Természetrajz ​VII-VIII 0 csillagozás

Az emberről és a szárazföld élőlényeiről
Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII

Az ​idősebb Plinius (C. Plinius Secundus vagy Plinius Maior, Kr. u. 23/24-79) 37 könyvből álló Természetrajza (Naturalis historia) a legtágabban értelmezett antik természettudománynak az egyetlen enciklopédikus összefoglalása. Átfogja mindazt, amit a görög-római antikvitás a természetről, annak lényeiről, kincseiről, működéséről és jelenségeiről tudott. Olyan teljesítmény volt ez, amelynek sem a latin, sem a görög nyelvű tudományos irodalomban nem volt előzménye. Éppen ezért a magyar ókor- és kultúratudomány egyik nagy adóssága, hogy ennek a tudománytörténetileg kiemelkedő, Európa tudományosságát és tudományos gondolkodását egészen a kora újkorig meghatározó műnek mind a mai napig nem jelent meg a teljes kiadása. Miközben francia, angol, német és olasz nyelvterületen ez már évtizedekkel ezelőtt megtörtént, Magyarországon 2001-ben látott napvilágot először a Természetrajzot záró utolsó öt könyv teljes szövegének a fordítása, kétnyelvű kiadásban.
(tovább)

>!
Kalligram, Budapest, 2014
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155454387 · Fordította: Darab Ágnes

Enciklopédia 18


Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Tehát, Nagy Sándornak (…) kezébe került Dariustól, a perzsák királyától szerzett zsákmány között egy kenőcstartó* ládika, amelyet az arany, a gyöngy és a drágakő díszítése tett igen értékessé. Miközben a barátai különféle ötletekkel álltak elő, hogy mi mindenre használhatná, ő, aki utálta a kenceficét, harciasan és a harctól piszkosan így szólt: „Nem, Herculesre, Homerus könyveinek az őrzésére fog szolgálni”, hogy az emberi szellem legértékesebb alkotását a legdrágább alkotás őrizze.**

* Az unguentum a kenőcsnek és mindenfajta illatos olajnak a megnevezése, amellyel az emberek a testüket kenték.
** Az anekdotát Plutarchos is megőrizte, azzal a változtatással, hogy a király az Iliast őrizte a ládikában: Alexandros 26.

95. oldal, VII. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

1 hozzászólás
>!
Sli SP

Ez a fajta és oly nagy baj* minden harmincadik napon jelentkezik a nőknél, és három hónap elteltével még bővebb vérzéssel, egyeseknél pedig egy hónapon belül többször is, míg másoknál soha. Az ilyenek azonban nem szülnek, mert a menstruációs vér olyan anyag, amelyből az ember teremtődik: a férfi mag ezt összesűrítve, saját magát egyetlen halmazzá alakítja vele úgy, hogy az a massza idővel életre kel és emberi formát ölt.**

* A nők havi vérzését a magyar nyelv is nevezi havi bajnak.
** Az itt leírt elképzelés arról, hogy a menstruációs vér az új élet keletkezésének elengedhetetlen szubsztanciája, a teljes antik orvosi hagyományban megtalálható általános elképzelés.

63-65. oldal, VII. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

Kapcsolódó szócikkek: menstruáció
>!
Sli SP

A természet megfigyelése mindig arról győz meg, hogy vele kapcsolatban semmit se gondoljak hihetetlennek.

356. oldal, XI. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

Kapcsolódó szócikkek: természet
>!
Sli SP

(…) kígyó nem harap kígyóba, még a nagytestű tengeri állatok és a halak is csak más fajtákkal bánnak kegyetlenül. Azonban, Herculesre, az embernek a legtöbb bajt a másik ember okozza.

25. oldal, VII. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

Kapcsolódó szócikkek: baj · ember, emberiség · kegyetlenség
>!
Sli SP

<…> ikerszüléskor ritkán fordul elő, hogy akár a szülő nő, akár mindkét újszülött életben maradjon; ha pedig kétnemű ikrek jönnek világra, mindkettő számára még kisebb az esély az életben maradásra.* A lányok gyorsabban megszületnek, mint a fiúk, miként gyorsabban öregednek is meg.** A fiúk gyakrabban mozognak a méhben, és többnyire a jobb oldalán helyezkednek el, a lányok a balon.***

* Aristotelés a melegnek / hőnek igen fontos szerepet tulajdonított minden élőlény fejlődésében, (…) a férfi embrió melegebb, mint a női, ezért eltérő ütemben fejlődnek, és nem ugyanakkorra fejlődnek ki. Ebből következik a kétnemű ikrek magas halálozási aránya is.
** Plinius nemcsak az emberrel, hanem minden élőlénnyel kapcsolatban megfogalmazza, hogy az utódok világra hozatala gyorsítja az öregedés folyamatát.
*** A hagyományos – elsősorban vallási – képzet szerint a jobb oldal a felsőbbrendű és sikeres, a bal pedig a kevésbé értékes és eredményes jelenségek, dolgok, erők tere. Az eddigiek fényében nem meglepő, hogy a fiú magzatot az anyaméh jobb oldalán képzelték fejlődni.

45-47. oldal, VII. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · fiú · ikrek · lány · születés · terhesség
>!
Sli SP

A fogamzás utáni tizedik napon jelentkező fejfájás, szédülés és ájulás, undorodás az ételektől, hányás, annak a jelei, hogy emberélet van születőben. Annak a nőnek, aki fiút hord a szíve alatt, jobb a színe, könnyebben szül, és méhében a magzat a negyvenedik napon megmozdul. A másik nem esetében minden ezzel ellentétes, a teher nehezen viselhető, a lábszár és a lágyék enyhén megdagad, az embrió mozgása először a kilencvenedik napon érzékelhető.* A legnagyobb bágyadtság azonban akkor érzik mindkét nemű magzat esetében, amikor a haja elkezd nőni, valamint teliholdkor, amely olyan időszak, amely a már megszületett csecsemőkre is különösen káros.

* A 36-37. fejezetek ismeretében nem meglepő, hogy Plinius különbséget tesz a „kétféle” terhesség között, természetesen most is a hím nem javára. Egyébként a méhen belüli első magzati mozgás általában a terhesség 18. hetében érzékelhető, nemektől függetlenül.

49. oldal, VII. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

Kapcsolódó szócikkek: fiú · lány · telihold · terhesség
1 hozzászólás
>!
Sli SP

Mindazonáltal minden emberben van ellenméreg a kígyókra: azt mondják, hogy a kígyók, ha nyállal érintkeznek, úgy menekülnek, mintha forrásban lévő víz érné őket; hogyha pedig a nyál a torkukba jut, bele is halnak, különösen akkor, ha a nyál éhes ember szájából folyt ki.

31. oldal, VII. könyv (Kalligram, 2014)

Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII Az emberről és a szárazföld élőlényeiről

Kapcsolódó szócikkek: kígyó

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Publius Ovidius Naso: Keservek
M. Porcius Cato: A földművelésről
Apuleius: Apologia (de magia) / Védőbeszéd (a mágiáról)
Publius Cornelius Tacitus: Agricola / Germania
Publius Ovidius Naso: P. Ovidius Naso szerelmei
Publius Cornelius Tacitus: Iulius Agricola életrajza / De vita et moribus Iulii Agricolae
Kovács Péter – Fehér Bence (szerk.): Pannonia története Kr. u. 54–166 közt
Kovács Péter (szerk.): Fontes Pannoniae Antiquae – Az antik Pannonia forrásai
Hajdú István – Muraközy Gyula (szerk.): Varietas delectat
Titus Livius: Ab urbe condita