Búcsúszó
Előző lapszámunk már ki is jött a nyomdából, amikor megkaptuk a tragikus hírt: Göncz Árpád október 6-án eltávozott közülünk. Egy ország szerette és tisztelte „Árpi bácsi”-ként, mint a rendszerváltás utáni új Magyar Köztársaság első köztársasági elnökét. Külföldön is elsősorban államférfiként, politikusként vált ismertté. Mi, kollégák és olvasók azonban legszívesebben műfordítóként emlékezünk rá.
Pedig kényszerpályaként választotta ezt a hivatást, az 1956-os eseményekben való részvétele ellehetetlenítette mint politikust, ezért kellett új életet fölépítenie a nulláról, az életfogytiglani szabadságvesztés árnyékából. A börtönben tanult meg angolul, hogy aztán először szakfordítóként keresse kenyerét, majd teljesedjen ki igazán. Olyan irodalmi nagyságok munkáit ültette magyar nyelvre, mint Huxley, Salinger, Golding, Hemingway, Updike, Faulkner, Styron és Thackeray, de a mi galaktikás szívünknek még kedvesebb, mint Arthur C. Clarke 2001-ének, valamint számos Bradbury-novellának a fordítója. Lapunk számára is több novellát magyarított az első években, többek között Robert Sheckleytöl, A. E. van Vogttól, Murray Leinstertől és Kurt Vonneguttól. Leghíresebbé akarva-akaratlan mégis a valósággal nyakába szakadt Gyűrűk Ura tette, J. R. R. Tolkien monumentális fantasyje.
A 80-as években megszakadt a kapcsolata a Galatikával, és a rendszerváltást követően, amikor ismét kilépett a politikai porondra, általában véve a műfordítással is felhagyott. Ennek ellenére mindvégig szívesebben gondolt magára fordítóként. Amikor én Clarke 3001-ét fordítottam, ő épp második mandátumát töltötte köztársasági elnökként. Mivel a regény több részletet tartalmazott az általa magyarra ültetett 2001-ből, írtam neki, kérve, hadd használjam föl az ő változatát ezeknél a részeknél. Meglepően barátságos, meleg hangú válaszlevelében magától értetődőnek vette, hogy rendelkezzek a szövegével, mindenféle ellenszolgáltatás igénye nélkül.
A Galaktika 2004-es újraindulásakor úgyszintén rokonszenvvel üdvözölte a csapatot és a vállalkozást, hozzátéve: ha bármelyik fordítását megjelentetnénk újra a lapban, ő örömmel hozzájárul. Mi éltünk is ezzel a lehetőséggel, nemegyszer. És most ismét, ebből a szomorú apropóból. E havi retróként egyik legjobban sikerült művét válogattam be a magazinba, Robert Sheckleytől „A Tranai”-t, amely az eredeti megjelenése óta eltelt évtizedekben mit sem vesztett aktualitásából, sőt most időszerűbb, mint valaha. A hangulatos, jól eltalált fordításnak köszönhetően akár magyarnak vélhetnénk az eredetit, tartalma alapján pedig tényleg mintha rólunk szólna.
Németh Attila
felelős szerkesztő
(első mondat)
