Fence: ​Rivals (Fence 4.) 90% 38 csillagozás

Ez a sorozat teljesen függővé tett. Mindig a végére maradnak az izgalmak, de soha nem unalmas a történet. Éppen ezért tölt el mindig akkora örömmel, amikor visszatérhetek a Kings Row-ba, a fiúkhoz. Egy kisebb vagyonba kerültek a kötetek off, de akkor is megrendeltem őket. Jól mutatnak majd a polcomon, aminek majd helyet kell csinálni.

Továbbra is imádom ezt a sorozatot, és most a meccs története is csillagos ötös lett.
Mindig csak egy problémám van: kevés!

Nicholas és Seiji kapcsolata végre alakulóbban… kezdenek jobban megnyílni egymás előtt. Tetszik Seiji sebezhetősége, de az a pökhendi stílusa is szerintem kellőképpen humoros. Hála ennek, egy csomó vicces kifakadást láthatunk a többiektől, plusz legalább Seiji is megtanulja, mi is az a csapatmunka. Reméljük. Érdekes, hogy Nicholas tényleg mennyire kifforratlan a többiekhez képest a vívás tudását illetően, mégis sokszor a kedvére tudja ezt fordítani.
Kedvenc jelenetem, amikor Seiji segít Nicholasnak az edzésében eltalálni a teniszlabdát. Ó, és úgy tűnik Harvard és Aiden kapcsolata is még alakulóban van.

Főhőseink, de főleg Seiji, fontos leckét vehettek ebben a részben csapatmunkából.
Igazán jó volt látni, ahogy mindenki tudott remekelni, miután túljutottunk a kezdeti nehézségeken.
Elég sok technikai részlet is elhangzott, amelyekhez nem tudom, egy profi mit szólna, de nekem, laikusnak érdekes rálátást adott a témára.
Nagyon szépen alakul minden, mondjuk Aiden kicsit összekaphatná magát, mert tőle eddig alig láttunk valami fejlődést, és inkább csak Harvardra tekintettel próbálom kedvelni és megérteni őt.

Az előző részekhez hasonlóan nagyon tetszett ez is, nagyon izgalmasak voltak a meccsek most is.
Továbbra is úgy gondolom, az edző karaktere viszi a vállán az egészet, annyira összetett, komplex karakter, zseniális, továbbra is imádom a kifogásgyűjteményét a falon.
Egy kicsit hiányoltam most a humort ebből a részből, a többiek szerintem viccesebbek voltak.
Aidan kivételével mindenki tanult valamit.

Kicsit most összezavart, hogy az értékelésekben mindenki azt mondja, hogy vége ennek a sorozatnak, ami elég fájdalmas lenne, tekintve, hogy épp csak belekedztünk. Látok is még két részt itt, szóval gondolom azóta változott a helyzet. Ebben a csapat végre versenyre ment és kiderült, hogy ja, továbbra sem tudok semmit a vívásról. Illetve, hogy hogyan lehet a vívás csapatsport. De a verseny elhitette velem, hogy tényleg lényeges a csapatdinamika és hogy erről is milyen stratégikusan kell gondolkodni. Durva. Jó látni, ahogy valamennyire azért közelednek a karakterek egymáshoz, de azért elég nehéz, amikor ilyen kis rövid kötetekben haladunk előre, elég őrjítő, kíváncsi leszek a regényekre, az mégiscsak inkább az én terepem. De persze ezt is olvasom majd tovább.

Ajánlom, hogy a regények jók legyenek, mert ez a képregénysorozat egyszerűen tökéletes! Nem tudom elhinni, hogy négy volume után leálltak vele. Szó szerint még csak most kezdődik el minden. Most jön majd a bajnokság, most formálódnak a kapcsolatok. WTF?! Egy kicsit mérges vagyok…

Az előző részben összeállt csapat elindult megvívni első harcát egy rivális iskola csapatával. Nagy fordulatokat és meglepetéseket most sem tartogatott a történet, viszont ismét kitűnt az edző és tartott egy újabb fejtágítót vívásból, ami még mindig érdekes volt. Nicholas és Seiji kapcsolatának várva várt előrelépése is megtörtént, sőt Seiji az első részhez képest összességében is rengeteget fejlődött, mondhatni megkedveltem a végére. Kár, hogy ezzel a résszel véget is ért ez a sorozat, mert bár hatalmas rajongója nem lettem, de mindenféle hezitálás nélkül olvasnám tovább. A off Fence: Striking Distance c. regényt is szeretném majd elolvasni, remélhetőleg regény formában is hozza majd a színvonalat.

Mindent összevetve tehát szerettem ezt a sorozatot, a témája, a szereplők és maga a történet is tetszett, a rajzolás is megnyert, az egész oldalas rajzoknál abszolút el tudtam időzni. Egyetlen egy dologgal nem tudtam csak megbarátkozni: a rövidségével. Annyi potenciál van benne, hogy jobban elnyújtva is ugyanolyan izgalmas és érdekes lenne szerintem. Sőt!
A képregényekkel való ismerkedésem útján mindenesetre fontos állomás marad, kifejezetten kellemes élmény volt.

Kár, hogy vége, még sokáig elolvasgattam volna ezt a képregényt, nagyon megszerettem a témát, a szereplőket. Jó volt látni, hogy csapatként kezdtek el működni és mindenki ki tudta használni az erősségét. Ebben ugyan Williams edző is segített, de mindannyian képesek voltak a saját egojukat félretenni, és a csapatért vívni.
Örülök, hogy ha nem is képregény formátumban, de folytatódni fog a történet, kíváncsi vagyok, hogy úgy is tud-e ilyen jól működni. Remélem igen.

Eddig ez tetszett a legjobban az összes közül, kár, hogy több rész nem lesz. Végre elkezdtek csapatként működni, erre vége. Eléggé hozzám nőttek ezek a karakterek, és olyan fájdalmasan kevés dolog derült ki róluk. spoiler