The ​Lion, the Witch and the Wardrobe (The Chronicles of Narnia 2.) 85% 44 csillagozás

Sokkal jobb, mint az előző, viszont intellektuálisan untat a kétdimenziós karaktereivel és azzal, hogy semmi mondanivalója nincs a vallásos párhuzamon kívül, ami körül minden csak díszlet. Pl. miért pont ez a négy gyerek lesz Narnia uralkodója? Milyen kvalitásaik vannak, miért különlegesek? És miért olyan iszonyat jó hely ez a Narnia, hogy az ember minden áron ott akarjon maradni? A gyerekek miért nem hiányolják egy percig sem a szüleiket, miért nem esik egy árva szó sem arról, hogy vajon mit szól majd az anyjuk, ha nyomtalanul eltűnnek? Ez amúgy már az előző könyvben is kifejezett ellenérzést váltott ki belőlem. Hogy a gyerekek Aslannal találkozva úgy érzik, soha nem voltak még és nem is lesznek olyan boldogok, aztán amikor Digory hazatér az almával, minden szürkének és unalmasnak tűnik. Hogy a négy testvér családját egy lábjegyzet sem említi. Nekem egy ilyen hely, ahol kivetkőzöl magadból és a régi életed egycsapásra unalmassá válik inkább ijesztő, mint vonzó. Alice haza akart menni. Dorothy haza akart menni. September is haza akart menni. Ezek a gyerekek meg zombik.
Összességében az az érzésem, hogy Lewis készakarva tanmesét akart írni a keresztény vallásról gyerekeknek, és a körítéssel vagy nem akart foglalkozni, vagy nem tudott mit kezdeni vele. A spoiler vallási analógiák mindig a legkidolgozottabb, legjobban működő jelenetek, ami azokon kívül történik, az meg olyan meh. Elnagyolt, nem tud mit kezdeni a konfliktussal, tele van apró logikai hibákkal, amiket nem értem, hogy hagyott benne spoiler.
Egy dolog van, amiért változatlanul rajongok: a lámpaoszlopért.

Kiskoromban a filmet többször is láttam, a könyvet viszont most olvastam először. Meglepődtem, hogy szinte semmit nem is változtattak a könyvhöz képest. A leírások kicsit kiszínesítették a filmes élményeimet, főleg a hódos részeknél. Az első könyvet sokkal jobban élveztem, de ez talán főleg azért van, mert az teljes mértékben újdonság volt.

Kicsit meglepett, hogy a történet nem ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött, én olvastam volna még arról, hogy mi történt később Digory-val, de így is jól szórakoztam. Ez egy csodálatos mese és utazás a fantázia világába. Úgyhogy haladok is tovább.

Számomra nem volt akkora élmény mint a sorozat első része, talán azért nem, mert láttam a filmet, és homályosan emlékeztem rá; vagy talán azért, mert most már fel voltam készülve Lewis könnyed, üdítő stílusára, és az egyértelmű bibliai utalásokra. Mindent egybevetve még mindig nagyon szeretem a sorozatot, és biztos vagyok benne, hogy majd a hajdan lesz gyermekeimnek is nagy szeretettel fogom ajánlani olvasásra!

A leghíresebb és talán legelismertebb rész a sorozatban, sokaknak kedvence is. Nekem valahogy nem, mindenképpen a jobbak közé sorolnám, de nem kedvencem. Feltételezem, hogy azért vált ez a rész a legismertebbé, mert ezt lehet a leginkább önmgában olvasni, illetve eléggé közismert és elfogadott tanítások meg hasonlók vannak benne és a keresztény olvasóknak ez egy ideális mesének tűnhetett a gyerekek számára. Tuajdonképpen az is, de engem ez a téma annyira nem fog meg, engem azért érdekel mert fantasy és csak úgy a világ kreativitása. A dolog fantázia része pedig szerintem a Hajnalvándor útjában van a legjobban körüljárva, nekem az a kedvenc. Mindemellett teljesen megértem, hogy miért olyan népszerű ez a rész.

Azt szeretném, ha visszamehetnék az időben és olyan alsós általános koromban elolvashatnám. Úgy szerintem imádnám, így 25 fele nagyon unalmas volt.

Kicsit úgy érzem magam, mint amikor először láttam a Star Wars első részét. Nem a negyediket. Az elsőt. Előbb olvastam a Magician's Nephewt, mint ezt és az olvasás során többször azt éreztem, hogy nem értem, miért történnek a dolgok. Újra és újra emlékeztetnem kellett magam, hogy ez a regény jött előbb és az később. De akkor vajon hogy sikerült ennyire logikátlanul összehozni a később íródott előzményt? Nem telt el olyan sok idő a két könyv megírása közt; vagy „tetszettek volna elolvasni” ezt, mielőtt folytatást, úgy értem előzményt tetszenek írni. Hogy lehet azt, hogy Aslan, aki egy komplett világot hoz létre a dalával és telve van mágiával – azért külön kalap le Lewisnak, mélyen megmaradt bennem a leírása, szinte hallani lehetett a dalt, miközben olvastam – ezer évekre ott hagyja sínylődni egy gonosz boszorkány keze alatt a frissen megalapított királyságát? Oké, az utolsó pár oldalon kiderül, hogy van csomó országa, és máshol is igényt tartanak rá, és különben is vad, de ettől még nem értem, hogy mi a frászkarikáért hagyta az elején csak úgy elfutni a némbert, hogy aztán ilyen galibát okozzon? Vagy akkor talált volna már ki valami jobbat Lewis, hogy hogyan kerül a boszorkány Narniába… Hova lettek a királyok? Mi szükség volt ott királyt létrehozni, ha ebben a részben egy hang nem esik róluk? Amikor először mesélnek a gyerekek Diggorynak a szekrényről, hogy a túróba nem jut eszébe elmondani nekik mindazt, amit Narniáról tud?
Mondom… Baljós árnyak…

Hihetetlenül élveztem az olvasást. Szerettem a filmet is nagyon, de most, hogy olvastam a könyvet, biztosan továbbolvasom a sorozatot. :) Talán még nem olvastam olyan könyvet, amihez teljes mértékben hű maradt a film. Olvasás közben szinte „újranéztem” a filmet a fejemben. :) Angol nyelven olvastam és nagyon egyszerű nyelvezete van. :)

A filmet láttam először, és nagyon tetszett (a könyv olvasása után is szerintem jó adaptáció). Angolul jobban is tetszett a könyv, mint magyarul, amibe az is belejátszhat, hogy már tudtam, milyen stílusú és részletességű elbeszélésre számítsak. A történetet és a szereplőket továbbra is nagyon szeretem. :)

Tökre igazat adok @NannyOgg-nak szinte mindenben (https://moly.hu/ertekelesek/2606317), csak valahogy engem mindezek a dolgok nem zavartak, nem is igen vártam többet vagy mást. Az első résznél mindenesetre jobban tetszett.