A ​Romanov cárné 18 csillagozás

C. W. Gortner: A Romanov cárné

Marija Fjodorovna, az utolsó orosz cárné élete méltán ihletett regényt. Húszévesen érkezett Oroszországba, Dagmar dán hercegnőként. Miután elsajátította új hazájának szokásait, nem csak a háromszáz éves múltra visszatekintő Romanov-dinasztia sorsára gyakorolt nagy hatást, hanem Oroszország 20. századi történelmére is.
Miközben gyermekei útját egyengette és politikailag előnyös házasságokat szervezett, III. Sándor cár feleségként az orosz arisztokráciával is jó kapcsolatot ápolt. Lenyűgöző személyisége azonban nem csak az udvar fényűző estélyein mutatkozott meg: jótékonysági kezdeményezéseivel a szegényebb társadalmi rétegek elismerését is kivívta. Önzetlensége a cári uralom megdöntése utáni is megmutatkozott: a első világháború kitörését követően, ápolónőként tevékenykedett.

>!
Tericum, Budapest, 2019
464 oldal · ISBN: 9789634380672
>!
Tericum, 2019
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634380542

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

Baráth_Zsuzsanna P>!
C. W. Gortner: A Romanov cárné

II. Miklós cár nem tudta volna elkerülni a Romanovok bukását, ha az édesanyjára hallgat és nem a feleségére, de a jekatyerinburgi tragédiát talán igen. Mert az anyacárné mindent megtett, hogy meggyőzze arról, minél előbb adjon alkotmányt Oroszországnak, és mondjon le a teljhatalomról, mert a világ megváltozott, és ha nem mond le önként róla, akkor kényszeríteni fogják rá. Alexandra cárnéről, Raszputyinról, a négy lánytestvérről és a vérzékenységben szenvedő Alekszejről mindent tudunk, de az anyacárnéról, Marija Fjodorovnáról nagyon sok új információra tehetünk szert ebből a remekül megírt életrajzból. Ami nem biztos, hogy teljes mértékben fedi a valóságot, hiszen egy regényről van szó, azonban a szereplők valósak és nem csak az ő történetüket ismerhetjük meg belőle, hanem a Romanov-cárok utolsó néhány évtizedének történetét is. Az anyacárné rendkívüli személyiség volt, dán hercegnő létére igazi orosz cárné lett, aki nagyon szeretett táncolni és szórakozni, de egyáltalán nem volt felületes, teljesen naprakész volt politikai ügyekben és nem hanyagolta el a népet sem, ő volt a Vöröskereszt elnöke, amit nagyon komolyan vett, és a világháború idején leányával együtt odaadóan ápolta a sebesülteket. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy Miklós fia nem alkalmas a trónra, és mindent megpróbált, hogy ne kövessen el politikai hibákat, azonban a cár a feleségére, az anyósánál jóval gyengébb képességekkel rendelkező Alexandrára hallgatott, akit teljesen kétségbe ejtett fiának vérzékenysége, a többi pedig Raszputyinnal együtt már tudjuk. Nyilván nem ezen múlt, hogy a három évszázadon át uralkodó Romanov dinasztia vége egy borzalmas vérfürdő lett, azonban az uralkodópár viselkedése erősen siettette a cári rendszer bukását. Röpke 450 oldalon követhetjük végig Dagmar hercegnő életét, aki alig húsz évesen érkezett Oroszországba, egy kezdetben nem kívánt házassággal, amelyben azonban megtalálta a boldogságát, cárnéi teendőinek is mindig eleget tett, hogy aztán végig kelljen néznie, hogyan omlik össze fia birodalma. Életvidám és nagyon erős asszony volt, de a családi tragédiák összetörték, luxusban élt ugyan, de mindent elveszített, és minden igyekezete ellenére sem tudta elhárítani a dinasztiáját fenyegető problémákat. Szórakoztató és sodró erejű regény, talán csak a szomorú vég leírása sikeredett kicsit összecsapottra.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/05/27/c_w_gortner_a…

jehuka P>!
C. W. Gortner: A Romanov cárné

C. W. Gortner szokás szerint kiváló érzékkel választott magának hősnőt Marija Fjodorovna orosz cárné, vagy ahogy szerettei nevezik, Minnie személyében. A több, mint fél évszázad eseményeit felölelő történet során egy kivételes asszony életét ismerhetjük meg, miközben a háttérben egymást érik a XIX. század második felének és XX. század első két évtizedének viharos eseményei. Stílusa gördülékeny, olvasmányos, szemléletesen festi le a cári udvar életét, miközben felvonultatja a korszak számos történelmi alakját. Érdekes és izgalmas olvasmány, mind a történelmi fikciók, mind az életrajzi regények, mind a „női sors könyvek” kedvelőinek bátran merem ajánlani.(…)
A cselekmény középpontjában az emberi viszonyok, a cári család magánélete áll, ugyanakkor a háttérben lezajló események átfogó, valós és hiteles képet nyújtanak a cári udvar mindennapjairól, a kor társadalmi és politikai helyzetéről. Remekül érzékelteti az ország elmaradottságát, az orosz közhangulatot, az alkotmányos szabályozás iránti igényt és az ennek feszülő autokratikus törekvéseket.(…)
A teljes, rendezői változat:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/05/hisztorik-cw-go…

kitti_th P>!
C. W. Gortner: A Romanov cárné

Álomvilágban éltünk, hímes tojásokként, egy lakkozott, aranyozott, ragyogó álomvilágban, miközben nem vettük észre, hogy a kapuinkon kívül a világ lassan elenyészik.

A Romanovok sorsa sokban hasonlít XVI. Lajos és Marie Antoinette sorsára – ugyanolyan nagynak hitték magukat, ugyanannyira nem foglalkoztak országuk sorsával, és ugyanolyan könnyen lettek esendőek.
A történet II. Miklós anyjáról, Anasztázia nagyanyjáról szól, az ő szemszögéből ismerhetjük meg az orosz népet, a kultúrát, az uralkodás szépségeit és az árnyoldalait. Az anyacárné egészen a bukásukig mindent megtesz, hogy méltó uralkodó maradhasson, miközben fia irányít, de a végén elveszti ő is minden tekintélyét.
Nem tudom, a valóságban ilyenek voltak-e, de a következő szereplők kiidegeltek:
– Alexandra cárné – ez a hisztis hárpia, aki Miklós felesége lett, minden volt, csak normális nem. Teljesen elmentek neki otthonról már a legelején, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem kapta meg a koronázási ékszereket, amiket amúgy semmivel sem érdemelt ki. Uralkodóként kötelessége lett volna folyamatosan megjelenni a nyilvánosság előtt, de egyetlen alkalom kivételével ezt egyszer sem tette meg. Nem csoda, hogy gyűlölték őt.
– Miklós cár – papucsállatka, cárhoz méltatlan viselkedése nem csoda, hogy dinasztiája bukását okozta. Ő volt Alexandra Dobzse Lászlója.
– Az anyacárné – a végén már nem bírtam ezt az idegesítő öregasszonyt. Mit számít, hogy Romanov vagy? Nincs többé országod, nem uralkodsz, de legalább élsz. Az miért nem elég?
Ó, és az állandó becézgetések: Alicky, Miki, Szása, Mánya…. idegesítő.

Hosszú és unalmas könyv, amiben wikipédia szerűen megtörténik minden, nagyon minimális saját plotot beletéve.

Krumplicsku>!
C. W. Gortner: A Romanov cárné

Valahogy Gortner nem tudja már megközelíteni az első két könyv színvonalát, amit olvastam tőle (Medici Katalin és Őrült Johanna)
Ez egy nagyon korrekt, mondhatni tényszerű életrajz, ami unalomba fullad. Ezt nem segíti az sem, hogy Dagmar maga meséli el a történetét, de úgy, hogy semmiféle önreflexió nincs benne: nincsenek kétségei, nem tépelődik, kb. egy romantikus lányregény szintjén van bemutatva a gondolkodása. Ami, ha belegondolunk, honnan jött, milyen magasra jutott, és hová jutott végül…. hát, fura.
A regény alcíme (de lehet, hogy nem idézem szó szerint) az egy dinasztia hanyatlása, ami, ha rendesen megjelent volna a regényben, sokat adott volna hozzá, de sajnos csak pasztell árnyalatokban, a háttérben, a sorok között olvasni akaró és tudó olvasóknak nyílik meg ez a dimenzió.:
Mennyire irónikus, hogy a nihilisták az egyetlen cárt, aki a kedvükre tenne (és aki a legalkalmasabb a posztjára), gyilkolják meg, amire az őt követő cárok befeszülnek, és még rosszabb lesz a helyzet…. (jegyzem meg, ha bajuk volt a rendszerrel, valószínűleg nem egy darab uralkodót kellett volna kiiktatni, akinek van/lesz örököse, aki ráadásul valószínűleg bosszút fog akarni állni, hanem a rendszert elsöpörni…. ) persze érdekes látni, hogy nem hogy a szocialista, de még a decemberi forradalom sincs előzmények nélkül, hogy egy időzített bomba volt az egész birodalom már évtizedek óta, mire -többszöri próbálkozás után eljutnak oda az események, amit pár sorral fentebb a nihilistáknak ajánlok, és a rendszert törlik el… (és el lehet gondolkodni egy alternatív valóságon, hogy mi lett volna, ha Sándor nem hal meg, kiadja za új alkotmányt, Oroszország elmozdul a demokratizálódás felé. Vajon eszkalálódnak a dolgok Leninig vagy innen lépésről lépésre kialakul egy polgári demokrácia (akár megmaradva az alkotmányos királyság formánál, akár cárok nélkül, de akiket nem erőszakkal tesznek le a trónról. Lett volna szocializmus, Kelet-Európa? Tényleg érdekes a pillangóhatás, mennyi minden lehetett volna MÁSHOGY….
Na, mindez, ahogy mondtam, csak nagyon a sorok között van benne a regényben, hiszen Dagmar maga mesél, így nyilvánvalóan nem makróban látja a dolgokat, pláne nem a mai tudásunkkal a tarsolyában, és Gortner nem is nagyon mutat olyan helyzeteket, ahol ő bármi sorsfordítót tudott volna tenni. Nekem kb. annyi volt a primer üzenet, amit bemutatott, hogy a cári család szépen lassan ásta magának a sírgödrét (még akkor is, ha tudom -bár ez a regényben szintén nincs benne, hogy az uralkodói pozícióhoz egészen máshogy viszonyultak még azok is, akik nyomorban éltek, még ők is isteni akaratának tartották, hogy vannak, akik gazdagságban élnek és dőzsölhetnek akkor is, mikor ők maguk éheznek, nyomorognak.
De még ennek fényében is megmosolyogtató Dagmar jótékonysági tevékenysége (jó, a Vöröskereszt oké, de a hozzálépő szegény nő a gyerekével: már az óriási dolog, hogy utánuk megy, és megáldja őket? Néhány rubel talán hasznosabb lett volna…
Gortner nem tud/akar megküzdeni azzal sem, hogy azt a kiindulópontot, ami az igazán kalandos az egész történetben, hihetően mutassa be. Így én ma sem egészen értem, miért egyezett bele a volt szerelme bátyjával a házasságba, illetve, hogy ha kötelességtudó királyi sarjként bele is egyezett, mitől tudott beleszeretni ebbe a drabális „tulokba” (kb. annyi derül ki a könyvből, hogy jó volt a szex…) Jó, értem én, hogy Nixával gyakorlatilag nem is ismerték egymást, nem volt idejük megismerni egymást, és a rövid szerelem után hamar tudott megint szeretni. De azért a vőlegény teljesen különböző zsánerű bátyjába ilyen hamar átszeretni???
Szóval egy jó történelmi regényhez hiányzik belőle a mélység és az összefüggések bemutatása, egy jó történelmi romantikushoz viszont nem igazán vannak benne nagy, izgalmas fordulatok (talán olyan felétől, kétharmadtól, a férje halála utántól jobb lesz egy kicsit, ahogy Alixszal marják egymást…. de csak kicsit segít a dolgon (és ugyan olvastam már Alixról is, meg láttam róla valamelyik ismeretterjesztő csatornán filmet is, de kíváncsi vagyok, tényleg ennyire alkalmatlan volt a szerepére és tényleg ennyire nem látta, hogy az? Lehetett volna bármit fordítani az eseményeken, ha csak egy kicsit is másabb? Legalább a szörnyű gyilkosságot elkerülni? (nyilván Miklós sem alkalmas a trónra, de a regény Alixot ábrázolja úgy, hogy ő még azt is elrontja, amit Miklós tanácsaidóval együtt tenni tudott volna…. és hogy az egyszeri olvasó szinte belecsúszik az áldozathibáztatásba ("minek ment oda!") és bel ese gondolva ebbe szinte megbocsátja a kommunistáknak a család legyilkolását, mert hát Alix és Miklós olyanok voltak, amilyenek, és gyakorlatilag maguknak főzték meg hosszú évek alatt, ami elérte őket (és sajnos a gyerekeiket is)
Összefogalva: sok érdekes gondolkodni valót kaptam a könyvtől a puttonyomba, de sajnos egy túl hosszú és elég egysíkú, unalmas könyvből…

Doma2>!
C. W. Gortner: A Romanov cárné

Dagmar dán királyi hercegnő erős személyiség, de már fiatalon komoly kihívások elé kell néznie: első jegyesének halála után mégis a cári családba kerül az öcs, a későbbi III. Sándor cár feleségeként. Az orosz cári udvar gazdagsága mellett még az angol udvar is eltörpül, nemhogy a dán. Így az első feladata feleségként rögtön az, hogy megtalálja helyét ebben a számára olyan idegen környezetben. Házassága tele van buktatókkal, de kiderül, hogy egyáltalán nem boldogtalan. Kifejezetten szimpatikus, ahogy diplomatikusan igyekszik megtalálni az arany középutat. A történelem azonban nem kíméli őt, fia kevésbé rátermett uralkodónak bizonyul, így minden erőfeszítése ellenére sem sikerül a cári család tragédiáját elkerülni.


Népszerű idézetek

kitti_th P>!

Álomvilágban éltünk, hímes tojásokként, egy lakkozott, aranyozott, ragyogó álomvilágban, miközben nem vettük észre, hogy a kapuinkon kívül a világ lassan elenyészik.

334. oldal, Harmincharmadik fejezet

Csokiskeksz>!

Jobb néhány boldog illúzió, mint tízezer igazság.
/Puskin/

231. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Somlay Szabó József: A státusfogoly
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Vera Adlová: Tavaszi szimfónia
Gabriel García Márquez: A tábornok útvesztője
Elizabeth Berg: Álmok szárnyán
Boston Teran: Kegyetlen kötelék
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár
Helen Rappaport: A négy nővér
Robert K. Massie: Nagy Katalin