The ​Magician's Nephew (The Chronicles of Narnia 1.) 81% 71 csillagozás

Ööö, nem.
Nekem ez túl gyerekes, szájbarágós és a történet pedig olyan ripszropsz-pikkpakk-kidolgozatlan. Súlytalan. A „veszély” nem veszély, a „küldetés” megvan egy kis röpködéssel két nap alatt, a „feszültség” meg hamvába hal, mert látszólag a szereplőket is jobban érdekli minden más. spoiler A teremtéstörténet lehetett volna benne a csemege, ha Lewis nem ennyire direktben és egy az egyben vette volna át a Teremtés könyvét, hanem dolgozott volna rajta, hogy tényleg metafóra legyen, ne – nem is tudom, már majdhogynem plágium. Akkor most a többi rész ennél jóval eredetibb lesz, vagy követjük tovább logikusan a bibliai fonalat, és végignézzük, ahogy az oroszlán berág a beszélő állatokra, megtizedeli őket, aztán rebootolja egész Narniát? Nekem mindkét verzió jó, ha viszont a következő könyv is ilyen, mint ez, akkor azt nem fogom kiolvasni.

Életem első angol könyve! :D Ez egy csodálatos, mondhatnám azt is, hogy varázslatos könyv!
Nagyon szerettem a könyv stílusát, a párbeszédeket, a logikai kapocslatokat, vagy éppen a szereplők egymáshoz viszonyulásait. Nagyon-nagyon hiteles ezekben és más aspektusokban is a könyv! Messziről kitűnik, hogy C.S. Lewis bizony jó író, nem csak a történetei érdekesek, de ő maga is tehetséges volt, ahhoz, hogy ezt a világot hitelesen létrehozza. Mert bizony ez a regény a létrehozásról szólt éppen, egy csodálatos teremtéstörténettel, ami engem teljesen megbabonázott! Olyan jó volt ráeszmélni a biblikus párhuzamokra, és azok újraértelmezésére, hogy a világ nem a Szó által jön létre, hanem az Ének által (bár, ki mondja, hogy a Szó nem Énekelve hangzott el :) ). Számomra már csak ez a teremtéstörténet megérdemelné az 5 csillagot, pedig a regény nem csak ennyiből áll…
Furcsálom, hogy eddig nem akadt a kezembe; most mindenesetre folytatni fogom, remélhetőleg hasonló lelkülettel fogom olvasni a többi kötetet is, mint ezt: reggelente felszálltam fáradtan és álmosan a szürke buszra, elővettem a könyvet, olvastam, és mikor megérkeztem a végállomáshoz leszálltam a színes buszról mosolyogva, tele élettel és kedvvel a következő naphoz. :)

Magyarul sokáig ez a rész volt az egyik nagy kedvencem. Most, angolul, sajnos nem jött át, mi is tetszhetett benne annyira.

Tökéletes bevezetése a Narnia sorozatnak és tökéletes példája annak hogy a jó mindig győz a gonosszal szemben.
Önzetlenség, barátság, varázslat, harc, a gonosz megfékezése. Kell ennél több?

Kiskoromban filmekből ismertem meg Narniát, de valahogy csak az elmúlt hónapokban kezdett el érdekelni az, hogy el is olvassam a könyveket. Nagyon kíváncsi voltam az előzményekre, hogyan lett Narnia és mi ez a varázslat, ami körülfogja az egészet. Úgy érzem, mindenre választ kaptam. Nagyon élveztem a történetet, teljesen elvarázsolt. A kedvenc részeim: spoiler. Nagyon megkedveltem Polly-t és Digory-t, remélem, később is lesz róluk szó (a filmben nem emlékszem, benn voltak-e). Az illusztrációk szépre sikerültek, sokat segített az elképzelésben és nekem élvezhetőbbé is tette ezt a mesés történetet :)

Sokáig nem tudtam hova tenni ezt a mesét. Hol vicces, hol ostoba, hol középszerűek és sablonosak a szereplők, hol zseniálisak. De van egy számomra felülmúlhatatlan előnye. A női főszereplő. És itt most nem a Boszorkányra gondolok. Amilyen sumák, ügyeskedő, férfigőggel átitatott a mese jelentős részében Digory, olyan eszes, intelligens, igaz és őszinte Polly. Meglehetősen sok klasszikus (és nem annyira klasszikus) mesét olvastam és kevésről mondható el, hogy a nőt nem csak orrdíszként hasznosítja. Nyilván, ha Digory nem lenne, kaland sem lenne, hiszen ő az, aki lehetőség szerint (és főleg ha remélheti, hogy nem bukik le) nem tartja be a szabályokat, és ha Pollyn múlik, tuti hazaérnek vacsorára és a világ szegényebb lenne egy Narniával, amiért igazán kár volna.
Számomra külön csemege, hogy nem csak női gonosz van, megkapjuk hozzá a csetlő-botló férfi tartozékot is, és az igazán jók az állatok (tudom, sablon, de én akkor is kénytelen vagyok egyet érteni Lewis-zal abban, hogy hamarabb várhatunk egy oroszlántól jóságot (tegyük fel ,hogy jól lakott előzőleg), mint egy átlagembertől). Így megy ez.
Viszont könyv megjelenési időpontja meglepett, jóval korábbat tippeltem volna stílusa és szereplői jellemvonásai alapján. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos jellegzetességei egy az egyben a Gyűrűk urát idézik, de amikor meg akartam tudni, hogy ki merített kiből, akkor kiderült, hogy hajszál pontosan ugyanabban az évben jelent meg a két kötet. Místico.

Izgatottan kezdtem neki a könyvnek, mert a sorozat megfilmesített változatait szeretem, és abban reménykedtem, hogy az összes könyv olyan jó lesz, mint ahogy filmnézés közben is érezhettem.
Ahogy olvasgattam az értékeléseket, kiderült, hogy én is csatlakozhatok azok táborába, akik az első részt nem szeretik. Tény és való, hogy eleinte azért élveztem kevésbé, mert angol nyelven van a könyv, de amint beleszoktam, az már nem volt akadály, de a történet ugyanúgy nem tudott sokszor magával ragadni. Az számomra rendben van, hogy fantasy világban voltam, de voltak olyan jelenetek, amelyeknél csak néztem, hogy ez mégis mi akar lenni és minek kell ezt most belerakni. Talán ez túlságosan gyerekeknek való könyv, amibe én egyszerűen nem illek bele, mert számomra a konfliktusok sem voltak olyan eget rengető jelentőségűek.
Remélem a sorozat többi kötetével nagyobb barátságban leszek, de mindenképpen büszke vagyok magamra, hiszen ez a könyv adta nekem azt a dicsőséget, hogy elolvastam életem első angol nyelvű könyvét.

Ebben az előzménykötetben arra a legégetőbb kérdésre kapunk választ, miért is mágikus az a bizonyos szekrény. Ehhez persze kerekíteni kellett egy kalandos történetet is, és végül nem csak a szekrényre kapunk választ, hanem a Fehér Boszorkány is eredettörténetet kap és Narnia teremtését is végigkísérhetjük.
Ez utolsó ugyan eléggé hajaz a bibliai teremtéstörténetre, de ez engem nem igen zavart. Ami viszont igen, az egy picit az írói stílus, valahogy nem ragadt meg annyira, mint azt vártam volna egy ilyen nagy nevű szerzőtől. Valahogy túlontúl egyszerű. Tudom, hogy ez gyerekkönyv, de egy jól megírt mese nem csak a célkorosztálynak élvezhető.
Az egyik kedvenc jelenetem innen, amikor az állatok növénynek hiszik Andrew bácsit és elültetik, azon még most is kacagtam, bár nem először olvastam.
Talán ezt is érdemesebb lenne megfilmesíteni és persze egy kicsit feltúrbózni. Én megnézném, nincs még elég film Narniáról.

A következő rész elolvasása után viszont feltűnt, hogy még ez az előzmény sem magyaráz meg mindent. Ugyanis abban a kötetben említenek más országokat is, az idő előtti mágiát, egy Aslannál nagyobb teremtményt, míg itt Aslan gyakorlatilag az Isten, tehát nála már nincsen feljebb. A Fehér Boszorkány eredetéről is mást mondanak. Szóval valójában most még inkább meg vagyok kavarodva. :D

Aranyos kis gyerektörténet Narnia létrejöttéről. Időrendi sorrendben ez az első, habár én Az oroszlány, a boszorkány és a ruhásszerkrény után olvastam, de nem vont le semmit az élményből, hiszen megtudhatjuk többek között, hogy kerül oda a híres lámpaoszlop, és hogyan jött létre az átjáró az egyik világból a másikba. :)
A könyvet angolul olvastam, és nagyon egyszerű nyelvezete van. :)

Emlékszem, amikor először olvastam a könyvet (kisgyerekként) a film megjelenése után, nem értettem, miért nem ezzel kezdték a sorozat forgatását (annyira tetszett ez a kötet) hiszen teljesebb képet kaphattunk volna Narnia történetéről. Szerintem ez egy jó és élvezhető gyerekkönyv sorozat, ami nagyon sok érdekes kérdést feszeget. Ebben a részben megtudhatjuk, hogy Narina és a mi világunk mellett más világok is léteznek, megismerhetjük Jadis múltját, valamint választ kaphatunk a villanyoszlop és a ruhásszekrény szerepére/eredetért is.
Idén újraolvasva éreztem, hogy kevésbé ragad magával, viszont annál inkább elgondolkoztat.
(A hangoskönyvnél a zenei betétek kicsit erősek a felolvasás mellett ami elég zavaró, de azért hangulatos.)
(Nekem különösen tetszik az elején az unokahúgának való ajánlás, szerintem nagyon aranyos és megható. )