Ransomot, A csendes bolygó főhősét ezúttal a Perelandrára, a földiek között Vénuszként ismert égitestre szóltja a titkos küldetés. A távoli bolygó a természet csodája: a rajta lakó élőlények szelídek, barátságosak, nem ismerik a félelmet. A tenger-bölcső úszó szigetein ők kísérik Perelandra királyát és királynőjét, hogy egymásra találjanak. Ransom hamarosan rádöbben, hogy a Paradicsomba került, ahol még nem történt meg a bűnbeesés. Ám a hatalmát kiterjeszteni igyekvő gonosz itt is csábításra készül, ezúttal új alakot öltve.
C. S. Lewis klasszikussá vált kozmikus trilógiája számos országban tucatnyi kiadást ért meg.
Perelandra (Kozmikus trilógia 2.) 48 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1943
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub Móra
Kedvencelte 10
Most olvassa 4
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 31
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Amikor olvastam, annyira hihetetlenül lenyűgözött, hogy 1. keresztény író sci-fit ír – what? akkor még nem tudtam a Narniáról –, 2. csipkebokorvessző, 3. a maga módján különlegesen írja le a természetfeletti viszonylatokat –, teljesen kész voltam, és nem tudtam szabadulni az élménytől. Az újraolvasás nem sikerült végül, de azt hiszem, csak hiperaktív időszakomban vagyok. Ehhez a sztorihoz pedig be kell lassulni, de durván. Kedvenc!
Keresztény vallással átitatott sci-fi.
A Vénusz leírása az úszó szigeteivel, növényeivel, állataival nagyon tetszett. Kimondottan jól kidolgozott és szemléletesen bemutatott lett az egész környezet. Maga a történet már kevésbé tetszett. Egyrészt sokszor erőltetőnek és úgy általában túl soknak is találtam a keresztény vallás ilyen jellegű szerepét ebben a regényben. A központi témája egyúttal főszereplőnk feladata a vénuszi Éva megkísértésének és bűnbeesésének a megakadályozása. E témát járja, körül a történet. mégpedig el kell ismernem, hogy egészen részletesen és olykor-olykor még ötletesen és érdekesen is. Viszont számomra igazából pont ez volt vele a problémám, és pedig az, hogy inkább vallás filozófiát (amint azt előttem már többen is írták) kaptam mint sci-fit.
Sikerült véletlenül párhuzamosan olvasni Madách Ember Tragédiájával. Valahogy amit szidtam Madách munkájában, az mind megjelent utána Lewis könyvében, mint iskolapélda Madách számára, hogy ezt így kell csinálni!
Például Isten és ember viszonyát tekintve Madách elképzelése egyáltalán nem volt elfogadható, ellentétben Lewis leírásával, ami előrébb vitt és elképesztő módon mutatta be annak valóját.
De beszélhetünk Ádám és Éva személyéről is, melyet szintén Lewis páratlan érzékkel tud körbeírni és megalkotni, hogy az mindenképpen beleilleszkedjen a Biblia világába.
Szeretem ezt a sorozatot, mert olyan kérdéseket hoz fel és olyan válaszokat ad, melyek fontos kérdések, de nehezen megfoghatóak.
És itt ugrik be Lewis felfogása a fantasy műfajról, miszerint az egy eszköz, hogy valamit átadjon, elmagyarázzon használója. S nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy főhősünk Vénuszon tett látogatása is eléri célját.
Nekem ez a könyv scifi bőrbe bújtatott vallási filozófia. Jó és rossz harca, a teremtés, a kísértés minden jelen volt benne. A végén kicsit belefájdult a fejem, az utolsó pár oldal nálam már túl sok volt egy kicsit. De a teljes egészt nézve jó olvasmány volt ez, ami talán kicsit ötegebbé is tett.
Kill Bill-érzésem támadt a könyv olvasása után: mintha A csendes bolygó csak ennek a kötetnek készítette volna elő az utat. Ott már megismerkedtünk a szereplőkkel, itt meg végre előkerül a tényleges mondanivaló. Az indulás után Lewis visszaesik a végtelen hosszúságú tájleírásokba, és a lényegi cselekmény izgalma után a végén szintén kicsit leenged. A közötte lévő rész miatt viszont érdemes elolvasni…
Hát ezzel a könyvvel elég felemás érzéseim vannak. Tényleg tömör vallási filozófiával áthatott történet.
Kíváncsi vagyok a folytatásra.
Ez volt a kedvenc CS Lewis művem, még a Narniákat is beleszámítva. Ez a legeredetibb, és a legegyedibb. Messze túlmutat az első köteten, inkább csak a könnyebb érthetőség kedvéért lett ez folytatás. Itt még arról is hajlandó voltam kicsit megfeledkezni, hogy a Perelandra (avagy a Vénusz) fizikailag nem lenne képes erre, és az egész nagyon elvetemült fantazma a mai csillagászati ismereteinkkel.
Így sok év távlatából kicsit olyan is, mint a Narnia. Mondjuk nem annyira, mint a sorozat záródarabja, de ez a trilógia kicsit egy 16-20 év közöttieknek írt Narnia. A világalkotás (még ha nem is konkrétan), a főszereplő önkéntelen belekerülése a történetbe, ahonnan csak nehezen tud kiszabadulni, míg végül egyfajta küldetésévé válik az, ami csak kényszer volt. És ha ez nem lenne elég, mindig vannak furcsa felfogású értelmes lények is.
A Csendes bolygó miatt olvastam el. Ez a rész is nagyon tetszett. Fantáziadús. Persze jelen van benne a keresztény üzenet, de szerintem halványabban, mint a Narniában.
Népszerű idézetek
Ahogy ott feküdt, még mindig képtelen volt (de talán nem is akart) felállni, eszébe jutott, mit olvasott néhány öreg filozófusnál és költőnél: az ördög puszta látása egyike a pokol legnagyobb kínszenvedéseinek. Ezt mostanáig a fantázia játékának hitte. Most már láthatta, hogy még a gyerekeknek is több eszük volt nála, hiszen még egy gyerek is megérti, hogy vannak arcok, amelyek megpillantása maga a vég. A gyermekeknek, költőknek és filozófusoknak igazuk volt. Mint ahogyan van egy arc a világ fölött, amelyet látni öröm, ugyanúgy a világ alatt is ott várakoik egy arc, amelynek megpillantása a jóvátehetetlen pusztulás.
141. oldal
– Különös lenne olyasmiről gondolkodni, ami nem történhet meg soha.
– Ó, nem, a mi világunkban állandóan ezt csináljuk. Szavakat rakunk össze, jól összeválogatott, szép szavakat, amelyek soha meg nem történt dolgokat jelentenek, és sohasem létezett helyeket ábrázolnak. Azután sorra kimondjuk őket. Ezt mesének, vagy kültészetnek nevezzük. Malacandrán, abban az öreg világban, amelyről szó volt, ugyanezt teszik. Pusztán a szórakozás, a gondolkodás és a bölcsesség kedvéért.
– Mi benne a bölcsesség?
– Az, hogy a világ nem csupán az, ami, hanem az is, ami lehetne.
131. oldal
– Megérted-e, hogy engedetlenség Maleldil hangjára várni akkor, amikor azt kívánja tőled, hogy menj a magad útján?
– Azt hiszem, igen.
– A rossz engedelmesség, maga is lehet engedetlenség.
Az úrnő néhány pillanatig gondolkodott, azután összecsapta a kezét.
– Értem – mondtha –, értem! Ó, milyen öreggé tettél! Mostanában örömömben kergettem a vadat. Az pedig megértette, és elszaladt előlem. Ha állva maradt volna és hagyja, hogy megfogjam, az egyfajta engedelmesség, noha nem a legjobb fajta.
– Nagyszerűen megértetted. Amikor teljesen felnősz, bölcsebb leszel, és sokkal szebb, mint a saját világom asszonyai. Látod, ez történhet Maleldil parancsolataival is.
– Azt hiszem, ne értelek egészen.
– Biztos vagy benne, hogy ő tényleg azt akarja, hogy mindig engedelmeskedj?
– Hogy is ne engedelmeskednénk annak, akit szeretünk!
– Az állat, amely elfut előled, szintén szeret téged.
– Nem tudom – mondta az úrnő –, hogy a kettő ugyanaz-e. Az állat nagyon jól tudja, mikor akarom, hogy fusson előlem, és mikor, hogy odajöjjön hozzám. De Maleldil sohasem mondta nekünk, hogy bármelyik szava vagy munkája tréfa lenne. Hogyan szottyanhatna kedve a mi Szerettünknek úgy mókázni vagy tréfálkozni, ahogy mi tesszük? Ő maga az izzó öröm és erő. Mintha azt feltételeznénk róla, hogy alvásra vagy evésre van szüksége.
147-148. oldal
– Hogyan lehet látszólag engedelmeskedni?
– Úgy, ha megteszel valamit, amit ő látszólag tilt neked. Lehet olyan parancsolata, amit szeretne, ha megszegnél.
– De ha azt mondja nekünk, hogy szegjük meg, akkor az nem parancsolat. És ha nem mondja, akkor meg honnan tudhatnánk?
– Milyen bölccsé értél, szépségem – hangzott Weston szájából. – Nem. Ha ő mondja, hogy szegd meg valamelyik parancsolatát, akkor az, mint mondtad, nem lenne valódi parancsolat. Igazad van, ő nem tréfálkozik. Titokban igazi engedetlenségre, igazi leválásra vágyik, azért titokban, mert ha megmondja neked, akkor mindent elront.
– Kezdem fontolgatni – szólalt meg az úrnő némi szünet után –, hogy tényleg annyival öregebb vagy-e nálam. Amit mondasz, az igazából olyan, mint a gyümölcs, melynek nincs íze! Miben szegülhetnénk ellene az ő akaratának, hacsak nem olyasmiben, amit nem szabad kívánni? Kezdjek el próbálkozni, hogy ne szeressem őt, vagy a királyt, vagy az állatokat? Olyan lenne, mint megpróbálni járni a vízen, vagy úszni a szigeteken. Próbáljak meg nem aludni, nem inni vagy nem nevetni? Azt gondoltam, hogy szavaidnak van értelmük. De most úgy látszik, hogy még sincs. meghátrálni az akarata elől annyi, mint belehátrálni a semmibe.
148. oldal
Egy ember, aki egy másik világon járt, nem jöhetett vissza úgy, ahogy elment. A különbséget nem lehet szavakba foglalni.
8. oldal
A mi fajunknak nehéz elérnie a belső csöndet. Amíg meg nem fenyítjük, agyunk fecsegő tartománya csak locsog tovább, még a legszentebb helyeken is.
136. oldal
[…] az igazság, a mítosz és a tények megkülönböztetése puszta földi koholmány, a bűnbeeseés következtében meghasadt test és lélek boldogtalan szétválásának eredménye.
183. oldal
Megszállottja volt annak az eszmének, amelyet manapság az egész bolygón elterjesztettek a gyanús tudományos-fantasztikus írások, a bolygóközi társaságok és rakétakedvelők klubjai, a szörnyűséges magazinok borítói, amelyekre az értelmiség rá se hederít, vagy kicsúfolja őket, de amely ugrásra készen áll, hogy amennyiben hatalom kerül a kezébe, nyomban új fejezetet nyisson a világegyetem nyomorúságára. Eszerint az emberiségnek, mivel mostanra kellőképpen tönkretette a szülőbolygóját, nagyobb területen kell terjeszkednie, valahogy legyőzve a hatalmas csillagászati távolságokat, amelyeket Isten törvényei hoztak létre. Ez a kezdet. De e mögött a hazugság mögött ott rejlett a hamis végtelenség édes mérge, az őrült álom, miszerint bolygót bolygó után, naprendszert naprendszer után, csillaghalmazt csillaghalmaz után rá lehet kényszeríteni, hogy mindenütt és mindörökre elviselje a Földön fajzott életformát. Ezt az álmot dédelgették a valódi halhatatlanságtól rettegő megszállottak, milliónyi tudatlan és néhány ezer nem tudatlan ember, szükségszerűen vonva le azt a következtetést, hogy a világegyetemben létező más fajokat, ha vannak, el kell pusztítani vagy rabszolgaságra kell vetni.
77. oldal
Minden, amit tesz, értelmetlennek tűnhet az elsötétedett elme számára, mert több terve vagyon, mint amennyit át lehet látni.
282. oldal
Ő úgy véli, hogy a Nagy Táncot látta. Mintha hullámzó, szökdéselő, ölelkező fénypántlikákból és cérnákból szövődött volna arabeszkekbe és virágszerű, törékeny mintákba. Minden alakzat főmotívummá változott, ha rávetette pillantását, fölszabadult tekintete egységében látta az egészet, majd átfonódott másba, addig szegélydísznek hitt főmotívumokba, ámde a korábbi minta mégsem vált jelentéktelenné, csupán új szerepet nyert egy nagyobb összefüggésben, mint amiről lemondott.
282-283. oldal
A sorozat következő kötete
Kozmikus trilógia sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- On Sai: Scar 90% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: A halál útvesztője 85% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász 87% ·
Összehasonlítás - Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz! 86% ·
Összehasonlítás - Mary Doria Russell: Verebecske 85% ·
Összehasonlítás - Karel Čapek: Abszolútum-gyár 84% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Hazatérők 95% ·
Összehasonlítás - Harrison Fawcett: A Katedrális legendája 93% ·
Összehasonlítás - Eve Rigel: Lien 92% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Vendéglő a világ végén 90% ·
Összehasonlítás