Az ​ezüsttrón (Narnia krónikái 6.) 83% 471 csillagozás

Nagyon régóta a polcomon tudtam a Narnia első hat kötetét, de megfogadtam, hogy csak akkor fogok bele a sorozatba, ha sikerül megszereznem a hetedik, befejező részt is. Decemberben sikerült megvennem a záró kötetet, így elhárult az akadály. Ráadásul kapóra jött a Fél év Narniában kihívás is, amit szeretnék teljesíteni.
Rendkívül tetszett ez a rész is. A Pevensie gyerekek unokatestvére, Eustace ezúttal iskolatársával, Jillel vág neki a kalandoknak. Társuk Borongány lett, aki egy flanga. Küldetésüket Aslantól kapják: megkeresni és visszahozni X. Caspian király tíz éve eltűnt fiát, az ifjú Rilian herceget.
Az egész könyv rendkívül kalandos, a főhősök útjuk során megannyi kalandba keverednek, egyre mélyebbre és mélyebbre jutva a föld belsejében.
Ez a kötet is rendkívül ötletgazdag és cselekménydús, telejsen magába szippantott. Nem tudok öt csillagnál kevesebbet adni erre se. ;)

A Caspian herceg után ez a kedvenc Narnia kötetem.
Borongány nagyon édes pofa, jókat lehet nevetni a beszólásain.
Eustace és Jill párosa nem olyan kedvelhető, mint a Pevensie tesók, de jobban szerettem őket, mint anno Polly és Digory kettősét.
Izgalmas, fordulatos és csavaros.
Szerettem nagyon. :) Jó volt megismerni és megtudni, hogy mi lett végül Caspiannal.

Olvastam már egyszer, de szinte semmire sem emlékeztem.
Ehhez képest meglepően jónak találtam, izgalmas volt, rejtélyes, na meg egy kicsit sötét, borongós is. Ha már itt tartunk, Borongány karaktere nagyon-nagyon tetszett, a kis pesszimista attitűd, de mellette akkora szíve van, annyira hűséges barát és mindezek mellett sokszor ő az egyetlen, aki átlát a szitán.
Eustace-t már az előző részben is megkedveltem, de Jill még nagyon új ebben a világban.
Érdekes, ahogy próbálják őket eltéríteni attól, amit szeretnek, amiben hisznek. Főleg szegény hercegfit, aki már jó ideje a kételyek világában él spoiler.
Nagyon futurisztikus ez a föld alatti világ, (nekem kicsit a Sándor Mátyás történet barlangi barangolós részei jutottak eszembe róla), de azért a fenti világ sokkal szimpatikusabb.
Kalandos utazás az eddig ismeretlen részekre, jó kis rész volt. :)

Lassan a sorozat végére érek. Továbbra is olvastatja magát, aranyos kis mesék, de még így a hatodik kötet után se sikerült magába szívjon és átérezzem a hangulatát.
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a meséket meg a gyerekkönyveket, egyedül a Narnia krónikái váltják ki belőlem az „én ehhez lehet már öreg vagyok” érzést.

Ti is éreztétek már bizonyára, hogy addig megkönnyebbülés a sírás, míg tart. De előbb-utóbb abba kell hagyni és eldönteni: hogyan tovább.

Sajnos ebben a részben csak úgy hírtelen egyik percről a másikra belecsöppentünk, kettőt pislogtam és már Narniában voltunk, idegenekkel körülvéve. Hiányoltam belőle a rendes bevezetőt, leírást, de ez elmaradt.
A regény közepéig unatkoztam, sokszor félbehagytam, letettem a könyvet, mert már nem bírtam, nem volt olyan a cselekmény, ami kíváncsivá tett volna.
Aztán kb. az utolsó 50 oldal az, ami érdekes, élvezhető volt, pörgős is, könnyen magával ragadott, de számomra így sem volt elég.

Remélem az utolsó rész valamenyivel jobb lesz, mert így hat kötet után hatalmas nagy csalódás..

Ez egy sötét rèsz volt.
Eddig egyszer sem írtam, milyen csodaklaszak az illusztàciók. Sokat adnak a könyvekhez.
Az előző részben bírtam Eustace vinnyogását és àtalakulását, most már elèggé éretten viselkedett. A hanga jópofa alak, a történet most is, mint mindig fordulatos és soha nem lehet előre kiszámítani!
Zseniális. Ennyi;)

Bevallom, ebből a könyvből nagyon kevés konkrétum maradt meg, pedig annak idején, vélhetően, ezt is nagyon élveztem, hiszen jó értékelést kapott tőlem. Ami viszont megmaradt, az a flanga volt, ami szerintem felejthetetlen. Meg persze, emlékeztem, hogy ebben a kötetben is találkozunk a Hajnalvándorban megismert Eustace Scrubbal, aki immár, a neve ellenére „rendes kis fickó”. Persze, ahogy olvastam, fokozatosan jöttek elő további emlékek, de nem minden, így másodjára is az újdonság erejével tudott hatni, és nagyon élveztem az olvasást. Ebben a kötetben is fordulatos kalandok várnak az olvasóra, és emellett azért persze Lewis nem tagadhatja meg önmagát, tanító célzat és apologetika. Ez viszont ebben a kötetben sem annyira közvetlen, de érezhető. Tetszett az egész kötet mondanivalója, spoiler

Ennek a kötetnek sem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni. Egyszerűen nem lehet megunni Narnia világát. Legszívesebben néha én is elmennék oda. Kell egy varázsszekrény komolyan. :D
Alig várom a következő részt, fogalmam sincs, hogy lehetne egy ilyen történetet befejezni, de nem is akarom, hogy vége legyen. :)

Régi szereplőket. Most. Eustes nem a kedvenc szereplőm, az már biztos. Maga a történetet izgalmasnak és jónak találtam, de olyan nesze semmi fogd meg jól érzéssel kezdődik el. Belecsöppenünk egy szituációba, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Persze, nem rossz maga a történet, csak a felvezetést kellett volna másképpen megoldani. Nem így.

Talán ez lett volna vagy ez is az egyik legjobb Narnia kötet számomra, ha nem egy-két hónap alatt olvastam volna el az eddigi részeket. Így kicsit tömény volt, néha már untam, elegem is volt belőle – :( –, de aztán mindig jött valami olyan rész, amitől megint beleszerettem.
Izgalmas kis kaland volt ez is, tele tanulsággal, barátsággal, bátorsággal, hősiességgel ésatöbbi. Jill annyira nem ásta magát a szívembe, ellenben Borongánnyal.
Ami felettébb idegesített a kötetben, az az volt, hogy Jill (Pole) és Eustace (Scrubb) a vezetéknevén szólította a másikat. :(
És amit nagyon sajnáltam, az nem volt más, mint az, hogy Caspian spoiler, eljutott Aslan országába :/
Rilian herceg nagyon szimpatikus, méltó utódja az apjának. :)
Azt hiszem, most kicsit szünetelek, mielőtt elolvasnám az utolsó kötetet.