Ha nem olvasod el, úgy is jó, ha csak a MAGad meséjét olvasod, úgy is jó. Már régóta tudod a lényeget. TenMAGad írtad meg e könyvben MAGad. Ez vagy te, ez a te MAGod, amely most megfogant és szárnyra kel.
A mag, a világunkban a föld alatt, bújva didereg. Egy dologban hisz, abban – hogy létezik a fény és azt keresve – hogy meg is találják, ha kibújik a föld alól. Szép lassan összeszed mindent, amit ad a környezete – Föld, az Ég, a Levegő, a Víz – a természet. Ebből növekszik, megmutatva, hogy a föld alól van kiút. Ahogy múlik az idő, gyökerei egyre mélyebbek, hajtásai egyre magasabbak lesznek. Csudájára járnak – a madarak, a kertészek, a nagymama, a kert minden lakója és a Jóisten. Csak nő és növekszik, hogy egyre távolabbról látszódjék, hogy nyugalmat, árnyékot, gyümölcsöt adhasson az arra haladó vándoroknak.
Buzás Kálmán
szerkesztő
