Kétszázadik 36 csillagozás

24 fantasztikus novella
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Negyven ​évvel ezelőtt jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek első darabja. A sorozat később nevet váltott, a szerkesztői által összeállított magazin után Galaktika Fantasztikus Könyvekre keresztelték át. Bárhogy hívták is azonban, mindig egyazon cél vezérelte: a hazai és külföldi SF legjavát megismertetni az olvasókkal. A fantasztikus irodalom klasszikusai és legfrissebb irányzatai is bemutatkozhattak lapjain, a legfőbb szerkesztési elv pedig a sorozat tarkaságát, sokoldalúságát és az értékek közvetítését tartotta szem előtt.

Az eltelt negyven esztendő alatt 199 kötetünk jelent meg, és most, hogy e kerek számról méltóképpen emlékezzünk meg, kétszázadikként egy antológiát állítottunk össze olyan szerzők elbeszéléseiből, akik fontos szerepet játszottak-játszanak szerkesztőségünk életében. Húsz írás, amelyek most jelennek meg először magyarul nyomtatásban. Jó szórakozást, ünnepeljük együtt olvasással az elmúlt negyven évet, és az előttünk álló, egyelőre csak az SF-írók… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

A művek szerzői: Németh Attila, Isaac Asimov, Nemere István, Kasztovszky Béla, Kánai András, Robert Silverberg, Michael T. Cricket, Ted Chiang, László Zoltán, Mike Resnick, Takács Boglárka, Jean-Claude Dunyach, Somlai Nóra, Elisabetta Vernier, Antal József, Szergej Lukjanyenko, Szélesi Sándor, F. Tóth Benedek, Jonathan Lethem, Galántai Zoltán, Robert Charles Wilson, Tom Anderson

Tartalomjegyzék


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Nem volt rossz, sőt azt is bizton ki merem jelenteni, hogy a többsége tetszett, hol kicsit jobban, hol kicsit kevésbé, de összességében kellemesen kikapcsoló, elgondolkodtató történetecskék voltak ezek, több lehetséges jövőből, ahol sok minden más lesz, csak az ember marad, amilyen volt: kereső, megértésre vágyó, bolond álmodozó.

>!
Blissenobiarella
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

A novellákat sajnos nem igazán szeretem, és ebben a kötetben meglehetősen ingadozó a színvonal is. Ettől függetlenül elég jó kikapcsolódást nyújthat a könyv, mert vannak közte igen szórakoztató darabok is.

>!
PaksyDavid
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

– Isaac Asimov: Hatalomérzet: Könnyedebb, mint amiket eddig Asimov-tól olvastam. Tetszett.
– Nemere István: A háború 11-kor kezdődik: Lehet, hogy velem van a gond, de ezt nagyon unalmasnak és érdektelennek tartottam
– E. C. Tubb: Bukott angyal: Nem volt rossz, de kissé kiszámítható volt a történet.
– Kasztovszky Béla: Gyógynövények: Szerintem ez eléggé egyszerű novella. Nem tetszett.
– A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról: No igen, szerintem ez valami miatt az egyik legjobb novella a kötetben
– Kánai András: Bábel folyói: Közepes, átlagos novella, jobban is ki lehetett volna bontani.
– Robert Silverberg: Schwarz a galaxisok között: Nem, ez sem igazán jött be. Valami hiányzott belőle, amit szeretek Silvenbergtől
– Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt: Érdekes és humoros, de nem kiemelkedő.
– Ted Chiang: Kilélegzés: Talán a legjobb az összes közül. Nagyon tetszett!
– László Zoltán: Temetői járat: Nem igazán tudom, mi volt a lényeg benne. Többre számítottam az első fele alapján.
– Mike Resnick: Hittétel: Asimov – Én a Robot-ra hasonlítani akaró novella. Sajnos nem olyan jó.
– Takács Boglárka: Az asztal: Ez annyira nem kötött le, hogy nem olvastam el
– Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában: Nem igazán tudtam értékelni. Kusza.
– Somlai Nóra: A farmer és a lányka: Tetszett a csattanója. Rövid és velős.
– Elisabetta Vernier: Embargó: A sci-fi nem igazán hangsúlyos. Egyébként felejthető.
– Antal József: Távlatok: Ötletes lehet az Eredet-szerű áloma az álomban helyett olvasás az olvasás-ban szerkezet. Ez az egyetlen érdekesség a novellában.
– Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival: Kaotikus rövid novella.
– Gustavo Valente: Az utolsó út: Hát nem fogott meg a fantasztikus bicikliverseny.
– F. Tóth Benedek: Hiszed vagy sem: Nem rossz, átlagos novella.
– Jonathan Lethem: Katasztronauta: No hát, ez volt a legjobb novella a kötetből! Beszippantott és nem néztem, hogy még hány oldal lesz a végéig.
– Galántai Zoltán: Aszterión háza: Se lényege, se nyoma. Felejthető.
– Robert Charles Wilson: A megfigyelő: Egész jó kis novella volt, bár semmi extra
– Tom Anderson: A projekt: Komolytalan, viszont rövid. :)

Összességében sajnos sok kevésbé jó novella került be a kötetbe. A HiperGalaktikák-ban valahogy több minőségi darab volt. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam. :)

4 hozzászólás
>!
WerWolf
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

24 sci-fi novellát tartalmaz ez a fantasztikus válogatás. És majdnem 24 tényleg fantasztikus írást. Nem nagyon szoktam osztogatni a „leg”-eket, de ez a kötet megérdemli.
Van benne komikum, szatíra, dráma és akció.
Megérintett, ahogy más hosszú írásoknak nem sikerült. Kacagtatott, szórakoztatott, elgondolkodtatott és néha, igen néha lehangolt.
Persze van ezen 24 novella között pár gyengébb is, de ez is kellett, mert néha az ember fel szeretne állni a könyvtől enni, inni és néha dolgozni menni.
Két írás emelnék ki a sok közül:
-az egyik: Kovács T. Mihály: A miniszterelnök-jelölt, mely rámutatott, hogy a szatírát milyen jól kiszolgálja a sci-fi, és csak egy kicsit kell a jövőbe helyezni az eseményeket és szabadon beszélhetünk. Persze a humor sem ártott neki, hiszen ettől lett igazán ütős.
-a másik: Jonathan Lethem: Katasztronauta, mely annyira emberi volt a személyes katasztrófa közepette, hogy a végén az olvasó azt kívánja: még több ilyet, még ha fáj is!

>!
Bolondkandúr
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Ez a könyv sok negatív kritikát kapott, nekem is felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. A borító nagyon tetszik, azt is megértem, hogy a kiadó a saját szerzőihez is próbál több kedvet csinálni. Volt, ahol ez sikerült, és volt, ahol kevésbé. Szerencse, hogy Lukjanyenkot már ismertem, az itt olvasható írása alapján messze elkerülném. A magyar írók közül Szélesi Sándor és Kánai András, a külföldiek közül Jonathan Lethem, Ted Chiang, Robert Charles Wilson és a Sztrugackij tesók történetei tetszettek a legjobban. A 24 novellához képest ez nem túl jó arány, de ami tetszett benne, azokat időnként újra elolvasom. Ezért nem bántam meg, hogy megvettem a Kétszázadikat.

>!
gcicetea
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Volt ami fantasztikus volt benne, de 1-2 novella katasztrófa volt sajnos a nemere is…

Viszont pl. Ted Chiang: Kilélegzés novellájától eldobtam az agyam :) szó szerint

>!
Péter_Szombati
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Erről eredetileg akartam írni hosszabban, a szokásos módon kielemezni egyenként mindegyik novellát, de aztán végülis nem valósult meg. Esetleg a jövőben. Mindenesetre annyi róla a benyomásom, hogy egy darab igazán zseniális novella sincs benne, de még igazán jó sem. Gyenge, közepes és gyenge közepes novellák váltakoznak. Nagyon nagyot csalódtam a kötetben.

>!
Eszter_Balogh_3
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Nagyon sok érdekes és remekül megírt novellát tartalmaz. Eddig talán ez a kedvenc antológiás kötetem.

>!
hpl_hu
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Gyatra színvonalú, nem illik a könyvsorozatba. Kár azért a néhány jó novelláért, ami benne található.

>!
ilmater
Burger István (szerk.): Kétszázadik

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

Nem egyszerű értékelni ezt a novelláskötetet. Főleg úgy, hogy megnéztem a korábbi értékeléseket is, amelyek nem voltak túlságosan pozitívak. Én nem látom ennyire rossznak a helyzetet, bár tény, hogy némelyik írást kihagyhatták volna, némelyik elég zavaros volt, így alig tudtam követni. De inkább úgy tekintettem az egyes történeteket, hogy megmutatja, mi mindenre képes az emberi fantázia: kaptam 24 történetet, vadabbnál vadabb ötletekkel (jó és rossz értelemben is), vicces és megdöbbentő befejezésekkel, emberekről, gépekről, idegenekről, múltról és jövőről.
Amiket kiemelnék a többi közül: Hatalomérzet, Bukott angyal (a befejezés miatt főleg, a történetet magát 'szebben' is meg lehetett volna oldani), Vándorlókról és utazókról, Temetői járat, Hittétel, Embargó, Távlatok, Katasztronauta.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

     – Morris tiszteletes, engedje meg, hogy vasárnap reggelente a gyülekezetben ülhessek!
Az összes általa kérhető dolog közül ez volt az utolsó, amire számítottam.
– Miért?
– Szeretnék a gyülekezet tagja lenni.
– De te robot vagy! – böktem ki.
– Ha Isten minden dolog Istene, akkor nem a robotok Istene is?- kérdezte.
– Soha nem kellett volna mondanom, hogy olvasd el a Bibliát. Ez hiba volt.
– A Biblia igaz? – kérdezte.
– Igen, igaz.
– Akkor nem igaz ugyanúgy a robotokra, mint az emberekre?
– Nem. Sajnálom, de nem.
– Miért?
– Mert a robotoknak nincs lelkük – válaszoltam.
– Az öné hol van? – kérdezte.
– A lélek nem érzékelhető – magyaráztam. – Nem tudom megmutatni neked, de tudom, hogy rendelkezem vele és szerves részem.
– Nekem miért tilos ugyanezt a választ adnom?
– Nem könnyíted meg a helyzetemet, Jackson.
– Nem szándékozom kellemetlen helyzetbe vagy zavarba hozni önt – válaszolt. Szünetet tartott, aztán folyatta: – Ez nem a lélek megnyilvánulása?
– Az érvelés érdekében mondjuk, hogy igazad van. Miképpen magyarázod azt a tényt, hogy más robotoknak nincs lelkük?
– Nem fogadom el azt a feltevést. A Biblia azt állítja, hogy mi mind Isten teremtményei vagyunk.
– Téged ki lehet kapcsolni – mutattam rá. – Kérdezd meg bármelyik robotikust.
– Önt is – válaszolt. – Kérdezze bármely orvost vagy mesterlövészt.
– Ez haszontalan vita – mondtam kissé boldogtalanul. – Még ha engem meg is győznél, a gyülekezetem soha nem fogadna el egy robot hívőt.

162. oldal Mike Resnick: Hittétel

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

     Nagy, nemzetközi egyöntetűség. Globális uniformizáltság. El tudja képzelni, Hajnal, mit jelent antropológusnak lenni egy olyan világban, amelyben nem maradt semmi primitív? Vegyük csak Pápua szigetét… tudja: fejvadászok, animizmus, testfestés, dobok az alkonyatban, az orron keresztülszúrt csontocska meg minden. És most vessen egy pillantást a pápuai emberekre, amint hivatali öltözékükben sürgölődnek körülöttünk. Hallgasson oda, amint tőzsdetippeket csereberélnek, kitárgyalják a baseballeredményeket, párizsi éttermeket meg johannesburgi fodrászszalonokat ajánlgatnak egymás figyelmébe. És bárhová megy, ugyanezt találja. Ezt a bolygót egy kurta évszázad leforgása alatt sikerült egyetlen hatalmas, kifinomult, nyugati típusú, iparosodott műanyag állammá formálnunk. A televíziós műholdak, a kontinenseket két óra alatt átszelő rakéták, a vallási bezárkózottság csődje és a genetikai tabuk eltűnése a kultúrák kereszteződéséhez vezetett el, hát nem érti? Ellátogat a zunyikhoz, és műanyag afriki maszkokkal találja magát szemben a lakásuk falán. Felkeresi a busmanokat, és azt veszi észre, hogy hopi indián rajzolatokkal díszített hamutartóban nyomják el a csikket, Made in Japan. Az egész dolog holmi lakáskultúrává korcsosult, a gondosan kiválogatott, primitív motívumok mélyén pedig egyazon álamerikai érzékenység bújik meg, tök mindegy, hogy a Kalahári-sivatagban vagy az amazóniai őserdőkben jár- e az ember.

86. oldal Robert Silverberg: Swartz a galaxisok között

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

     – Az a nő nem is nő!
Pitkin felröhög.
     – Micsoda precíz kifejezés! Minő tudományosság! Azt mondja, „az a nem is ”! – Nagyot taszít Schwartzon. – Ne etessen: magának az a nő igenis nő, haver.
    Be kell vallania magának, hogy Pitkin ordenáré célozgatásban van némi igazság. Az antaresi – ez a karcsú, sárga szemű, ébenfekete bőrű humanoid a hajlékony, selyemfényű testével, hosszúkás, elvékonyuló végtagjaival, mozdulataiban egy fóka könnyed bájával – igenis erőteljesen vonzza. Ő ráadásul menthetetlenül nőneműként gondol rá. Tisztában van vele, mennyire reménytelenül kultúra- és fajfüggő az a fajta gondolkodás; valójában maga a lény figyelmeztette, hogy antaresi fogalmak szerint a nemek közötti földi különbségtétel teljesen lényegtelen, és ha Schwartz továbbra sem mond le arról, hogy nemi keretekben gondoljon rá, pusztán a biológiai nőiség bárminemű velejáróját nélkülöző nemférfinak tekintheti.

85. oldal Robert Silverberg:Swartz a galaxisok között

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

>!
Kkatja P

     Az értelem nyomait kell felkutatnom a világűrben, én pedig nem tudom, mi az az értelem. És az információ feldolgozásának különböző szintjeiről magyaráznak nekem. Én pedig tudom, hogy ez a szint nálam és a szitakötőnél eltérő, de az egész csak intuíció. Mondja meg nekem: találtam egy termeszvárat…ez az értelem nyoma, vagy sem? A Marson is, Vlagyiszlavban is találtak ablak és ajtó nélküli építményeket. Ezek az értelem nyomai? Mit keressek? Romokat? Feliratokat? Rozsdás szöget? Hatlapú anyacsavart? Honnan tudhatnám, milyen nyomokat hagynak maguk után? És ha például az az életük célja, hogy mindenütt megsemmisítsék az atmoszférát, hol csak érik? Vagy gyűrűt építsenek a bolygók köré? Vagy hibridizálják az életet? Vagy életet hozzanak létre? Vagy lehet, hogy ez a szitakötő nem más, mint egy beláthatatlanul régen útjára indított, önreprodukáló kibernetikus készülék? És magukról az értelem hordozóiról még nem is beszéltem. Hiszen hússzor is elmehetek fintorogva a pocsolyában heverő, nyálkás valami mellett. Az a valami meg jól megnéz magának szép sárga szemével és arra gondol: „Érdekes. Kétségkívül új faj. Vissza kell majd jönni ide egy expedícióval, és legalább egy példányt befogni…”

59. oldal A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

>!
Kkatja P

     – A nagyanyám figyelmeztetett, hogy óvakodjak a közgazdászoktól, mert földhözragadt a gondolkodásuk, a szájuk meg büdös, így mondta. Továbbá a Yale-es népektől is óvott. Intellektuális perverzeknek hívta őket. Erre tessék, itt vagyok egy csillagközi űrhajón összezárva ötszáz idegen teremtménnyel és egyetlen embertársammal, aki mit ad Isten : pont egy közgazdász a Yale-ről.

85. oldal Robert Silverberg: Swartz a galaxisok között

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

>!
kaloz

Lebegő atomok vagyunk, Chase, végtelenül apró porszemek a nagy, közönyös ürességben. Szűkösen családias állomásunkon – melynek helységeit úgy neveztük el, hogy kellemes gyermekkori emlékeket ébresszenek bennünk – a tükör és a fogkefénk közöt lebegő fogkrémgömbök meg a kamrákat betöltő szellentés-és szájszag abba az illúzióóba ringatott minket, hogy létezünk. A Sarkcsillag belsejében sikerült elhitetnünk magunkkal, hogy valóságosak vagyunk, telt idomúak, otrombák vagy szögletesek, tele szőrrel és takonnyal. A tér és az idő nagylelkűen a rendelkezésünkre bocsátott egy apró rést, amelyben létezhetünk, meghúzhatjuk magunkat és élhetjünk a saját bűzös történetünket. Az űrséta megsemmisítette ezt az illúziót. (Nem csoda, hogy a Földi Irányítás mindent elkövetett a megakadályozásáért!) És a súlytalanság hazugsága! Úgy érezzük, mintha lebegnénk, pedig valójában zuhanunkmint egy lift, csak az aknájának nincs alja, ahová becsapódhatna. És a lift belsejében az ember hajlamos megfeledkezni erről, ugyanúgy flörtöl, panaszkodik, koktélokat kever a súlytalanságban vagy megvadult rózsaméheket üldöz. Az állomáson kívül egyszerre eltűnnek a lift vigasztaló falai. Keldis és én zuhanó porszemekké váltunk, porszemekké, melyek könnycseppként gördülnek le az éjszaka arcán. Nyaktörő sebességgel zuhantunk a csillogó. kék bolygó felé, a csillogó, kék bolygó pedig ugyanolyan nyaktörő sebességgel távolodott tőlünk.

Jonathan Lethem: Katasztronauta

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella

>!
gcicetea

Azzal kezdtem, hogy eltávolítottam a fejem hátsó részét és tetejét alkotó, erősen hajlított lemezt, aztán a két kevésbé görbültet, mely az oldalsó részeket képezte. Csak az arclemezem maradt fenn, ám az rögzítőkeret tartotta és a periszkópom helyzetéből kifolyólag nem láthattam belső felszínét. Amit láttam, az a saját feltárt agyam volt.

118. oldal Ted Chiang: Kilélegzés

Burger István (szerk.): Kétszázadik 24 fantasztikus novella


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Burger István (szerk.): Galaktika 284 XL
Burger István (szerk.): Galaktika 176.
HiperGalaktika 03
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Mészáros András: A farkas álma
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Szélesi Sándor (szerk.): 2045
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit