A ​végső ütközet (Narnia krónikái 7.) 85% 601 csillagozás

Nagyon régóta a polcomon tudtam a Narnia első hat kötetét, de megfogadtam, hogy csak akkor fogok bele a sorozatba, ha sikerül megszereznem a hetedik, befejező részt is. Decemberben sikerült megvennem a záró kötetet, így elhárult az akadály. Ráadásul kapóra jött a Fél év Narniában kihívás is, amit szerettem volna teljesíteni.
A utolsó Narnia történet ezúttal nem kalandozások sorát mutatja be, csupán egy gonosz majom és egy buta szamár sodorja veszélybe Narniát és népét. Eustace és Jill próbálja az összekuszálódott világot helyreállítani, de megtévesztés, fondorlat és csalások sorozata hátráltatja őket.
Őszintén szólva nem ilyesfajta záró epizódra számítottam. Komor és szomorú hangulatú volt az egész utolsó rész. Örömömre viszont újra találkozhattunk az előző hat részben megismert fő szereplőkkel és csodálatos tájleírásokat kaptunk ezúttal is. A szerző C.S.Lewis igazán meglepő pontot tett a történet végére. Kifejezetten lassú a könyv utolsó harmada, hiszen nehéz a búcsú…
Örülök, hogy fél év alatt végigolvastam a sorozatot és mindenkinek csak jó szívvel tudom ajánlani.

Mindig szomorú egy sorozat végére érni. :( Még olvastam volna Narnia világáról, mert elképesztő, szívet melengető, izgi, varázslatos és szívemnek oly kedves.
Szerintem még nagyon sokszor vissza fogok térni, mert egyszerűen imádom.
A vége szomorú és nem teljesen értek vele egyet, de szeretem a keserédes lezárásokat, mert azok mindig bizonyítják, hogy az író bevállalós volt és számomra az végtelenül szimpatikus. :)
Gubanc az egyik kedvenc szereplőm, főleg, hogy néha így hívom a barátomat is, amiért szokott is haragudni. :)

Emlékezz, minden világ a vég felé halad, s a nemes halál oly kincs, amelyet senki sem szegény megvásárolni.

Igazán meglepő, de nekem tetszett. Sőt, ez a rész jutott el hozzám a legközelebb. Az előző köteteket csak úgy unalomból olvasgattam, na ez viszont feltette az i-re a pontot.
Szórakoztató, az események csak úgy pörögnek, egyszerűen együltömben kénytelen voltam kiolvasni, hiszen mindig azt suttogta: még, még, még.
A szereplőink szerethetőek, és a régi karakterek is színre kerültek, így teljes volt számomra az öröm.

A sorozat befejező részeként, úgy érzem, hogy ez méltó lezárása volt Narnia világának. Hiszen „Ott nyílok, ahol zárul”, egyszóval: tökéletes!

És most kedvem támadt megnézni az első filmet, hiszen ilyen hóborította tájjal körülvéve, csak Tumnus jut eszembe, az ő esernyőjével. :)

Nagyon érdekes volt. Már az első oldaltól faltam a lapokat. Kíváncsi voltam, meddig fog elmenni a gonosz majom, illetve Aslan mikor fog közbeavatkozni. Reményledtem benne, hogy a régi szereplők is visszatérhetnek a végső ütközetre, elvégre Narniáról van szó.
Meglepett, mikor mondták, hogy spoiler.
Nagyon tetszett az egész történet kivetelezése, a rosszak megbűnhődése és a jók megjutalmazása. A végével viszont nem vagyok kibékülve. Persze mikor már Peter és Edmund mesélték a történetüket, gondoltam mi történt, csak nem akartam elhinni.
Még most is szörnyű belegondolni, hogy spoiler
Tényleg csak a végső lezárás miatt nem tudom megadni az 5 csillagot. Nagyszerű utazás volt, imádtam Niarniában kalandozni a gyerekekkel, de ez nagyon elrondítja az egészet :(

Mi vár a minden túl

“Léteznek még más világok is.” – adja az egyik kedvenc szereplőm szájába az egyik kedvenc íróm. És igen. Narnia olyan mint a hagyma… nem, nem büdös, és nem, nem sírásra késztető, hanem ré-te-ges. Rétegei vannak, mélysége.
Ez a rész a legnyomasztóbb és a legkomolyabb témákat boncolgató rész, nyilván, hiszen ez az utolsó. Hitbeli kérdésekben felmerül például a bálványimádás, a hit teremtő ereje, a halál utáni lét, társadalmi-szociológiai vonulatban pedig a tömegpszichózis ereje és az önálló gondolkodás fontossága akkor is, ha a csordaszellem parancsba adja, hogy fejet lehajtva menj tovább előre a darálóba. Szóval ezek már nagyon nem gyereknek való témák, és minden mellett ez a rész tudatosan nyomasztó is. Nincs igazi feloldozás a történet végén, inkább olyan, mintha egy hatalmas szikla gördülne az ember mellkasára olvasás közben. Az külön kegyetlen, hogy Susan kivételével Narnia összes korábbi uralkodója és/vagy védelmezője visszatér… csak Susan nem, mert ő a földi hívságok fertőjében dagonyázik inkább. Szóval meglátásom szerint a kereszténység zsarnoki, sötét oldalát erősíti ez a rész, de lehet, ezzel az értelmezéssel egyedül leszek.

Azért bámulatos, hogy mire nem képes egy majom, meg egy oroszlánbőrbe bújtatott szamár. :-/

Érdekes, hogy bár az egész sorozat során hiányoltam azt, hogy átérezzem, magával ragadjon, mégis az utolsó részt kézbe véve már volt egy keserűség bennem, hogy ez most a búcsúkötet.
Lehet ez a romantikus átszellemülés járta át az egészet, mert tényleg sokkal jobban benne voltam a történetben, eddigi abszolút kedvencem lett.
A vége fele, Narnia sorsa miatt már- már könnyeztem, a lezárástól meg sokkot kaptam.
Becsszó, csodálkozom, hogy nem bőgtem el magam, pedig ilyen és ehhez hasonló végkifejleteknél mindig szoktam.
Szó mi szó, hiányozni fognak.

5*, vègtelen szomorúsàg. Az egész rész vilàg-Narnia-vèg-hangulatú. Mègis lapoztam, és bíztam, és valamit sejtettem, de amikor leírva is làtom…
Két hónap alatt végigkalandoztam Narniát, és azt kell mondjam, èletem legjobb utazása volt.
#musthave

Okés, szóval túl sok az érzelem perpillanat, de megpróbálok valamit összehozni. Magával a sorozattal egyszer fenn, egyszer lenn kapcsolatban voltam, bár élveztem összességében mindegyiket, az első három kevésbé maradandó számomra. Ellenben a Caspian herceg, a Hajnalvándor útja és az Ezüsttrón hihetetlenül izgalmas és magával ragadó volt. A hét kötetet tekintve nyugodtan elmondhatjuk, hogy Lewis fantáziájának semmi sem szabhatott határt; csodás helyek, beszélő állatok és még más lenyűgöző, varázslatos lények (nem csak a mi világunkban is ismertek, lásd például gyügyük és társaik). Otthon éreztem magamat Narniában, még ha nem is minden története fogott meg annyira. Azonban nekem nem tetszett az, amit megpróbált az író „ráhúzni” erre az egész világra, és az ő teremtőjére, Aslanra. Nem megvetésből voltam így ezzel, sokkal inkább csak szomorúságból – Narniában épp az a jó, hogy össze sem lehet hasonlítani a mi világunkkal. Ez az egész párhuzam számomra elidegenítette a helyet, többé nem tudtam úgy kezelni, ahogy annak idején, amikor Narnia „csak” egy mesés hely, illetve Aslan „csak” egy mindenható oroszlán volt. Tekintve, hogy ez a felütés leginkább ebben, az utolsó részben érződik, így elmondhatom, hogy bár az eleje kifejezetten tetszett, a végét tekintve mélyen elszomorított. spoiler De, mint mondtam, a teljes sorozatot tekintve, nagyon örülök, hogy kitartottam, és be tudtam fejezni még az év vége előtt. Tény, hogy sokat adott hozzám, és elvarázsolt. Ajánlani is tudom, de csak úgy, hogy elvonatkoztatunk a keresztény vonaltól. Talán nem csak én vagyok vele úgy, hogy kezeljük ezt az egész történetet a helyén: egy bámulatos, szívet melengető meseként, amiben a jó mindig győz, ahol a fáradt vándorokat terített asztal várja, ahol mindig lehet segítséget találni. off

Ahh, nagyon jó könyv volt! Imádom az egész Narnia sorozatot, imádom ezt a részt, imádom a karaktereket, és úúúgy szeretnék én is Narniában élni <33
Jill és Eustace egész szimpatikus volt az előző részben, de igazán csak most sikerült megszeretnem őket, főleg úgy, hogy végre nem veszekedtek, Jill is megkomolyodott, és most már jobb volt a viszonyuk, mint az előző kötetben. A Pevensie testvérek megjelenésének nagyon örültem spoiler illetve Polly és Digory felbukkanása szintén örömmel töltött el, ugyanis ők (is) nagy kedvenceim.
Maga a történet ezúttal sem okozott csalódást, ez is nagyon izgalmas és fordulatos volt, kissé szomorú befejezéssel, de tulajdonképpen reményteli, új kezdet (vagy ha úgy nézzük, folytatás) beharangozásával zárta le Lewis a sorozatot.
Azt gondolom, a Narnia egy olyan sorozat, amit mindenkinek ismernie kell, legyen az illető fiú vagy lány, egy olyan világ, ahová mindenkinek el kell utaznia fejben az olvasás közben, és kalandozni a szereplőkkel. Szomorú vagyok, hogy vége, és ha maguk a cselekmények annyira nem is maradnak meg bennem örökre, de a könyvek hangulatára mindenképp emlékezni fogok még nagyon sokáig.

Ez a rész kissé furábbra sikerült, mint a többi, de a vallás vonal ebben jött át a legjobban. A hitről.
A majomnak a trükközése, a többiek hülyére vevése tán azért nem tetszett annyira, mert az előző részekben a gonosz szemtől szembe támadt, egyenes volt. Itt pedig ez a furmány. Értem én, hogy a hit volt a lényeg, hogy megvan-e a belső hited, vagy az elsőnek, aki mond valamit, ami arra hasonlít, amiben hiszel, annak fogsz hinni.
És persze a jutalom, ami a túloldalon vár
Újra kell olvasnom.