A ​nagy válás 84% 37 csillagozás

21. házassági évfordulónk napján kezdtem olvasni – kissé groteszkül választva meg az időpontot. Bár a helyszín sem volt szokványos: Felsőtárkány, gyermektábor. Egy rejtett „magaslest” találtam a tábor területén, ahova felszűrődött hozzám a táborozó gyerekek zsivaja, sőt némelyikük ott lopakodott el mit sem sejtve a közelemben.
Ez a helyzet adott egy kis körítő szürrealitást a könyvnek, és segített jobban beleélni magam. Bár az eleje nehezen indult, fel kellett venni az író által elképzelt és ábrázolt szituációt, aztán brilliáns módon tárult elém a látvány, a jellemek, a megrögzött, tántoríthatatlan, bár döntésre hívott szereplők sorsa – és a végére természetszerűen kibontakozó tény, hogy valóban létezik, muszáj léteznie a nagy válásnak.
S egy olyan reggelen értem a könyv végére, ami után egy menyegzőre mentünk. A két fiatal életében pár évvel ezelőtt ott voltam, amikor megtörtént a könyvben igényelt nagy válás – ezért aznap bátran és biztosan összeadhattam őket a nagy egybekelésre!

Micsoda ötlet! Turistaút a pokolból a mennybe! Lewis itt lehetőséget ad egy busznyi embernek, hogy a magasba vezető út után szétnézzen odafenn. Ki így, ki úgy viszonyul az emlékekhez, látomásokhoz: mindenki egyénisége szerint. Visszafogottan humoros, tragikus helyzetek, találkozások. Logikus, okos, vonzó stílus, ami jellemző az író könyveire. Ahogyan haladok előre az olvasással, rádöbbenek, hogy nekem is el kell gondolkodnom a mennyországba vezető keskeny út kihívásán. A végeredmény azonban mindig az öröm és a szeretet fontossága, amelyet vannak akik kiábrándultan, unottan, esetleg cinikusan néznek. Ne fogadjuk el, hogy lehetnek szürkék – jók és rosszak egyszerre –, az emberek, fontos, hogy jók akarjunk lenni. Nagyon bölcs írás.

Habár a történet egy meglehetősen frappáns és ötletes alapszituációval indít – egy pokolbéli turistacsoport buszos kirándulást tart a mennyben –, ennek a kötetnek inkább a mondanivalója, a filozofikus gondolatmenetes lesz érdekes, semmint a cselekménye (ami igazából nincs is). Elbeszélőnk abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe keveredik, itt Lewis nem egyszer megcsillogtatja a határtalan fantáziáját, és A nagy válásban felbukkanó mitikus lényeket és gondolatiságot érdemes is összevetni a Narnia Krónikáiban is olvashatókkal – nem egy esetben megfigyelhető a párhuzam vagy egy közös pont. Mindannak ellenére, hogy egy elképzelt utazáson veszünk részt, a szerző ezt a lehető legéletszerűbben tárja az olvasó elé, így egy idő után mondhatni már semmin nem lepődünk, olyan természetességgel mesél ezekről Lewis.

A műben megjelenik a kicsinyesség, a földhözragadtság, az öntudatosság, a (néhol csak) igazságérzet, a büszkeség, a kételkedés – egy szóval mindaz, ami bennünket, embereket jellemez. Talán éppen ezért is válik annyira érhetővé, érezhetővé Lewis minden egyes gondolata, aki ismét bebizonyítja, hogy mennyire ismeri az embereket, a Biblia üzenetét pedig tökéletes módon tudja átadni allegóriák, fantáziabéli események útján. Noha, A nagy válás már egy fokkal nehezebben adja magát, Lewis többször megy bele filozofálgatásokba, éppen ezért a regény (az egyszerűség kedvéért nevezzünk most annak) a rövidsége ellenére meglehetősen tömör. A történet egy pontján pedig maga George MacDonald is megjelenik, aki nagy hatással volt a szerzőre (és ilyen téren a Narniára is) és akitől – nem véletlenül – a kötet elején található idézet is származik.

Nem tudtam lerakni olyan érdekes volt. Egyszerűen végig kellett olvasnom. Nagyon jól megírt történet. Az alap gondolata nagyon emlékeztetett Dante Poklára, de annál sokkal érthetőbb és számomra sokkal hihetőbb képet fest a Pokolról és a Mennyről. Nagyon jó gondolatok, elgondolkodtató jeleneteket tartalmaz, amik szinte mind egy-egy fontos kérdést tesznek fel az életünkkel kapcsolatban, ráadásul mindezt egy érdekes történeti körítéssel. Összességében sokkal jobban tetszett, mint amennyire gondoltam, hogy tetszeni fog!

Szeretem C. S. Lewis könyveit, ezzel a kötettel sem volt másként. Maga az alapötlet zseniális, és a történet kidolgozása is remek. Kicsit nehezen vettem fel a fonalat, mivel valahogy másra számítottam, mégis élvezettel olvastam. Valószínűleg el fogom újra olvasni, mert szerintem sok minden van benne, ami első olvasásra elkerülte a figyelmem.

Egyszerűen lenyűgöző!
Lewis sokadjára lp meg azzal, hogy mennyire érti a Biblia valódi üzenetét és mennyire érti az embereket! Arról nem is beszélve, hogy tökéletesen használja itt is a fantasy adottságait és ennek hála, egy olyan mennyországot teremt meg, amin keresztül tisztán jön át az üzenet:

…a pokolba nem Isten küld, hanem az ember akar odamenni…

Az alapfelütés is izgalmas: mi van, ha a pokolból buszjárat indulna a mennybe. S elhunyt, mennybe jutott hozzátartozóink, példaképeink akarnak meggyőzni minket, hogy maradjunk ott és hagyjunk fel azokkal a tulajdonságainkkal, melyek bár meghatározhatnak minket, d Istentől elzárva a pokolhoz kötnek: mégis sokan inkább visszamennek a pokolba.

Mesterien reflektál a Heidelbergi Káté válaszára is: „késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek.” Ha ez nem történik emg, az ember képtelen lesz elfogadni a mennyországot.