Az ​oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Narnia Krónikái 2.) 85% 776 csillagozás

Ahogy az első rész is, ez is nagyon tetszett. Sőt, talán egy fokkal jobban. Három rész elolvasása után eddig ez a kedvencem.
A szereplőket már valamennyire ismertem a filmekből, amire tulajdonképpen nem igazán emlékszem, csupán az elejére (de így legalább izgalmasabb volt a könyv).
Könnyen olvasható, tele van szép rajzokkal, izgalmas, aranyos és szórakoztató.

A második rész az egyik kedvencem. Filmen is imádtam és könyvben is lenyűgöző.
Nagyon szeretem a Pevensie testvéreket. Peter és Lucy a kedvencem, Edmundot itt még nagyon utáltam és haragudtam rá, de a későbbiekben őt is a szívembe zártam. Susan nekem itt még egy kicsit közömbös, de végül őt is sikerült megkedvelnem.
Szerencsések ezek a gyerekek, hogy ilyen hatalmas, életre szóló kalandokban vehetnek részt. Régebben is úgy voltam vele, hogy bárcsak én is egy lettem volna közülük és ez most sem változott. Ők négyen a kedvenc könyves testvéreim. ( Ezt jól megmondtam!)
spoiler Én biztos nem viseltem volna olyan jól ezt az egészet, mint ők. Le a kalappal előttük.
Megyek gyorsan megnézem a filmet úgy ezredjére is.

Újszülöttnek minden mese új, aztán ahogy nő, sokat felejt és kezdheti elölről – na valahogy így vagyok ezzel a történettel. Kölyökkoromban olvastam (csak ezt a részt az összes közül), meg persze láttam a filmet is, most mégis olyan jól esett elővenni.
Gyermekkönyv, mi tagadás, de azért Aslan-ra várni izgi, és hiába rémlik, hogy minden rendben lesz, mégis van helyzet, mikor már- már könnyezel.
Szeretem kis könyv.

Hűűű, már ezer éve érdekelt a Narnia. A könyvsorozat. A filmet valamikor régen láttam már, egészen jól elvoltam vele emlékeim szerint. A Boszorkányok éjszakája kihívásra ez a könyv teljesen jól jött.
Jajj, nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom unni! Azt hittem, hogy soha az életben nem érek a végére. Inkább kétoldalanként FB-on meg molyon lógtam 5-10 percekre, nem volt túlzottan időhatékony az olvasásom.
Abszolút nem bírtam magamat beleélni a történetbe. Nem tetszett az írásmód sem. Pedig a cselekmény alapvetően izgalmas volt, elvégre volt benne másik világ, gonosz boszorkány, csata, kővé dermesztés és minden egyéb. A testvérek közül sem bírtam senkit sem megkedvelni, sőt, Edmund kifejezetten unszimpatikus volt.
Nem tudom, hogy most csak rossz időpontban olvastam, vagy tényleg nem nekem való ez a sorozat, de nem győzött meg arról, hogy továbbolvassam. :/

Nincs olyan mese, amiben a kismadár gonosz volna.

Igazán örülök annak, hogy először filmen láttam, mert az nélkül el sem jutottam volna Narniába.
Szeretem ahogy Lewis mesél és ír.
Szeretem a történeteit.
Semmi bonyodalom, csupa egyszerűség, lenyűgöző képzeletbeli mesék. A szereplői kedvelhetőek, főleg Lucy-t tudnám kiemelni aki maga az ártatlanság és gyermeki szív. A lények pedig egytől-egyig mindig mosolyt csaltak az arcomra.
Amit kicsit hiányoltam, az a nagy csata és leírása volt, vagy csak a film miatt éreztem hiányérzetet. Remélem a további kötetek ebben kárpótolnak majd.

Hát, igen, én most élem a második gyermekkorom. :))))

Itt kérem nincs teketóriázás, hosszas tájleírások, személyiségi és megjelenési elemzések hosszú sora, itt cselekmény van, és jó gyorsan zajlik.
Mikor anno a belőle készült filmet láttam első alkalommal, rögtön beleszerettem.
Egy olyan világ, ahova érdemes és érdekes eljutni, tele beszélő állatokkal, mesés tájakkal, varázslattal, no és persze Aslannal, akinél akárhányszor felbukkan, mindig könnyek lepik el a szemeimet, nem tehetek róla, egyszerűen így van. Valami olyan mértékű szeretet sugárzik a könyvből, akárhányszor megjelenik.
A történet, ahol egy kicsi, hittel teli lány felfedez egy titkokat őrző szekrényt, egy fiú, aki többre vágyik és árulásra kényszerül, egy lány aki már ennyi idősen is kész lady és egy másik fiú, akinek elkezdődik az útja afelé, hogy nagy ember lehessen.
Nagyon jólesik ide elkalandozni, akkor is, ha már ismerjük a történetet.
Annyit hiányoltam a könyvből, hogy nem érződött olyan szorosnak az Aslan és Lucy közti kapocs, ami a filmekben annyira megjelenik.
Egy mesés hely Narnia, ami még sok-sok kalandot tartogat az ide látogatóknak.
Na de merre van egy ilyen ruhásszekrény.. hmm, hmm… megyek, keresek egyet. ;)

Ahogy újraolvasom lassacskán a sorozatot, mind inkább arra jutok, hogy ha jó pillanatban mélyedek bele Narnia világába, akkor mindegyik könyvet a kedvencemnek titulálom… Be kéne látnom, hogy nincs is kedvenc Narnia könyvem? Dehogy! Van vagy 7! Kedvtől függően vagy éppen az, amelyiket olvasom/olvastam.

Ez a rész aranyos és dühítő egyszerre. Érdekesek a látogatások a ruhásszekrényen keresztül, idegesítő a kis áruló viselkedése, megható az éjszaka leple alatt történő eset és nagyon jó a sztori lezárása.
Az biztos, hogy ez a regény élvezetesebb az első résznél, hiszen kalandosabb, jobban megismerjük a hely lakóit, picit bepillantunk Narnia életébe! Én a legjobban mégis az elejét meg a végét szeretem a történetnek – Lewis bácsi iszonyat jól tud keretezni. Valahonnan valahova, igazából el sem mentünk sehova: mint az olvasás, nem? Aztán közben mennyi csodás tájon jártunk, micsoda csatát vívtunk meg?

Blog – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/cs-lewis-na…

Komolyan mondom ez szörnyű, elegem van magamból, ezt így nem lehet folytatni, megígérem több sorozatba nem kezdek bele buta fejemmel ( hányszor elhangzott ígéret :P ) mert ha mind ennyire tetszik akkor el kell olvasnom az összes rész és megint csak a várólistám hosszabbodik most éppen hat könyvvel.
Ez nem fair, hogy a fenében létezik, hogy az ifjúsági irodalom ennyire szórakoztató művekkel van tele, újra szeretnék születni és még időben elolvasni ezeket a meséket, sajnálom, hogy nem volt senki aki kislány koromban ilyenek a kezembe adott volna, mindenki a pöttyösöket és csíkosokat ajánlgatott amiktől akkoriban kivert a víz, nem akartam jó kislányként szép ruhában férjhez menni, már akkor is akcióra és kalandra vágytam és nem kaptam meg, legalábbis míg fel nem fedeztem Dumast és Agathát.
Fiuk nem is tudják mennyivel szerencsésebbek, nekik már akkor is kezükbe adtak ilyesmiket.
Narnia teljes jogú előzménye a mai fantasy irodalomnak, nem érzek minőségi különbséget, talán kicsit több a mese és kevesebb az akció, többet mesél de kevesebbet üt.( mondjuk engem letaglózott, tátott szájjal olvastam végig, hogy ilyen is lehetett volna)
Lassabb mint a mai művek, de engem kilóra vett meg, a négy testvérrel egyetemben, Aslan pedig egyenlő a páncélos medvével rajongás ezerrel :)
Tökéletes választás fiataloknak és ilyen lökött gyereklelkű felnőtteknek akik most fedezik fel az ifjúsági irodalom gyöngyszemeit.

Ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor a A varázsló unokaöccsét olvastam: most valahogy sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész, mint gyerekként, amire akkor csillogó szemmel rácsodálkoztam, azt most sokkal inkább meseszerűnek érzem. Ez persze első sorban magára a szövegre vonatkozik. Történetként szép és tanulságos, bár szívesen olvasnám ugyanezt csak hosszabban, bővebben, alaposabban kifejtve.

Azt hiszem ez egy hosszantartó barátsàg lesz. Imàdom. Egy percig sem unatkozom közben.