Az ​ezüsttrón (Narnia krónikái 6.) 84% 549 csillagozás

Nagyon régóta a polcomon tudtam a Narnia első hat kötetét, de megfogadtam, hogy csak akkor fogok bele a sorozatba, ha sikerül megszereznem a hetedik, befejező részt is. Decemberben sikerült megvennem a záró kötetet, így elhárult az akadály. Ráadásul kapóra jött a Fél év Narniában kihívás is, amit szeretnék teljesíteni.
Rendkívül tetszett ez a rész is. A Pevensie gyerekek unokatestvére, Eustace ezúttal iskolatársával, Jillel vág neki a kalandoknak. Társuk Borongány lett, aki egy flanga. Küldetésüket Aslantól kapják: megkeresni és visszahozni X. Caspian király tíz éve eltűnt fiát, az ifjú Rilian herceget.
Az egész könyv rendkívül kalandos, a főhősök útjuk során megannyi kalandba keverednek, egyre mélyebbre és mélyebbre jutva a föld belsejében.
Ez a kötet is rendkívül ötletgazdag és cselekménydús, telejsen magába szippantott. Nem tudok öt csillagnál kevesebbet adni erre se. ;)

A Caspian herceg után ez a kedvenc Narnia kötetem.
Borongány nagyon édes pofa, jókat lehet nevetni a beszólásain.
Eustace és Jill párosa nem olyan kedvelhető, mint a Pevensie tesók, de jobban szerettem őket, mint anno Polly és Digory kettősét.
Izgalmas, fordulatos és csavaros.
Szerettem nagyon. :) Jó volt megismerni és megtudni, hogy mi lett végül Caspiannal.

Aranyos történet, kissé kevésbé kötött le, mint az előző rész, de ettől függetlenül élvezhető.
Eustace itt már a megváltozott jobbik énje, aki felkarolja Jill a szomorú kislányt az iskola udvaron. Jill mindjárt nagyon kedvelhető volt, tetszett, hogy mennyire jól kezeli az egész Narnia ügyet. A kalandok jók voltak, viszont a Caspian szál elég szomorú.

Olvastam már egyszer, de szinte semmire sem emlékeztem.
Ehhez képest meglepően jónak találtam, izgalmas volt, rejtélyes, na meg egy kicsit sötét, borongós is. Ha már itt tartunk, Borongány karaktere nagyon-nagyon tetszett, a kis pesszimista attitűd, de mellette akkora szíve van, annyira hűséges barát és mindezek mellett sokszor ő az egyetlen, aki átlát a szitán.
Eustace-t már az előző részben is megkedveltem, de Jill még nagyon új ebben a világban.
Érdekes, ahogy próbálják őket eltéríteni attól, amit szeretnek, amiben hisznek. Főleg szegény hercegfit, aki már jó ideje a kételyek világában él spoiler.
Nagyon futurisztikus ez a föld alatti világ, (nekem kicsit a Sándor Mátyás történet barlangi barangolós részei jutottak eszembe róla), de azért a fenti világ sokkal szimpatikusabb.
Kalandos utazás az eddig ismeretlen részekre, jó kis rész volt. :)

Továbbra is nagyon tetszik a sorozat, és továbbra is hülyének tartom magam, h elengedtem én ezt a sorozatot akkoriban, nem folytattam a Caspian herceg után.
Eustaceról az előző rész eleje alapján sosem gondoltam volna, h egyszer még meg is kedvelem.
Nagyon tetszett a történet, a kalandok, remek volt az egész, nagyon tetszett a földalatti világ felépítése is.
Hááát az előző részben a hajón utazás jóval jobban megfogott, mint a mostani, föld alatti sötétben utazás a vízen.

Lassan a sorozat végére érek. Továbbra is olvastatja magát, aranyos kis mesék, de még így a hatodik kötet után se sikerült magába szívjon és átérezzem a hangulatát.
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a meséket meg a gyerekkönyveket, egyedül a Narnia krónikái váltják ki belőlem az „én ehhez lehet már öreg vagyok” érzést.

Ti is éreztétek már bizonyára, hogy addig megkönnyebbülés a sírás, míg tart. De előbb-utóbb abba kell hagyni és eldönteni: hogyan tovább.

Sajnos ebben a részben csak úgy hírtelen egyik percről a másikra belecsöppentünk, kettőt pislogtam és már Narniában voltunk, idegenekkel körülvéve. Hiányoltam belőle a rendes bevezetőt, leírást, de ez elmaradt.
A regény közepéig unatkoztam, sokszor félbehagytam, letettem a könyvet, mert már nem bírtam, nem volt olyan a cselekmény, ami kíváncsivá tett volna.
Aztán kb. az utolsó 50 oldal az, ami érdekes, élvezhető volt, pörgős is, könnyen magával ragadott, de számomra így sem volt elég.

Remélem az utolsó rész valamenyivel jobb lesz, mert így hat kötet után hatalmas nagy csalódás..

Ez egy sötét rèsz volt.
Eddig egyszer sem írtam, milyen csodaklaszak az illusztàciók. Sokat adnak a könyvekhez.
Az előző részben bírtam Eustace vinnyogását és àtalakulását, most már elèggé éretten viselkedett. A hanga jópofa alak, a történet most is, mint mindig fordulatos és soha nem lehet előre kiszámítani!
Zseniális. Ennyi;)

Bevallom, ebből a könyvből nagyon kevés konkrétum maradt meg, pedig annak idején, vélhetően, ezt is nagyon élveztem, hiszen jó értékelést kapott tőlem. Ami viszont megmaradt, az a flanga volt, ami szerintem felejthetetlen. Meg persze, emlékeztem, hogy ebben a kötetben is találkozunk a Hajnalvándorban megismert Eustace Scrubbal, aki immár, a neve ellenére „rendes kis fickó”. Persze, ahogy olvastam, fokozatosan jöttek elő további emlékek, de nem minden, így másodjára is az újdonság erejével tudott hatni, és nagyon élveztem az olvasást. Ebben a kötetben is fordulatos kalandok várnak az olvasóra, és emellett azért persze Lewis nem tagadhatja meg önmagát, tanító célzat és apologetika. Ez viszont ebben a kötetben sem annyira közvetlen, de érezhető. Tetszett az egész kötet mondanivalója, spoiler

Hiányoznak a Pevensie testvérek, de hát ez a sorozat nem róluk szól, hanem Narniáról. :)
Mindig nagy kuszaság van a fejemben ez után a kötet után, és most sem tudnám normálisan megfogalmazni off, szóval az eddig jól bevált megoldás szerint rövidre fogom.
Ha jól tévedek eredetileg ez a kötet negyedikként jelent meg a sorozatban, mégis úgy érzem, mintha Lewis itt már teljesen közvetlenül is leírná a mögöttes mondanivalót, csak értse már meg végre az olvasó. És teljesen igaza is van, sokszor nem figyelünk, vagy inkább nem is keressük, ami a háttérben van, mert nekünk az úgy kényelmesebb. Persze, sok könyvnél nem az a cél, hogy tanítson (függetlenül attól, milyen korban olvassuk), de ez a Narniánál nem így van. Ez kérem szépen nem egy mesekönyv gyerekeknek. Nyilván, de és szívesen ajánlanám kisebbeknek is, mert a cselekmény izgalmas, aranyos, veszedelmes, és a gyerekek számára is sok a tanulság. Viszont van valami, amit gyerekként nem látunk meg benne. Ezt úgy merem állítani, hogy egészen gyerek voltam még, amikor először megismerkedtem a sorozattal.
Nem is beszélek itt össze-vissza tovább, egyszerűen csak olvassátok el! :)