A ​zsoltárokról 5 csillagozás

Ez az egyik áldása az Ószövetség rendszeres olvasásának: újra és újra felfedezzük, hogy az Újszövetség micsoda szövedéke az innen vett idézeteknek, mennyire kitartóan ismételte, erősítette meg, folytatta, finomította és nemesítette Urunk a zsidó erkölcsi tanítást, s milyen ritkán állt elő merőben új gondolattal!

34. oldal - Az átkok (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

…mint tudjuk, szinte bármit beleolvashatunk bármelyik könyvbe, ha elég elszántak vagyunk. Ezzel különösen azoknak akad dolguk, akik fantasztikus irodalmat írnak. Találkozni fognak olyan kritikusokkal, mind elismerőkkel, mind ellenségekkel, akik mindenféle allegorikus jelentéseket olvasnak bele a történeteikbe, amelyek sosem fordultak meg a fejükben. (Némely allegória, amelyeket így erőltettek rá a könyveimre, annyira zseniális és érdekes volt, hogy gyakran azt kívántam, bárcsak nekem is eszembe jutott volna.) Úgy látszik, lehetetlen egy emberi szellemnek olyan elbeszélést kitalálni, amelyben egy másik emberi szellem nagy valószínűséggel ne találna valami rejtett értelmet.

121-122. oldal - Többletjelentések (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

Amikor eleget teszünk „vallási kötelezettségeinknek”, olyanok vagyunk, mint azok az emberek, akik csatornát ásnak egy száraz vidéken, hogy amikor végre elered az eső, utat találjon magának.

118. oldal - Néhány szó a dicsőítésről (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

Talán felfigyeltünk rá, hogy magának a mi Urunknak a tanításai, amelyek tökéletesek, nem abban az előre elkészített, üzembiztos, szisztematikus stílusban hangzottak el, amire számítottunk vagy vágytunk volna. Egy könyvet sem írt. Csak feljegyzett mondásaink vannak tőle, amelyek többsége kérdésre adott válaszként fogalmazódott meg, bizonyos fokig a szövegkörnyezetük alakította ki őket. Miután pedig összegyűjtöttük őket, nem tudjuk rendszerbe foglalni. Igét hirdet, de nem tart előadást. Paradoxonokkal, mondásokkal, költői túlzásokkal, példabeszédekkel, iróniával, sőt (nem tiszteletlenségből mondom) „aranyköpésekkel” él. Olyan állításokat mond, amelyek, ha a közmondásokhoz hasonlóan szigorúan szó szerint vesszük őket, ellentmondani látszanak egymásnak. Tanítása ezért nem ragadható meg egyedül az ész által, nem lehet „rendezni”, mint egy „kérdést”. Ha ezt mégis megpróbáljuk, valamennyi tanító közül a legnehezebben megérthetőnek fogjuk őt találni. Aligha adott valaha is egyenes választ egy egyenes kérdésre. Nem fogjuk rávenni, hogy a mi akaratunk szerint „valljon színt”. Ezt megkísérelni olyan (ismét csak nem tiszteletlenségből mondom), mint üvegbe zárni egy napsugarat.

137-138. oldal - A Szentírás (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

Ha az isteni elhívás nem tesz bennünket jobbá, sokkal rosszabbá tesz. A rossz emberek között a vallásos emberek a legrosszabbak. Minden teremtett lény közül a leggonoszabb az, aki eredetileg Isten közvetlen közelében volt.

40. oldal - Az átkok (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

…a törvény tanulmány volt, vagy ahogy mi mondanánk: egy „tantárgy”, olyan dolog, amelyről kommentárok, előadások születnek, s amelyből vizsgát kell tenni. S így is volt. Erre utalt (s vallásilag ez a legkevésbé fontos) a régi zsidó ember, amikor azt mondta, hogy „gyönyörködik a törvényben”, s ez nagyon hasonlított ahhoz, amikor azt mondjuk, hogy valaki „szereti” a történelmet, a fizikát vagy az archeológiát.

69-70. oldal - „Édesebb a méznél” (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

Az elhívatás borzasztó dolog. A természetből a természetfeletti életbe való kihívás elsőre (vagy talán mégsem mindjárt – talán csak később érzi meg az ember az elválás fájdalmát) költséges megtiszteltetés.

160. oldal - Többletjelentések a zsoltárokban (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

Talán ha az Ember végső soron nemcsak filozófiai absztrakcióként akarja megismerni az egész világegyetem testetlen, időtlen, transzcendens Okát, hanem mint az Urat, aki, transzcendenciája ellenére, „nincs is messze egyikünktől sem”, mint egy kifejezetten konkrét Lényt (aki sokkal konkrétabb nálunk), akit az ember félhet, szerethet, megszólíthat és „megízlelhet”, akkor sokkal alázatosabban kell kezdenie, otthonához sokkal közelebb: a helyi oltárral, a tradicionális ünnepekkel, az Isten ítéleteiről, ígéreteiről és kegyelméről megőrzött emlékekkel. Nem elképzelhetetlen, hogy egyfajta felvilágosodás túl korán és túl egyszerűen érkezzen. A korai szakaszban nem biztos, hogy gyümölcsöző Istent egy oly távoli, semleges, nemzetközi és (mint az valóban megtörtént) felekezetközi, tulajdonság nélküli dologgal ábrázolni, mint a napkorong. Mivel a végén a keresztséghez és az úrvacsorához, a betlehemi istállóhoz, a Golgotához és az üres sziklasírhoz kell eljutnunk, jobb a páskával, a szövetség ládájával és a templommal kezdeni. mert „a legmagasabb nem áll meg a legalacsonyabb nélkül”. Nem áll meg, nem marad meg, ehelyett felemelkedik, kiterjed és végül elveszti önmagát a végtelen űrben. Mert a bejárat alacsony: a bejutáshoz addig kell hajolnunk, míg nem vagyunk magasabbak a gyermekeknél.

106-107. oldal - A természet (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

…a legalázatosabb, ugyanakkor legkiegyensúlyozottabb és legnyitottabb elmék szájából hangzik el a legtöbb dicséret, míg a különcök, az alkalmazkodásra képtelen és elégedetlenkedő emberektől a legkevesebb.

114. oldal - Néhány szó a dicsőítésről (Harmat Kiadó, Budapest, 2013)

A költő itt [a 119. zsoltárban] nem a szívét önti ki spontán módon, mint mondjuk a 18. zsoltárban, és nem is akarja ezt a látszatot kelteni. Rutinmunkáról van szó, amit a hímzéshez hasonlóan készítenek: hosszú, csendes órákon át, a tárgy szeretete miatt és a nyugodt, fegyelmezett kézimunka öröméért.

72. oldal