Perelandra (Kozmikus trilógia 2.) 38 csillagozás

C. S. Lewis: Perelandra C. S. Lewis: Perelandra

Ransomot, A csendes bolygó főhősét ezúttal a Perelandrára, a földiek között Vénuszként ismert égitestre szóltja a titkos küldetés. A távoli bolygó a természet csodája: a rajta lakó élőlények szelídek, barátságosak, nem ismerik a félelmet. A tenger-bölcső úszó szigetein ők kísérik Perelandra királyát és királynőjét, hogy egymásra találjanak. Ransom hamarosan rádöbben, hogy a Paradicsomba került, ahol még nem történt meg a bűnbeesés. Ám a hatalmát kiterjeszteni igyekvő gonosz itt is csábításra készül, ezúttal új alakot öltve.
C. S. Lewis klasszikussá vált kozmikus trilógiája számos országban tucatnyi kiadást ért meg.

Eredeti mű: C. S. Lewis: Perelandra (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1943

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub

>!
Harmat, Budapest, 2006
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639564605 · Fordította: Bihari György
>!
Móra, Budapest, 1995
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631172775 · Fordította: Bihari György

Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsola
C. S. Lewis: Perelandra

Keresztény vallással átitatott sci-fi.

A Vénusz leírása az úszó szigeteivel, növényeivel, állataival nagyon tetszett. Kimondottan jól kidolgozott és szemléletesen bemutatott lett az egész környezet. Maga a történet már kevésbé tetszett. Egyrészt sokszor erőltetőnek és úgy általában túl soknak is találtam a keresztény vallás ilyen jellegű szerepét ebben a regényben. A központi témája egyúttal főszereplőnk feladata a vénuszi Éva megkísértésének és bűnbeesésének a megakadályozása. E témát járja, körül a történet. mégpedig el kell ismernem, hogy egészen részletesen és olykor-olykor még ötletesen és érdekesen is. Viszont számomra igazából pont ez volt vele a problémám, és pedig az, hogy inkább vallás filozófiát (amint azt előttem már többen is írták) kaptam mint sci-fit.

>!
Izolda +SP
C. S. Lewis: Perelandra

Az első 100 oldal nagyon nyögvenyelős volt, mondhatnám: szenvedős. Reggel segített visszaaludni…
Aztán belendült, és párbekezdésnyi Weston vs. Ransom elmélkedést leszámítva jó volt (ezeket átlapoztam), majd megint történtek dolgok, majd az utolsó 15 oldal megint átlapoztam, mert olyan volt, mint a tinikorombeli litániák, fellengzősek, terjengősek és unalmasak kilógtak nagyon. Remélem a harmadik rész nem lesz ennyire vegyes.

7 hozzászólás
>!
Daniel_U_K
C. S. Lewis: Perelandra

Sikerült véletlenül párhuzamosan olvasni Madách Ember Tragédiájával. Valahogy amit szidtam Madách munkájában, az mind megjelent utána Lewis könyvében, mint iskolapélda Madách számára, hogy ezt így kell csinálni!
Például Isten és ember viszonyát tekintve Madách elképzelése egyáltalán nem volt elfogadható, ellentétben Lewis leírásával, ami előrébb vitt és elképesztő módon mutatta be annak valóját.
De beszélhetünk Ádám és Éva személyéről is, melyet szintén Lewis páratlan érzékkel tud körbeírni és megalkotni, hogy az mindenképpen beleilleszkedjen a Biblia világába.
Szeretem ezt a sorozatot, mert olyan kérdéseket hoz fel és olyan válaszokat ad, melyek fontos kérdések, de nehezen megfoghatóak.
És itt ugrik be Lewis felfogása a fantasy műfajról, miszerint az egy eszköz, hogy valamit átadjon, elmagyarázzon használója. S nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy főhősünk Vénuszon tett látogatása is eléri célját.

>!
shieldmaidenwithflowers
C. S. Lewis: Perelandra

Nekem ez a könyv scifi bőrbe bújtatott vallási filozófia. Jó és rossz harca, a teremtés, a kísértés minden jelen volt benne. A végén kicsit belefájdult a fejem, az utolsó pár oldal nálam már túl sok volt egy kicsit. De a teljes egészt nézve jó olvasmány volt ez, ami talán kicsit ötegebbé is tett.

>!
deardurr
C. S. Lewis: Perelandra

Hú, de kemény volt! Lassan indult be a történet, mint minden jó könyvnél, ezért volt kezdetben nehéz.
Később meg a tartalom miatt volt kemény…

>!
Bence AP
C. S. Lewis: Perelandra

Kill Bill-érzésem támadt a könyv olvasása után: mintha A csendes bolygó csak ennek a kötetnek készítette volna elő az utat. Ott már megismerkedtünk a szereplőkkel, itt meg végre előkerül a tényleges mondanivaló. Az indulás után Lewis visszaesik a végtelen hosszúságú tájleírásokba, és a lényegi cselekmény izgalma után a végén szintén kicsit leenged. A közötte lévő rész miatt viszont érdemes elolvasni…

>!
Sceurpien I
C. S. Lewis: Perelandra

Ez volt a kedvenc CS Lewis művem, még a Narniákat is beleszámítva. Ez a legeredetibb, és a legegyedibb. Messze túlmutat az első köteten, inkább csak a könnyebb érthetőség kedvéért lett ez folytatás. Itt még arról is hajlandó voltam kicsit megfeledkezni, hogy a Perelandra (avagy a Vénusz) fizikailag nem lenne képes erre, és az egész nagyon elvetemült fantazma a mai csillagászati ismereteinkkel.
Így sok év távlatából kicsit olyan is, mint a Narnia. Mondjuk nem annyira, mint a sorozat záródarabja, de ez a trilógia kicsit egy 16-20 év közöttieknek írt Narnia. A világalkotás (még ha nem is konkrétan), a főszereplő önkéntelen belekerülése a történetbe, ahonnan csak nehezen tud kiszabadulni, míg végül egyfajta küldetésévé válik az, ami csak kényszer volt. És ha ez nem lenne elég, mindig vannak furcsa felfogású értelmes lények is.

>!
Petrőczy_K
C. S. Lewis: Perelandra

A Csendes bolygó miatt olvastam el. Ez a rész is nagyon tetszett. Fantáziadús. Persze jelen van benne a keresztény üzenet, de szerintem halványabban, mint a Narniában.

>!
András_a_László
C. S. Lewis: Perelandra

Az előző kötethez képest, lényegesen borongósabb hangulatú volt, és a megoldása (mármint az a megoldás amit igyekezett a főszereplő véghez vinni), nem volt szerintem túlságosan keresztényi, még ha az indok meg is felelt annak. Az tetszett a könyvben, hogy egyáltalán nem érződött a cselekmény közepén, hogy mi lesz az egész vége, sőt, nagyon úgy festett hogy nem lesz happy-end, és tökre be is pánikoltam :D. A hosszú tájleírások, itt valóban kicsit túl hosszúak voltak, de a gonosz jelenléte Valóban irritáló volt, és még engem is idegessé tett a könyv olvasása közben.

>!
fiszi
C. S. Lewis: Perelandra

Ez a könyv igazából nem a szigorúan vett scifi kategóriába tartozik, sokkal inkább keresztény vallásos filozófia scifiszerű keretek közt. A megkísértés és megváltás, a bűnbeesés és az ártatlanság lehetőségeit tárgyalja egy másik bolygó társadalmában.


Népszerű idézetek

>!
Erdei_Virág

Ahogy ott feküdt, még mindig képtelen volt (de talán nem is akart) felállni, eszébe jutott, mit olvasott néhány öreg filozófusnál és költőnél: az ördög puszta látása egyike a pokol legnagyobb kínszenvedéseinek. Ezt mostanáig a fantázia játékának hitte. Most már láthatta, hogy még a gyerekeknek is több eszük volt nála, hiszen még egy gyerek is megérti, hogy vannak arcok, amelyek megpillantása maga a vég. A gyermekeknek, költőknek és filozófusoknak igazuk volt. Mint ahogyan van egy arc a világ fölött, amelyet látni öröm, ugyanúgy a világ alatt is ott várakoik egy arc, amelynek megpillantása a jóvátehetetlen pusztulás.

141. oldal

>!
Erdei_Virág

– Hogyan lehet látszólag engedelmeskedni?
– Úgy, ha megteszel valamit, amit ő látszólag tilt neked. Lehet olyan parancsolata, amit szeretne, ha megszegnél.
– De ha azt mondja nekünk, hogy szegjük meg, akkor az nem parancsolat. És ha nem mondja, akkor meg honnan tudhatnánk?
– Milyen bölccsé értél, szépségem – hangzott Weston szájából. – Nem. Ha ő mondja, hogy szegd meg valamelyik paramcsolatát, akkor az, mint mondtad, nem lenne valódi parancsolat. Igazad van, ő nem tréfálkozik. Titokban igazi engedetlenségre, igazi leválásra vágyik, azért titokban, mert ha megmondja neked, akkor mindent elront.
– Kezdem fontolgatni – szólalt meg az úrnő némi szünet után –, hogy tényleg anyival öregebb vagy-e nálam. Amit mondasz, az igazából olyan, mint a gyümölcs, melynek nincs íze! Miben szegülhetnénk ellene az ő akaratának, hacsak nem olyasmiben, amit nem szabad kívánni? Kezdjek el próbálkozni, hogy ne szeressem őt, vagy a királyt, vagy az állatokat? Olyan lenne, mint megpróbálni járni a vízen, vagy úszni a szigeteken. Próbáljak meg nem aludni, nem inni vagy nem nevetni? Azt gondoltam, hogy szavaidnak van értelmük. De most úgy látszik, hogy még sincs. meghátrálni az akarata elől annyi, mint belehátrálni a semmibe.

148. oldal

>!
Erdei_Virág

– Különös lenne olyasmiről gondolkodni, ami nem történhet meg soha.
– Ó, nem, a mi világunkban állandóan ezt csináljuk. Szavakat rakunk össze, jól összeválogatott, szép szavakat, amelyek soha meg nem történt dolgokat jelentenek, és sohasem létezett helyeket ábrázolnak. Azután sorra kimondjuk őket. Ezt mesének, vagy kültészetnek nevezzük. Malacandrán, abban az öreg világban, amelyről szó volt, ugyanezt teszik. Pusztán a szórakozás, a gondolkodás és a bölcsesség kedvéért.
– Mi benne a bölcsesség?
– Az, hogy a világ nem csupán az, ami, hanem az is, ami lehetne.

131. oldal

3 hozzászólás
>!
Erdei_Virág

– Megérted-e, hogy engedetlenség Maleldil hangjára várni akkor, amikor azt kívánja tőled, hogy menj a magad útján?
– Azt hiszem, igen.
– A rossz engedelmesség, maga is lehet engedetlenség.
Az úrnő néhány pillanatig gondolkodott, azután összecsapta a kezét.
– Értem – mondtha –, értem! Ó, milyen öreggé tettél! Mostanában örömömben kergettem a vadat. Az pedig megértette, és elszaladt előlem. Ha állva maradt volna és hagyja, hogy megfogjam, az egyfajta engedelmesség, noha nem a legjobb fajta.
– Nagyszerűen megértetted. Amikor teljesen felnősz, bölcsebb leszel, és sokkal szebb, mint a saját világom asszonyai. Látod, ez történhet Maleldil parancsolataival is.
– Azt hiszem, ne értelek egészen.
– Biztos vagy benne, hogy ő tényleg azt akarja, hogy mindig engedelmeskedj?
– Hogy is ne engedelmeskednénk annak, akit szeretünk!
– Az állat, amely elfut előled, szintén szeret téged.
– Nem tudom – mondta az úrnő –, hogy a kettő ugyanaz-e. Az állat nagyon jól tudja, mikor akarom, hogy fusson előlem, és mikor, hogy odajöjjön hozzám. De Maleldil sohasem mondta nekünk, hogy bármelyik szava vagy munkája tréfa lenne. Hogyan szottyanhatna kedve a mi Szerettünknek úgy mókázni vagy tréfálkozni, ahogy mi tesszük? Ő maga az izzó öröm és erő. Mintha azt feltételeznénk róla, hogy alvásra vagy evésre van szüksége.

147-148. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Egy ember, aki egy másik világon járt, nem jöhetett vissza úgy, ahogy elment. A különbséget nem lehet szavakba foglalni.

8. oldal

>!
Jesper_Olsen 

A mi fajunknak nehéz elérnie a belső csöndet. Amíg meg nem fenyítjük, agyunk fecsegő tartománya csak locsog tovább, még a legszentebb helyeken is.

136. oldal

>!
Erdei_Virág

(…) az igazság, a mítosz és a tények megkülönböztetése puszta földi koholmány, a bűnbeeseés következtében meghasadt test és lélek boldogtalan szétválásának eredménye.

183. oldal

>!
Erdei_Virág

Csak a jelen a valós: és minden valós helyzet új is egyben.

186. oldal

>!
Erdei_Virág

Nem, a valódi szépség éppen abban rejlett, hogy másolat, olyan és mégsem olyan, mint eredetije, visszhang, rím, az örök dallam gyönyörű visszacsengése a teremtett hordozóban.

266. oldal

>!
Erdei_Virág

Még inkább rettegsz az őrülettől, és mindennek a tetejébe a szörnyű gyanútól, hogy azok, akiket a többiek őrültnek neveznek, csupán olyan emberek, akik olyannak látják a világot, amilyen.

14. oldal


A sorozat következő kötete

Kozmikus trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tim LaHaye – Jerry B. Jenkins: A pusztító utálatosság
Anne McCaffrey: Sárkányének
Anne McCaffrey: Sárkányhajsza
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Raana Raas: Hazatérők
On Sai: Lucy
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Mary Doria Russell: Verebecske
Koszter atya: Fulgur
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben