A ​Hajnalvándor útja (Narnia krónikái 5.) 88% 699 csillagozás

Nagyon régóta a polcomon tudtam a Narnia első hat kötetét, de megfogadtam, hogy csak akkor fogok bele a sorozatba, ha sikerül megszereznem a hetedik, befejező részt is. Decemberben sikerült megvennem a záró kötetet, így elhárult az akadály. Ráadásul kapóra jött a Fél év Narniában kihívás is, amit szeretnék teljesíteni.
Túlzás nélkül állítom, hogy az eddig olvasott részek közül ez tetszett a legjobban. Visszatért Caspian herceg, Edmund, Lucy és Cincz Vitéz, valamit kapunk egy új szereplőt is, Eustace-t, aki a Pevensie gyerekek unokatestvére. Az egész könyv egy hajós utazás kalandjait mutatja be, mely során szereplőink el akarnak jutni a világ végére, hogy megkeressék Caspian eltűnt hét barátját. Útjuk során megannyi kalandba keverednek, újabb és újabb szigetekre jutva, misztikus és hátborzongató helyzetbe keveredvén.
Ez a kötet hihetetlenül ötletgazdag, változatos, pörgős és ezúttal is megtanít bennünket a bajtársiasságra, a bátorságra, az önzetlenségre, a kitartásra. Természetesen visszatér Aslan, ezúttal is utat mutatva az eltévedt vándoroknak.
Hihetetlenül jó könyv volt, teljesen lenyűgözött. Hamarosan folytatom a kalandozásaimat Narniában.

Kalandos, tele vicces és kissé ijesztő történetekkel.
Peter és Susan sajnos spoiler , de attól még így is nagyon élvezhető, hiszen van egy új szereplő: Eustace.
Az elején idegesítő, de vicces is, spoiler attól kezdve nagyon aranyos és megváltozik. Cincz vitéz és Eustace barátsága nagyon édes. Mindig jókat tudok mosolyogni rajtuk, hiszen eredetileg nagyon nem szerették egymást.
Caspian jelenléte miatt plusz ötezer pont. :)
A film is nagyon látványos volt, sőt nekem egy kicsit jobban is tetszett, mint a könyv.
Ami anno meglepett, emlékszem, az élő spoiler jelenléte volt, hiszen azt hittem, hogy ebben Neil Gaiman-é volt az eredeti ötlet, de jó volt látni, hogy erre már más is gondolt.
A vége az viszont nagyon szomorú. Sírtam rajta. :(

Jó volt ez a rész is. Sajnáltam, hogy Peter és Susan már nem térhettek vissza, de a kalandozás így is folytatódott Edmunddal, Lucyval és Caspiannal a főszerepben. Plusz még itt volt nekünk Eustace, aki kevésbé volt bosszantó, mint a filmben, sokkal inkább vicces. Helyette Cincz Vitézt ütöttem volna agyan párszor, szóval a könyv vége tökéletesre sikeredett :D
Aslan tényleg a legjobb karakter, mindig tudja, mikor van rá a legnagyobb szükség. Nagyon tetszett Caspian sorsa is a végén. Kíváncsi vagyok, mi vár még rám az utolsó két részben.

Igazi mese a felnőtté válásról, a döntéseink következményeiről, a barátságról, a veszteségről. Nagyon szerettem, biztosan oda fogom adni a gyermekeimnek, amikor már érteni fogják. Eustace jellemfejlődése a legszembetűnőbb, de ezt el is lehetett várni. A többiek már régebben is bizonyították rátermettségüket. A kedvencem a sárkányos és a gyügyüs rész volt :)

Ismeretlen tájakon hajókázunk, telis-tele izgalmas kalandokat ígérő, rejtélyes szigetekkel.
Eustace egy roppantul idegesítő karakter, akire szerencsére nagy hatást tesz Narnia.
Cincz Vitézt nagyon kedvelem, olyan jópofa, hiába apróbb ő, hatalmas az a bátor szíve. (Valószínűleg én is meg szeretném ölelgetni, ha találkoznék vele, akárcsak Lucy.)
Lucyt ebben a részben kedveltem meg igazán, ő a kedvencem a Penvensie testvérek közül.
Caspian még mindig nagyon szeretett karakter számomra. Itt is él benne a kitartás, mindent megtesz azért, hogy elérje a kitűzött célt.
Edmund kicsit keveset volt itt sajnos.

A végén elkezdtek hullani a könnycseppek a szememből, meghatott. Bár azok a jelenetek, amikben Aslan szerepel, általában mindig meg szoktak hatni, de ez a mostani különösképp.
Szomorú búcsú. :(

Több mint egy hete rágódom az értékelésen, és rendszerint arra jutok, hogy nem a legjobbkor kaptam le a polcról.
Egyrészt tetszett, a hajózás kellemes újdonság volt, és érdekes volt a fő történeti szál a kutatás a hét eltűnt narniai úr után, és a könyv felépítése sem volt rossz, ahogy szigetről szigetre haladva újabb és újabb kihívások várták hőseinket. Arról nem is beszélve, hogy Caspian továbbra is az egyik kedvenc Narnia-karakterem marad :)
Másrészt nem kifejezetten tetszett, túl soknak éreztem most a tanmese jelleget. Tudom, hogy a Narnia történetekben ez folyamatosan jelen van, de ebben a mennyiségben most túlzásnak éreztem.

Ó, Hajnal, merre visz az utad!

Immáron csak Lucy és Edmund (és a kis köcsög Eustace) placcsan bele a Hajnalvándor vándorútjának kellős közepébe. A film sikeresen lebutította a mondanivalót, itt ugyanis az expedícióra küldött lovagokat megtalálják, többen élnek is, bár sokuk furcsa véget ért a hét fő bűnök mentén. Nem kell itt semmiféle kardokat gyűjtögetni, meg ilyenek, viszont a cél nemes: Aslan Birodalmának megtalálása. Idő előtt azonban csak a kiváltságosak tekinthetnek be a misztikum legmélyére, nekünk meg Lucyval, Edmunddal és a kis köcsög Eustace-szal még várnunk kell a hetedik kötetig. Oké, Eustace sárkányos kalandja után javulni kezd, és a Hajnalvándor útjának végén jellemében kellemesen pozitív változás áll be… kivéve az idegesítő okoskodását, de legalább limericket nem költ, és ez már haladás. :)

Lucy megkísértése sokkal súlyosabb a könyvben, Caspian pedig feleséget nyer az ügyön, ha már bebocsátást nem kaphat Aslan felségterületére. Az asszony mindig vigasz a csalódott lélek számára.

Nehéz volt csillagozni és nehéz most megfoglalmazni a gondolataimat. Voltak olyan részek a könyvben, amikor szinte eldöntöttem, hogy én ezt nem olvasom tovább. Az első 2 rész még élvezhető volt felnőttként is, itt viszont úgy érzetem, hogy ezt kb egy 10 éves fiú tudná igazán értékelni..
Azután pedig voltak olyan szigetek, amik annyira fantázia dúsak voltak, pl: spoiler , hogy teljesen belelendültem az olvasásba. Valahogy ez a 2 állapot váltakozott bennem sajnos és elég sűrűn. Azért erőltetnem kellett az olvasását az unalmasabb részeken, ez pedig nem esett jól. :/
Nagyon szeretném mostmár elolvasni a sorozatot, de nekem igazából elég nagy csalódás eddig.

Háát, gondolkodom erősen, hogyan is értékeljem ezt a könyvet.
A filmek után igazából sokkal többet vártam, de így az ötödik rész után már rájöttem, hogy Narnia világa nem olyan komoly. Bár bevallom vannak köztük érdekes részletek, vagy eldugott élményekkel teli pillanatok.
A szereplőink színte felismerhetetlenek, bár nem újak a számunkra. Visszatért hercegünk, Caspian. Az előző részben szimpatikus volt, ebben viszont már túl érett is, saját magához képest, ami inkább idegesített.
Sajnáltam, hogy csak két testvér került a felszínre, de hát ez van, ha Aslan gyermeke felnő. :)
Eustace pedig mérhetetlenül zavaró karakter volt, Cincz lovaggal együtt. Talán a végére kezdtek átalakulni, de semmi extra, felejthetőek.

Ami viszont ívelt felfelé, az a cselekmény! Élveztem! Az összes szigetvilág és annak titkai nagyon jól lettek ábrázolva, szívesen körbenéztem volna én is mindegyiken, sőt Lewis fantázia rejtekhelyére is bemerészkedtem volna.

Csodálatos könyv volt! Különlegesebbnél különlegesebb szigetekre utazhatunk a felfedezőkkel, amelyet nagyon szép leírások kísértek. Talán az egyik kedvenc részem lesz ez a könyv, hiszen olyan szépen írta le Lewis a világvégét, Aslan otthonát. Na és persze a kis Eustace jellemfejlődése is pozitívvá tette a történetet. Egyszerűen elámultam mennyi fantázia van ebben a könyvben.