Boszorkánypöröly 8 csillagozás

Busch Péter: Boszorkánypöröly

„Az elsőt a Kiserdőnél találták meg. A másodikat a Halastó mellett. Az ikrek egyikét saját otthonukban, a másikat pedig a Tatársánc mögött. A nevem Mezőfi András. Tanár vagyok Földváron. 1985-ben diplomáztam a fővárosban történelem és matematika szakon, méghozzá színötössel. Pusztaföldváron nőttem fel, az egyetem után ide is tértem vissza. Kollégákkal és szülőkkel, nyugdíjasokkal és diákokkal jól kijövök, csak az érett nők hagyjanak békén. Ezzel a hozzáállással lettem az egyetemen kitűnő, és így lettem örökre agglegény is. Egyiket sem bántam meg soha."

>!
Oriold és Társai, Budapest, 2013
ISBN: 9789639771741

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Mandula8
Busch Péter: Boszorkánypöröly

Nagyon nagy érdeklődéssel, kíváncsisággal fordultam ehhez az íráshoz, és nem csalódtam. Mint krimi élvezetes volt, izgalmas. Mint a település közösségét bemutató tanulmány sokszor szórakoztató (hiszen minden falunak van bolondja, így a saját lakhelyem sajátságos figurái jutottak eszembe olvasás közben). Mint pszichológiai vizsgálódás pedig különösen megfogott. Sajátságos volt az elbeszélő mód: külön tetszett a különféle műnemek, műfajok összemosása, illetve az olvasó folyamatos elbizonytalanítása. Bár maga a történet nem vidám, nagyon finoman adagolt humorral azért szolgál a könyv, és nekem ez tetszett. Helyenként még kiforratlannak éreztem, de lehet, hogy én voltam figyelmetlen. Újraolvasásért kiált.
És még egyszer köszönet @Jean-nek és @aani-nak a meglepetés könyvért!
És alig bírtam magam türtőztetni, hogy fel ne kiáltsak, akárhányszor a lakhelyem, „Hódmezővásárhely” nevét olvastam a könyvben – nyomi szokás, tudom.

5 hozzászólás
>!
egy_ember
Busch Péter: Boszorkánypöröly

Ez a második olyan könyvem, amit a megakrimi pályázatra beérkezett alkotások közül olvastam el, és ez határozottan jobb volt az előzőnél.
Van benne fantázia. Tetszik, ahogy az elbeszélő felveszi a falusi tanító modorát, és az is, ahogy időnként kiszól belőle, a történetváz is rendben van, de némi izom még kellett volna rá.
A téma és a helyszín miatt elkerülhetetlen az összevetés az Aprószentekkel http://moly.hu/ertekelesek/1078475 illetve a Szentek hárfájával http://moly.hu/ertekelesek/742165 és azokkal szemben alul marad.

>!
betonszabó
Busch Péter: Boszorkánypöröly

figyelemre méltó. miért ilyen kevés a tisztességesen megírt, irodalmilag is értékelhető magyar nyelvű krimi?

1 hozzászólás
>!
Éli
Busch Péter: Boszorkánypöröly

(Leselejtezett könyvtári példányt sikerült megszereznem, amin meglepődtem, hogy szinte új volt a könyv). Krimiket alapból nem szeretek olvasni, mivel nem szeretem a gyilkolós, bűnügyi részleteket. Ebben a könyvben viszont igen részletesen vannak leírva a gyilkosságok. Nagyon megtetszett az író stílusa. Egyszer sem éreztem lassúnak, végig pörgős volt. Tetszett a történelmi boszorkány üldözés mellékszála. A nyomozók és a tanár szemszögéből is bemutatott történet egyáltalán nem volt kusza. Amiért mégis le vontam azt a fél csillagot az a múlt és a jelen eseményeinek a váltakozása. Néhol nem mindig értettem, melyik évben is vagyunk. A könyv vége meglepetés volt. Nem így képzeltem a „szörnyeteg” elfogását és büntetését, de ez is a szokatlansága miatt nagyon megtetszett.
A történet félelmetes. Nem egy extrém körülmények közt játszódó vagy a gazdagok világában irigységből vagy szerelmi háromszög miatt történnek a brutális gyilkosságok, hanem egy kis faluban. Tanyák és erdősségek mellett. Egy kiszámíthatatlan, beteges vágyaival küzdő férfi tartja rettegésben a családokat. Nem tudjuk meg milyen traumák vagy élettörténet vezet az ilyen cselekedetekhez, de az már bizonyított, hogy gyermekkorban a legsérülékenyebb az ember. Vajon hány gyerek él nagyon rossz körülmények között ma a világban? Sok. Ez nyugtalanító tény.

>!
murnus_durnus
Busch Péter: Boszorkánypöröly

Az Oriold Kiadó 2012-ben hirdetett egy regénypályázatot, amelynek az volt a célja, hogy létrehozza a magyar pszichothrillert – merthogy ez a műfaj itthoni szerzőkkel még nem költözött be a könyvkiadók kínálatába. Ennek lenne ez az első helyezettje. Elég érdekes egyébként a mű mérete, mivel egy óra alatt elolvasható, és hát az a helyzet, hogy a pszichothriller valahol a jellemábrázolásokon alapul, azt meg ennyi idő nem lehet megejteni. Itt meg az egész történetet ennyiben le lehet tudni.
A sztori szerint a dél-alföldi faluban, bizonyos Pusztaföldvárott gyermekeket gyilkol egy őrült… Sajnálatos, hogy megint a sorozatgyilkosos topikhoz jutottunk el, ezen a jelek szerint nem lehet változtatni, alig van ilyen a világon, ehhez képest minden második krimi ezt dolgozza fel. A polgárháborút, a rablógyilkosságot, a nemi erőszakot, meg az ilyeneket nem… Ezek valahogy túl snasszak.
Ettől persze még lehetne jó a mű, ha nem arról lenne szó, hogy összevissza beszél benne mindenki, ugyanis a koncepció szerint egy tanár utólag rekonstruálja a történteket és fejezetről-fejezetre megszólaltatja a szemtanúkat, időnként pedig maga is kiselőadásokat tart a boszorkányság kultúrtörténetéről. Hogy minek, azt nem tudni. A gyilkos nem egy boszorkány volt. Viszont van benne halottlátó asszony. Így persze könnyű nyomozni, ha a rendőrség barátja a túlvilággal tart kapcsolatot.
Ehhez képest fél óránál még csak ott tartunk, hogy megismerjük a halottakat és nyomozás menetét, továbbá Halmos nyomozót, akit majdnem agyonvert a sorozatgyilkos. Innentől kezdve akár izgalmas is lehetne a dolog, de nem lesz az. Nem, mert végül (kb. 10 perc olvasás után) megtalálják a helyet, ahol a „szörnyeteg” rejtőzik, aki bár elszökik, de így ismét gyilkolhat. Aztán mi történik?
Nem fogjuk kitalálni.
A szörnyeteg megadja magát. Ekként (ezt az idézetet nem tudom kihagyni):
„Szörnyeteg (óvatosan belép): Jó napot kívánok. Én vagyok az, akit keresnek…”
Mintha egy eltévedt gázóraleolvasó lenne. Vagy egy bonviván.
Az egyébként a mű végéig nem derült ki, hogy pontosan miért is gyilkolászott a nevezett. Meg azt sem, hogy ez a mű miért nyerte meg az első díjat. Sem nem pszicho- , sem nem thriller, de még csak kriminek sem nagyon nevezhető…

>!
jeno
Busch Péter: Boszorkánypöröly

Nyilván elfogult is vagyok, mert ismerem a szerzőt, no meg a helyszínt (Pusztaföldvár forevör!). De ezt leszámítva is őszintén adnám az öt csillagot. Egyetlen baja, hogy rövid. De az tuti, hogy magával sorol egészen a Tatársáncig, és nem ereszt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Rose: Sikíts értem
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dan Wells: Szörnyeteg úr
Karen Rose: Halj meg értem
Karen Rose: Számolj tízig
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Tony Parsons: A gyiloktáska
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Otto Carving: Magyar sorozatgyilkosok
Alex Kava: Dermesztő őrület