Parkinson ​újabb törvényei 7 csillagozás

C. Northcote Parkinson: Parkinson újabb törvényei

C. N. Parkinson angol professzor, az angolszász hivatali apparátus tapasztalt ismerője, az angol szatirikusok legjobb hagyományainak mesteri folytatója, számos világsikerű szatíra írója, nem ismeretlen immár a magyar olvasóközönség előtt sem. A múlt évben magyarul is megjelent Parkinson törvénye nálunk éppen olyan sikert aratott, mint a világ számos országában. Az az élénk érdeklődés, amellyel a magyar közvélemény a Parkinson törvénye c. kötetet fogadta, felhatalmazza a Kiadót, hogy a „második és harmadik törvényt” is megismertesse olvasóival. A jelen kötet két részből áll: teljes terjedelmében közli a „Parkinson harmadik törvénye” művet, továbbá a „Parkinson második törvénye” c. fejezetben összefoglalja Parkinson professzor „Törvény és profit” c. kötetét.

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1965
278 oldal · puhatáblás · Fordította: Szász Imre, Félix Pál · Illusztrálta: Osbert Lancaster

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

ChEebor>!
C. Northcote Parkinson: Parkinson újabb törvényei

Miközben olvastam a művet, arra jutottam, hogy Parkinson voltaképp a XX. századi Machiavelli, csak a fejedelem ma már nem a földesúr, hanem a cég vezetője, és a történet sem a hatalom megtartásáról, hanem sokkal inkább a megszerzéséről szól. És igen, ez a könyv zseniális módon figurázza ki a cégek világát. Tényleg ma is időszerű, minden megállapítása teljesen igaznak hat. Kötelező olvasmány.

SteelCurtain>!
C. Northcote Parkinson: Parkinson újabb törvényei

Fikarcnyit sem esett a színvonal az első részhez viszonyítva. Ha az előző rész az állam apparátusát vette górcső alá, ezúttal a privát szektor működésének abszurditásai kerülnek a célkeresztbe.


Népszerű idézetek

colorstar>!

A terjeszkedés bonyolultságot jelent és a bonyolultság hanyatlást.

253. oldal - 12. fejezet – A harmadik törvény (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965)

colorstar>!

Ahhoz, hogy az alkalmazottakat ki lehessen cserélni, egyformáknak kell lenniük. Egy szabványminta szerint előre kell gyártani őket. Hogyan működhetne másképp a rendszer? A szabvány így is elég bonyolult. Ha bevezetnék a személyiséghez kapcsolódó változatokat, akkor használhatatlanná válna. A könnyű irodalom feltételezi, hogy egy nyugalomba vonult angol ezredesnek egyeznie kell az elfogadott szabvánnyal. (A teremtésit! Micsoda?), mint ahogy a tábornokoknak indulatosnak kell lenniük, a professzoroknak szórakozottaknak. A régi hadseregbeli tiszt használhatósága részben abban rejlett, hogy a parancsnokokat le lehetett váltani, anélkül, hogy észrevehető változás következett volna be a szemléletben, fegyelemben, gyakorlatozásban. Ugyanez a helyzet az Interkontinentális Olajtársaság által Honoluluba küldött vezetővel is. Megérkezik, mint utóda az olajszakmában valakinek, akinek az előképzettsége ugyanaz volt s így simán folytatja onnan, ahol az elődje abbahagyta. Az egyik ingerlékeny és pofaszakállas ezredes leváltása a másikkal, az egyik „olajban gondolkozó” vezető kicserélése egy másikra: ezek olyan változások, amilyeneket a Palota előudvarán láthatunk, mikor is az őröket le lehet váltani, de a színes szertartás mindig ugyanaz marad.

245-247. oldal, 12. fejezet – A harmadik törvény (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965)

colorstar>!

Egy fa többnyire nem betegség miatt és (az ember úgy vélné) sohasem bűn miatt kezd hanyatlani. Azért indul hanyatlásnak, mert elérte növekedése teljét és megtartotta ezt a nagyságot és súlyt a fajtájára jellemző időszakon át. Örökké nem élhet. Az intézmények, akár politikaiak, akár ipariak, lényegében hasonlóak. Az érettség náluk is hanyatláshoz vezet. De az emberi lények abban különböznek a fáktól, hogy tudják, mi történik. Nekik a dekadencia fő tünete az a tudat, hogy milyen kevés idő van hátra. Az ifjúság viszont az a tudat, hogy milyen sokáig kell még menni. Ez a jövővel való számolás nem egészen tudatos, inkább abból derül ki, amit az emberek csinálnak, nem abból, amit mondanak. Mindenekelőtt abból világlik ki, milyen életet szánnak a dolgoknak. A modern alkotásban a rövidéletűség tudata világosan felfedezhető. A művész annyi fáradtságot vett magának, amennyit a körülmények igazolni látszottak. És ez kétségkívül a dekadencia legfőbb jellegzetessége.

252-253. oldal – 12. fejezet – A harmadik törvény (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965)


Hasonló könyvek címkék alapján

Evelyn Waugh: Bombahír
Gerald Durrell: A hahagáj
James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Az élet dicsérete
James Herriot: Egy állatorvos történetei
James Herriot: Az állatorvos is nős ember
James Herriot: Kutyák a rendelőmben
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott
James Herriot: A repülő állatorvos