Galaktika ​325 XL 6 csillagozás

Burger István (szerk.): Galaktika 325 XL

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Lewis Shiner, Erdész Róbert, Kovács Attila, Erik Simon, Gárdonyi Géza, Henry Rider Haggard, Jeff Carlson

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL Metropolis Media


Enciklopédia 3


Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 325 XL

Sci-fi listára olvastam – H. Rider Haggard: Amikor megremegett a föld

Az alaptörténetet érdekes – ismert történelem előtti, fejlett civilizáció kihatása a szereplők életére. Kalandregény is, szépirodalmi is… Jó is, nem is. Érdeklődés határán egyensúlyoztam sokáig, sőt, időnként tetszett is. Aztán elég lett belőle. A bő lére eresztett, túlburjáznó gondolatok sokasága (pl. egyes szereplők felesleges szópárbajai) elfárasztott. Végül már úgy éreztem ez a mű leélte az agyamat, megette, és visszaköpte. Jó volt befejezni.

15 hozzászólás
Razor P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 325 XL

Lewis Shiner: Prímek (első rész): Főszereplőnk, Nick arra ér haza, hogy megváltozott a kocsija, ráadásul a felesége előző, halott férje nyit ajtót. Hamarosan kiderül, hogy a Föld egy másik, párhuzamos Földdel olvadt össze. Egyelőre érdekes indul a sztori, de nem igazán látom még, mire akarja kikerekíteni.
Erdész Róbert: Hol vagytok?: Tizennégyezer év után hazatér a terraformált Marsra egy űrhajó, a fedélzetén sok-sok hibernált utassal, viszont a bolygón nem igazán akarják, hogy mind leszálljanak és maradjanak. Ez egész jó volt.
Joan Marie Verba: A halál jogara: A jogos trónörökös lemondott az öccse javára, viszont úgy tűnik, az öcskös nem annyira jártas a család különleges képességében, ezért a háttérben már szervezkednek ellene. Ez is jó volt.
Kovács Attila: Világüzlet: Humorra kihegyezett mű, ahol a főszereplő egy kicsinyített világot vesz, de olyat tesz vele, amit nem kellett volna. Egynek elment.
Jeff Carlson: Nyomás: No, ez tetszett. A volt haditengerészt átmenetileg átoperálják egy víz alatt is lélegezni és jobban úszni tudó lénnyé, hogy elősegítsen egy víz alatti építkezést. Azonban a víz alatti világ egyre vonzóbb lesz a számára, míg a családja pedig egyre jobban elhidegül tőle.
Leonyid Kaganov: Harckocsi: Disztopikus novella, ahol gyerekeket távirányítású tankok vezetésére képezik ki. A hangsúly nem az akción, hanem a világ bemutatásán van. Ez is tetszett.
Erik Simon: Dal a bikaviadalról: Na, ez viszont unalmas volt. Alternatív történelem, ahol Kína megelőzte Kolumbuszt.
Képregény: Melyiket az ötvenből?: Retró sci-fi képregény a jó fajtából. Több ilyen kellene. Hogy a történetről is mondjak pár szót, egy űrhajó ötven férfival és ötven nővel a fedélzetén tart egy majdan létesítendő kolónia bolygója felé. Főszereplőnk azonban megbuherálta a rendszert, sokkal előbb ébred fel, és úgy dönt, az út során elszórakozik majd a hölgyekkel. A sztoriban aztán van fordulat, mondhatnám, hogy visszanyal a fagyi.
Gareth D. Jones: Englebert: Időben ugrálós rövidke egy intelligensé tett teve és ember barátjáról. Letudtam, aztán annyi.
Gárdonyi Géza: Kendő vagy mi: Két oldal, elolvastam, de túl nagy hatást nem tett rám.
H. Rider Haggard: Amikor megremegett a föld (befejező rész): Oro, a szarkofágban talált öreg folytatja az ismerkedést a Föld aktuális történelmével, végül úgy dönt, ideje ismét leradírozni a népesség felét, hogy elölről kezdődhessen a fejlődés, természetesen az ő uralma alatt. Főszereplő triónk persze próbálja őt meggyőzni/megállítani, de úgy tűnik, az öreg hajthatatlan…
Nos, elérkezett a regény vége. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de azért bőven lehetett volna ebből húzni. Ráadásul nem mehetek el a fordítás mellett sem szó nélkül. Az itt-ott a környezetből kilógó szavakat még elnézem, de egy 1919-ben íródott műbe hogyan sikerült nácikat meg SS-katonákat fordítani??? A regény cselekményéből egyértelmű, hogy azidőtájt az I. világháború dúlt.
H. Rider Haggard: Pongoföld szörnyetege: A cím kb. mindent elmond. Az expedíciót vegzálni kezdi a helyi istennek tartott szörny, de aztán jön a civilizált embert a modern fegyvereivel. Egynek elment, de sok pluszt nem nyújtott.

Sai_home>!
Burger István (szerk.): Galaktika 325 XL

Az értékelés az alábbi műhöz tartozik:
H. Rider Haggard: Amikor megremegett a föld

1919-ben íródott a mű, ami lényegesen mássá teszi, mint a modern regények, teljesen más a stílusa, más a „sebessége”. Amolyan angol úriemberek módjára cselekednek a szereplők (mert hát azok), a teázás kihagyását például mindig nagy veszteségnek élik meg :) Elsősorban (vallásos) kalandregénynek mondanám, ha mai skatulyákban gondolkodnék, de vannak benne (modern) sci-fi elemek is, az akkori tudást figyelembe véve pedig még inkább közelít a sci-fihez és távolodik a fantasy-tól.

Messziről indít a történet, bemutatja a főszereplők életét (főleg a napló írójáét, de a többiekről is sok szó esik), majd csa ezután kezdődik meg a kaland. A regényt végigkíséri a mélyen hívő és a szkeptikus orvos ellentéte, szópárbajai, ezek néha érdekesek, de szerintem az orvos jellemét nem jól fogta meg az író, a valódi szkepticizmus nem abból áll, hogy elvetünk mindent, ami nem illik a világképünkbe (ez inkább a vallást jellemzi), hanem ennek pont az ellenkezője: amint bizonyítékot kapunk arról, hogy hibásan látunk valamit máris megváltoztatjuk a véleményünket.

A történet megfelelően kalandos, néha váratlan események következnek be, amire különböző módon reagálnak a szereplők (mindenki a világképe szerint), de néha kicsit unalmassá válik, emiatt fél csillagot levonok az értékelésnél.


Népszerű idézetek

csartak P>!

Őszin­té­nek kell len­nem sa­ját ma­gam­mal szem­ben, hi­szen őszin­te­ség nél­kül nincs ér­tel­me ez ilyes­fé­le fel­jegy­zé­sek­nek. Enél­kül csu­pán eggyé vál­na azon köz­le­mé­nyek­kel, ame­lye­ket a ma­ga­san fej­lett ci­vi­li­zá­ci­ók tö­me­gé­vel fal­nak ma­guk­ba, úgy, aho­gyan a mohó höl­gyek a sü­te­mé­nye­ket, ame­lyek­ben az ég­vi­lá­gon sem­mi hasz­nos táp­anyag nincsen.

Henry Rider Haggard: megremegett a föld

4 hozzászólás
csartak P>!

Bastin készített teát, amiből négy csészével ivott meg, de előbb nagy hangon hálát adott érte. Bickleyvel nem osztoztunk a lelkesedésén, barátom a kakaót és magam a kávét jobban kedveltem a teánál. De nem készítettünk magunknak se kávét, se kakaót, mert az elménket annyira eltöltötte a síremlék tartalma. Mit számítottak nekünk most ezek az italok!

Henry Rider Haggard: megremegett a föld

Kapcsolódó szócikkek: kakaó · kávé · tea

Hasonló könyvek címkék alapján

Burger István (szerk.): Galaktika 182.
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Kuczka Péter (szerk.): Robur 9.
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Jonathan Strahan (szerk.): Sárkányok könyve
Trethon Judit (szerk.): A találkozás
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/1 (2.)
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/5 (6.)
Gáspár András – Novák Csanád (szerk.): Analógia 2