Galaktika ​307 XL 2 csillagozás

Eddy C. Bertin: Sötétség az én nevem (befejező rész): Folytatódik a lovecrafti kisregény. A befejezés szokatlan volt (bár lehet ilyenről beszélni ilyen stílusú történetnél?), de egyébként tetszett. Remélem máskor is előveszik a szerzőt.
Philip K. Dick: Szemügyrevétel: Egy iszonyat fárasztó Dick-rövidke. Főszereplőnk földönkívülieket lát ott, ahol TÉNYLEG nincsenek…
Kovács Attila: Bevándorlók: Javában zajlik egy földönkívüli boncolása, ám a pihenő idő alatt a boncolást vezető orvos különös, pozitív változásokat tapasztal magán. Természetesen az ilyesmi egy boncolással vegyítve nem épp biztonságos dologként csapódik le másoknál. Egynek érdekes volt.
Domingo Santos: Szmog: Valamikor a közeljövőben járunk, a légszennyezés elviselhetetlen kereteket öltött. Főszereplőnk azon hivatal vezetője, mely ennek mérséklésére törekedne. Túl sok extrát nem nyújt ez a mű se, viszont nagyon hangulatosan ábrázolja a jövőt ill. azt, hogy van, ami sose változik.
Szilvási György: Egy magyar stalker naplójából: Az aranyifjú: A cím némileg félrevezető lehet, mert ez a novella ezúttal a Metró világán játszódik (legalábbis nekem úgy jött le). A magyar háttér jó volt, de ezt leszámítva nem volt nagy eresztés, az előző számok S.T.A.L.K.E.R történetinél egy hangyányival volt csak jobb.
Ann Halam: Csalók: Ez elvileg egy testvérpárról szól, akik valami spéci virtuális játékban töltik az idejüket, ám felfigyelnek pár szabályszegő csalóra, akiket aztán megpróbálnak elkapni. Vagy valami ilyesmi, elég zavaros volt a dolog a végére…
Robert J. Sawyer: Kata Bindu: No, ez jó lett. Az emberiség java felemelkedett, a maroknyi „ellenállót” pedig a Holdon létrehozott mesterséges Afrikába költöztették. A történet kisebb része a felemelkedettek szemszögéből játszódott, nagyobb része pedig a Holdon élő emberiséget mutatta be, egy elgondolkodtató befejezéssel körítve.
Körtvélyes Ákos: Válaszút: Ez vegyes. Az enyhén disztópikus jövőben a főszereplő srác egy ’56-os forradalom szimuláció rabja lesz, holott a teljesítményétől függ a lakhatásuk. Maguk a szimulációs részek jól voltak megírva, csak a mit is keres ott nem igazán jött át nekem.
Philip José Farmer: Totem és tabu: Szokásos vicces Farmer, ezúttal egy a piáról leszokni próbáló fazonról.
Merénylet Darth Vader ellen: A sok Star Wars borító után végre egy SW-képregény! Mivel egy a Free Comic Book Day-re megjelent kiadványból kiollózott sztoriról van szó, így nem vártam túl mély sztorit, egy rövid kis olvasmánynak szerintem korrekt volt, a rajz pedig rendben van.
Pamela Sargent: Kopár világ: Egy vándorló társaság története, akik házblokkról házblokkra költöznek, miközben a környék folyamatosan omlik össze. Túl sok maradt nekem itt a kérdés, így nem igazán nyerte el a tetszésem.
Jack Williamson: A fekete nap (befejező rész): Az első rész nekem jobban tetszett, itt az ármánykodós rész letudása után az egész átment Gyűrűk Urába (csak mennek és mennek…), amit csak a végén dobott fel a nagy felfedezés. Szerencsére Williamson a kérdéses szálakat elzárta, bár a befejezés talán egy kicsit kurtára sikerült a sok vándorlás után. Összességében nem volt egy rossz regény, nem bántam meg az elolvasását.