valaki), ahol nem feltétlen az igazság győz, hanem az okosabb, a ravaszabb és az, akinek a másiknál kisebb erkölcsi skrupulusai vannak.
Szóval nekem nagyon bejött mind a két könyv, nem feltétlen azért, mert irodalmi remekművek, mert ponyva ez, de a javából, még pedig valahogy új csavarral.

Az nekem meg még ma is kicsit szövevényes, úgy látszik, ezen a téren nem feltétlenül változtunk mi emberek sokat, hogy akkor László szerint most ki és miért is számít „őrült”-nek? Értem, persze, hogy értem László okfejtését, de mi az őrület, ha se a tudathasadásos személyiség, sem a pszicho- és szociopata nem az? Az oké, hogy ne végezzék ki őket, mert nem tehetnek a dolgokról, hanem a személyiség-fejlődésük során ment valami félre, ami esetleg kezelhető is, de akkor ki és mitől ŐRÜLT, ha ez a két sorozatgyilkos nem? Vagy korabeli bolond az volt, akit ma talán szellemi fogyatékosnak hívnánk, aki nem tudja felmérni cselekedetei következményeit, hatásait, ezek a szereplők viszont erkölcsi fogyatékosok volnának? (ez talán el is hangzik egyébként a könyvben)

(fél csillagot továbbra is azért vonok le, mert azért mindig kicsit túlírtnak érzem a könyvet, talán ezt kevésbé, mint a másikat -annak ellenére, hogy ez a terjedelmesebb kötet- szóval, szerintem, és ez csak egy érzés, egy 10-20%-kal feszesebb történetvezetéssel lett volna tökéletes a szórakozás. (meg e-bookban, mert izomlázat kaptam a 700 oldal kézben tartásától :-D)

>!
Bagneso
Caleb Carr: A sötétség angyala

Fantasztikus! Lélegzetelállító és végig feszültséggel terhes történet, mely lélektanilag is rendkívül mély és tartalmas. Egyszerre krimi, dráma és thriller, Caleb Carr pedig olyan írói talentummal rendelkezik, mellyel szerintem csak születni lehet. Az elején még kissé monotonnak éreztem, és bevallom, ennek okán el is rettentett a könyv terjedelme, de gyorsan eljött a pillanat, ahonnét egyszerűen beszippantott a történet, a karakterek és az átütő korbeli hangulat pedig csak elősegítette az egész letaglózó hatását. Nagyon tetszett, egyúttal megrendítő is volt. Ritkán olvasni ilyen okos és logikus bűnügyi regényt, olyat pedig, ami történelmi regénynek is minősül, mint ez is, még ritkábban.

>!
Morgiana
Caleb Carr: A sötétség angyala

Ezt a könyvet még emésztgetnem kell egy darabig.
Mindenesetre nem véletlen, hogy ötösre csillagoztam…
Hihetetlenül jól megmutatja ismét a XIX. század végi New York mocskos oldalát, az elfojtásokat, a szerepjátszásokat, az emberi lélek sötét oldalát.
(Lehetséges az, hogy egy emberben még csak a szikrája sincs meg a jónak? Ez a kérdés nagyon foglalkoztat most, a könyv elolvasása után).

3 hozzászólás
>!
JuZsu
Caleb Carr: A sötétség angyala

Vastag, tömör és nagyon lassan haladós. Miként a bűntényt is nagyon körülményesen oldják meg benne. Néha úgy tűnik, hogy túl van írva de ez egyáltalán nem igaz. (legalább is szerintem)
És persze míg az első könyvet Moore szemszögéből láttuk, vagy hogy pontosabb legyek az ő stílusában volt megírva. Addig most Stevie meséli a történetet, és atyaég! Borzasztóan jó. A szívem zártam ezt a két kötetet. Leginkább azért mert itt a detektíveket megizzasztották még rendesen a bűnözők. A modern módszerek még egyáltalán nem is léteztek vagy csupán még nagyon gyerek cipőben jártak, és igen sok kérdés merült fel a használatukkal kapcsolatban.
És bár annak idején amikor először olvastam meggyűlt vele a bajom azért tisztán emlékszem arra is, hogy lelkesen jegyzetelgettem ki belőle dolgokat, amikre emlékezni akartam ;)
Szóval akár ezt a könyvet, akár a Halál Angyalát csak ajánlani tudom. :)

>!
Virágszépe 
Caleb Carr: A sötétség angyala

Igazán hosszú regény, minden szempontból. Az első négyszáz oldallal nagyon lassan haladtam, az ezt követő bírósági eljárás már érdekes volt. Egyetlen szereplője sem volt rokonszenves, vagy valóságos számomra. A könyvben vannak a jók és a rosszak. A jókkal együtt nyomozhatunk, megismerhetjük a gondolataikat, véleményüket, múltjukat. A szerencsétlen, elrabolt kislány – aki tizennégy hónaposan nagyon szereti a görög szobrokat(?) – igazából nem is fontos. Sajnos nem tudtam belelendülni a nyomozás folyamatába, mindig megakasztottak az olyan gondolatok, hogy a főszereplő utcagyerek például „a mitológia egyik szirénjének” látja prostituált, kábítószeres, rongyos barátnőjét. Több, ilyen számomra hiteltelen szereplő és cselekmény miatt nem tetszett a könyv.

>!
Amadea
Caleb Carr: A sötétség angyala

Aprólékos (de nem részletekben elvesző szőrszálhasogatós), izgalmas krimi, hiteles korrajzzal, érdekfeszítő kérdésekkel és jól árnyalt karakterekkel.
(Bővebben majd a linkeknél.)


Népszerű idézetek

>!
Amadea

– Nem vagyok jól? – mennydörgött Mr. Picton. – Olyan egészséges vagyok, mint a dollárárfolyam, sőt, még annál is egészségesebb, ha az árfolyamok hullámzását nézzük.

314. oldal

>!
Fummie

Természetesen mindez csupán egy kisfiú romantikus álmodozása volt, de az életben kevés hatalmasabb dolog létezik az álmodozásnál.

147. oldal, 13. fejezet (Agave, 2008)

>!
Sapadtribizli P

– Mégis, elég érdekes módszer ez: elhagysz egy személyt, de csak azért, hogy máshol, vagy éppen másban megtaláld…

306. oldal, Agave Könyvek, 2008.

>!
Sapadtribizli P

– Nem tudom, Stevie. Azoknak az embereknek a természete ilyen, akik úgy érzik, nincsen hatalmuk. Feltételezem, ezért próbálnak mindent és mindenkit, akik náluk gyengébb, maguk alá gyűrni, és Isten legyen irgalmas ezeknek a gyengéknek, ha nem tudnak megfelelően idomulni. A részeges, frusztrált férfiak megverik vagy megölik asszonyaikat; a kétségbeesett asszonyok pedig megpróbálják megmutatni, hogy igenis, van hatalmuk más fölött, ezért bántják vagy ölik meg gyermekeiket, ezek a gyermekek aztán viszonzásként állatokat kínoznak…

408-409. oldal, Agave Könyvek, 2008.

>!
Sapadtribizli P

(…) S van még valami, amit tudunk: hogy a felnövekvő lányoknak átadott üzenetben az is szerepel, hogy ha mást akarsz az élettől, nem csak gyermeket nevelni, akkor nagyon nehéz dolgod lesz, sőt, nem is fognak nőnek tartani. Csak egy nőnemű valaki leszel, talán csak egy ringyó. Vagy cseléd. Vagy ha állást vállalsz, akkor egy jelentéktelen aktatologató. Minden esetben torz alaknak érzed magad. – Miss Howard ujjával dühösen messze pöckölte a csikket, amely szikrákkal szórta tele az előttünk elterülő utat. – Hacsak, persze, nem állsz apácának. De még azt sem úszod meg könnyen. Egy férfi lehet agglegény, attól még férfinek tartják a gondolkodása, a jelleme és a munkája alapján. De egy gyermektelen nő? Az csak egy vénlány, Stevie, és egy vénlány valahogy mindig kevesebbet ér, mint egy nő.

412. oldal, Agave Könyvek, 2008.

>!
Tímea_Vörös

Nem olyan vidék ez, ahol az emberek a természethez közel, a New Yorkhoz hasonló nagyvárosok szennyétől és poklától távol élhettek, éppen ellenkezőleg: kis New Yorkok sorakoztak egymás után, ahol az emberek ugyanolyan szomorú, esetenként taszító életmódot folytattak, mint a nagyvárosi emberek többsége. S ahogy erre szép lassan ráébredtem, magamat is meglepve az a kívánság fogalmazódott meg bennem: bárcsak az a vadon, amely a Catskills hegységet még mindig borította, visszahódítaná a földet, s elnyelné a völgyben mindenhol felbukkanó emberi hajlékokat.

>!
szanoca

– Valóban azt hiszi, hogy képes lenne megölni?
– Te képes lennél rá? – kérdezett vissza, és egy cigarettát vett elő.
Vállat vontam.
– Még nem gondolkodtam rajta. Végül is, ha meghal, nekem mindegy, én teszem-e, vagy az egyik villanyszerelő a Sing Sing-ben. De… igazából nem tudom. Ez nem hozza vissza egyiküket sem.
Mr. Moore meggyújtotta a cigarettáját, és kifújta a füstöt.
– Tudod – kezdte szomorú hangon, egyszersmind ingerült arccal – , mindig is utáltam ezt a mondást.

626. oldal

>!
Sapadtribizli P

– Csináljanak maguknak helyet, ahol tudnak – invitált minket. – Attól tartok, túl szigorúan veszem azt a mondást, hogy a rendezett irodának szétszórt a gazdája. És persze fordítva.

331. oldal, Agave Könyvek, 2008, (kiemelés tőlem)

>!
modus_operandi

– Gondolom, még nincs ebédidő. Uramisten, sosem gondoltam volna, hogy a nyomozói munka ilyen étvágyat okoz. Nem csoda, hogy a fakabátosok zöme olyan dagadt…

>!
sayumika

A doktor arca kezdett olyan kifejezést ölteni, mint Custer tábornoké, amikor a legényei jelentették, hogy kicsivel több indián veszi körülőket, mint amennyire számítottak.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Házirend
John Sandford: Borotvaélen
Ed McBain: A szélhámos
Robin Cook: Génhiba
Steve Berry: A Lincoln-mítosz
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok
Brad Meltzer: A belső kör
Kristen Harnisch: A borász lánya
Adriana Trigiani: A cipész felesége
Libba Bray: The Diviners – A Látók