A ​transzparencia társadalma 8 csillagozás

Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma

„A transzparencia követelése mindenütt megjelenik, és egészen addig fokozódik, hogy fetisizálják és totalizálják. E követelés olyan paradigmaváltásra nyúlik vissza, amely nem korlátozható a politika és a gazdaság területére. Aki a transzparenciát kizárólag a korrupcióra és az információ szabadságára vonatkoztatja, nem ismeri fel horderejét. A transzparencia rendszerszintű kényszer, mely kihat az összes társadalmi folyamatra, és mélyreható átalakulást idéz elő bennük.”

Byung-Chul HAN (1959) dél-koreai születésű, német nyelven író filozófus. Az utóbbi évtizedben született, korunk megértésére kísérletet tevő, nemegyszer provokatív esszéivel, melyeket több mint 20 nyelvre fordítottak le, világszerte széles olvasóközönséget tudott megszólítani. A transzparencia társadalma a láthatóság és az átláthatóság erőszakos uralmának mélyreható kritikája.

>!
Ráció, Budapest, 2020
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155675423 · Fordította: Szabó Csaba

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Belle_Maundrell>!
Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma

Tartottam tőle egy kicsit, de végül sokkal könnyebben olvashatónak bizonyult, mint amire számítottam egy filozófiai műtől. Érdekes gondolatokat vet fel, sok idézettel régebbi, ismert filozófusoktól, de nekem nagyon hiányzott a végéről valami konklúzió. Minden fejezetben megtárgyal valami problémát, de a megoldásról szó sem esik. Azért nem volt rossz, néha egész gondolatébresztő hatással volt rám.

RSH>!
Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma

Pozitív csalódás volt a könyv! A médiában megjelenő, a szerző műveit elemző-bemutató írások alapján max. egy erős közepes könyvre számítottam. Ezzel szemben érdekes, megfontolandó gondolatokkal találkoztam (lsd. idézetek), még ha mindennel nem is értettem egyet. (Tekintettel arra, hogy ez az első mű, amit szerzőtől olvastam, a gyakori önismétlés vádjára nem tudok reagálni.)
Külön üde színfolt volt, hogy az agyonidézett és hivatkozott Nietzsche-Heidegger tandemen túl olyan finomságok is feltűntek, mint a „spectakulum” társadalma – még ha a szerző, vagy a mű még lábjegyzet formában sem került megemlítésre (lsd. olvasd el ezt is).
A könyv végén szereplő tanulmány szerint ez a mű mindenképpen jó összefoglalása a szerző gondolatvilágának; s szerintem is, aki nagyjából szeretné tudni, hogy Han mit gondol a jelen társadalmi környezetről, annak csak ajánlani tudom.

Mr_Catharsis91>!
Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma

Nem is tudom. Talán egy fokkal jobban tetszett, mint a Kiégés társadalma. Vitathatatlan, hogy Han olvashatóbb, mint sok más filozófus a régebbi időkből, de a rengeteg idézet és az az utáni kiegészítései, fejtegetései valahol pont töredezetté is teszik a műveit, ami miatt mégis nehezen olvasható. Talán az „Ellenőrzés társadalma” c. fejezet volt a leginkább olvashatóbb a többi közül, ez a rész tetszett a legjobban.
A töredezettség már a Kiégésben is probléma volt számomra, itt ugyanaz a forma (a harmadik könyvére valószínűleg meg fogom szokni). A másik problémám Han-al, hogy bár komoly dolgokról ír, amelyek valahol kifacsarják az egyént, az embert, megoldásról jóformán sehol sem ír.
Hibára lettem okosabb, a gyógymódhoz nem vezetett még csak rögösebb út sem. Tehát végső soron egyedül maradtam a könyv végére.


Népszerű idézetek

>!

A transzparencia kényszere nagyon hatékonyan stabilizálja a fennálló rendszert. A transzparencia önmagában pozitív. Nincs meg benne az a negativitás, amely a fennálló politikai-gazdasági rendszert képes lenne radikálisan megkérdőjelezni. A transzparencia vak arra, ami a rendszeren kívül van. Csak azt erősíti meg és optimalizálja, ami már létezik.

21. oldal

>!

A pozitivitás társadalmának általános verdiktje a tetszik. Mi sem jellemzőbb annál, hogy a facebook következetesen megtagadta a dislike-gomb bevezetését. A pozitivitás társadalma kerüli a negativitás minden módját és formáját, hiszen ez megakasztaná a kommunikációt – ennek értékét ugyanis kizárólag az információcsere mennyisége és gyorsasága szerint mérik. A kommunikációmennyiség növeli annak gazdasági értékét is. A negatív ítéletek csorbítják a kommunikációt. A like-ot gyorsabban követi a kapcsolódó kommunikáció, mint a dislike-ot. Az elutasítás negativitását mindenekelőtt nem lehet gazdaságilag értékesíteni.

22. oldal

>!

A kiállítási érték mindenekelőtt a szép kinézettől függ. Így a kiállítás kényszere a szépség és a fitnesz kényszerét idézi elő. A szépség nevű művelet, a szépség-operáció célja az, hogy maximalizálja a kiállítási értéket. A mai példaképek nem belső értéket közvetítenek, hanem olyan külső mércéket, melyeknek megpróbálnak megfelelni az emberek, akár erőszakos eszközök alkalmazásával is. A kiállítás imperatívusza a látható és a külső abszolutizálásához vetet. A láthatatlan nem létezik, mert nincs kiállítási értéke, nem termel figyelmet.

30. oldal

>!

A hatalom és a figyelem nem egybevágó. Ha valakinek hatalma van, akkor a másik az övé, és ez fölöslegessé teszi, hogy a figyelmére törekedjen. És a figyelem nem generál automatikusan hatalmat.

77. oldal

Bakonyi_Bence>!

Nemcsak a szent tere nem transzparens; a vágyakozás tere sem az. A vágyakozás tere sokkal inkább „görbült”; „csak közvetve, csak tekervényes, meanderszerű úton érhető el a tárgy/a frouwe”. A frouwe, azaz a vágy tárgya az udvari szerelemben, olyan „fekete lyuk”, mely körül összetömörül a vágy. Ezt a tárgyat, mondja Jacques Lacan, „a megvonódás, az elérhetetlenség nagyon különös ajtaján keresztül vezetik be”. Lacan e tárgyat az anamorfózis „nem megfejthető alakzatához” hasonlítja, melyben a képi tartalom csak eltorzítva, megvetemedve, elgörbülve jelenik meg. Az anamorfózis tehát minden, csak nem evidens (lat. videre = látni). Az udvari szerelem „anamorfikus”, mondja Lacan. Tárgya az idő tekintetében is anamorfózis, hiszen „csak a vég nélküli elhalasztódás útján” érhető el. Lacan e tárgyat a „Dingnek” [a dolognak] is nevezi (így, németül), melyről áthatolhatatlansága és rejtettsége miatt nem lehet képet csinálni. Menekül a reprezentáció elől: „Ami a Dingben van, az a valóságos titok.”

37-38. oldal, Az evidencia társadalma

>!

A pozitivitás társadalma negatív érzelmeket sem enged meg. Így elfelejtjük, hogyan kell bánni a szenvedéssel és a fájdalommal, hogyan kell formát adni neki. Nietzsche úgy gondolta, az emberi lélek éppen annak köszönheti mélységét, nagyságát és erejét, hogy elidőzik a negatívnál.

17. oldal

RSH>!

Mivel a tulajdonképpeni problémát nem önmagában véve a felgyorsulás jelenti, ezért a probléma megoldása nem a felgyorsulás megszüntetésében rejlik. Pusztán a felgyorsulás megszüntetése nem teremt ütemet, ritmust, illatot. Nem akadályozza meg zuhanást az ürességbe.

65. oldal

RSH>!

A pénz, ami mindent mindennel összehasonlíthatóvá, mindent ugyanolyan formájúvá tesz, felszámolja a dolgok összemérhetetlenségét, szingularitását. A transzparencia társadalma az egyformaság pokla.

10. oldal

RSH>!

Pusztán a több információ vagy az információk halmozása még nem állít elő igazságot. Hiányzik belőle az irány, vagyis az értelem. […] A hiperinformáció és a hiperkommunikáció éppen az igazság hiányáról, sőt a léthiányról tanúskodik. a több információ, több kommunikáció nem számolja fel az egész alapvető életlenségét. Inkább kiélezi ezt.

22-23. oldal

Bakonyi_Bence>!

A narráció szelektál. A narratív út keskeny, csak meghatározott eseményeket enged meg. Ezzel megakadályozza a pozitivitás burjánzását s tömeges fellépését. A pozitivitás túlzott mértéke, ami a mai társadalmat uralja, arra utal, hogy e társadalom elvesztette a narrativitást. Ez súlyosan érinti az emlékezetet is. Az emlékezetet narrativitása különbözteti meg az adattárolótól, ez ugyanis pusztán additív módon dolgozik és akkumulál. Történetiségük okán az emléknyomok állandó átrendeződésnek és átírásnak vannak alávetve. Az emléknyomokkal ellentétben a tárolt adatok önmagukkal azonosak, egyformák maradnak. Az emlékezet ma egyfajta pozitiválódáson megy keresztül és így szemét- és adathalommá válik, „zsibárusbolttá” vagy olyan „tárolóvá, mely roskadásig van tömve mindenféle rendezetlenül felhalmozott, rosszul megőrzött képpel és elhasznált szimbólummal”. A zsibárusboltban a dolgok pusztán egymás mellett hevernek, nem pedig rendezett rétegekben. Ezért nincs történetük. A zsibárusbolt sem emlékezni nem tud, sem felejteni.

63-64. oldal, A felgyorsulás társadalma


Hasonló könyvek címkék alapján

Simone de Beauvoir: A második nem
Mark Fisher: Kapitalista realizmus
R. D. Laing: A meghasadt én
Eric Hoffer: A fanatizmus természetrajza
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember
Malcolm Gladwell: Ösztönösen
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Malcolm Gladwell: Fordulópont
David Graeber: Bullshit munkák