A ​régészet regénye 31 csillagozás

C. W. Ceram: A régészet regénye C. W. Ceram: A régészet regénye

Tanácsolom ​az olvasónak, hogy ne az első oldalon lásson hozzá e könyvhöz. Teszem ezt azért, mert jól tudom, milyen csekély hitelre talál a szerzőnek mégoly meggyőző ígérete is – hogy könyvében hallatlanul érdekes tárgyról készül írni –, nem is szólva arról, mennyit ér ez a kijelentés akkor, ha a könyv címe a régészet regényes történetét helyezi kilátásba, mivel a régiségtant a legszárazabb és legunalmasabb tudományok egyikének tartják. Javaslom tehát, hogy olvasóm kezdje a könyvet a 64. oldalon, az egyiptomi fejezetnél, vagyis „A piramisok könyvé”-nél. Ez esetben joggal remélhetem, hogy még a leggyanakvóbbak is megbarátkoznak témámmal és bizonyos előítéleteiket sutba dobják. Ez után a bevezetés után végül mégiscsak azzal a kéréssel fordulok az olvasóhoz, hogy lapozzon vissza, mert még a legizgalmasabb események megértéséhez is szükségszerű a tervszerű vezetés. Könyvünk nem lép fel tudományos igényekkel. Sokkal inkább arra törekszik, hogy egy meghatározott tudományágat a kutatók és… (tovább)

Eredeti cím: Götter, Gräber und Gelehrte: Roman der Archeologie

Eredeti megjelenés éve: 1949

Tartalomjegyzék

>!
Háttér, Budapest, 2002
336 oldal · ISBN: 9639365106 · Fordította: Gottschlig Ferenc
>!
Gondolat, Budapest, 1975
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632802349 · Fordította: Gottschlig Ferenc
>!
Gondolat, Budapest, 1965
336 oldal · keménytáblás · Fordította: Gottschlig Ferenc

1 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
C. W. Ceram: A régészet regénye

Egy jól összeszedett, rendkívül olvasmányos stílusban megírt könyv. És a kora ellenére „pontos”, bár azóta már több ismeretet kiegészítettek a történészek és régészek. A magam részéről nem ez volt az első ilyen tárgyban olvasott könyvem, és a History csatornán látott ismeretterjesztő filmeknek hála már sok mindent ismertem a benne leírtakból, így nagy felismeréseket nem hozott nekem, de azért így is találtam benne pár olyan részt, amiről még nem hallottam. Ajánlom, nemcsak a régészet és történelem szeretőknek, hanem azoknak is akik nem idegenkednek a tudományos témájú könyvektől.

>!
Bélabá P
C. W. Ceram: A régészet regénye

Érdekes könyv volt. Mindig vágytam arra, hogy a múltat kutassam. Ezen könyv segítségével elméletben bepillantást kaptam régészet titkaiba, a történelem rejtélyeibe.

>!
WolfEinstein
C. W. Ceram: A régészet regénye

Alapmű a régészet és az ókori kultúrák iránt érdeklődők számára. Ceram irodalmi igényességgel és történeti hűséggel mutatja be az archeológia történetének legizgalmasabb és legnagyszerűbb pillanatait, a legnagyobb hatású feltárásokat. Az olvasó átélheti Schliemann, Carter, Wooley és Thompson izgalmát, amikor karnyújtásnyira voltak attól a felfedezésüktől, ami halhatatlanná tette őket. Tut-ankh-amun sírjának feltárását elég jól ismerem, Carter könyveit is olvastam, de ezúttal is kirázott a hideg, amikor először pillantott be a fúrt lyukon a sírba. A közép-amerikai feltárásokról viszont eddig semmit nem tudtam, és éppoly borzongva olvastam a Chichen-Itza-i áldozati kútba való lemerülést, azt hiszem, még a lélegzetemet is visszatartottam… Ugyan vannak benne olyan megállapítások, amelyeket a csaknem háromnegyed évszázad kutatásai megváltoztattak (ebből a legjelentősebb az, hogy az egyiptomi piramisokat a könyvben leírtakkal ellentétben nem rabszolgák, hanem közrendű szabadok végezték), ugyan vannak benne olyan részek, ahol a könyv funkciójához képest kissé túl terjengősre eresztette a beszámolót (Cortez tevékenysége Közép-Amerikában, amely hallatlanul izgalmas, és egész köteteteket érdemelne, itt mégis megakasztotta két teljes fejezet erejéig a könyv ritmusát, még akkor is, ha érthető a funkciója, csak el lehetett volna intézni tömörebben), ugyan vannak benne vitatható pontok (a kultúrmorfológiai résszel érdemes lenne vitába szállni, nem is értem, mi szükség volt rá, hogy bekerüljön a könyvbe), ezek összességében nem vonnak semmit a könyv értékéből. Legfeljebb gondolkodásra, önálló véleményalkotásra késztetik az olvasót, és tágabb kontextust adnak az elmondottakhoz. Bosszantó apróság volt a sok elírás, de ez a kiadás hiányossága, nem a szerző gondolataié. (Ezek közül egyen akadtam ki nagyon, amikor az egyiptomi démotikus írást démonikus írásként említi…) Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a könyv valakit egészen hidegen hagyjon, hogy teljes érdektelenséggel olvassa, és ne ébresszen kedvet mindenkiben eltűnt civilizációk után kutatni, még ha ahhoz fáradságos munkával kell is felmérhetetlen mennyiségű földet megmozgatni. Nem régészeti szakkönyv. Inkább a régészet történetéről, a régészekről szóló esszé. Regény. Annak minden irodalmi értékével.

>!
Arianrhod MP
C. W. Ceram: A régészet regénye

ifjúkorom alapműve volt. Ma már teljesen rommá olvasva tanyázik valamelyik polcon, de még ma is sokszor eszembe jutnak belőle történetek. Ez pedig azt jelenti, a célját elérte a szerző, sikerült felkelteni az ősi műveltségek, és azok felfedezésének kalandos történetei iránt az ifjú olvasó figyelmét.

>!
Turms P
C. W. Ceram: A régészet regénye

Jó kis ifjúsági ismeretterjesztő könyv. Az az alapötlete, hogy a régészet hőskorának legendás alakjait regényes formában, kicsit kiszínezve mutassa be. Néhány közismert nevet kiemelve: nyomon követhetjük a Tróját felkutató Schliemannt, az egyiptomi hieroglifákat megfejtő Champolliont, vagy éppen a Tutankhamon sírját feltáró Howard Cartert. Helyenként ugyan kissé soknak éreztem a romantikus körítést, és szívesebben olvastam volna többet a régészeti eredményekről, de összességében érdekes és olvasmányos könyv volt. 1949-ben adták ki először, történelem-felfogásán, világszemléletén meglátszik a kor, de ezt nem hibájaként rovom fel, csak megemlítem.

>!
bonnie9 +SP
C. W. Ceram: A régészet regénye

Régebben olvastam, de határozottan emlékszem, hogy nagyon tetszett. Úgy foglal össze több ezer évnyi történelmet, hogy közben egy percig se érzed, hogy száraz történelemkönyvet forgatnál. Szinte minden kulcsalak, érdekes helyszín, jelentős régészeti felfedezés megtalálható benne, – bár címe szerint regény, de szerintem – sok kis egybefüggő, ám külön is önállóan helytálló novella formájában. Mindez izgalmas történetvezetéssel, a hitelességet mindvégig megőrizve – amennyire ezt laikus érdeklődőként meg tudom ítélni. A helyszíneket illetően nekem a második, egyiptomi fejezet volt a legérdekesebb, mindig rajongója voltam/vagyok – és annak ellenére, hogy sokat olvastam a témában, sikerült új információkkal gazdagodnom.

>!
Timár_Krisztina ISP
C. W. Ceram: A régészet regénye

Édesapám példányát csak azért nem tudtam rongyosra olvasni, mert ő már korábban megtette, és jó erős biztonsági kötéssel látta el. Lehettem vagy tizenegy-tizenkét éves, mikor először találkoztam a könyvvel. Most már van saját példányom. Meglátjuk, meddig bírja új kötés nélkül…

>!
Zsofifable
C. W. Ceram: A régészet regénye

Ahhoz képest, hogy kötelező olvasmány volt, nem is volt olyan unalmas…helyenként még izgalmasnak is találtam.


Népszerű idézetek

>!
András_József_Tóth

Még cseréptöredékek sem kerültek felszínre, melyeknek egyébként gyakori előfordulása egyszer valakit a következő kijelentésre késztetett: „A régészek sírleleteiből arra lehetne következtetni, hogy az ókori népek egyébbel sem foglalkoztak, mint vázák készítésével és amellett olyan aljas jellemről tettek tanúságot, hogy röviddel pusztulásuk előtt mindent összetörtek és a legszebb darabokat összerakós türelemjáték gyanánt hagyták örökségül az utókornak.”

35. oldal (Háttér,2002)

>!
WolfEinstein

Jól tudjuk, hogy bizonytalan dolgok körül mindig tág tere nyílik különböző okoskodásoknak. Különbséget kell azonban tennünk, (sic!) „okoskodások” és feltevések közt. Az utóbbiak általában minden tudományos módszer tartozékai; biztos eredményekből indulnak ki és lehetőséget tárnak fel, melyek mögött azonban a nyitott kérdések mindig világosan láthatók maradnak. Az okoskodás ezzel szemben nem ismer gátat. Rendszerint még kiindulási pontjai sem „biztosak”, hanem „mondvacsináltak”. Amit pedig az okoskodók következtetésnek neveznek, az csak fantázia, mely álomkórosan bolyong a metafizika berkeiben, a misztika legsötétebb dzsungeljében, s amely elkalandozik a hamisan értelmezett Pythagoras és a kabbala titkos mezejére is. A legveszedelmesebbek ezek az okoskodások olyankor, amikor látszólag logikával párosulnak, amit mi, a XX. század gyermekei annyira ünneplünk.

117. oldal, 13. fejezet - Amenemhet sírja és Petrie (Háttér, 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudolf Engel-Hardt: A természet csodái
Armin Spürgin: A méhek világa
Patricia Mennen: A vonatok
Emil Ulischberger: Sörivóknak való
Walter Conrad: A Jákob-pálcától a műholdas navigálásig
Bettina Stiekel (szerk.): Gyerekek kérdeznek, Nobel-díjasok válaszolnak
Helmut Massny: Sok szerencsét, Hengergőc!
Rainer Crummenerl: Elsüllyedt városok
Helge Ingstad: Vikingek az Újvilágban
Trevor Barnes: Régészet