Kard ​által (Matthew Shardlake 1.) 81% 107 csillagozás

Tudorok. VIII. Henrik a harmadik és a negyedik házasságkötés között. Erőszakos reformációs törekvések, Tower, vesztőhely, kínpad. Bezárásra ítélt, gyilkos kedvű brit kolostorok.
Az angol történelem különösen mozgalmas időszakát, az 1500-as évek közepét választotta krimisorozatának hátteréül C. J. Sansom, aki történészként hitelesen kalauzolja az olvasót ebben a vérzivatarban, valós és koholt összeesküvések között. A bűntény, a többszörös gyilkosság színhelye ezúttal egy monostor, ami a titkokat rejtegető zárt közösséggel, a huzatos, félelmetesen kongó sötét folyosókkal, imamormolással és zúgó harangszóval a számos különbség ellenére is képes megidézni A rózsa neve hangulatát.
Egy sorozat kezdő kötetéről van szó, ahol előfordulnak még aránytalanságok, a terjedelem egy kissé eltúlzott, és az igazi izgalmak csak hosszas várakozás után, a regény vége felé bontakoznak ki. A korhangulat megteremtése azonban nagyon ígéretes, és a főszereplő, a testi fogyatékkal, púpossággal küzdő, de éles esze miatt szép pályafutás előtt álló ügyvéd alakja is egyedi választás. A következő kötet pedig már alkímiát és egy nyüzsgő, nyomorgó, de mindenképpen korhű XVI. századi Londont ígér.

Ha nincs a műfajkavalkádos kihívás, akkor sosem olvasom el ezt a könyvet. Pedig mindig is érdekelt Anglia történelme, igaz idáig csak történelmi románcok szintjén olvastam róla. Történelmi krimiként ez újdonság volt számomra. VIII. Henrik kora nem a kedvencem, maga a király egy undorító féreg volt, aki nem tartott mértéket sem az evésben sem a nők terén. Az író elég rendesen ragaszkodik a történelmi hűséghez, akár Boleyn Anna kivégzése, vagy a monostorbezárások kapcsán. Sajnos a főszereplő kis púpos ügyvédünk nem igazán nyerte el a rokonszenvemet. Tényleg naiv volt és kicsit elfogult. Viszont az esze elég jól forgott, sikerült felgöngyölnie a gyilkosságokat. A gyilkos személye nekem is meglepetés volt. A történet maga szép lassan épül fel, bár az elején kicsit vontatott, de a könyv második felétől teljesen beszippantott. Agatha Christie szereplőihez hasonlóan nyomozónk szép lassan halad a megoldással, megvizsgál minden tényezőt és kikérdez minden résztvevőt. Műfajváltogatáshoz kiválóan alkalmas.

A krimiszál önmagában egy nagyon nyugodt, izgalommentes, nem igazán érdekfeszítő alapja volt a történetnek, de az egészet belengte a monostorok életének sajátos hangulata, ami nagyon különlegessé tette a légkört. Mindemellett szomorú volt olvasni a történelmi háttérről, amikor felbecsülhetetlen értékeket és épületeket tettek tönkre a reformáció címén. Nem beszélve a kínzásokkal kikényszerített vallomásokról…Ettől volt érdekes a történet.

Ritkán támad kedvem történelmi könyvekhez, de az ilyen alkalmakkor úgy tűnik, hogy szívesen veszem ennek a sorozatnak a darabjait. Nagyon tetszett a könyvben a kolostori hangulat és jeges, hideg tél, nagyon érzékletesen írja le őket a szerző. Abba is jó volt betekintést nyerni, ahogy a vallási nézeteket vették reformáció alá, és elgondolkodni az egyes vallási dogmák létjogosultságán. Azt azonban változatlanul nem szeretem egy könyvben, ha spoiler.

Fúúúú ez most nagyon tetszett. Ugye elindult a főiskola és nem igazán volt időm olvasni, szabályosan elvonási tüneteket produkáltam nélküle értsd: abban a két percben is míg a barátnőm elszaladt a kávés automatához azon gondolkodtam, hogy ha most itt lenne a könyv olvasnám tovább ><.
És miért tetszett ennyire? Azért, ahogy a korszakot kezelték. Imádtam, hogy az apátságok felszámolásához és a kor egyéb eseményei köré építettek egy krimi sztorit. spoiler Maga a bűnügyi szál annyira nem volt mesteri, mint mondjuk egy Agatha Christie könyvben és a detektívünk sem volt annyira okos. Shardlake (főszereplőnk a púpos jogász) kapott kb. féltucat gyanúsítottat, és hol erre gyanakodott inkább hol arra. Maga a megfejtés sem volt annyira izgalmas, de annyi baj legyen. Kárpótolt a kor hangulata és a sodró írásmód.

A krimi izgalmai mellett Sansom olyan korhű képet fest a korabeli Angliáról, ami különös hangulatot kölcsönöz az egész regénynek. Ha a középkori Londonban, egy a vallási reform jegyében bezárásra ítélt kolostorban történt ármánykodásról, az itt lakók életéről olvashatunk, mindjárt szívesebben elmélyedünk a nyomozásban.

Csak 2 dolog miatt nem mondok le C.J. Sansom további műveiről:
1. mert előbb olvastam a Shardlake-sorozatának 2. történetét mint ezt, és az elég jó volt
2. mert regényében történelmi hátteréül VIII. Henrik kora szolgál, amit nagyon szeretek
Mert sajna ez a könyv unalmas volt, vontatott, abszolút képtelen volt felcsigázni, hogy csak egy kicsit is érdekeljen, ki a gyilkos. Majdnem a „csak becsületből olvastam végig” kategória.

A könyv feléig az járt az eszemben, hogy ez nagyon hasonlít A rózsa nevére, bevallom, éppen ezért is egy kicsit unalmasnak találtam Sansom regényét. Aztán valamelyest beindultak az események, és Shardlake-nek sikerült ledolgoznia a hátrányt, bár nagyon lassú felfogásúnak találtam őt, egyáltalán nem győzött meg arról, hogy folytatnom kellene a sorozatot.

Számomra ez nem igazán volt krimi. Izgalom az kevés, vontatott és kissé unalmas is, szörnyen lassan haladtam vele és csak hátráltatta a haladásom. A korszak nem a kedvencem, már annyi feldolgozását láttam, olvastam, egy olyan királyról, aki hogy megszabaduljon feleségétől inkább új vallást vezet be, amit úgy formálnak, hogy neki megfeleljen. Cromwell is csak egy hideg, számító ember, miután a Boleyn család hátán feljutott a csúcsra, már csak az volt fontos, hogy ott is maradjon. Történik néhány gyilkosság egy kolostorban, amit így is úgy is felszámolnak, kell a pénz az új vallás finanszírozásához, vagy a hű emberek megjutalmazásához. Ennek kinyomozásra érkezik Shardlake megbízott, aki igen lassan veti bele magát az elkövető megtalálásába.
Nem is sok sikerrel halad, nem is elégedett el a munkájával. Mindenesetre a végén csak fény derül a történtekre, a kolostor T pedig megsemmisítik, harangjait beolvasztják, a könyveit, ereklyéit elégetik.Nem is tudom hogy maradnak fenn emlékek, mikor mindig tűzre vetik a múlt tárgyait, könyveit, tudását.

Krimikedvelő személyként ez a könyv most betett nekem. Kicsit az volt a hangulatom olvasás közben, hogy a szerző is csak az utolsó pillanatban találta ki, hogy ki legyen gyilkos, és mikor ezt megtette, akkor rájött, hogy spoiler. Krimiként a könyv hát talán (legyünk jószívűek) ha 2,5 csillagot megért?! Vontatott volt, némiképpen összecsapott. spoiler
Matthew Shardlake sem az a szívem csücske szereplő. spoiler A jelleme nem jön be, az a naivsága, a feltétlen hite a hatalomban… Kicsit brrr… a pasi számomra.
És akkor térjünk rá a másik szerelmemre, ami miatt a könyv 4 csillagot kapott, és az a történelem, és ebben a könyvben aztán volt korrajz. Ez az időszak nemsokkal azelőtt van, ami az egyik kedvencem az Erzsébet-kori Anglia. És bár a krimi szál, meg az emberek nem jönnek be, a korrajz nagyon. Nagyon érdekes volt erről a számomra szinte ismeretlen időszakról olvasnom. (Töri órán erről nem sokat tanítanak, ami jegyezzük meg szomorú.) Igazán érdekes időszak, a reformok kora. Egy teljesen más világról olvashattam.