The ​Luminous Dead 6 csillagozás

Caitlin Starling: The Luminous Dead Caitlin Starling: The Luminous Dead

When ​Gyre Price lied her way into this expedition, she thought she’d be mapping mineral deposits, and that her biggest problems would be cave collapses and gear malfunctions. She also thought that the fat paycheck—enough to get her off-planet and on the trail of her mother—meant she’d get a skilled surface team, monitoring her suit and environment, keeping her safe. Keeping her sane.

Instead, she got Em.

Em sees nothing wrong with controlling Gyre’s body with drugs or withholding critical information to “ensure the smooth operation” of her expedition. Em knows all about Gyre’s falsified credentials, and has no qualms using them as a leash—and a lash. And Em has secrets, too . . .

As Gyre descends, little inconsistencies—missing supplies, unexpected changes in the route, and, worst of all, shifts in Em’s motivations—drive her out of her depths. Lost and disoriented, Gyre finds her sense of control giving way to paranoia and anger. On her own in this… (tovább)

>!
Harper Voyager, New York, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780062846907
>!
HarperAudio, 2019
ASIN: B07NPT6BRJ · Felolvasta: Adenrele Ojo

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Lappantyú>!
Caitlin Starling: The Luminous Dead

A Cassandra-V bolygón két dolog van: értékes ásványokkal és bizarr, mizantróp óriásférgekkel teli végtelen barlangrendszerek, valamint kétségbeesett emberek, akik busás fizetség reményében hajlandóak ezeket a rendszereket feltérképezni az ásványokra áhítozó intergalaktikus multiknak, annak ellenére is, hogy az ilyen akciók jó eséllyel végződnek a barlangász halálával. Gyre is egyike a kétségbeesett embereknek, akiknek gyorsan kellene sok pénz, szóval jelentkezik egy gyanúsan jól fizető munkára. Már bőven a föld alatt jár, amikor szembesül vele, hogy egy teljes felszíni csapat helyett egyetlen nő navigálja őt. Egy olyan nő, akinek a navigálásba belefér az, hogy begyógyszerezi, félrevezeti és időről időre magára hagyja emberét. A célja egyértelműen nem az, hogy bányát nyisson. A barlang meg tele van hullákkal. Szóval, Gyre elég kellemetlen helyzetben van. És ennél már csak rosszabb lesz neki.
Caitlin Starlingnak ez az első regénye, és meggyőzött, hogy érdemes lesz figyelni rá. Merész húzás, hogy mindössze két szereplőt mozgat, és azok közül is az egyik csupán egy hang a főhős fülében. Ebből az alaphelyzetből nagyjából mindent ki is hoz. Gyre háromszorosan be van zárva: a barlangba, a saját elméjébe és egy speciális barlangász-ruhába, amely gyakorlatilag ideiglenesen kiborggá változtatja. Eddig bele se gondoltam, napjában hányszor megnyugtatja magát az ember a saját érintésével, de itt csak fém koppan a fémen, valahányszor Gyre a hajába túrna vagy tördelné a kezét. A bezártság érzése, a magány és a paranoia lassan hatalmasodik el rajta, és a végére már rendesen rosszul voltam én is.
A két szereplő közti hatalmi játszma, az egymásrautaltságuk és a kapcsolatuk alakulása is érdekes, gondosan kidolgozott, kegyetlenül megtört alakok mindketten, akik a traumáikat újabb traumák elszenvedésével próbálják orvosolni. (Persze nem tudatosan.) spoiler Viszont a regény első, egyébként is lassacskán csordogáló harmadában-felében irritált, hogy a narrátor folyton erkölcsi ítéletet mond Em felett, ahelyett, hogy hagyná, hogy az olvasó maga alakítson ki róla egy képet, így ezt a kétszereplős dinamikát csak később tudtam élvezni és értékelni. Persze, védhető írói döntés a szájbarágás, hiszen a cselekmény szempontjából létfontosságú információ, hogy Gyre éppen miként ítéli meg a főnökét, de úgy érzem, lehetett volna ezt elegánsabban is. A másik zavaró tényező számomra a véletlen volt: elképesztően sok múlik itt a szerencsén. És ez is védhető döntés, hiszen benne is van expliciten a regényben, hogy a vakszerencse mekkora szerepet játszik az emberi életek alakulásában, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jól működik a fikcióban.
A befejezés viszont szintén ügyes. Nem tökéletes, de nagyon hatásos és elegáns, úgy nyit tiszta lapot a szereplőknek, hogy benne van a keserűség: talán túlságosan megtörtek ahhoz, hogy ne egy újabb tragédia felé induljanak meg. Így összességében pozitív olvasmányélmény volt. Én sci-fi és horror elemekből építkező, kissé pszichothriller, kissé lélektani regény felé tendáló hibridnek nevezném, de ennél precízebben nem tudom bekategorizálni. Aki ilyesmire vágyik, bátran tegyen egy próbát vele.

heysunny P>!
Caitlin Starling: The Luminous Dead

Nagyon jól kezdődött ez a könyv, és ha talán fele ilyen hosszú lett volna, még 4 csillagot is kaphatott volna, de az a baj, hogy nagyon kevés embernek sikerül izgalmasan megírni 200+ oldalt úgy, hogy csak 2 szereplő létezik az egész történetben, ami végig ugyanabban a plain settingben van elmesélve. A 2 szereplőből 1 ráadásul nem is jelenik meg fizikailag, csak rádión keresztül. És itt sem sikerül, bár mindenképp megemelem a kalapom az író előtt, hogy első könyvnek be merte ezt vállalni (és ahhoz képest, nem is volt annyira rossz).

Igaza van azoknak, akik azt írták, hogy ez inkább lélektani regény horror (inkább thriller) elemekkel, és aki az ilyet szereti, az talán ezt is szeretni fogja. A probléma az, hogy a két karakter közül egyik sem különösen szimpatikus, Em legalább érdekes, Gyre viszont kifejezetten egy barom, aki megfontolatlan, impulzív és csak szimplán buta. Az első néhány alkalomkor, amikor szembement Em instrukcióval, még meg tudtam érteni, de a negyediknél már igen-igen forgattam a szemeimet, pláne miután Gyre rájött, hogy „hoppá, ez lehet tényleg hülyeség volt és majdnem megöltem magam”, csak azért, hogy utána 30 oldallal később megint elkövesse ugyanazt a hibát… A kettejük kapcsolatát sem találtam túlzottan egészségesnek, nem éreztem hitelesnek az spoiler alakulását, ami egy ilyen irtózatosan stresszes, kiszolgáltatott, nagy nyomásos állapotban fejlődött ki. Ja, és felesleges is volt.

Nagyon nem voltam kibékülve Em okával, amiért csinálja ezeket az expedíciókat, végig azt vártam, hogy kiderüljön az igazi ok, de aztán jól pofára estem, mert az volt az igazi ok. Ebben az esetben totál megértettem Gyre reakcióját, jól is reagálta le szerintem, csak hát utána ugye… Mindenesetre az biztos, hogy a könyv legnagyobb gyengesége a rétestészta hosszúság és az ebből fakadó repetitívség, amit pláne egy ilyen limitált settingben nagyon könnyen meg lehet unni. Az atmoszférával amúgy nem volt baj – azt hihetetlenül jól eltalálta Starling, csak kár, hogy végül igazából semmit nem tudtunk meg a Tunnelerekről spoiler és a befejezésre is csak a szemeimet tudtam forgatni. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem is vesztettem volna semmit.


Népszerű idézetek

Lappantyú>!

We all prioritize our own survival. We have to. We can't help others if we don't.

Lappantyú>!

She'd heard somewhere that pride came before the fall. But she wasn't going to fall.

Lappantyú>!

The problem, as far as Gyre could see it – aside from this being a suicide mission to begin with – was that half of any success was luck. She'd always believed that. It scared a lot of people, and sometimes it made her angry, because of course she wanted to control her fate. But it was true. Luck had seen her born on this godforsaken rock, chance had led to her mother running away, pure providence had kept her from snapping her legs as a kid.
Luck might let her finish this, for good.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ezekiel Boone: The Hatching
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation (angol)
Steve Perry – Stephani Perry: Prey
Joe Hart: Obscura (angol)
Justin Cronin: The Twelve
Alan Dean Foster: Alien
Mira Grant: Into the Drowning Deep
Tom Sweterlitsch: The Gone World
Stephen King (Richard Bachman): The Running Man
Ira Levin: The Stepford Wives