Narnia ​krónikái (Narnia Krónikái 1-7.) 73 csillagozás

C. S. Lewis: Narnia krónikái C. S. Lewis: Narnia krónikái C. S. Lewis: Narnia krónikái

A Narnia Krónikái a Jó és a Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Izgalmas utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban.

Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis. Ezek közül a másodikat, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, és a negyediket, a Caspian herceg címűt vitte eddig filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media. További két kötet, A Hajnalvándor útja és az Ezüsttrón forgatási munkálatai pedig máris folynak.

Eredeti mű: C. S. Lewis: The Chronicles of Narnia

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Harmat, Budapest, 2019
768 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632884547 · Illusztrálta: Pauline Baynes
>!
M&C, Budapest, 2008
760 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639859005 · Fordította: Liszkay Szilvia
>!
M&C, Budapest, 2002
puhatáblás

Kedvencelte 29

Most olvassa 21

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 228

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Szentinel
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Újabb utazás ért véget. Ezt 2014. október 16-tól 2016. március 31-ig jártam. A második felét egyetlen hónap alatt bedaráltam. Így elnézve lehettem volna sokkal gyorsabb is, de akkor még nem volt meg bennem ez a „fejezzükbeasorozatotminélelőbb” mentalitás. Mióta befejeztem a The Dark Towert, felbukkant bennem egy igény: látni szeretném, meddig szárnyal az írói képzelet. Ezért is fordultam a fantasyk felé, és olvasom belőlük minél többet. Még én sem tudom, milyen indíttatásból, de a Narnia krónikáit választottam utam következő állomásának. Amúgy jah, Aslan A Sötét Toronyban is felbukkan, utalás szinten. Ki tudja, talán az egyik Torony felé vezető sugár éppen maga Narnia lenne?

A Narnia krónikái Tolkien A Gyűrűk Urája mellett a legklasszikusabb „high fantasy”, és sok hasonlóságot mutatnak, mégis teljesen eltérnek. A Narnia hét kötetes, a GyU három(ra lett bontva), mégis a kötetek aprók, és úgy az egész sorozat egyszerre, egyben olvasva sem volt annyira megterhelő számomra, mint Tolkien eddig általam olvasott munkái. A Narnia főszereplői gyermekek, és az egésznek van egy gyerekes naivitása, mégis sok szempontból érzem felnőttebbnek, komorabbnak a mondanivalóját, mint a GyU-nak. Tolkien nyelvészetet vitt a mesébe, majd a mesét vitte a mitológiába, majd a mitológiát varázsolta az olvasó elé, mégis Lewisnál éreztem jobban, hogy tanítani akar. Narnia első pillantásra egy meseszerű hely, ahol gyermekkorunk kel életre, mégis sokkal könyörtelenebb tud lenni, mint egy hobbit piknikparti közvetlenül Mordor mellett. Ez utóbbit pedig egyetlen vonásával éri el: kirángat a komfortzónádból.

A Narnia szereplői, még ha gyermekek is, gyakran lépnek tévútra, esnek bűnbe és hoznak rossz döntéseket. A világ pedig duplán fizeti vissza nekik az összeset. A Hajnalvándor útjában felbukkanó Eustace Scrubbs kalandja erre a legjobb példa, aki hitetlenségéért és folyamatos szurkálódásaiért olyan katasztrófán megy keresztül, hogy szabályosan fájt olvasni. Ez pedig a gonosz karakterekre is érvényes. Elég brutális halált szenvednek el itt-ott: lefejezés, elevenen felfalás, nyilvános megaláztatás, kitörlés a tér-idő kontinuumból… Azt hiszem, sokan felülértékelik Narnia világának eszképizmusát, pedig szerintem nincs szó többről, mint egyedi történetvezetésről. Amikor a jó szereplők jól döntenek, jól cselekszenek, mégis veszélybe kerülnek, akkor a deus ex machina siet segítségükre, hogy kihúzza őket a bajból. Ennél bibliaiabb és posztmodernebb nehezen lehetett volna ez a könyvsorozat. Az utolsó kötet elolvasása után derült ki számomra, hogy Narnia valójában egy sokkal összetettebb, szimbolista világ volt, mint ahogy azt először sejtettem. Aslan pedig a legbetegebb istenség valaha, és ellentmondásos módon mégis, szinte tökéletes leképzése annak, ahogy a fantasy zsánere a keresztény istenhez viszonyul.

Maguk a könyvek formailag is rendben vannak. Nagyon rövidkék a későbbi high fantasyk hosszához képest, szépen illusztráltak, gyorsan olvashatók és izgalmasak. Az egyetlen negatívuma, hogy minden csak akkor fog majd az olvasó előtt tisztázódni minden egyes furfangossága, ha az utolsó kötet is megvolt. A sorvégi két könyv például remek ellentétjét képezi egymásnak, mégis, mintha egyetlen könyvben írták volna meg őket. A varázsló unokaöccse és A végső ütközet az alfa és az omega. Ja, és Lewis, mint narrátor, maga is jelen van a könyvekben. Rendszeresen kiszól az olvasónak, és magyaráz neki, vagy olyan részleteket árul el, melyek kideríthetetlenek lennének a szövegből. Látszik, hogy a szerző szerette a szereplőit, és a világot is, melyet megteremtett.

A Narnia krónikái tehát nem más, mint egy ifjúsági fantasy köntösébe bújtatott bibliai útmutató, ugyanakkor az olvasó fantáziáját alaposan megragadó, majd pofán csapó, kritikus történet. Egy álomvilágról ír, mely magához kupál, átalakít téged, ha nem vagy neki szimpatikus, és nem játszol a szabályai szerint. Egy valláskritikus munka egy vallásos írótól, aki bibliai példázatot írt annak minden szépségével és rútságával, közben pedig kipróbálta a fricskadobálást is. Mindenképpen érdemes elolvasni az összes könyvet, de nem csak fantasybolondoknak, hanem úgy mindenkinek.

3 hozzászólás
>!
Ancalimë
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Egyik kedvenc könyvsorozatom lett. Új történet számomra csak A varázsló unokaöccse és a A végső ütközet volt. A többit már külön könyvben is elolvastam. Mindig is kíváncsi voltam rá, hogyan is alakult ki Narnia, gyönyörűen le lett írva az egész. A végső ütközet pedig kicsit komorabb, mint a többi rész, főleg a vége volt számomra megdöbbentő.

>!
Gazella
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Azt hiszem, nekünk, keresztényeknek megvan az az előnyünk a Narnia olvasása során, hogy értjük is, és ismerősként tekintenek ránk a történések és a dilemmák, nomeg Aslan – épp ezért tudjuk értékelni és a helyén kezelni a történetet.

Aslan alakja sokkal közelebb hozta hozzám Jézust, mint addig bárki vagy bármi más.

Varázslatos történet! Nagyon tetszik az alapötlet, hogy hogy zajlik az üdvtörténet egy párhuzamos világban. Érik az újraolvasás, hiszen már 2 éve olvastam. (Hogy megy az idő!)

2 hozzászólás
>!
Marée_Noire
C. S. Lewis: Narnia krónikái

A varázsló unokaöccse:
Tündéri mese, elvarázsolt; épp azt kaptam meg tőle, amit anno a Végtelen történettől hiába vártam, azt egy túlmisztifikált zagyvaságnak tartottam (bocsi a VT fanoktól, tudom, hogy sokan szeretik, de ez csak az egyéni véleményem), nem talált el és nem értettem, ellentétben ezzel a könyvvel. ;)
Gyönyörű, harmonikus világ, alig várom, hogy tovább olvassam! :)

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény:
Hogy ez milyen édes, részletes, jól megírt mese! :O Az egyedüli, ami nem annyira tetszett, az az illusztrációk, azok olyan semmilyenek. ;)

A ló és kis gazdája:
Először fura volt, hogy a sorozat minden részében más a főszereplő, ám miután összeértek a szálak, megértettem, hogy erre szükség van ahhoz, hogy mindent megértsen az olvasó. Ezzel megkapjuk azt a változatosságot és sokrétűséget is, ami amúgy a sorozatoknál nem annyira szokás. ;)
Shasta sorsát előre lehetett látni (bár ez szerintem csak a koromnak köszönhető), ám mégis végig drukkoltam neki. :)

Caspian herceg:
Még mindig szeretem ezt a mesét, semmi extra, de mégis magával ragad, és olvastatja magát. ;) Caspiant alig ismertük meg, de remélem, a későbbiekben azért jobban kibontakozik előttem a jelleme.

A Hajnalvándor útja:
Érdekes, hogy amúgy kicsit sem érdekelnek a tájleírások és a hajózás, itt mégis olvastatta magát. :) Kíváncsi voltam, hogy a keresett férfiak milyen sorsra jutottak, hogy élnek-e még, és erre meg is kaptam a választ; a köztes kalandok pedig érdekesek voltak. ;)

Az ezüst trón:
Egyszerűen hihetetlen, hogy egyáltalán nem ingadozik a sorozat minősége, állandóak a jó kalandok. ;)
Kimondottan szép történet volt ez is, és Borongány amilyen idegesítő, annyira szerethető szereplő is egyben. :D

A végső ütközet:
Sosem gondoltam volna, hogy épp egy olyan gyerekmese gondolkodtat el vallásról, hitről, amely sok-sok éve íródott, és nem direktben próbál megtéríteni. Na persze ettől még nem leszek hívő ember, ám akkor is hasznomra válik, ebben biztos vagyok.
Gyönyörű történet, aminek a befejezésébe sem tudok belekötni: itt már nem igazán tündérmese, hiszen az elkerülhetetlen pusztulás is szerepet játszik, mégsem szomorú, és mégsem csak erről szól, sőt. :)

>!
Moncsycsy
C. S. Lewis: Narnia krónikái

A vége…az szíven ütött. De ha teljes egészében nézem a sorozatot, ha a fene fenét eszik, akkor sem tudnám megszeretni. Pedig szerettem volna. Nagyon.
Először a filmeket láttam. Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt és a Caspian herceget, mindkettőt moziban. Rögtön megszerettem. A hangulata, a fantasy keveredése a mi világunkkal egy kicsit…
Ezek után természetesen kíváncsi lettem a könyvekre. Tavaly megkaptam a különkiadást és elkezdtem elolvasni. Uhh. Semmi sem volt benne a filmek hangulatából. Bár a filmeket is inkább a fiataloknak készítették (lévén, hogy a főszereplők "tizenéves gyerekek") volt benne annyi izgalom, hogy egy felnőttnek is tetszedjen. Igen ám, de mindez megszűnt ahogy elkezdtem olvasni a könyveket. Lehet, hogyha korábban nem látom a filmeket nem úgy kezdem el olvasni, mintha egy izgalmas fantasy lenne, hanem mint egy mesekönyv? Kitudja.
Mindenestre végigrágtam magam az első, a második, negyedik, ötödik és hatodik könyven tavaly.
Szószerint. Mert a könyv stílusa inkább egy Benedek Elek Nagy mesekönyvre, vagy egy Grimm meséskötetre hasonlított. Tudom. Hiszen gyerekeknek szól, de akkor miért ringattak a filmek hiú ábrándokba?
Egy évre rá, meg véglegesen befejeztem a Narnia Krónikáit. Elolvastam a Ló és a kis gazdája és a Végső ütközetet. Nem voltak olyan rosszak mint emlékeztem, legalábbis az előbbi mindenképp izgalmasabb volt, mint amire számítottam. Persze a többi részben is voltak izgalmas részek, kiemelném a könyvek közül Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt mert történetileg még ez a legjobb a harmadik részen kívül. A krónikák lezárása meg semmi esetre sem emlékeztetett a mesék csodálatos világára. Ahol az a mese vége, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mert lehet, hogy a szereplőknek „boldogan” zárult ez, de a legutolsó mondatokban mindenképp ott volt a kettős jelentés…

3 hozzászólás
>!
rex501 
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Még általános iskolás koromban kezdtem el olvasni a Narniát. Minden héten többször is megnéztem a polcokat, hogy vajon vissza hozták e már, azt a könyvet, amelyikre annyira vártam. Narnia világa akkor, annyira magával ragadott a gyönyörű világaival, mozgalmas cselekményeivel és szerethető hőseivel, hogy mind a mai napig szívesen veszem elő ezeket a könyveket és olvasom el a kedvencem jeleneteimet.

>!
Lalauda
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Narnia világával sokakhoz hasonlóan én is a film kapcsán ismerkedtem meg (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény). Engem is magával ragadott az a különleges világ. Nem sokkal később olvastam is a történetet, de csak azt az egyet a hétből. Később a könyvtárban megtaláltam a többi hat történetet, és még jobban elvarázsolt ez a világ.
Bár C. S. Lewis gyerekeknek szánta, szerintem a Narnia krónikáit felnőttek is ugyan úgy tudják élvezni. Kicsiként izgalmas, varázslatos mese, kicsit idősebbként pedig egy igazán jól megírt fantasy. Nem az a fajta történet, ami a gyerekeket próbálja megkímélni a „kegyetlen világtól”. A főszereplők gyerekek, de hibáznak, tévednek, és meg is szenvednek bűneikért. A döntéseiknek mindig tétje van, életük és az egész világ sorsa múlik rajta. Szembesülniük kell a gonosszal, meg kell vívniuk saját csatáikat, olykor ölniük is kell. De ami végig talán a legfontosabb, hogy hinniük kell. Szerintem ez a történetek egyik legfontosabb üzenete.

>!
krisztina0419
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Szeretem a kellemes csalódásokat. Úgy számítottam, hogy kb. 2 nap lesz egy történet,mert annyira nem fog lekötni. Tévedtem,mert elvarázsolt, és lekötött.
Összességében tetszett, de a vége már nem. Bár így Lewis elintézte, hogy tényleg ne lehessen folytatni.
A legjobb tényleg a ruhásszekrény és a Caspianos rész. De együtt kerek az egész, nem ahogy a filmeket készítik össze-vissza.
A legkevésbé az utolsó és a harmadik rész tetszett. Nem bántam meg, hogy elolvastam,mert így pipa kerülhet amit az életben egyszer el kell olvasni könyvek mellé.

>!
János_Golubov
C. S. Lewis: Narnia krónikái

Sajnálattal olvasom itt a kritikákat, hogy sok emberen kifogott ez a történet. Szeritnem fantasztikus és felnőtteknek tudom ajánlani. Igen felnőtteknek, mivel olyan dolgok is vannak benne, amit az 5-10 évesek nem fognak megérteni, de még a kamaszok sem. Bár ahogy elnézem az itteni hozzászólásokat, sok felnőtt sem érti.


Népszerű idézetek

>!
csucsorka P

A gyermeki butasághoz hasonlóan a felnőttek ostobaságának is megvannak a sajátosságai. Ebben a pillanatban Andrew bácsi elindult a butaság felnőttekre jellemző útján. Most, hogy a boszorkány már nem volt vele egy szobában, igen gyorsan megfeledkezett arról, mennyire megrémítette, csak a tündökletes szépségére emlékezett. „Micsoda szépség! – gondolta magában. – Teremtőm, micsoda szépség! Igazi csodalény!” Valahogy az is kimenet a fejéből, hogy a gyerekek hozták ide ezt a „csodalényt”. Teljesen azt hitte, ő hívta elő a varázserejével az ismeretlen világokból.
– Andrew, fiacskám! – szólította meg magát a tükörben. – Pokolian jóvágású fickó maradtál még ebben a korban is! Még mindig remek megjelenésű úriember vagy!
A bolondos öregember belehajszolta magát abba a hitbe, hogy a boszorkány beleszeretett. A két pohár itóka is megtette a hatását, meg így kiöltözve tényleg tetszett magának. Nagyon hiú volt, akár egy páva, ezért is lett belőle varázsló.

47-48. oldal, A varázsló unokaöccse (Harmat, 2019)

>!
Lalauda

Ó, Éva leánya a ragyogó Szek Rényországból, a messzi Idekimász városából, ahol örök fény és nyár uralkodik, mit szólnál ahhoz, ha meghívnálak egy csésze teára – magamhoz?

118. oldal

>!
Lalauda

De tanuld meg, soha semmi sem történik kétszer ugyanúgy.

371. oldal

>!
Lalauda

Az igazgató(nő) barátai látták: az igazgató(nő) nem alkalmas igazgató(nő)nak(nek), ezért aztán tanfelügyelőt csináltak belőle. Ezentúl ő kötözködjön a többi igazgató(nő)val(vel). Amikor pedig rájöttek, hogy erre sem alkalmas, bejuttatták a parlamentbe, ahol aztán boldogan élt, amíg meg nem halt.

657. oldal

>!
Szelén

Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
J. M. Barrie: Pán Péter
Lewis Carroll: Alice Csodaországban / Alice Tükörországban
J. R. R. Tolkien: A babó
Geronimo Stilton: A Fantázia Birodalma
Tea Stilton: A sivatag hercegnője
Cressida Cowell: Így beszélj sárkányul
Elisabetta Gnone: Az ikrek titka
Tina Markus: Pircsi és a zombizűr
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda