A ​kiégés társadalma 68 csillagozás

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

SAJÁT ​MAGUNK KIZSÁKMÁNYOLÓI LETTÜNK.
A neoliberális kapitalizmus nem az emberek megfélemlítésében, hanem az engedelmes és hasznos munkavállalók kitermelésében érdekelt. Az ember teste és az élet ideje a nyereségtöbblet kiszámításához elengedhetetlen mértékegységgé változott. A teljesítmény társadalma úgy gyarmatosította az életünket, hogy a kívülről érkező elvárásokat belső kényszerre váltotta. Mi történik akkor, ha az úr és a szolga egyetlen személyben egyesül? A bennünk összpontosuló hatalom erőszaktétele már csak testünk betegségeinek tüneteiben mutatkozhat meg. A lázadás elfojtása az önkizsákmányolás formájában jelenik meg, és az egyén önként hajszolja magát a teljes kiégésig – a tőke pedig szabadon áramlik tovább.
Hogyan jelenthet kiutat ebből a lidérces álomból az unalom, a szemlélődő figyelem vagy éppen az inspiráló fáradtság? Ha létezik korszellem, akkor Byung-Chul Han telibe találta azt. A filozófia és szociológia klasszikusait metsző pontossággal kell olvasni… (tovább)

Eredeti cím: Müdigkeitsgesellschaft

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Typotex, Budapest, 2019
112 oldal · ISBN: 9789634930655 · Fordította: Miklódy Dóra, Simon-Szabó Ágnes
>!
Typotex, Budapest, 2019
120 oldal · ISBN: 9789634930655 · Fordította: Miklódy Dóra, Simon-Szabó Ágnes

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 20

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

sebzek P>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Megpróbáltam okosságokat írni a világról, de hamar rájöttem, lehetetlen küldetés, hogy mindez ne legyen konyhaszagú.

Byung-Chul Han sem teszi ezt, hanem vesz egy itthon szűk, bár egyre terebélyesedni látszó társadalmi metszetet, és megpróbálja kielemezni a problémáit. Érdekes, mennyi párhuzamos modell létezik egyidejűleg. Egyik nap olyan környezetben vagyok, ahol ez egy futurisztikus blablának hat, aztán napokkal később látom a kezdetét a levázolt gondoknak.

Igyekszik körüljárni a kiválasztott metszetet, és a tudományosság látszata ellenére nem védi be keményen az álláspontját*, ám talán emiatt nem olyan nehezen fogyasztható. Egy olyan narratíva, ami igen érdekes kérdéseket felvet.

* Mondjuk az egész könyv annak a bizonyítására apellál, hogy a pozitivitás társadalma a lehet címszóval az embereket önmagukkal zsákmányoltatja ki. Az egyén egyszerre úr és szolga, ami állítólag rossz dolog. Az utóbbiban nem vagyok annyira biztos; legalábbis én szívesebben zsákmányolom ki önmagam. Felmerült a kérdés: ha az önfejlesztés, és önoptimalizálás a neoliberális rendszer produktivitásnövelő gonosz módszere, akkor ha elolvasom ezt a könyvet, és a hatására figyelek arra, mennyire zsákmányolom ki magam, minek következtében a kiégést elkerülve tovább maradok termelékeny, akkor ez a könyv a neoliberális rendszert támogatja? Vagy hogyan lehet filozófusnak/művésznek lenni önkizsákmányolás nélkül?

A lényeg, hogy a könyv elolvasása többet ad, mint a diskurzus elolvasása a könyvről. Legalábbis nekem ez a meglátásom az eddeigiek alapján.
A legfontosabbat a végére hagyom: ez nem önsegítő könyv.

Ui: Azért kitüntetendő, hogy az első oldalakon mennyire tátott szájjal fut bele az erdőbe.

csucsorka P>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

"Minden kornak megvan a maga vezető betegsége. Így létezett például egykoron a baktériumok kora, ami azonban legkésőbb az antibiotikumok feltalálásakor véget ért.
Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul tartunk egy influenzajárványtól, ma mégsem a vírusok korában élünk. Hisz azt az immunológiai technikának köszönhetően már magunk mögött hagytuk."

Ez a kötet legelső mondata, és maradjunk annyiban, hogy egy világjárvány kellős közepén belekezdve nem is nagyon volt kedvem folytatni (bár elsőre állati jót röhögtem).
A szerző stílusa a legtöbb helyen bicskanyitogató és/vagy érthetetlen, a szóhasználata és az „idézek valamit aztán megcáfolom” felépítése pedig egyenesen olvashatatlanná teszi a könyvet.
Előnye a rövidsége, de ez csak oldalszámban igaz, gyakorlatilag nem lehet vele gyorsan haladni.

Nem számítottam gyakorlati tanácsokra a kiégéssel kapcsolatban, a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy a kiégésről mint társadalmi jelenségről, elméleti szinten olvassak 170 oldalon át. Hát nem kaptam meg, amit vártam – mindenesetre a szerző másik könyve legalább szerencsésen lekerült a várólistámról. Soha többé!

4 hozzászólás
Steindl_Ákos>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Annyira széttöredezett a világ, és persze közhely, de az egyszemélyesre zsugorodott véleménybuborékok világában, nehéz műfajra vállalkozott az író, megfejteni a korunkat. Nehéz feladat volt, de egészen jól, szellemesen sikerült ez a könyv. Nagyon tetszett, a jelen kort átható pozitivitás vallás kritikája, hogy mennyire zsarnoki tud lenni, ha mindenki a boldogságot hajszolja, és ha a külső foglár helyett a kápó maga az ember lesz, és így kizsákmányolja magát. Elég csak megnézni egy egyszerű gyorséttermet, ott is az a lényeg, hogy a munkavállaló azért a ló***nyi pénzért, amit kap hó végén, ne azért dolgozzon jól, mert kötelező, hanem azt akarja elérni a menedzsment, hogy a munkavállaló akarja, és ez egy sátáni gondolat. Jó könyv, kellemes kiégést mindenkinek!

Rocketdog>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Értékelem a könyv „felvilágosító” szándékát, Byung-Chul Han az éles meglátásaival olyan súlyos összefüggésekre mutat rá, amiket elemeiben talán sokan éreznek/éreztek már, de még nem mindenkinek sikerült így átlátnia, megfogalmaznia magában. Részemről nem találtam benne új információt, a megbízhatósága pedig már a legelső bekezdésben megkérdőjelezhetővé vált, amikor Byung-Chul Han kijelenti, hogy "Minden kornak megvan a maga vezető betegsége. Így létezett például egykoron a baktériumok kora, ami azonban legkésőbb az antibiotikumok feltalálásakor véget ért.
Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul tartunk egy influenzajárványtól, ma mégsem a vírusok korában élünk. Hisz azt az immunológiai technikának köszönhetően már magunk mögött hagytuk."
Ezzel az állításával azt a benyomást kelti, hogy szeret elhamarkodott kijelentéseket, nem létező összefüggéseket tenni olyan területeken, amikhez nem ért. De legalább már a legelején ott a figyelmeztetés, ennek tudatában olvastam tovább :)
A könyv felépítése a következő: idézget másoktól, azokat cáfolja a saját véleményével igazolva. Állító módban fogalmaz, de az nem derül ki, hogy Byung-Chul Han véleménye mitől is pontosabb, helyénvalóbb.
Szélsőségesen idealista nézőpontból látja a dolgokat. A munkáról, annak hatásáról, úgy általában a dolgozó emberről kizárólag negatív véleménnyel van, pedig ez nem ilyen 1 bites téma.
A könyv lényegi üzenete: „kizsákmányolod magad”. Köszönjük Megmondó Kapitány! Arra kifejezetten kíváncsi voltam, hogy Byung-Chul Han meg tud-e nevezni bármit, ami a kilépést, alternatívát jelentené. Azt hiszem nem túlzok és nem gúnyolódok, amikor néhány oldalon keresztül hangoztatott javaslatát így foglalom össze: „Legyen tánc meg legyen zárcsökkentés!”.
Véleményem szerint a világ működését és annak bizonyos hibáit egy nagyon korlátolt nézőpontból látja és láttatja. Megoldási javaslatai így szintén korlátoltak, valódi választást nem kínálnak. A „táncoljon és ünnepeljen mindenki” helyett pl kifejthette volna az alapjövedelemmel kapcsolatos véleményét, ami máris egy kézzelfoghatóbb és működőképesebb alternatíva a munkával szemben.

_Carol_>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Zavart, hogy a szerző mások gondolatainak cáfolata alapján építette fel a mondanivalóját. Nagyobb hangsúlyt kapott a (szerző szerint) helytelen/idejétmúlt látásmódok bemutatása az újfajta, aktuális megközelítésnél. Ha leválasztom a „nem helytálló állítások” tömkelegét a szerző konkrét látásmódjáról a problémával kapcsolatban, akkor tetszik a kötet mint szomorú kórkép egy súlyosan beteg társadalomról.
(A fáradtság-filozófiával nagyon nem értek egyet. Szintén nem a szerző saját gondolata, de ez pozitívan van bemutatva. Én inkább a megnyugvás vagy a szemlélődés szót használnám, mert aki úgy istenesen elfáradt, az nem fog tudni építkezni ebből. Lehet, hogy csak a berögzült pejoratív jelentése zavar ennek a szónak, mindenesetre így nem győzött meg az igazáról.)
A fülszöveg alapján többet vártam, mint amennyit kaptam.

Attila_Kriska>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Amilyen rövid könyv, annyira hosszú. Bursikóz stikli, hogy ismeretlen lexémák garmadájával anzágol. Úgy gondolom, hogy a fordítás hibás lehet, de egy biztos, igazán nehezen olvasható. A szerzőnek meglehetősen bosszantó szokása, hogy elmondja, mit gondol az adott témáról egy híresebb filozófus, professzor, gondolkodó, majd hosszadalmasan, fájdalmasan részletesen idézve őt, követve valami nagyon egyszerű dologgal, mondván: „de téved”, majd folytatja a szerző által bemutatott nézőpontot. A nyolc fejezetes könyv, amely valóban nagyon jól indul, de a negyedik fejezet elejére összeesik, és számomra teljesen érthetetlenné válik, azon a ponton, amikor a szerző megpróbálja bemutatni a pszichoanalízis furcsa, kitekert magyarázataival a depresszió, a nárcisztikus személyiségzavar, az ADHD és a kiégés okait.

KlaraHU>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

[Nekem] néhol túlzottan komor, viszont vannak részei, amikkel egyet tudtam érteni. Kifejezetten értékeltem a multitaskingról alkotott véleményét miszerint az „nem feltétlenül jelent civilizációs előrelépést, hiszen a multitasking egy olyan figyelmi technika, amely inkább a vadon élő állatok hétköznapi kelléke” nem pedig a késő modern társadalom emberéé, akinek megvan mindene az elmélyült figyelem élvezetéhez.

A függelék észvesztően hosszú, de megéri azt is figyelmesen olvasni. Néhol ismétli magát benne, de a legvégén szépséges (egyelőre utópisztikus) gondolatai vannak a politikusok munkájáról: "A politikusnak szabad emberként kell cselekednie, szép tetteket, szép életformákat kell megvalósítania az élet szükségszerűségein és hasznosságain túl. (…) Egészen odáig kell megváltozatnia a társadalmat, hogy abban több igazságosságra és több boldogságra nyíljon lehetőség. A politikai cselekvés azt jelenti, hogy kezdődjön valami teljesen új, vagy jöjjön létre egy új társadalmi berendezkedés. Az az ismert érv, miszerint ennek nincs alternatívája, voltaképpen a politika végét jelenti. A politikusok manapság sokat dolgoznak, de nem cselekednek.

Akiba2 P>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

A könyv alaptézise, hogy korunk tipikus pszichés zavarai (depresszió, ADHD stb.) az önmegvalósítás korlátlan lehetőségeibe, illetve ezek kihasználásába való belefáradás, azaz a kiégés következményei. (Szemben a korábbi korokkal, amikor a „nem-én” a „nem azonos” az „idegen” elleni küzdelem, az ebből fakadó vereségek, korlátok, elfojtások vezettek más jellegű mentális zavarokhoz.).
Egyrészt az említett zavarok a szimbolikus értelmezéshez túl konkrétak, ha viszont a szöveg tényleg konkrét kóroktani magyarázatként kíván szolgálni, akkor tudományosan teljesen megalapozatlan. Nyilvánvaló, hogy az említett zavarok háttere soktényezős, pl. részben genetikai, és nem tartom bizonyítottnak, hogy a könyvben sulykolt filozófiai tényező (a korlátlan pozitivizmus, a túl sok lehetőség kihasználásának hajszolása) kiemelkedően fontos lenne benne, maximum egyes egyedi esetekben.
A kiégés sokszor nem a korlátlan önhajszolásból ered. A pedagógus, vagy az öngyilkosokkal tárgyaló pszichológus kiégése más tőről fakad, mint a brókeré, vagy az öröklött jólétben tobzódó emberé. Persze minden esetben jelen van valami a megváltoztathatatlan miatti frusztráció.

Azt is vitatom, hogy a kiégés ténylegesen az emberiség jelentős részének lenne a problémája. Divatos fogalom, amibe mindennapi fáradságunkat, nehézségeinket szeretjük becsomagolni.
Egyrészt számszerűen az emberiségnek talán nagyobbik része ma is az állati multitasking szintjén él, azaz a rövidtávú túlélésért való cselekvések teljesen lekötik a figyelmét. Másrészt az általam ismert jobb módú világ esetében azt tapasztalom, hogy valójában az emberek többsége képes elmélyülni boldogságot adó dolgokban, és egyáltalán nem ragad bele a határtalan önmegvalósítás mókuskerekeibe (persze lehet, hogy aki beleragad, azzal kevésbé van kapcsolatom).
Egyáltalán nincsen eléggé konkretizálva ez a korlátlan, kimerülésig fokozott önmegvalósítás mint probléma (milyen viselkedésre, döntésekre gondol?). Minden esetre azt érzem, hogy ahogy a keresztények azt sulykolják folyton, hogy hű de bűnös a mai világunk, ugyanúgy a könyv azt sulykolja, teljesen alaptalanul, hogy a modern világban mindenki ebben a felületes, önpusztító önmegvalósítást hajszoló mókuskerékben pörög. Ez amolyan trendlovag felületes alapvetés, de szerintem nincsen így: akik megtehetik (elsősorban anyagilag), azoknak a többsége valójában a saját boldogságát okosan optimalizálva él.

adoayen>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

mainstream filozófia, szubjektíven szelektált elméletekkel és kicsavart magyarázatokkal.
mégis tökéletesen visszaadja az érzést, ami körülvesz. rövid, egy levegővel végigolvasható.

pytta>!
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Sajnos a kritikus kommentek minden szava igaz ezzel a könyvvel kapcsolatban…
– Meglehetősen rövid, mégis borzasztóan gyötrelmes az olvasása (hogy a fordítás miatt-e, vagy sem, azt nem tudom, de tartok tőle, hogy az eredeti sem volt jobb…)
– Még rövidségéhez képest is „túlírt”, folyton ismétli magát, a lényegi mondanivalója pedig tényleg kb 5 tételmondatban összefoglalható lenne. Ugyanakkor viszont túl tömör is, szinte tőmondatokban osztja meg gondolatait, gyakran bármiféle kontextus nélkül.
– De még ezt a pár gondolatot sem sikerült úgy kifejtenie, hogy az bármiféle megalapozottságot sugallna, mondanivalója kitekert, mesterkélt, megfogalmazásmódja nehézkes, a legkevésbé sem olvasmányos, és tényleg borzasztó idegesítő, hogy az egész narratíváját mások „téves” értelmezéseire építi fel, mégsem derül ki, hogy a saját értelmezése mitől lenne helyesebb…
– Se füle, se farka a szövegnek, elkezdődik valahol, aztán úgy fejeződik be, mintha elvágták volna, de eleve nem is koherens, kb egy hosszabb cikkből, meg két egyébként csak lazán kapcsolódó esszéből áll..
– Egy rendkívül gyakorlati problémáról ír borzasztó elméleti síkon, ezért szinte lehetetlen ebben a katyvaszban kapcsolódási pontot találni találni az egyébként mindennapjainkban számtalanszor megélt szituációkkal.


Népszerű idézetek

_Carol_>!

A közösségi hálóban található „barátoknak” elsősorban az a szerepük, hogy fokozzák a narcisztikus önérzetet. Tapsoló tömeget képeznek, mely az áruként kiállított Egónak figyelmet szentel.

82. oldal

Dominik_Blasir>!

[A depresszió] Abban a pillanatban tör elő, amikor a teljesítő alany már nem képes képesnek lenni. A depresszió mindenekelőtt az alkotó- és tetterő kifáradása. A depresszív egyén panasza – semmi sem lehetséges – csak egy olyan társadalomban fordulhat elő, amely azt hiszi, hogy semmi sem lehetetlen. Aki többé nem képes képesnek lenni, az destruktív önvádba és -pusztításba merül. A teljesítő alany hirtelen önmagával hadakozik. A depresszív ember végül saját belső harca sérüléseibe rokkan bele. A depresszió annak a társadalomnak a betegsége, amely a túltengő pozitivitástól szenved.

26. oldal, Túl a fegyelmező társadalmon

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
2 hozzászólás
_Carol_>!

A multitasking nem egy olyan képesség, amivel csak a késő modern, munkaelvű és információs társadalom embere rendelkezne. Sokkal inkább visszalépésről van szó. A multitasking ugyanis a vadon élő állatok hétköznapi kelléke. Olyan figyelmi technika, mely elengedhetetlen a vadonban való túléléshez.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: multitasking
_Carol_>!

Soha nem olyan tevékeny az ember, mint amikor kívülről látszatra semmit sem csinál, soha nincs kevésbé egyedül, mint amikor önmagában van. (Cato)

41. oldal

Dominik_Blasir>!

Az érzést, hogy célhoz értünk, nem szándékosan igyekszünk „elkerülni”. Sokkal inkább az a helyzet, hogy soha nem érezzük azt, hogy elértük volna a végső célunkat. Ez nem azt jelenti, hogy a narcisztikus alany ne akarná a lezárást. Jóval inkább jelenti azt, hogy nem képes eljutni a lezárásig. A teljesítménykényszer további eredmények elérését kényszeríti ki. (…) A hiány és a vétkesség érzése állandósul. És mivel végső soron önmagával verseng, ezért megpróbálja saját magát is ájulásig felülmúlni. Bekövetik a „burnout”-nak nevezett lelki összeomlás. A teljesítő alany halálra valósítja magát. Ebben az esetben az önmegvalósítás az önpusztítás egyeesik.

76. oldal, A kiégés társadalma

Könyvözön>!

A depresszió annak a társadalomnak a betegsége, amely a túltengő pozitivitástól szenved.

Könyvözön>!

Ha az alvás a testi felüdülés csúcspontja, úgy a szellemi feloldódásé az unalom.

Garbitsch>!

Az önmagunk általi kizsákmányolás hatékonyabb a mások általi kizsákmányolásnál, mert együtt jár a szabadság érzésével.

100. oldal, Fenn-költ idő - Ünnepek az ünnepek nélküli korban (Typotex, 2019)

_Carol_>!

A depresszió annak a társadalomnak a betegsége, amely a túltengő pozitivitástól szenved. Az önmaga ellen háborút viselő emberiséget tükrözi vissza.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
Rocketdog>!

Az ideális-énhez képest a valós én egy kudarcnak tűnik, amit önvádak temetnek maguk alá. Az én saját magával hadakozik. Ennek a harcnak nem lehet győztese, mert a győztes halálával végződik. A teljesítő alanyt megtöri a győzelem. A pozitivitás társadalma, amely azt hiszi, hogy minden külső kényszertől megszabadult, fennakad a pusztító önkorlátozásokon. Így a burnouthoz vagy depresszióhoz hasonlatos lelki betegségek, a 21. század eme vezető betegségei autoagresszív zablaként működnek. Saját magunkkal szemben lépünk fel erőszakosan és saját magunkat zsákmányoljuk ki. A mások által elkövetett erőszakot felváltja egy saját magunk által generált erőszak, ami minden eddiginél halálosabb, mert az áldozat közben szabadnak hiszi magát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája
Gaetan Picon: Korunk szellemi körképe
George Chehi: Realitás vagy illúzió
Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől
Theodor W. Adorno: Zene, filozófia, társadalom
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?
Falus András (szerk.): Sokszínű egészségtudatosság
Dietfried Müller-Hegemann: A modern ember idegessége
Hauser Arnold: A művészet és irodalom társadalomtörténete I-II.
Richard Sennett: A közéleti ember bukása