Galaktika ​301 XL 7 csillagozás

Burger István (szerk.): Galaktika 301 XL

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2015

A művek szerzői: Kim Stanley Robinson, Scott Lynch, Malcolm Cross, Terry Pratchett, Bojtor Iván, Karl Schroeder, Timothy Zahn, Hernád Péter, Keith Laumer, Daniel Blythe

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL Metropolis Media


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

The Doctor


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 301 XL

A finoman szólva is megosztó 300. szám után egy elég jó válogatást sikerült áprilisra összehozni. Vannak persze gyenge pontok itt is, de az összkép nálam pozitív, ráadásul az XL tartalom is élvezetes volt. A megújult belső design pedig nekem nagyon bejön, letisztultabbnak érzem, mint az eddigit.
Kim Stanley Robinson: Lucky Strike (első rész): Alternatív, II. világháborús történet, mely az atombomba ledobását járja körbe. Őszintén szólva az alternativitásból nagyon sok még nem jelent itt meg. Hajlok rá, hogy a kettévágás miatt nem érzem túl erősnek ezt a történetet, a második felével együtt már lehet jobb képet mutat. (Töriből kevésbé képben lévők valószínűleg vakarják csak a fejüket, mit is keres ez a Galaktikában?)
Scott Lynch: Jéghegy: A jövőben játszódó novellában egy öregember fejti ki a nézeteit a világ jelenlegi (mármint a jövőbeli) állásáról. Két oldal, gondolatkísérletnek nem rossz.
Malcolm Cross: Pavlov háza: Harcra létrehozott, emberszerű kutyák története ez. A sztori két idősíkon játszódik, egy békeidőben, hazai földön, míg a másik idegenben, háborúban. Nekem egy darabig nem volt tiszta melyik is a jelen és melyik a múlt, de szerintem ez szándékosan így volt megírva. A szerző több kérdést is érint – milyen érzései vannak egy mesterségesen létrehozott lénynek, hogy boldogul a poszt traumás stresszel, stb. –, így mindent összevetve ezt egy érdekes írásnak tartom.
Terry Pratchett: Trollhíd: Első Pratchett olvasásom, sajnos szomorú alkalomból. A történet természetesen a Korongvilágon játszódik, főszereplője pedig Cohen, a barbár. A sztoriról nem lőnék le semmit, a cím elég árulkodó így is, mindenesetre én jókat mosolyogtam róla.
Bojtor Iván: Kinyitottad?: Bevallom őszintén, A Halhatatlanság halálát még nem volt szerencsém olvasni, márpedig ez a novella erősen arra építene. Amennyire értettem, a folyamatosan változtatott múlt lett volna a lényeg, de nem teljesen jött így át a dolog.
Polenth Blake: A madarak megváltoznak: Megvan az aktuális nehezen emészthető írás. Egy távoli bolygón a terraformálás nem igazán halad jól, az aktuális választási kampányban így ez is terítékre kerül. Az egyik jelölt húga meglepő felfedezéseket tesz ezzel kapcsolatban – a probléma, hogy hugica pszichopata, így az emberek meglehetősen bizalmatlanok az irányába. A tartalmi ismertető félrevezető lehet, a történetnek ez csupán töredékét teszi ki, a lényeg a húg lelkivilágán van, ill. hogyan viszonyul a családjához és az emberekhez.
Karl Schroeder: Öt percen túl ingyenes: 1 oldalas rövidke, ami alapján a jövőben is érdemes elolvasni az apró betűt.
Tengeri Chico (nyolcadik rész): Végre kiderült miért hieroglifás kövek potyognak a Holdról, illetve egy s más kiderült égi kísérőnkről, valamint az ott dekkoló múmiáról is. Már csak egy rész van hátra, nagyon kíváncsi vagyok, hova is fut ki ez az egész.
Timothy Zahn: A békefenntartók: A történet szerint 10 éve béke honol az egész Földön. Egy riporter megpróbálja kinyomozni, hogy is sikerült tető alá hozni a Békeegyezményt. Igencsak meglepő választ kap… Jó volt Zahntól egy nem Star Wars történetet olvasni, még ha rövid is volt, viszont a maga módján humoros.
Hernád Péter: A tántika nászajándéka: Az ifjú pár javában készül az esküvőjére, már folyamatban van a vendégek meghívója, épp a menyasszony tántikája kerül sorra. A néninek meglehetősen érdekes elképzelése van a macskáival kapcsolatban, amit meg is oszt a fiatalokkal, bizonyítékkép pedig három videofelvételt is mutat nekik. Ez alapján lehet nem tűnik valami nagy számnak, de többet nem árulok el. Talán elég annyi, hogy számomra az április felhozatal egyik legjobbja volt, nagyon megfogott a sztori és az egész hangulata.
Keith Laumer: A legutolsó parancs: Útépítés zajlik az egyik kolonizált bolygón, ám a robbantások következtében felébred az utolsó háborúban használt, majd a föld alá temetett tank, mely megállíthatatlanul robog előre, bárhogy is próbálják megfékezni. Ismerős a történet? Nem véletlen, 67-ben íródott, azóta számtalan formában feldolgozták már ezt a témát. Emiatt a befejezés kiszámítható volt, de még így is élvezetes írásnak tartom.
Daniel Blythe: Doctor Who – Öntudat: Újabb Doctor Who regény a Galaktika lapjain, ám ezúttal egy „teljes értékű” független sztorival van dolgunk. A főszereplő ismét a kissé szétszórt, néha gyerek módra viselkedő 10. Doktor. Ahogy a bevezetőből ill. a regény eredeti – mellékelt – borítóképéről kiderül, ezúttal az autonok az aktuális ellenfelek. Mivel az új DW sorozat legelső részéhez már volt szerencsém, így ők nem voltak teljesen ismeretlenek előttem. A történet szerintem kellően fordulatosra sikerült, viszont a szereplőkből talán kicsit túl sok volt, így kevés „játékidő” jutott az egyes karakterekre.

1 hozzászólás
Nuwiel P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 301 XL

Amikor egyszer véletlenül átkapcsoltam az RTL-re, és épp a vasárnapra eldugott Doctor Who ment, rögtön megtetszett a sorozat, és időnként egy-egy fellángolás keretében három-négy könyvet vagy novellát elolvasok. A Galaktika 301XL-t is ezért vettem meg elsősorban a Könyvhéten, aztán mire kézbe vettem, hogy most elolvasom, már több kedvenc íróm is lett, aki szerepel a kötetben.

Kim Stanley Robinson: Lucky Strike
Tőle még nem olvastam semmit, tegnap vettem meg az Aurorát, de a második világháborús novella első része hangulatos volt.

Terry Pratchett: Trollhíd
Szomorú alkalomból került be ez a novella, de ez nem kicsinyíti azt, milyen nagyszerű is. Az olvasási térkép szerint ugyan két olyan könyv közt helyezkedik el, amit még nem olvastam, de ezt be fogom pótolni.

Bojtor Iván: Kinyitottad?
Szinte a végéig nem értettem, miért emlegették Asimovot, aztán amikor leesett, egy igazán katartikus élményben volt részem. Mintha A Halhatatlanság halálát olvastam volna a másik szemszögből, az érintett emberekéből.

Hernád Péter: A tántika nászajándéka
A Hollóemberrel ismerkedtem meg az íróval, és rögtön a kedvencemmé avanzsált. Ez a novellája is nagyon tetszett, ezért is vettem előre leginkább a kötetet a várólistáról.


Népszerű idézetek

Razor P>!

– […] És most valahogy szerezni kéne még egy kis etil alkoholt.
– Etil-alkoholt? – kapta fel a fejét Kate. – Úgy érted, valami piát?
– Ha te így hívod – vont vállat a Doktor.
Kate összefonta a karját.
– Mi az? – nézett vissza rá a Doktor értetlenül.
– Egy bárban vagyunk… – mondta a lány lassan, tagoltan.
A Doktor körülnézett a szalonban, aztán megint Kate-re.
– És?
– Egy bárban vagyunk.
A Doktor a homlokára csapott.
– Hát persze! Tökkelütött vagyok!

185-186. oldal, Daniel Blythe: Doctor Who – Öntudat, Tizenkettő

5 hozzászólás
Razor P>!

– Megértem – bólintott Kate. – Van egy barátom, Oliver, ő is ezt csinálja. Egy hátizsákkal utazgat Kelet-Európában.
– Hát, én egy kicsit messzebbre megyek… bár a berlini fal leomlásánál ott voltam. Kétszer is. Az jó móka volt.
– Kétszer?
– Igen. – Újra zavartan megvakarta a fejét. – Visszamentem, és gondoskodtam róla, hogy ne halljam David Hasselhoffot énekelni.

200. oldal, Daniel Blythe: Doctor Who – Öntudat, Tizenöt

Kapcsolódó szócikkek: berlini fal · David Hasselhoff · The Doctor
3 hozzászólás
Stella_Cohen P>!

– Nem gyanakszik?
– Mondjuk úgy, hogy rosszalkodtam egy kicsit. Beléptem Hyperville rendszerébe, és belepiszkáltam itt-ott. Ma este tervezték elindítani a központi programot.
– Hogy csináltad? – kérdezte Kate döbbenten.
A Doktor megvakarta a tarkóját.
– Keresztbe kötöttem két rezonancia-kódot az indító szoftverben, beiktattam egy indukciós hurkot, és… – Kate összefont karral, felhúzott szemöldökkel hallgatta. – Rendben, a varázspálcámmal intettem egyet.
Kate elmosolyodott.

162-163. oldal, Daniel Blythe: Doctor Who - Öntudat, Hét

Kapcsolódó szócikkek: The Doctor
Stella_Cohen P>!

– Üdv! – A Doktor elvett egy poharat, és beleszagolt. – Melyik év?
– 2013-at írunk, uram – válaszolt a pincér egykedvűen.
– Nem szó szerint értettem… bár van, hogy ezt is meg kell kérdeznem – ismrte el szégyenlősen mosolyogva. – De most arra lennék kíváncsi, milyen évjáratú a bor.

162. oldal, Daniel Blythe: Doctor Who - Öntudat, Hét

Kapcsolódó szócikkek: The Doctor

Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Burger István (szerk.): Galaktika 282.
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/5 (6.)
Gáspár András – Novák Csanád (szerk.): Analógia 2
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/1 (2.)
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
HiperGalaktika 01