Az ​öröm vonzásában 93% 19 csillagozás

Volt egyszer egy híres öregúr, akinek a nevéről az emberek többségének az a bizonyos oroszlán, meg az a nagyon fura szekrény jut az eszébe. Tudjátok, ami át tud vinni abba a különleges világba, ahol a hóból törökcsemege lesz. Sokak szerint fura ember volt ő, mert kedvelte a Valkűröket, érdeklődött az angol irodalom iránt, teljes szívéből utálta a Ficsúrok életmódját, megjárta a háborút, tudva-tudatlanul, de élvezte a keresztény irodalmat, még ha nem is értette a mibenlétét. És mit volt mit tenni, hosszas, és kimerítő kutatás után képes volt a korábbi materialista vagy éppen ateista nézeteit mérlegelni, átértékelni és új világképet kialakítani. Nem kellett az neki, hogy mások megmondják mi a helyes és mi nem, csak ment a saját kobakja után, és felfedezett. Útja során sokféle népet sodort elé a jó Isten – nevezze ki-ki tetszése szerint – és egyszer csak beötlött neki, hogy nem érzelmi felidulásra van szüksége. Inkább olyasmi történt, mint amikor valaki hosszú álom után még mindig mozdulatlanul fekszik az ágyában, de egyszer csak ráeszmél arra, hogy már ébren van.

Ez most kicsit személyes lesz.

Miután már túljutottam a Narnia krónikái felén direkt nem egyhuzamban olvasom őket, hogy kitartson , és a kezembe került a Keresztény vagyok című könyv is, nem is volt kérdés, hogy Lewis életművét sokkal behatóbban kell megismernem, és végül a következő választásom erre a könyvre esett.

Öt csillagnál aligha adhatok kevesebbet, egyáltalán ez nem is egy olyan mű, amit igazán értékelni lehet egy ilyen skálán, mert vagy megérint valakit, vagy nem. Vagy magának érzi vagy nem.
Na én teljesen magaménak éreztem. Én is ateistából lettem keresztény, és végigmentem egy nagyon hasonló úton, mint Lewis. Tudom, milyen foggal körömmel harcolni, az egyre élesebben felsejlő hit ellen. Aki nem élte át, nem is tudja, mekkora szenvedés, mekkora küzdelem ez. Mert tényleg az. Hiszen, ha keresztény vagy, akkor már komoly felelősséged van, akkor elvárnak tőled valamit. Pontosabban isten várja el, hogy neki engedelmeskedj. Ez eleinte félelmetes, sőt sokak számára gyűlöletes. Aztán átbillen a mérleg, és rádöbben az ember, hogy tökéletesen rosszul látott mindent.
Na de ne menjünk ebbe bele. Lewis tökéletesen írja le ezt a folyamatot, egy nehéz, de csodálatos utat.

És arról már nem is beszélnék, hogy az a szellemesség, az a humor, közvetlenség és intelligencia, amivel mindezt átadja, csodálatos. Imádom. Mindenhogy szíven talált. Néha nevettem, néha teljesen meghatott ahogy a megtérésről, a könyvek iránti szeretetéről vagy az ír vidékről mesélt.

Ajánlom ezt a könyvet, elsősorban azoknak, akik már némileg ismerik Lewis munkásságát, és azoknak, akiket egy kicsit érdekel, milyen érzés, amikor, ahogy Lewis mondja: A Nagy Halász horgára akadsz.

Remekel Lewis írása ebben a fél-életrajz, fél-filozófia, illetve megtéréstörténetben. Talán e három elem aránytalan kicsapongása az oka, hogy nem öt csillag nekem végül is a könyv. A keret és a cél maga az Öröm kifejtése lett volna, de egy idő után kezdtem érezni az életrajzot elhatalmasodni, majd mikor az író kényelmetlen témához ért, vagy "ráunt' erre, haladt tovább az Örömmel. Az utolsó két fejezet tartogatja a legszaftosabb kifejtéseket, lelki válságokat a vallás felvételéről, és a konklúziót az Öröm szemléletéről, mibenlétéről. Talán megérte volna eköré orientálni a könyvet, vagy elköteleződni egy önéletrajzba. De végül is nekem így is tetszett, és annak is örülök, hogy mindezt az író, és nem egy biográfus tollából kaphattam meg.

Ha valaki rágúglizik erre a könyvre, C. S. Lewis Az öröm vonzásában c. önéletrajzáról beszélek, akkor az első találatok többsége keresztény oldalakhoz fog vezetni, talán nem véletlenül, azonban kissé félreérthető módon. C. S. Lewis ugyanis tényleg keresztény, mégpedig a racionális fajtából, de ez a könyve csak részben foglalkozik azzal a folyamattal, ahogyan közelebb kerül Istenhez. Ami nekem kész szerencse, semmitől nem viszolygok annyira, mint a kenetes hangon előadott, emocionális túlbuggyanásokkal felfújt, patetikus megtéréstörténetek, amelyek nélkülöznek mindenfajta belátást. Lewis azonban nagyon érdekesen és őszintén adja elő élete történetét, sokszor éreztem azt, hogy pontosan olyan kérdéseken gyötri magát a vallásokkal kapcsolatban, amiken jómagam is előszeretettel rágódom. (És még az orgona hangját is utálja.)
Lewis könyve tehát csak az utolsó két fejezetben válik igazán filozófikussá, a könyv jó két harmadának főszereplője ugyanis a csodálatos ír tájék, és Lewis túlburjánzó képzelete mindenféle beszélő állatokról és páncélos lovagokról. Ifjúkora jókora szeletét az északi mitológiáért és Wagnerért való rajongás teszi ki, gyönyörű sorokat olvashattam az irodalom szépségeiről, a nagy hétvégi olvasások mámoráról, a könyvtárak csodáiról. Az Öröm tehát ezekben van: természet, képzelet, esztétikai gyönyör (olvasás). Ez az Öröm azonban csupán útmutatónak bizonyult egy nagyobb, teljesebb valami felé, amely aztán az Istenben kumulálódott. Lewis azonban még sokat rágódott absztrakt teizmusán, míg végül kereszténység lett belőle, számomra ezek voltak a könyv legizgalmasabb lapjai.
Az öröm vonzásában azonban mint említettem, inkább intellektuális életrajz, sőt korrajz, mint a megtérésről szóló vallomás. Így egészen nyíltan írt az ír bentlakásos fiúiskolák borzalmairól, a szadisztikus nevelési rendszerről, vagy az angol – Harry Potterből jól ismert – iskolarendszer olyan melléktermékeiről, mint a homoszexualitás. Mesél otthona és apja elméjének széthullásáról, rokonairól, az első világháborúról és az egyetem intellektuális szócsatáiról.
Egy élvezetes stílusban megírt, okos, szellemes önéletrajz, hasznos útravaló és megajándékoz azzal az érzéssel, hogy egy nagy mesélőt avat közeli barátunkká.

Lewis érdekes, őszinte, finom humora van és egy igazi könyvmoly. Megtérésének története pedig abszolút hiteles, nem csomagolja rózsaszín vattacukorba. Nagyon tetszett!

Lewis önéletrajza, őszinte…:) Úgy falta a könyveket, oly mohósággal, ahogyan én szoktam….

A Csűrcsavar levelei és az Esszék a kereszténységről olvasása után szerettem volna még alaposabban megismerni Lewis vallásfilozófiai munkásságát. Ezúttal Az öröm vonzásában című kötetére esett a választásom, ami fiatalkorának történetét meséli el (elvileg) az öröm keresésének szempontjából. A könyv elsősorban önéletrajz, melyben elmeséli, hogyan vált ateistából hívővé, ugyanakkor filozófiai mű és korrajz is.
A kötet elején elmeséli, hogyan fedezte fel az örömöt, és kifejti, hogy milyen értelemben használja ezt a kifejezést, mi számára az öröm. Sokat megtudhatunk a gyerekkoráról, a családtagjaihoz fűződő kapcsolatáról: mit jelentett számára édesanyja korai elvesztése, hogyan élte meg az édesapjával való kapcsolatának nehézségeit és a bátyjával kötött szövetséget.
A gondtalan gyermekévek lefestését az iskolás évek kínjainak és borzalmainak elbeszélése váltja fel. Részletesen leírja, hogy mely iskolákban milyen tanítói voltak, hogyan hatottak a gondolkodására, közelebb vitték vagy éppen eltolták őt Istentől és a vallástól. Beszámol a bentlakásos iskolákban szerzett gyötrelmes tapasztalatairól és a magántanulóként töltött évek paradicsomi világáról.
A fiúiskola belső hierarchiájának és erkölcsi viszonyainak kendőzetlen leírása talán a legmeredekebb fejezete a könyvnek, ami legalább annyira érdekes volt, mint amennyire megbotránkoztató.
Szívmelengető volt azokat a részeket olvasni, melyben elmeséli, hogyan talált rá első igazi barátaira, akik végre hasonló érdeklődési körrel és ízléssel rendelkeztek, mint ő. Kitörő lelkesedéssel ír azokról az írókról és alkotásaikról, melyekért rajongott, melyek világlátását formálták, különösen az északi mitológiáról.
Az utolsó fejezetekben ismét részletesebben kifejti felfedezéseit az örömről. Ezekben a fejezetekben meséli el azt a lelki válságot, és szellemi harcot is, melyekkel a megtérése járt.
A kötetet ajánlom mindenkinek, akit érdekel Lewis élettörténete, valamint annak, aki kíváncsi arra, hogyan jut el egy materialista, ateista, ám gondolkodó ember Isten létezésének megvallásáig és a kereszténységig.

Lewis világképe meglehetősen messze áll az enyémtől, de szerettem az őszinteségét. Aki meg akarja érteni az elhivatott kereszténységet ,olvassa el. Nem térít, de tágítja a látókört. (A fiúiskolák szexuális viszonyainak elemzése pedig durván odavág.)