Az ​oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Narnia krónikái 2.) 86% 944 csillagozás

Ahogy az első rész is, ez is nagyon tetszett. Sőt, talán egy fokkal jobban. Három rész elolvasása után eddig ez a kedvencem.
A szereplőket már valamennyire ismertem a filmekből, amire tulajdonképpen nem igazán emlékszem, csupán az elejére (de így legalább izgalmasabb volt a könyv).
Könnyen olvasható, tele van szép rajzokkal, izgalmas, aranyos és szórakoztató.

A második rész az egyik kedvencem. Filmen is imádtam és könyvben is lenyűgöző.
Nagyon szeretem a Pevensie testvéreket. Peter és Lucy a kedvencem, Edmundot itt még nagyon utáltam és haragudtam rá, de a későbbiekben őt is a szívembe zártam. Susan nekem itt még egy kicsit közömbös, de végül őt is sikerült megkedvelnem.
Szerencsések ezek a gyerekek, hogy ilyen hatalmas, életre szóló kalandokban vehetnek részt. Régebben is úgy voltam vele, hogy bárcsak én is egy lettem volna közülük és ez most sem változott. Ők négyen a kedvenc könyves testvéreim. ( Ezt jól megmondtam!)
spoiler Én biztos nem viseltem volna olyan jól ezt az egészet, mint ők. Le a kalappal előttük.
Megyek gyorsan megnézem a filmet úgy ezredjére is.

Egy régi nagy kedvencem vettem elő újra, igazából olaszul szerettem volna újraolvasni, de végül nem volt hozzá kedvem, no meg a második résszel kellett kezdenem (egy kihívásra kellett). Úgyhogy el is döntöttem, hogy jövőre elolvasom olaszul, elölről indulva, akkor is, ha az első rész nem nagy kedvenc, legalábbis ahogy visszaemlékszek, az nem fogott meg annyira (jól döntöttek a film készítői, hogy egyből ezzel a résszel indítottak).

A történetet imádom! Egyből beszippant a szekrény magába, valahol hozza a legyen benne gyerek és állat és siker lesz sztorikat :-D De ha van benne mágia, beszélő állatok és más lények, hát az már csak hab a tortán! Kedvenc, hogy a gyerekek – bár testvérek – mégis annyira különbözőek és Lewis szépen belerakta a reális súrlódásokat is, azt, hogy akár egyik testvér bántja a másikat, s gyerekként nem is igazán gondolnak át dolgokat. Lucy imádnivaló, persze, hogy ő a kedvenc (van egyébként egy barátnőm, akinek a kislánya egy az egyben a Lucyt alakító kislányra hasonlított pici korában :-D). No és Aslan! Persze úgy, hogy már olvastam az egész történetet, más egy picit, de ugyanúgy elvarázsol a történet és dobogós helyen van (Harryékkel és a Gyűrűk urával egyetemben) :-D

Újszülöttnek minden mese új, aztán ahogy nő, sokat felejt és kezdheti elölről – na valahogy így vagyok ezzel a történettel. Kölyökkoromban olvastam (csak ezt a részt az összes közül), meg persze láttam a filmet is, most mégis olyan jól esett elővenni.
Gyermekkönyv, mi tagadás, de azért Aslan-ra várni izgi, és hiába rémlik, hogy minden rendben lesz, mégis van helyzet, mikor már- már könnyezel.
Szeretem kis könyv.

Hűűű, már ezer éve érdekelt a Narnia. A könyvsorozat. A filmet valamikor régen láttam már, egészen jól elvoltam vele emlékeim szerint. A Boszorkányok éjszakája kihívásra ez a könyv teljesen jól jött.
Jajj, nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom unni! Azt hittem, hogy soha az életben nem érek a végére. Inkább kétoldalanként FB-on meg molyon lógtam 5-10 percekre, nem volt túlzottan időhatékony az olvasásom.
Abszolút nem bírtam magamat beleélni a történetbe. Nem tetszett az írásmód sem. Pedig a cselekmény alapvetően izgalmas volt, elvégre volt benne másik világ, gonosz boszorkány, csata, kővé dermesztés és minden egyéb. A testvérek közül sem bírtam senkit sem megkedvelni, sőt, Edmund kifejezetten unszimpatikus volt.
Nem tudom, hogy most csak rossz időpontban olvastam, vagy tényleg nem nekem való ez a sorozat, de nem győzött meg arról, hogy továbbolvassam. :/

Nincs olyan mese, amiben a kismadár gonosz volna.

Igazán örülök annak, hogy először filmen láttam, mert az nélkül el sem jutottam volna Narniába.
Szeretem ahogy Lewis mesél és ír.
Szeretem a történeteit.
Semmi bonyodalom, csupa egyszerűség, lenyűgöző képzeletbeli mesék. A szereplői kedvelhetőek, főleg Lucy-t tudnám kiemelni aki maga az ártatlanság és gyermeki szív. A lények pedig egytől-egyig mindig mosolyt csaltak az arcomra.
Amit kicsit hiányoltam, az a nagy csata és leírása volt, vagy csak a film miatt éreztem hiányérzetet. Remélem a további kötetek ebben kárpótolnak majd.

Hát, igen, én most élem a második gyermekkorom. :))))

Ez a rész még jobban tetszett, mint az előző. Izgalmas, kalandos. Narnia születése és aranykora. Letehetetlen olvasmàny. Kíváncsi vagyok, a négy gyerek vajon felbukkan-e még? Máris veszem elő a következő részt.

Itt kérem nincs teketóriázás, hosszas tájleírások, személyiségi és megjelenési elemzések hosszú sora, itt cselekmény van, és jó gyorsan zajlik.
Mikor anno a belőle készült filmet láttam első alkalommal, rögtön beleszerettem.
Egy olyan világ, ahova érdemes és érdekes eljutni, tele beszélő állatokkal, mesés tájakkal, varázslattal, no és persze Aslannal, akinél akárhányszor felbukkan, mindig könnyek lepik el a szemeimet, nem tehetek róla, egyszerűen így van. Valami olyan mértékű szeretet sugárzik a könyvből, akárhányszor megjelenik.
A történet, ahol egy kicsi, hittel teli lány felfedez egy titkokat őrző szekrényt, egy fiú, aki többre vágyik és árulásra kényszerül, egy lány aki már ennyi idősen is kész lady és egy másik fiú, akinek elkezdődik az útja afelé, hogy nagy ember lehessen.
Nagyon jólesik ide elkalandozni, akkor is, ha már ismerjük a történetet.
Annyit hiányoltam a könyvből, hogy nem érződött olyan szorosnak az Aslan és Lucy közti kapocs, ami a filmekben annyira megjelenik.
Egy mesés hely Narnia, ami még sok-sok kalandot tartogat az ide látogatóknak.
Na de merre van egy ilyen ruhásszekrény.. hmm, hmm… megyek, keresek egyet. ;)

Minden sokkal jobban helyére került ennél a könyvnél, mint a filmben volt. Bár ez nem meglepő, hiszen a legtöbb esetben a könyv mindig jobb, mint a film. Sokkal jobban ki vannak dolgozva a karakterek, az indíttatások is világosabbak lettek számomra. Imádtam ezt a részt is, és alig várom, hogy visszavigyék a 3. részt a könyvtárba, hogy újra Narniába kalandozgassak :)

Ahogy újraolvasom lassacskán a sorozatot, mind inkább arra jutok, hogy ha jó pillanatban mélyedek bele Narnia világába, akkor mindegyik könyvet a kedvencemnek titulálom… Be kéne látnom, hogy nincs is kedvenc Narnia könyvem? Dehogy! Van vagy 7! Kedvtől függően vagy éppen az, amelyiket olvasom/olvastam.

Ez a rész aranyos és dühítő egyszerre. Érdekesek a látogatások a ruhásszekrényen keresztül, idegesítő a kis áruló viselkedése, megható az éjszaka leple alatt történő eset és nagyon jó a sztori lezárása.
Az biztos, hogy ez a regény élvezetesebb az első résznél, hiszen kalandosabb, jobban megismerjük a hely lakóit, picit bepillantunk Narnia életébe! Én a legjobban mégis az elejét meg a végét szeretem a történetnek – Lewis bácsi iszonyat jól tud keretezni. Valahonnan valahova, igazából el sem mentünk sehova: mint az olvasás, nem? Aztán közben mennyi csodás tájon jártunk, micsoda csatát vívtunk meg?

Blog – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/cs-lewis-na…