A ​transzparencia társadalma 3 csillagozás

Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma

„A transzparencia követelése mindenütt megjelenik, és egészen addig fokozódik, hogy fetisizálják és totalizálják. E követelés olyan paradigmaváltásra nyúlik vissza, amely nem korlátozható a politika és a gazdaság területére. Aki a transzparenciát kizárólag a korrupcióra és az információ szabadságára vonatkoztatja, nem ismeri fel horderejét. A transzparencia rendszerszintű kényszer, mely kihat az összes társadalmi folyamatra, és mélyreható átalakulást idéz elő bennük.”

Byung-Chul HAN (1959) dél-koreai születésű, német nyelven író filozófus. Az utóbbi évtizedben született, korunk megértésére kísérletet tevő, nemegyszer provokatív esszéivel, melyeket több mint 20 nyelvre fordítottak le, világszerte széles olvasóközönséget tudott megszólítani. A transzparencia társadalma a láthatóság és az átláthatóság erőszakos uralmának mélyreható kritikája.

>!
Ráció, Budapest, 2020
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155675423 · Fordította: Szabó Csaba

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

Bakonyi_Bence>!

Barthes számára az „ez volt” idő-tartalma a fotográfia esszenciája. A fénykép arról tanúskodik, ami volt. Ezért a szomorúság, a gyász az alaphangulata. Barthes számára a dátum a fénykép része, „mert arra indít, hogy fölkapjuk a fejünket, és számot vessünk élettel, halállal, nemzedékek feltartóztathatatlan elmúlásával”. A dátum a halandóságot, a mulandóságot írja bele a fényképbe. André Kertész egyik fényképéről jegyzi meg Barthes: „lehet, hogy Ernest, az az iskolás gyerek, akit Kertész 1931-ben fényképezett le, még él (de hol?, és hogyan?, micsoda regény!).” A mai fényképezés, melyet teljesen a kiállítási érték tölt ki, más időbeliségre utal. Ezt a fényképezést a negativitástól mentes, sorsot nem ismerő jelen határozza meg, ez pedig nem engedi meg a „regény” narratív feszültségét, drámaiságát. Kifejezésmódja nem romantikus.

27-28. oldal, A kiállítás társadalma

Bakonyi_Bence>!

Nemcsak a szent tere nem transzparens; a vágyakozás tere sem az. A vágyakozás tere sokkal inkább „görbült”; „csak közvetve, csak tekervényes, meanderszerű úton érhető el a tárgy/a frouwe”. A frouwe, azaz a vágy tárgya az udvari szerelemben, olyan „fekete lyuk”, mely körül összetömörül a vágy. Ezt a tárgyat, mondja Jacques Lacan, „a megvonódás, az elérhetetlenség nagyon különös ajtaján keresztül vezetik be”. Lacan e tárgyat az anamorfózis „nem megfejthető alakzatához” hasonlítja, melyben a képi tartalom csak eltorzítva, megvetemedve, elgörbülve jelenik meg. Az anamorfózis tehát minden, csak nem evidens (lat. videre = látni). Az udvari szerelem „anamorfikus”, mondja Lacan. Tárgya az idő tekintetében is anamorfózis, hiszen „csak a vég nélküli elhalasztódás útján” érhető el. Lacan e tárgyat a „Dingnek” [a dolognak] is nevezi (így, németül), melyről áthatolhatatlansága és rejtettsége miatt nem lehet képet csinálni. Menekül a reprezentáció elől: „Ami a Dingben van, az a valóságos titok.”

37-38. oldal, Az evidencia társadalma

Bakonyi_Bence>!

A narráció szelektál. A narratív út keskeny, csak meghatározott eseményeket enged meg. Ezzel megakadályozza a pozitivitás burjánzását s tömeges fellépését. A pozitivitás túlzott mértéke, ami a mai társadalmat uralja, arra utal, hogy e társadalom elvesztette a narrativitást. Ez súlyosan érinti az emlékezetet is. Az emlékezetet narrativitása különbözteti meg az adattárolótól, ez ugyanis pusztán additív módon dolgozik és akkumulál. Történetiségük okán az emléknyomok állandó átrendeződésnek és átírásnak vannak alávetve. Az emléknyomokkal ellentétben a tárolt adatok önmagukkal azonosak, egyformák maradnak. Az emlékezet ma egyfajta pozitiválódáson megy keresztül és így szemét- és adathalommá válik, „zsibárusbolttá” vagy olyan „tárolóvá, mely roskadásig van tömve mindenféle rendezetlenül felhalmozott, rosszul megőrzött képpel és elhasznált szimbólummal”. A zsibárusboltban a dolgok pusztán egymás mellett hevernek, nem pedig rendezett rétegekben. Ezért nincs történetük. A zsibárusbolt sem emlékezni nem tud, sem felejteni.

63-64. oldal, A felgyorsulás társadalma


Hasonló könyvek címkék alapján

Karl-Otto Apel: A transzcendentálpragmatikai diskurzuselméle
Weiss János: A modernség esztétikai programja
Kiss Viktor: Marx & ideológia
Kecskés Pál: A keresztény társadalomszemlélet irányelvei
Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete
Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája
Jürgen Habermas: A társadalomtudományok logikája
Fogarasi Béla: Logika
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák