Will ​My Cat Eat My Eyeballs? 91% 14 csillagozás

Hát ez haláli (:D)! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a halálról és halott emberekről fogok nonfiction könyvet olvasni, de egyáltalán nem bántam meg – rengeteg dolgot tanultam! Doughty stilusa lehengerlően vicces, nem az erőltetett fajta, hanem olyan effortlessly humoros, remekül fogalmaz és nagyon olvasmányosan. Mindig is tudtam, hogy a gyerekeknek csuda fantáziájuk van, de a „ha kipattogtatlan kukoricát eszek a halálom előtt, akkor az a hamvasztáskor kipattog?” kérdéstől én teljesen lehidaltam. :D És ha már kérdések, körülbelül az összes nagyon érdekes volt, a válaszok pedig még inkább. Rengeteg infót tudtam meg mindenféle haláli jó dologról és még az illusztrációk is nagyon szuperek voltak. Kár, hogy nem volt több kérdés… :( Viszont ezután kiváncsi lettem az irónő további könyveire is – irt a különböző népek temetkezési szokásaikról is, ami szintén nagyon izgalmas lehet, úgyhogy tuti olvasok majd még tőle.

Meglepően rövid olvasmány volt. Nyilván más közönségnek is íródott, mint a szerző előző könyvei, de így is meglepődtem, amikor 80%-nál a végére ért a Kindli, mert olvastam volna még. Voltak benne klassz kérdések egyébként, bár néhány fejezet megismételt olyasmit, amit már az előző könyvekben is olvastam – megint csak az új célközönség (gyerekek) miatt, gondolom. Amúgy nagyon király, hogy van ilyen könyv fiatalabb korosztály számára; szókimondó, érdekes, izgalmas, lehivatkozza a forrásait. Lehetett volna hosszabb.

Nagyon tetszett a könyv alapötlete: egy temetkezési vállalkozó gyerekek fura kérdéseit válaszolja meg a halálról – mivel a gyerekek ártatlan természete még nem tudja, hogyan viszonyuljon a halálhoz, így a kérdéseik egyszerre érdekesek és szórakoztatóak. Imádtam a humorát a könyvnek, az egyik legjobb tulajdonsága volt az őszinteség mellett. Jó volt olvasni, hogy az írónő nem szépítette, mi történik az emberi testtel a halál után, őszintén leírta a bomlás folymatát undorító és gore leírások nélkül. Sok-sok érdekes kérdésen vezette keresztül az olvasót, nekem a leginkább a fura kérdések tetszettek, mint például a címadó, megeszi-e a macskám a szemgolyómat miután meghalok, és csak azt sajnáltam, hogy nem sok ilyen kérdés volt még. Sok olyan kérdés felmerült, amire felnőttként az ember már sejti, ha nem is tudja pontosan, a választ, így azok számomra kevésbé voltak izgalmasak – a katonás kérdés pedig kifejezetten szomorú volt szerintem. Valamint az összes kérdés ugyanazt a szerkezeti sémát követte, ami sajnos egy idő után picit unalmassá vált, ezért is a fél csillag levonás. Biztos vagyok benne, hogy ha 10 évvel korábban olvasom, halálra (DUH) röhögném magam rajta, de így is nagyon szórakoztató volt :)

Mi történik akkor, ha a jól megérdemelt nyaralásom felé tartok a repcsivel, de a mellettem ülő bácsi úgy dönt, feldobja a talpát? Milyen mélyre ássuk a halottainkat és akkor ennek fényében mekkora gödröt kaparjunk ki Mr. Fluff-nak, kedvenc aranyhörinknek? Miért volt anno több értelme hullák lábujjára csengettyűt kötni és mik is azok a bizonyos baktérium pukik?

Az írónő stílusa laza, igazán vicces, de közben bőszen adja a jobbnál jobb infókat, adatokat és példákat. A könyv alapjáraton kérdések és az azokra adott válaszok köré csoportosul, de egyik chapter után se éreztem úgy, hogy hopp, kimaradt volna valami. Volt, amit már tudtam vagy akadt róla némi fogalmam, de ezek mellett baromi sokat tanultam is az irmányból. Sok-sok érdekesség és játékos formába öntött tabu; ezt kapjuk tőle.

Örvendeztem a könyv koncepciója felett: gyerekek kérdeznek a halálról, holttestekről, temetésről, hamvasztásról egy temetkezési vállalkozót, aki természettudományos és jogi ismeretei, valamint a munkájából származó tapasztalatai alapján komolyan megválaszol első hallásra viccesnek tűnő kérdéseket. Szerintem a legtöbb kérdést hallva egy átlagos felnőtt zavarba is jönne.
Nem hímez-hámoz, magyarázatait nem keni el túlvilággal, angyalokkal, visszatérő lelkekkel. Mindenről nyíltan, de kellő humorral ír, így a végeredmény egy 8-10 éves gyerek számára is érdekes és szórakoztató könyv, amin érződik, hogy a fiatalabb közönségét is komolyan veszi. Amolyan felvilágosító könyv arról, hogy mi is történik vagy történhet a testünkkel halál után.
Az illusztrációk pedig nagyon illettek a könyv stílusához.

Azt kell, hogy mondjam ezzel a könyvvel jól indul az év olvasmányok terén. És teljesen igaz, ha érdekes dolgokról akarsz hallani, akkor hagynod kell, hogy a gyerekek kérdezzenek. Sok olyanra kaptam választ, amire azt sem tudtam, hogy kiváncsi vagyok. Az írónő stílusta érthető, vicces és laza, nagyon élveztem az olvasását.