Az ​oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Narnia krónikái 2.) 86% 1126 csillagozás

Ahogy az első rész is, ez is nagyon tetszett. Sőt, talán egy fokkal jobban. Három rész elolvasása után eddig ez a kedvencem.
A szereplőket már valamennyire ismertem a filmekből, amire tulajdonképpen nem igazán emlékszem, csupán az elejére (de így legalább izgalmasabb volt a könyv).
Könnyen olvasható, tele van szép rajzokkal, izgalmas, aranyos és szórakoztató.

A második rész az egyik kedvencem. Filmen is imádtam és könyvben is lenyűgöző.
Nagyon szeretem a Pevensie testvéreket. Peter és Lucy a kedvencem, Edmundot itt még nagyon utáltam és haragudtam rá, de a későbbiekben őt is a szívembe zártam. Susan nekem itt még egy kicsit közömbös, de végül őt is sikerült megkedvelnem.
Szerencsések ezek a gyerekek, hogy ilyen hatalmas, életre szóló kalandokban vehetnek részt. Régebben is úgy voltam vele, hogy bárcsak én is egy lettem volna közülük és ez most sem változott. Ők négyen a kedvenc könyves testvéreim. ( Ezt jól megmondtam!)
spoiler Én biztos nem viseltem volna olyan jól ezt az egészet, mint ők. Le a kalappal előttük.
Megyek gyorsan megnézem a filmet, úgy ezredjére is.

Már régóta tervezgettem elolvasni a könyvet, hisz a film nagy kedvencem. Ez a rész is csodás volt, csak úgy, mint az első. Folyamatosan magam előtt láttam a filmbéli karaktereket, végképp nem tudtam elkülöníteni a kettőt. De nem is baj, mert a könyv egy aranyos mese, a film pedig érdekes módon sokkal részletesebb és bővebb. Azért így is nyújtott egy kis pluszt a könyv, valamint Narniába én is mindig szívesen visszatérek, így igazán jó volt nosztalgiázni.
A Pevensie testvérek nagyon cukik, Aslant pedig imádom.

Egy régi nagy kedvencem vettem elő újra, igazából olaszul szerettem volna újraolvasni, de végül nem volt hozzá kedvem, no meg a második résszel kellett kezdenem (egy kihívásra kellett). Úgyhogy el is döntöttem, hogy jövőre elolvasom olaszul, elölről indulva, akkor is, ha az első rész nem nagy kedvenc, legalábbis ahogy visszaemlékszek, az nem fogott meg annyira (jól döntöttek a film készítői, hogy egyből ezzel a résszel indítottak).

A történetet imádom! Egyből beszippant a szekrény magába, valahol hozza a „legyen benne gyerek és állat és siker lesz” sztorikat :-D De ha van benne mágia, beszélő állatok és más lények, hát az már csak hab a tortán! Kedvenc, hogy a gyerekek – bár testvérek – mégis annyira különbözőek és Lewis szépen belerakta a reális súrlódásokat is, azt, hogy akár egyik testvér bántja a másikat, s gyerekként nem is igazán gondolnak át dolgokat. Lucy imádnivaló, persze, hogy ő a kedvenc (van egyébként egy barátnőm, akinek a kislánya egy az egyben a Lucyt alakító kislányra hasonlított pici korában :-D). No és Aslan! Persze úgy, hogy már olvastam az egész történetet, más egy picit, de ugyanúgy elvarázsol a történet és dobogós helyen van (Harryékkel és a Gyűrűk urával egyetemben) :-D

Gyerekkori kedvencem a Narnia film, ezért úgy gondoltam adok neki egy esélyt könyvben is. Nem bírtam abbahagyni az olvasását annyira magával ragadott! Megismerhettem a főhősök gondolatait, érzéseit. Bővebben ki lett fejtve, hogy mit miért cselekedtek a testvérek. Izgalmas volt, és fordulatos. Egyáltalán nem csalódtam. Örülök, hogy elolvastam, mert nagyon tetszett, és a kedvencem lett.:)

Újszülöttnek minden mese új, aztán ahogy nő, sokat felejt és kezdheti elölről – na valahogy így vagyok ezzel a történettel. Kölyökkoromban olvastam (csak ezt a részt az összes közül), meg persze láttam a filmet is, most mégis olyan jól esett elővenni.
Gyermekkönyv, mi tagadás, de azért Aslan-ra várni izgi, és hiába rémlik, hogy minden rendben lesz, mégis van helyzet, mikor már- már könnyezel.
Szeretem kis könyv.

Nincs olyan mese, amiben a kismadár gonosz volna.

Igazán örülök annak, hogy először filmen láttam, mert az nélkül el sem jutottam volna Narniába.
Szeretem ahogy Lewis mesél és ír.
Szeretem a történeteit.
Semmi bonyodalom, csupa egyszerűség, lenyűgöző képzeletbeli mesék. A szereplői kedvelhetőek, főleg Lucy-t tudnám kiemelni aki maga az ártatlanság és gyermeki szív. A lények pedig egytől-egyig mindig mosolyt csaltak az arcomra.
Amit kicsit hiányoltam, az a nagy csata és leírása volt, vagy csak a film miatt éreztem hiányérzetet. Remélem a további kötetek ebben kárpótolnak majd.

Hát, igen, én most élem a második gyermekkorom. :))))

Itt kérem nincs teketóriázás, hosszas tájleírások, személyiségi és megjelenési elemzések hosszú sora, itt cselekmény van, és jó gyorsan zajlik.
Mikor anno a belőle készült filmet láttam első alkalommal, rögtön beleszerettem.
Egy olyan világ, ahova érdemes és érdekes eljutni, tele beszélő állatokkal, mesés tájakkal, varázslattal, no és persze Aslannal, akinél akárhányszor felbukkan, mindig könnyek lepik el a szemeimet, nem tehetek róla, egyszerűen így van. Valami olyan mértékű szeretet sugárzik a könyvből, akárhányszor megjelenik.
A történet, ahol egy kicsi, hittel teli lány felfedez egy titkokat őrző szekrényt, egy fiú, aki többre vágyik és árulásra kényszerül, egy lány aki már ennyi idősen is kész lady és egy másik fiú, akinek elkezdődik az útja afelé, hogy nagy ember lehessen.
Nagyon jólesik ide elkalandozni, akkor is, ha már ismerjük a történetet.
Annyit hiányoltam a könyvből, hogy nem érződött olyan szorosnak az Aslan és Lucy közti kapocs, ami a filmekben annyira megjelenik.
Egy mesés hely Narnia, ami még sok-sok kalandot tartogat az ide látogatóknak.
Na de merre van egy ilyen ruhásszekrény.. hmm, hmm… megyek, keresek egyet. ;)

Ez a rész még jobban tetszett, mint az előző. Izgalmas, kalandos. Narnia születése és aranykora. Letehetetlen olvasmàny. Kíváncsi vagyok, a négy gyerek vajon felbukkan-e még? Máris veszem elő a következő részt.

Minden sokkal jobban helyére került ennél a könyvnél, mint a filmben volt. Bár ez nem meglepő, hiszen a legtöbb esetben a könyv mindig jobb, mint a film. Sokkal jobban ki vannak dolgozva a karakterek, az indíttatások is világosabbak lettek számomra. Imádtam ezt a részt is, és alig várom, hogy visszavigyék a 3. részt a könyvtárba, hogy újra Narniába kalandozgassak :)