Az ​ezüsttrón (Narnia Krónikái 6.) 86% 116 csillagozás

A Caspian herceg után ez a kedvenc Narnia kötetem.
Borángány nagyon édes pofa, jókat lehet nevetni a beszólásain.
Eustace és Jill párosa nem olyan kedvelhető, mint a Pevensie tesók, de jobban szerettem őket, mint anno Polly és Digory kettősét.
Izgalmas, fordulatos és csavaros.
Szerettem nagyon. :) Jó volt megismerni és megtudni, hogy mi lett végül Caspiannal.

Olvastam már egyszer, de szinte semmire sem emlékeztem.
Ehhez képest meglepően jónak találtam, izgalmas volt, rejtélyes, na meg egy kicsit sötét, borongós is. Ha már itt tartunk, Borongány karaktere nagyon-nagyon tetszett, a kis pesszimista attitűd, de mellette akkora szíve van, annyira hűséges barát és mindezek mellett sokszor ő az egyetlen, aki átlát a szitán.
Eustace-t már az előző részben is megkedveltem, de Jill még nagyon új ebben a világban.
Érdekes, ahogy próbálják őket eltéríteni attól, amit szeretnek, amiben hisznek. Főleg szegény hercegfit, aki már jó ideje a kételyek világában él spoiler.
Nagyon futurisztikus ez a föld alatti világ, (nekem kicsit a Sándor Mátyás történet barlangi barangolós részei jutottak eszembe róla), de azért a fenti világ sokkal szimpatikusabb.
Kalandos utazás az eddig ismeretlen részekre, jó kis rész volt. :)

Ti is éreztétek már bizonyára, hogy addig megkönnyebbülés a sírás, míg tart. De előbb-utóbb abba kell hagyni és eldönteni: hogyan tovább.

Sajnos ebben a részben csak úgy hírtelen egyik percről a másikra belecsöppentünk, kettőt pislogtam és már Narniában voltunk, idegenekkel körülvéve. Hiányoltam belőle a rendes bevezetőt, leírást, de ez elmaradt.
A regény közepéig unatkoztam, sokszor félbehagytam, letettem a könyvet, mert már nem bírtam, nem volt olyan a cselekmény, ami kíváncsivá tett volna.
Aztán kb. az utolsó 50 oldal az, ami érdekes, élvezhető volt, pörgős is, könnyen magával ragadott, de számomra így sem volt elég.

Remélem az utolsó rész valamenyivel jobb lesz, mert így hat kötet után hatalmas nagy csalódás..

Ez egy sötét rèsz volt.
Eddig egyszer sem írtam, milyen csodaklaszak az illusztàciók. Sokat adnak a könyvekhez.
Az előző részben bírtam Eustace vinnyogását és àtalakulását, most már elèggé éretten viselkedett. A hanga jópofa alak, a történet most is, mint mindig fordulatos és soha nem lehet előre kiszámítani!
Zseniális. Ennyi;)

Bevallom, ebből a könyvből nagyon kevés konkrétum maradt meg, pedig annak idején, vélhetően, ezt is nagyon élveztem, hiszen jó értékelést kapott tőlem. Ami viszont megmaradt, az a flanga volt, ami szerintem felejthetetlen. Meg persze, emlékeztem, hogy ebben a kötetben is találkozunk a Hajnalvándorban megismert Eustace Scrubbal, aki immár, a neve ellenére „rendes kis fickó”. Persze, ahogy olvastam, fokozatosan jöttek elő további emlékek, de nem minden, így másodjára is az újdonság erejével tudott hatni, és nagyon élveztem az olvasást. Ebben a kötetben is fordulatos kalandok várnak az olvasóra, és emellett azért persze Lewis nem tagadhatja meg önmagát, tanító célzat és apologetika. Ez viszont ebben a kötetben sem annyira közvetlen, de érezhető. Tetszett az egész kötet mondanivalója, spoiler

Ennek a kötetnek sem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni. Egyszerűen nem lehet megunni Narnia világát. Legszívesebben néha én is elmennék oda. Kell egy varázsszekrény komolyan. :D
Alig várom a következő részt, fogalmam sincs, hogy lehetne egy ilyen történetet befejezni, de nem is akarom, hogy vége legyen. :)

Talán ez lett volna vagy ez is az egyik legjobb Narnia kötet számomra, ha nem egy-két hónap alatt olvastam volna el az eddigi részeket. Így kicsit tömény volt, néha már untam, elegem is volt belőle – :( –, de aztán mindig jött valami olyan rész, amitől megint beleszerettem.
Izgalmas kis kaland volt ez is, tele tanulsággal, barátsággal, bátorsággal, hősiességgel ésatöbbi. Jill annyira nem ásta magát a szívembe, ellenben Borongánnyal.
Ami felettébb idegesített a kötetben, az az volt, hogy Jill (Pole) és Eustace (Scrubb) a vezetéknevén szólította a másikat. :(
És amit nagyon sajnáltam, az nem volt más, mint az, hogy Caspian spoiler, eljutott Aslan országába :/
Rilian herceg nagyon szimpatikus, méltó utódja az apjának. :)
Azt hiszem, most kicsit szünetelek, mielőtt elolvasnám az utolsó kötetet.

Egyik kedvenc részem volt annak ellenére, hogy nagyon hiányoztak a Pevensie testvérek. főleg Lucy

Határozottan a kedvenc részem. Tele van kalanddal, kevés csata (amit szeretek, de nem Lewistól), sok esemény. Az „új” boszorkányunkat megintcsak nem tudom hová tenni. Az nekem nem volt egyértelmű, hogy mi lett Jadis sorsa (a második könyvben sem említik név szerint), egy ideig azt hittem, ő tért vissza, de inkább a rokonaként találgatnak rá. Viszont egyértelműen meghalt, mégsem lett világvége, ami pedig az ősi törvények szerint bekövetkezne. Ez a kis következetlenség eléggé zavar a regénysorozatban. :(

Ezt a kötetet az eddigiek közül azt hiszem, hogy leginkáb A ló és kis gazdája című harmadik részhez tudnám hasonlítani. Hiszen itt is csak néhány fejezet játszódik Narniában, és a hangsúly igazából a hosszú utazáson, vagyis, inkább vándorláson van.
Ennél a könyvnél nekem már nagyon erősen érződött, hogy ez inkább egy tündérmese, és az igazi fantasy történetektől meglehetősen távol áll. Egészen pontosan arra gondolok, hogy mindenki boldog, az ország virágzik, a kitörő lázadást egyetlen mondattal elintézzük, mindenki újra jóban van mindenkivel, egyetlen gonosz szereplő van csak, de a csodás, izmos, erős herceg, barátai segítségével őt is nagyon hamar kiiktatja a képből. Egy szóval az egész történet tele van előrelátható elemekkel, fordulatokkal, az izgalom szintje pedig meglehetősen alacsony. Egyébként pedig valószínűleg csak annyi a baj, hogy nem éppen az én korosztályomnak szólnak ezek a könyvek.
Azt, hogy a könyv miért pont ezt a címet kapta, sajnos nem egészen értem. Az a bizonyos ezüst trón ugyanis csak pár mondat erejéig szerepel a könyvben, majd el is pusztítják, de az az igazság, hogy amíg ott van sem tölt be igazán fontos szerepet. Azt hiszem, az író ettől sokkal találóbb címet is választhatott volna.
Ami igazán tetszett, az az ami a könyv végén történt, hogy kicsit részletesebben megismertük Aslan országát, és itt találkoztunk Caspian királlyal is és habár, a királlyal történtek is csak azt erősítik meg, hogy ez a sorozat olyan, mint egy tündérmese, azt hiszem, hogy ez a mesei vonása ebben az egy esetben annyira nem is volt zavaró :).