Galaktika ​300 XL 4 csillagozás

Burger István (szerk.): Galaktika 300 XL

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Böszörményi Gyula, Parti Nagy Lajos, Hartay Csaba, Pataki Éva, Dragomán György, Burger István, Mund Katalin, Csányi Vilmos, Benedek Szabolcs, Kiss Noémi, Egressy Zoltán, Szabó T. Anna, Vörös István, Darvasi László, Cserna-Szabó András, Bárdos Deák Ágnes, Csaplár Vilmos, Ménes Attila, Robert Silverberg, Grant Morrison

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL

>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
202 oldal · puhatáblás · Fordította: Németh Attila, Nemes István · Illusztrálta: Sváb József

Most olvassa 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Burger István (szerk.): Galaktika 300 XL

Elöljáróban:
1. Gratulálok a szerkesztőségnek a 300. számhoz! Persze, ott volt az a pár éves szünet, de nem kis teljesítmény így se.
2. A kötetben szereplő íróktól én ez idáig semmit nem olvastam, valószínűleg a legtöbbjüktől nem is fogok, a mai modern szépirodalom nem mozgat meg. (Lehet ez az én szegénységi bizonyítványom, ez esetben bocs.) Így aztán senki ne várjon tőlem stílusméltatást, vagy korábbi művekhez hasonlítást.
3. A legtöbb novella elég rövid terjedelmű volt, így elég gyorsan haladtam a normál Galaktika résszel. Akkor még nem tűnt fel, hogy a minőség nem túl acélos, ám visszalapozva a számot bizony rájöttem, ez most elég gyengusz lett. Ahogy @zamil is írta a normál szám értékelésében, egy magyar sci-fi írók írásaiból összeállított szám jobb lett volna.
4. Ahogy említettem, a legtöbb novella rövid, így minimális spoiler előfordulhat, de hát másképp nehéz értelmesen (vagy annak látszóan) értékelni.
Böszörményi Gyula: Isa, por és homou: A nyitó darabbal meggyűlt a bajom az elején, kellett egy kis idő mire nagyjából sikerült elkülönítenem a szálakat, onnantól viszont némileg kiszámítható lett a történet, bár tényleges magyarázatot az egész történetre a végén lévő jegyzet adott, ez meg valahol gáz egy kicsit.
Parti Nagy Lajos: Egy ezüstóra előzményei: Történet egy festményekbe nyúló emberről. Szép, szép, de valahogy nem passzol a lap profiljába.
Hartay Csaba: Egy tehén fénykora: Rövid történet egy jövőbeli tehénfarmról. Jópofa.
Pataki Éva: Banach-tervek: Egy matematika mániás lány története. A szerintem furcsa befejezést leszámítva nem volt rossz, olvastatta magát.
Dragomán György: Hőc-hőc: Egy határátkelés története. A rövid terjedelme miatt nem igazán tudok belekötni, különösebb gondom nem volt vele.
Burger István (Tom Anderson): Új perspektíva: Főszereplőnk egy csodás napszemüveg birtokába jut, mely megváltoztatja az életét. Ismerős történet? Persze, hogy az, de mégis tetszett.
Mund Katalin: Restart: A rövidke sztori a lefagyasztásnak állít görbe tükröt. Sajnos a befejezés borítékolható volt.
Csányi Vilmos: A Mester: A nem túl távoli jövőben főszereplőnk egy titokzatos partnerrel kezd chatelgetni, akinél/aminél ott lebeg a kérdés, élő személy-e vagy csupán egy MI? Ez sem volt rossz, kíváncsi voltam a végére.
Benedek Szabolcs: Carmilla visszatér: A kissé furcsa történet középpontjában az 51. Galaktika áll. Mondhatni elátkozott könyves klisé, de erre legalább ráfogható, hogy kapcsolódik valahogy a jubileumhoz. (Mekkora lett volna egy antológia, ahol minden történet középpontjában egy Galaktika szám áll?)
Kiss Noémi: Orsolya, a csecsemőnk: Nő nem akar kutyát, ám a végén mégis megszereti. Ja, meg van egy titokzatos, mindent elnyelő lyuk. Na, ezt rakjátok össze…
Egressy Zoltán: Az áruló: Na jó, itt nem nyilatkoznék semmit a sztoriról, időutazós, maradjunk annyiban, viszont iszonyat fárasztó stílusban megírva, néha csak néztem, hogy mi van? Számomra a kötet leggyengébb írása.
Szabó T. Anna: Rekreáció: Egy robotprostituált gondolatai két oldalban. Lapozzunk.
Vörös István: Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre: Egy űrbéli iskolabusz hajótörést szenved, aztán az egy helyre zuhanók beszélgetnek. Kb. ennyi, de tényleg. A végén szerepel, hogy lehet lesz folytatás, ami nem is ártana, mert így lóg az egész levegőben.
Darvasi László: Hóhér: Írónak szólnak, hogy jó az új írása. De hát ő nem is küldött be semmit! :Ásít:
Képregény: Tengeri Chico (hetedik rész): A harmadik rész eleje végre visszatért a főnek tekinthető szálhoz (síró Hold), persze a maga elborult módján.
Cserna-Szabó András: Smafu: Korog Ernőt 1929. május 16-án elrabolja egy UFO. Hogy miért, az nem árulom el, de ezen jókat nevettem. A közölt írásokból ez volt szerintem a legjobb.
Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító: Főhősünk a szó szerint vett álmai nőjét keresi, ráadásul ott lebeg végig a kérdés: mi az álom, mi a valóság? Az a baj, hogy én az ilyenektől általában agybajt kapok (lehet túl sokszor sütik már el ezt a megoldást?), úgyhogy ezt sem élveztem különösebben.
Csaplár Vilmos: Ami elmúlt, elmúlt: Ahogy a novella bevezetője írja: „A távoli jövőben egy festőt megvádolnak, mert nem tartja be a Látványkontroll kánonjának szabályait.” Mást nem igazán tudok rá mondani, ez is olyan „ezt is elolvastam, lapozzunk” típusú írás volt nálam.
Ménes Attila: Folyosó a Holdra: A normál Galaktikát záró írás egy regényrészlet, ahol Budapesten fellázadnak az emberek az 50 éve itt lévő idegenek ellen. Egynek elment, a kész regényre lehet beneveznék alkalmasint.
Robert Silverberg: Hajózás Byzantiumba: Az XL-rész első kisregényében főhősünk, Charles ismeretlen módon a nagyon távoli jövőbe kerül, ahol egyszerre csupán öt város létezik. Ezeket a városokat látogatják a halhatatlanok, míg az un. ideiglenesek pedig a városok lakosságát, valamint a szolgálók szerepét játsszák el. Charles egy Gioia nevű halhatatlan nő társaként utazik városról városra, ám egy váratlan pillanatban Gioia hátrahagyja őt. Charles azonban nem hagyja annyiban a dolgot és a nő keresésére indul. Őszintén? Vegyesek az érzéseim. Egyes helyeken nagyon olvastatta magát, másokon viszont untam. Nem annyira cselekményes, viszont elég sok párbeszéddel operál. Rövidebben lehet jobban tetszett volna.
Robert Silverberg: A Millennium Expressz: Ismét a jövőben járunk, egész pontosan 2999-ben. A parti menti városok már rég víz alatt várnak. Főszereplőnk egy négy fős radikális csoport után nyomoz, akik sorra pusztítják el a régi világból megmaradt jelentős épületeket, művészeti alkotásokat. A csoport tagjait nem spoilerezném el, de nem hétköznapi fickók. Ez a novella tetszett, terjedelme miatt nem volt benne felesleges sallang.
Robert Silverberg: Hazatérés: A második kisregényben McCulloch elméje egy éppen vedlő homár fejében találja magát. A kérdések adottak: hol van pontosan és hogyan került egy homár fejébe? Nehezen hangolódtam rá erre a történetre, főleg egy ilyen nyitás után, de a közepétől elkezdett jobban érdekelni. Szerencsére elég hamar jött a tudományos magyarázat is az alap felállásra, így aztán nem volt Kafka: Átváltozás 2.0 érzésem.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
202 oldal · puhatáblás · Fordította: Németh Attila, Nemes István · Illusztrálta: Sváb József
>!
Mezzanine
Burger István (szerk.): Galaktika 300 XL

Leszámítva az ékezetelhagyós borítót (a natúr magazinnál ez nem esett meg) nekem semmi kifogásolni valóm nincs a 300 XL-el kapcsolatban. Gratulálok!
Kiváló ötlet a számomra szinte kivétel nélkül ismeretlen kortárs magyar írók felfogadása, akkor is, ha – paradox módon – ez épp a scifi rovására ment kicsit.
Kiemelkedően voltak: Pataki Éva, Csányi Vilmos,Vörös István.
Azonban az XL részben, annak is a legvégén Silverberg bácsi homárjai úgy felkavarták a tengerem vizét, hogy az rendesen elhomályosította a dícséretes próbálkozások eladdig élesebben megmaradt sorait. Nehéz volt hazatérni, na.


Hasonló könyvek címkék alapján

Burger István (szerk.): Galaktika 282.
Kuczka Péter (szerk.): Robur 9.