87. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv a molyok értékelése alapján
94. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

Narnia ​krónikái (Narnia Krónikái 1-7.) 120 csillagozás

C. S. Lewis: Narnia krónikái C. S. Lewis: Narnia krónikái C. S. Lewis: Narnia krónikái

A Narnia Krónikái a Jó és a Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Izgalmas utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban.

Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis. Ezek közül a másodikat, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, és a negyediket, a Caspian herceg címűt vitte eddig filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media. További két kötet, A Hajnalvándor útja és az Ezüsttrón forgatási munkálatai pedig máris folynak.

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Harmat, Budapest, 2019
768 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632884547 · Fordította: Háy János, Liszkay Szilvia · Illusztrálta: Pauline Baynes
>!
M&C, Budapest, 2008
760 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639859005 · Fordította: Liszkay Szilvia

Kapcsolódó zóna

!

Narnia

26 tag · 10 karc · Utolsó karc: 2020. augusztus 22., 16:56 · Bővebben


Kedvencelte 51

Most olvassa 46

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 360

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Bence véleményét olvashatjátok, aki újraolvasta az egész sorozatot:

Régóta szerettem volna már újraolvasni az egész Narnia sorozatot, ezt most végre meg is tettem, örülök, hogy ezt ezzel a csodálatos kiadvánnyal tehettem meg, amely mind a hét kötetet tartalmazza.
C. S. Lewis egy nagyszerű és egyedülálló világot alkotott meg a Narnia-krónikáiban, mely a legelső fantasy sorozatok egyike volt és ami valószínűleg további fantasy történetek nemzedékeire lehetett hatással, mindezt mégis úgy, hogy a sorozat mer nagyon más lenni.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2019/08/cslewis-narnia-k…

Ancalimë P>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Egyik kedvenc könyvsorozatom lett. Új történet számomra csak A varázsló unokaöccse és a A végső ütközet volt. A többit már külön könyvben is elolvastam. Mindig is kíváncsi voltam rá, hogyan is alakult ki Narnia, gyönyörűen le lett írva az egész. A végső ütközet pedig kicsit komorabb, mint a többi rész, főleg a vége volt számomra megdöbbentő.

10 hozzászólás
Szentinel>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Újabb utazás ért véget. Ezt 2014. október 16-tól 2016. március 31-ig jártam. A második felét egyetlen hónap alatt bedaráltam. Így elnézve lehettem volna sokkal gyorsabb is, de akkor még nem volt meg bennem ez a „fejezzükbeasorozatotminélelőbb” mentalitás. Mióta befejeztem a The Dark Towert, felbukkant bennem egy igény: látni szeretném, meddig szárnyal az írói képzelet. Ezért is fordultam a fantasyk felé, és olvasom belőlük minél többet. Még én sem tudom, milyen indíttatásból, de a Narnia krónikáit választottam utam következő állomásának. Amúgy jah, Aslan A Sötét Toronyban is felbukkan, utalás szinten. Ki tudja, talán az egyik Torony felé vezető sugár éppen maga Narnia lenne?

A Narnia krónikái Tolkien A Gyűrűk Urája mellett a legklasszikusabb „high fantasy”, és sok hasonlóságot mutatnak, mégis teljesen eltérnek. A Narnia hét kötetes, a GyU három(ra lett bontva), mégis a kötetek aprók, és úgy az egész sorozat egyszerre, egyben olvasva sem volt annyira megterhelő számomra, mint Tolkien eddig általam olvasott munkái. A Narnia főszereplői gyermekek, és az egésznek van egy gyerekes naivitása, mégis sok szempontból érzem felnőttebbnek, komorabbnak a mondanivalóját, mint a GyU-nak. Tolkien nyelvészetet vitt a mesébe, majd a mesét vitte a mitológiába, majd a mitológiát varázsolta az olvasó elé, mégis Lewisnál éreztem jobban, hogy tanítani akar. Narnia első pillantásra egy meseszerű hely, ahol gyermekkorunk kel életre, mégis sokkal könyörtelenebb tud lenni, mint egy hobbit piknikparti közvetlenül Mordor mellett. Ez utóbbit pedig egyetlen vonásával éri el: kirángat a komfortzónádból.

A Narnia szereplői, még ha gyermekek is, gyakran lépnek tévútra, esnek bűnbe és hoznak rossz döntéseket. A világ pedig duplán fizeti vissza nekik az összeset. A Hajnalvándor útjában felbukkanó Eustace Scrubbs kalandja erre a legjobb példa, aki hitetlenségéért és folyamatos szurkálódásaiért olyan katasztrófán megy keresztül, hogy szabályosan fájt olvasni. Ez pedig a gonosz karakterekre is érvényes. Elég brutális halált szenvednek el itt-ott: lefejezés, elevenen felfalás, nyilvános megaláztatás, kitörlés a tér-idő kontinuumból… Azt hiszem, sokan felülértékelik Narnia világának eszképizmusát, pedig szerintem nincs szó többről, mint egyedi történetvezetésről. Amikor a jó szereplők jól döntenek, jól cselekszenek, mégis veszélybe kerülnek, akkor a deus ex machina siet segítségükre, hogy kihúzza őket a bajból. Ennél bibliaiabb és posztmodernebb nehezen lehetett volna ez a könyvsorozat. Az utolsó kötet elolvasása után derült ki számomra, hogy Narnia valójában egy sokkal összetettebb, szimbolista világ volt, mint ahogy azt először sejtettem. Aslan pedig a legbetegebb istenség valaha, és ellentmondásos módon mégis, szinte tökéletes leképzése annak, ahogy a fantasy zsánere a keresztény istenhez viszonyul.

Maguk a könyvek formailag is rendben vannak. Nagyon rövidkék a későbbi high fantasyk hosszához képest, szépen illusztráltak, gyorsan olvashatók és izgalmasak. Az egyetlen negatívuma, hogy minden csak akkor fog majd az olvasó előtt tisztázódni minden egyes furfangossága, ha az utolsó kötet is megvolt. A sorvégi két könyv például remek ellentétjét képezi egymásnak, mégis, mintha egyetlen könyvben írták volna meg őket. A varázsló unokaöccse és A végső ütközet az alfa és az omega. Ja, és Lewis, mint narrátor, maga is jelen van a könyvekben. Rendszeresen kiszól az olvasónak, és magyaráz neki, vagy olyan részleteket árul el, melyek kideríthetetlenek lennének a szövegből. Látszik, hogy a szerző szerette a szereplőit, és a világot is, melyet megteremtett.

A Narnia krónikái tehát nem más, mint egy ifjúsági fantasy köntösébe bújtatott bibliai útmutató, ugyanakkor az olvasó fantáziáját alaposan megragadó, majd pofán csapó, kritikus történet. Egy álomvilágról ír, mely magához kupál, átalakít téged, ha nem vagy neki szimpatikus, és nem játszol a szabályai szerint. Egy valláskritikus munka egy vallásos írótól, aki bibliai példázatot írt annak minden szépségével és rútságával, közben pedig kipróbálta a fricskadobálást is. Mindenképpen érdemes elolvasni az összes könyvet, de nem csak fantasybolondoknak, hanem úgy mindenkinek.

3 hozzászólás
WolfEinstein>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Mivel az egyes köteteket külön már értékeltem, ezúttal egyben próbálom megfogalmazni a benyomásaimat az egész történettel kapcsolatban.
A hét történet elég különböző színvonalú, és nekem a legkiforratlanabbnak paradox módon Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény tűnik, annak ellenére, hogy ez a kötet tette népszerűvé Narniát. Persze érthető: ezt írta meg elsőként a szerző. Az írói kvalitásai a további kötetekkel felettébb látványosan javulnak, mégis ezzel a kötettel teremtett meg egy világot. Egy világot, ami minden stilisztikai hibája, gyermeteg fordulata és sok esetben koncepciótlannak tűnő dramaturgiája ellenére egészen elvarázsolja az olvasót. Egy világot, ahol örök tél uralkodik, még sincs soha karácsony, ahol egy elhagyatott tisztás közepén áll egy lámpaoszlop, ami mindig világít, ahova többek között egy régi ruhásszekrényen keresztül lehet eljutni. Hiába sokkal, de sokkal jobb a többi kötet, mégis ez az igazán klasszikus Narnia-történet. Ha az alapján vesszük sorra a köteteket, ahogy Lewis megírta őket, feltűnő, hogy egyre jobb írói kvalitásokra tesz szert, míg végül a keresztény hitvilág csodálatosan komplex metaforájává válik. A gyerekeknek írt, ízig-vérig klasszikus angol meseregény kötetről kötetre mitológiává, filozófiává és teológiává alakul, hogy egy hatalmasra duzzasztott példázat kerekedjen belőle hitről, erkölcsről – az egymás között oly sokféleképpen átjárható világokról. A meséből kaland lesz, a kalandból pedig az olvasó egyszer csak azt tapasztalja, hogy elkezdi mélyen vizsgálni és újraértelmezni a világképét – elkezdi Aslant keresni önmagában, és elkezdi kutatni a Narniába (vagy mindenki nevezze kedve szerint) vezető utat. Narniába (vagy mindenki nevezze kedve szerint) bárki eljuthat, és mindenki a saját útján kell hogy eljusson oda…
Ja, és Borongányt imádom! Felülmúlhatatlan figura!

A_S1M0N P>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

A varázsló unokaöccse
(kedvenc)

Jó kezdés! :)

Emlékeim szerint anno csak az első filmet láttam (bár talán azt sem teljesen), de az alapokkal tisztában vagyok, így több utalás is célba ért a folytatásokat illetően (spoiler), amik a kiadási sorrendet figyelembe véve tetszettek, utólag is remekül mutatja be Narnia és lakóinak születését, valamint a későbbi konfliktusok eredetét.

A cselekmény, a szereplők, a leírások és az elbeszélés módja is tetszett, nem szájbarágós, nem túlmagyarázós, hanem lényegre törő, felnőtt és gyerek egyaránt élvezettel olvashat benne hihetetlen kalandokról, hűségről, barátságról, szeretetről, az ígéretek betartásának fontosságáról egy érdekes világban, melyről azért itt még csak az alapok derülnek ki.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Ez sem volt rossz, de néhol azért kissé untam, valamint a gyerekek se tudtak megfogni különösebben, bár a történet legnagyobb részében csak felszínesen ismerjük őket.

A végére aztán beindultak az események és eddig Peter tűnik olyannak, akit a leginkább kedvelni tudok majd, de a többieken is pozitív irányú változás ment végbe, így még bármi lehet.
Ahogy a történettel is, hiszen semmilyen támpontot nem hagyott erre vonatkozóan C.S. Lewis. Meg is lepődtem a spoiler.
A leírások többnyire tetszettek, bár számomra néha túlságosan magyarázó volt, de mivel alapvetően gyerekeknek szól (valamint más világ, nyelvezet volt akkoriban), így megértem ezt.
Az író megjegyzései, kiszólásai viszont jók, olyan érzést keltenek, mintha ő maga mondaná el nekünk a történetet, miközben a saját gondolatait is megosztja velünk.

A ló és kis gazdája

Ez megint tetszett, egy-két apróság kivételével, de a karakterek érdekesek voltak (spoiler), akárcsak a cselekmény, bár utóbbi végkimeneteléről kétségünk sem lehetett, mégis le tudtak kötni az események, mert az odáig vezető út tartogatott meglepetéseket bőven.
Továbbra is jó ez laza kapcsolat a kötetek között, miközben egyre jobban megismerjük Narnia világát, de a korábbi szereplők is felbukkannak, ám nem véve el a rivaldafényt aktuális főhősünktől.

Caspian herceg
(kedvenc)

A varázsló unokaöccse mellett eddig ez tetszett a legjobban.

A cselekmény eleve érdekesen indul, de ez a későbbiekben is így marad, bár óriási fordulatok nincsenek, azért tartogat izgalmakat.
A karakterek is szimpatikusak, még a spoiler.
Továbbra is tetszik, hogy a vékonyka terjedelem ellenére mégis egy kidolgozott, izgalmas, kerek történetet kapunk, amik együttese alkotja Narnia krónikáit.

A Hajnalvándor útja
(kedvenc)

Továbbra is nagyon jó, az egész utazás és kalandozás tetszett, Eustace idegesítő volt, de spoiler, ellentétben Cincz Vitézzel, aki szívével, elszántságával messze kiemelkedett útitársai közül, még ha elég forrófejű is (bár ez több esetben érthető), de egér létére ő volt a legemberségesebb, vigaszt nyújtva spoiler.
Caspian továbbra is szimpatikus, de Lucy és Edmund is felnőttek, kevésbé ingerlékenyek, ami Eustace mellett nem kis kihívás.
Az utazás során megismert karakterek is érdekesek, ahogy a helyszínek is, ahová eljutnak.

C. S. Lewis remekül tanít a mesén keresztül (talán ebben a kötetben van a legtöbb ilyen), Aslan pedig továbbra is akkor bukkan fel, amikor csodára van szükség.

Az ezüst trón

Nem tudok mást írni, ez is tetszett, Eustace tényleg megváltozott, mellette Jill is szimpatikus főszereplő, de a többiek között is akadnak ilyen karakterek.
Újfent izgalmas, érdekes kalandoknak lehettünk szemtanúi, bár a legnagyobb fordulat hamar kiszámítható lett spoiler, néha azért meg tudtak lepni a történések.

A végső ütközet
(kedvenc)

Hú, az elején a szamarat felképeltem volna, annyira ostoba, manipulálható volt szegény! :D
Már kezdtem megijedni, hogy spoiler.
Mondjuk Tirian is megérdemelt volna kettőt, attól talán hamarabb észhez tért volna…

Mindegy, a kiosztatlanul maradt pofonok ellenére is jól alakultak a dolgok, már ami a cselekményt és az izgalmakat illeti. Tetszett, hogy spoiler.
Eustace és Jill újfent szimpatikusak voltak, pedig előbbi anno nem így indult, szóval rá volt legjobb hatással ez az egész történet.

A vége érdekes és megrázó is volt egyben, spoiler.

Itt azért már nem csak egyszerű gyerekmeséről van szó, ebben a kötetben a legerősebb a filozófia és egyéb, fontos gondolatokat rejtő mondanivaló is.
Kérdés, hogy aki kevésbé vallásos (mint én), az mennyire tudja befogadni ezt, bár aki nyitott a világ dolgaira (mint én) és képes a saját nézőpontján túl is látni, elfogadni azt (ha megérteni teljesen nem is), bármennyire távol álljon is tőle az adott dolog (nem csak a vallást értve), azoknak is elgondolkodtató tud lenni a Narnia történetét elmesélő kötetek mindegyike.

Összegzés:

Egy kötetben helyet foglalva simán megy az öt csillag, az ajánlás, valamint a kedvencek közé is bekerül, de külön-külön azért nem mindig nyerték el teljesen a tetszésemet, bár szerencsére csak apróbb megingásokról volt szó.
Sok érdekes szereplőt ismerhettem meg, bár mindegyikőjükről csak annyit tudtunk meg, amennyit a cselekmény megkívánt, emiatt pedig a főbb karakterek se nagyon estek át komolyabb jellemfejlődésen (Eustace kivételével), így különösebben nem tudtam kötődni senkihez sem, ám izgulni azért igen.

Maga a kiadvány nagyon szép, minőségi, az illusztrációk is tetszettek, rosszat nem tudnék rá mondani, az egyes történetek egyértelműen vannak elválasztva egymástól, külön tartalomjegyzékkel.

Marée_Noire>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

A varázsló unokaöccse:
Tündéri mese, elvarázsolt; épp azt kaptam meg tőle, amit anno a Végtelen történettől hiába vártam, azt egy túlmisztifikált zagyvaságnak tartottam (bocsi a VT fanoktól, tudom, hogy sokan szeretik, de ez csak az egyéni véleményem), nem talált el és nem értettem, ellentétben ezzel a könyvvel. ;)
Gyönyörű, harmonikus világ, alig várom, hogy tovább olvassam! :)

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény:
Hogy ez milyen édes, részletes, jól megírt mese! :O Az egyedüli, ami nem annyira tetszett, az az illusztrációk, azok olyan semmilyenek. ;)

A ló és kis gazdája:
Először fura volt, hogy a sorozat minden részében más a főszereplő, ám miután összeértek a szálak, megértettem, hogy erre szükség van ahhoz, hogy mindent megértsen az olvasó. Ezzel megkapjuk azt a változatosságot és sokrétűséget is, ami amúgy a sorozatoknál nem annyira szokás. ;)
Shasta sorsát előre lehetett látni (bár ez szerintem csak a koromnak köszönhető), ám mégis végig drukkoltam neki. :)

Caspian herceg:
Még mindig szeretem ezt a mesét, semmi extra, de mégis magával ragad, és olvastatja magát. ;) Caspiant alig ismertük meg, de remélem, a későbbiekben azért jobban kibontakozik előttem a jelleme.

A Hajnalvándor útja:
Érdekes, hogy amúgy kicsit sem érdekelnek a tájleírások és a hajózás, itt mégis olvastatta magát. :) Kíváncsi voltam, hogy a keresett férfiak milyen sorsra jutottak, hogy élnek-e még, és erre meg is kaptam a választ; a köztes kalandok pedig érdekesek voltak. ;)

Az ezüst trón:
Egyszerűen hihetetlen, hogy egyáltalán nem ingadozik a sorozat minősége, állandóak a jó kalandok. ;)
Kimondottan szép történet volt ez is, és Borongány amilyen idegesítő, annyira szerethető szereplő is egyben. :D

A végső ütközet:
Sosem gondoltam volna, hogy épp egy olyan gyerekmese gondolkodtat el vallásról, hitről, amely sok-sok éve íródott, és nem direktben próbál megtéríteni. Na persze ettől még nem leszek hívő ember, ám akkor is hasznomra válik, ebben biztos vagyok.
Gyönyörű történet, aminek a befejezésébe sem tudok belekötni: itt már nem igazán tündérmese, hiszen az elkerülhetetlen pusztulás is szerepet játszik, mégsem szomorú, és mégsem csak erről szól, sőt. :)

Astrid>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

A legszebb mesék nem azért azok, mert olyan fantasztikusan, hibátlanul vannak megírva. Sokkal inkább azért, mert az emberek lelkét képesek megérinteni. Nyomot hagynak benned, és egyszer talán te is ebből mesélsz majd a gyermekednek.

loci93 I>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

off
C. S. Lewis világa csodálatos, ötletes, ugyanakkor mélyen a keresztény hitben gyökeredzik, és annak jelképrendszerét használja. A szereplői közül egyértelműen a legérdekesebb Aslan, és a gonoszok (Jades, Miraz, Zöld Palástos hölgy), viszont a történtekbe belecsöppenő gyerekekről ez nem mondható el. Sok logikátlanság és olykor értelmetlenség van ebben a nagyon angol sorozatban, spoiler viszont ezek mellett fel lehet fedezni egy csomó, még mai szemmel is zseniális apróságot, mind a világbővítés, mind a mind a történetmesélés szempontjából spoiler. Alapmű, ezért egyszer megéri elolvasni, de távolról sem hibátlan.

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a mesesorozatokat. De nem tudom ajánlani azoknak, akiket zavar, ha egy sorozat olykor túlzó módon alá van vetve egy jelképrendszernek.

E könyv elolvasása nekem 1747 percet vett igénybe.

Moncsycsy>!
C. S. Lewis: Narnia krónikái

A vége…az szíven ütött. De ha teljes egészében nézem a sorozatot, ha a fene fenét eszik, akkor sem tudnám megszeretni. Pedig szerettem volna. Nagyon.
Először a filmeket láttam. Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt és a Caspian herceget, mindkettőt moziban. Rögtön megszerettem. A hangulata, a fantasy keveredése a mi világunkkal egy kicsit…
Ezek után természetesen kíváncsi lettem a könyvekre. Tavaly megkaptam a különkiadást és elkezdtem elolvasni. Uhh. Semmi sem volt benne a filmek hangulatából. Bár a filmeket is inkább a fiataloknak készítették (lévén, hogy a főszereplők "tizenéves gyerekek") volt benne annyi izgalom, hogy egy felnőttnek is tetszedjen. Igen ám, de mindez megszűnt ahogy elkezdtem olvasni a könyveket. Lehet, hogyha korábban nem látom a filmeket nem úgy kezdem el olvasni, mintha egy izgalmas fantasy lenne, hanem mint egy mesekönyv? Kitudja.
Mindenestre végigrágtam magam az első, a második, negyedik, ötödik és hatodik könyven tavaly.
Szószerint. Mert a könyv stílusa inkább egy Benedek Elek Nagy mesekönyvre, vagy egy Grimm meséskötetre hasonlított. Tudom. Hiszen gyerekeknek szól, de akkor miért ringattak a filmek hiú ábrándokba?
Egy évre rá, meg véglegesen befejeztem a Narnia Krónikáit. Elolvastam a Ló és a kis gazdája és a Végső ütközetet. Nem voltak olyan rosszak mint emlékeztem, legalábbis az előbbi mindenképp izgalmasabb volt, mint amire számítottam. Persze a többi részben is voltak izgalmas részek, kiemelném a könyvek közül Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt mert történetileg még ez a legjobb a harmadik részen kívül. A krónikák lezárása meg semmi esetre sem emlékeztetett a mesék csodálatos világára. Ahol az a mese vége, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mert lehet, hogy a szereplőknek „boldogan” zárult ez, de a legutolsó mondatokban mindenképp ott volt a kettős jelentés…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Milli88 P>!

Hiszen nem ijed meg az ember a kunkorodó gilisztától, ha már csörgőkígyóval is volt dolga, nem retteg a tehéntől, ha már találkozott megvadult bikával.

A varázsló unokaöccse - 6. fejezet - 44. oldal

Lalauda P>!

Ó, Éva leánya a ragyogó Szek Rényországból, a messzi Idekimász városából, ahol örök fény és nyár uralkodik, mit szólnál ahhoz, ha meghívnálak egy csésze teára – magamhoz?

118. oldal

Lalauda P>!

De tanuld meg, soha semmi sem történik kétszer ugyanúgy.

371. oldal

csucsorka P>!

A gyermeki butasághoz hasonlóan a felnőttek ostobaságának is megvannak a sajátosságai. Ebben a pillanatban Andrew bácsi elindult a butaság felnőttekre jellemző útján. Most, hogy a boszorkány már nem volt vele egy szobában, igen gyorsan megfeledkezett arról, mennyire megrémítette, csak a tündökletes szépségére emlékezett. „Micsoda szépség! – gondolta magában. – Teremtőm, micsoda szépség! Igazi csodalény!” Valahogy az is kimenet a fejéből, hogy a gyerekek hozták ide ezt a „csodalényt”. Teljesen azt hitte, ő hívta elő a varázserejével az ismeretlen világokból.
– Andrew, fiacskám! – szólította meg magát a tükörben. – Pokolian jóvágású fickó maradtál még ebben a korban is! Még mindig remek megjelenésű úriember vagy!
A bolondos öregember belehajszolta magát abba a hitbe, hogy a boszorkány beleszeretett. A két pohár itóka is megtette a hatását, meg így kiöltözve tényleg tetszett magának. Nagyon hiú volt, akár egy páva, ezért is lett belőle varázsló.

47-48. oldal, A varázsló unokaöccse (Harmat, 2019)

Lalauda P>!

Az igazgató(nő) barátai látták: az igazgató(nő) nem alkalmas igazgató(nő)nak(nek), ezért aztán tanfelügyelőt csináltak belőle. Ezentúl ő kötözködjön a többi igazgató(nő)val(vel). Amikor pedig rájöttek, hogy erre sem alkalmas, bejuttatták a parlamentbe, ahol aztán boldogan élt, amíg meg nem halt.

657. oldal

zhatria>!

– Valami szörnyű sejtelem jutott az eszembe, Su.
– Micsoda?
– Iszonyatos volna, ha otthon, a mi világunkban az emberek egyszer csak belül éppúgy elvadulnának, mint az állatok, de továbbra is embereknek látszódnának, s te nem tudnád eldönteni, ki milyen.

372. oldal

zsolt822>!

A legélesebb penge csapását is felfogja a pajzs, de a bölcsesség áthatol minden páncélon.

207. oldal

Szelén P>!

– Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett.

Zsu14 >!

Emlékezz, minden világ a vég felé halad, és a nemes halál oly kincs, amelyet senki sem szegény megvásárolni!

715. oldal, A végső ütközet- A sas híreket hoz


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. M. Barrie: Pán Péter
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Cressida Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát
Lewis Carroll: Alice Csodaországban / Alice Tükörországban
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
Neil Gaiman: Sosehol
Michael Ende: A Végtelen Történet
Tony DiTerlizzi – Holly Black: Manók könyve
Lene Kaaberbøl: A szalamandra szíve