A ​szeretet négy arca 87% 29 csillagozás

Nagyon elgondolkodtató írás, amit akkor sem tudok 5 csillagnál kevesebbre értékelni, ha helyenként voltak olyan állításai is, melyeknél erősen ingattam a fejemet (mint például amikor arról beszél Lewis, hogy a nők miért ne szóljanak bele a férfiak magasröptű társalgásába – tudva ugyanakkor, hogy Lewis milyen sokat „társalgott” Joy Davidmannel). Az igazán fontos gondolatokban azonban nagyon megtalált, szinte az egész könyvet kedvem lett volna kiidézni.

Lewistól öröm olvasni.
Nem volt egy olyan összefogott struktúra, mint amire vágytam, de az író beszélgetős-kifejtős előadása is jól átadta a mondanivalót.
Elgondolkoztató volt minden fejezet. Éltem a szemléletes példákért, amik előttem is megvilágították a szeretet helytelen, káros alkalmazását.
Korábban a barátságról írtakról olvastam részletet. Az erről elmondottak a teljes könyv fényében sokkal több értelmet nyertek számomra. Persze nem tartom abszolút igazságnak Lewis szavait, mégis egy olyan elgondolást helyezett elém a barátságról, ami korábban nem volt meg bennem.
A szerelemről, habár szintén értékesnek tartottam írását, szívesen elolvasnék egy válasz-esszét, vagy hasonlót, ami szembekel Lewisszal, mert olykor vagy túlságosan bagatell (célzottan, tudom), vagy egy megoldást kínál valami olyasmire, aminek számtalan formája megvalósulhat. Nem mellesleg lekicsinyli a téma tudományos megközelítését, ami nekem kissé ellenszenves.
De minden esetre nagyon élveztem a könyvet, és nem kellett tételről tételre egyet értenem vele, hogy elgondolkoztasson és építsen. Lewis habár rengeteg igazságot a kereszténység nyelvén mond ki, mindenkit képes tanítani.

Jól esett ez a könyv, s igencsak elgondolkodtatott.
Olvasás közben sokszor eltöprengtem, mennyire sokat kell tanulnunk (legalábbis sokunknak) arról, hogyan is kéne helyesen szereti. Mert igen, ezt is tanulni kell, hiszen, mint a könyvben is sok szó esik róla, a szeretet könnyen torzul, és válhat valami ártalmassá, gyűlöletté, túlzott büszkeséggé, kirekeszthet, túlozhat, akár zsarnokivá is válhat.
Lewis olyasmiket ír, amiknek többé-kevésbé tudatában vagyunk, vagy épp megéltük már mi is valamilyen formában, épp csak nem gondolkodtunk el rajta. Mint az eddigi könyveiben, itt is szerettem, hogy sosem akar meggyőzni a mondandójáról. Irányt mutat, de nem akar erőszakkal rávezetni az általa helyesnek és világosnak vélt útra, sőt, ő maga is fenntartja a tévedés lehetőségét. Ez a fajta alázat, mindig kiemelkedővé teszi számomra az írásait.
Bár alapvetően keresztény szellemiségű könyv ez, mégsem hiszem, hogy csak keresztény lelkületű emberek kezébe érdemes. Az utolsó fejezetig csak apró utalásokban lehet érezni a mű vallásos mivoltát.
Úgy érzem sokáig lehetne elemezni ezt a könyvet, jó vita témákat is szolgáltat, de egy biztos, nagyos is építő olvasmány. És nem hasonlítható a divatos, életvezetési, szeressük egymást könyvekre. Annál ez sokkal több.

Nem, nem, nem…
Sokkal többet vártam ettől a könyvtől.
Nem mondott újat, sőt a tudott dolgokat sem új köntösben olvashattam.

„A szeretet valamennyi válfaja közül csak a barátság által lettünk istenekhez vagy angyalokhoz hasonlókká.”

Szegény Lewis-t nagyon sajnáltam félbehagyni, de sajnos egy szót se értettem a művéből. Talán majd később egy nap….

Apropó, mi a szeretet? Egy valamikor, s amikor mondta, éppen akkor 14 éves lány így fogalmazta meg:
„A szeretet az, hogy a legjobbat akarjam kihozni a másikból.” Ámen!

Etika érettségi előtt került a kezembe, ugyanis volt egy tétel, ami a szeretet különböző neveiről szólt, ugye a görögben erre négy szó volt, ami egyben a szeretet négy fajtája. (Szerintem mondjuk sokkal több van, és ez most nagyon témába vágó, mert éppen erről írok novellafolyamot, de most ezen kicsit felülemelkedek). Ez értekezésként közepes, tankönyvnek nagyszerű, de olvasmánynak gyenge, ahogy azt a legtöbb szakirányú értekezésről elmondhatjuk. Nem annyira száraz, mint egy átlagos tankönyv, és jó érezni, hogy olyasvalaki írja, aki ért a nyelvhez, és a gondolatok leírásához, de ettől még nem lesz élvezetes olvasmány, egy kicsit mindig száraz lesz, és tankönyvszagú, hiszen tanítani akar, magyarázni. Függetlenül a példáktól, és az elvonatkoztatásoktól, egy kicsit mindig értekezés marad, ezért nem tudom jobbra értékelni.

Nem egyszerű olvasmány: egy érett gondolkodó mély gondolatai. Vagyis inkább magasröptű filozófiálás a legmagasztosabb erényről. A szerző sokat tapasztalt és nagy olvasottságú, otthon van a korabeli brit hétköznapok, az irodalom, a mitológia és sok más területen is.
Jó volt együtt gondolkodni. Igaz, néha lemaradoztam… De ez (is) a jó a könyvben, hogy vissza-vissza lehet lépegetni… Sok idézetet tudtam kiírni.
S különösen tetszett a keresztény beállítottság. Olvassátok!